Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

y 2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. Zalavármegye virilistái. Zalavármegye legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagjai 1904. évre: 10000 koronán felül fizetnek adót: gróf Festetics Tassiló, gróf Festetics Jenő, Elek Lipót, gróf Zichy Ágoston, Halbik Cyprián ; 500J—10000 K Takách Jenő, Gelsei Guttmann László, Vizlendvay Sándor, Gelsei Guttmann Vilmos, Gelsei Guttmann Aladár, Tarányi Ferenc, ifj. Thassy Imre; 3000—5000 K gróf Batthyány Ernő, Bogyay Máté, Linzer Béla, Harkányi Ede, Hertelendy József, Tamás Ádám, Lengyel Sándor, gróf Batthyány József, Barcza László, Bosnyák Géza, Forster Élek, Koller István, MalatinszKy Ferenc, Reischl Vencel, dr. Czinder István, Guitmann Ödön, Franz Lajos, Szentmihályi Dezső, Landau Horác, Veiser József; 2000—3000 K Gráner Géza, Bogenrieder József, Legáth Kálmán, Lázár József, Hirschler Miksa, Ziegler Kálmán, Ivkó János, Szommer Ignác, Dervaries Imre, Honerla Hermán, Babochay György, Bozzay Pál, Fischer László, Hertelendy Ferenc, dr. Kaiser Emil, Oltay Guidó, Stern Zsigmond, Baronyi Benedek, Baronyi Ede, Bezerédy Adorján. Zalán Lipót János, Csertán Károly, Filipics Lajos, Kaszter Sándor, Dervaries János, Muszet Ferenc, Breuer Bernát, Schercz Richárd, Jerffy Adolf, Tinágl Lajos, Kralics Márton, dr. Friedmann Bernát, Berg Bódog, dr. Háry István; 1000—2000 K Stern Sándor, Leszner Samu, GyőrfFy János, Justus Izidor, dr. Dunszt Ferenc, Hertelendy Béla, Kemény Andor, id. Háczky Kálmán, dr. Tuboly Gyula, Peczek György, Lőke Samu, Deák Mihály, Hűvös Ármin, Rapoch Gyula, báró Putheány Géza, Pongrácz Jakab, Szauer Ignác, Riedl Ferenc, Kollay Jeromos, Csertán László, dr. Gvömörey Vince, Vágner Károly, dr Schvarcz Adolf, Strem Vilmos, Strem Tivadar, Tóth Lajos, Varga János, Frisch Lipót, Szanveber József, Farkas József, dr. Benczik József, Kovács Antal, Eperjessy Sándor, Oroszváry Gyula, Schmidt Emil, Csendes József, Nagy Károly, dr. Szabó Zsigmond, Königmayer János, Szűcs Dezső, Matisz Lajos, Berényi Jenő, Deutsch Lajos, Oroszy József, Grünhut Alfréd, Sebestyén József, Hajik István, Nagy László, Zerkovicz Lajos, Zerkovicz Oszkár, Schütz Sándor, dr. Diók József, Armuth Náthán, Seidmann Samu, gróf Batthyány Pál, Bezerédy Lajos, Simor János, Thassy Kristóf, Strem Dénes, Nagy Aladár, Csesznák József, Skublics Zsigmond, Gyömörey Gáspár, Aczél Pál, Blau Adolf, Stern Mór, Stern Sándor, Práger Béla, Kis József, Eitner Zsigmond, Krosetz János, Szily Dezső, Unger Ullmann Elek, dr. Szekeres József, Szabó Lajos, Blau Lajos, ifj. Háczky Kálmán, Zozoly Ferenc, Botka János, Fürst Benedek, Hlatkó János, Baka Boldizsár, Hoffmann Béla, Hajós Mihály, Grünhut Heinrik, Kaufer Józsel, Sebestyén Lajos, dr. Kele Antal, Németh János, id. Leszner József, Kis Vilmos, Grósz Károly, Szabó Imre, Jvanics György; 800-1000 K GyőrfFy Géza, Skublics Gyula, Lázár Soma, dr. Plihál Viktor, Pollák Adolf, Skublics Károly, Haba József, dr. Hajós Ignác dr. Berger Ignác, Krosetz Gyula, Belus Lajos, Oszterhuber Lajos, Isoó Ferenc, Marton Gyula, Semetke József, dr. Vollák Rezső, Sartory Oszkár, Fábián Gyula, Weinberger Jakab, Miltényi Sándor, Neumark Ignác, Morandini Bálint, Pollák Lázár, Bogyay Jenő, Szanyi Ferenc, dr. Hetyei Endre, Raj József, Kherndl Imre, Khon Gáspár, Grünbaum Ferenc, dr. Hanny Ödön, Ley József. Langer Makár, Schönfeld Miksa, dr. Bardió György, Csutor János, Vurglich Gusztáv, Morandini Román, Kiss Pál, Bakó Gyula, Berényi Béla, Jurák Zonimér, dr. Huray István, Skublics István, Fischer Pál, Krausz Lajos, Vidor Samu, Tánczos Lajos, Mosonyi Ilenrich, O^zmann Pál, Plosszer István, Berger Vilmos, Zathureczky Márton, Schvarcz Gusztáv, Schvarcz Ottó, Laskay Emil, Pethő Jenő, Juk József, dr. Obersohn Mór, Imrey Ferenc; 500—800 K d r. Tamás János, Ebenspanger Leo, Makray Sándor, Haji >a Mihály, Lázár I. Sándor, Farkas Gábor, Dobrovics Miklós, Nagy József, Büchler Jakab, Fridrich Márkus, Hotímann Jakab, Lővy Adolf, Krausz Lipót , dr. Kemény Fülöp, Rosenfeld Adolf, Roseufeld József, Boschán Gyul

i

(, Lusztig József, dr. Laubhainesr Oszkár, Botka László, Oszvald József, Elek Ernő, Bogyay Jáuus, Imreh Antal, herceg Sulkovszky Viktor, i Méhes Kálmán, Hajmásy Ferenc, Stadel János, I Hodászy Béla, Talabér László, Kohn Alfréd, Beck Gyula, Elek Géza, Simon Gábor, Schvaroz Hermán, Rosenberg Zsigmond, Hergár István, Miltényi József, Reichenfeld Gyula, Nagy István, ifj. Fesselhoffer József, dr. Klein Lajos, Danneberg Jakab, Veisz Adolf, Veisz Tivadar, Bronner Hermán, Seller Zsigmond, Sélley Pál, Winhoffer Dezső lelkész, Eitner Sándor, Skublics Imre, Eőri Miklós, Lövenstein Jakab, Schulhof Adolf, Eitner Sándor, Steiner Ferenc, Szommer Sándor, Háry Dezső, Nusal János, Poppel Lajos, Krausz Lajos, Kukorelly Pál, dr. Keresztury József, Steiner Simon, Eisinger Henrich, Golub János, Vokuon Antal, Nunkovics Vilmos, Trojkó Lajos, Dervaries Lajos, Abelesz Ignác, Berger Sándor, Mojzer Ferenc, Morgenstein Ignác, Neumann Miksa, Marton Ignác, Bettelheim Győző, dr. Zarka Zsigmond, Szalay Lajos, Fatér János. A városi villamos telepek. Egy fővárosi műszaki lap nyomán regisztráljuk mi is, hogy az elmúlt évben következő városokban épültek villamos telepek : Nagyvárad, Léva, Pápa, Déva, Detta, Poprád, Feketehalom Halas, Gyergyó-Szt. Miklós, Győr, Segesvár, Rimaszombat, Ungvár, és Gibárd. Ezek közül városi kezelésben épült: a nagyváradi, pápai, gyergyó-szt. miklósi, győri és segesvári villamos telep, mig a többi vállalati uton létesült. A házi kezelésben épült városi villamos telepek mindegyike már az első üzemi évre is aktiv mérleget igér, sőt a nagyváradi villamos telep igazgatósága már az első évre 40,000 korona tiszta nyereséget preliminált. Ez évre huszonöt villamos telep építése van előkészítve. A huszonöt város egy része már megkötötte a szállítási szerződóst, másik része pedig most tárgyalja a szerződéseket. Érdekes azonban, hogy ezen 25 telep közül csak 5, esetleg 7 lesz olyan, mely vállalati uton létesül, mig 16 elektromos műnél maga a város lesz a vállalkozó. Az elmúlt évben egyetlen gázgyár sem épült Magyarországon s az ez évi tervezések között sincs erre a kilátás! Ugylátszik tehát, hogy a gázgyárak korszaka végleg letűnt Magyarországon ! A fenti statisztikához a következő tanulságos megjegyzések vannak fűzve: Á vidéki városok egyre fokozódó érdeklődésének és ama törekvesének, hogy a közvilágítási kérdés a kor legmodernebb s a messze jövőt is ' hatalmában rejtő elektromossággal oldják meg, ! a következő körülményben rejlik magyarázata. Vidéki városaink vezető körei soká abban a hitben éltek ós sok helyütt még ma is ugy vélik, hogy a villamos telepek jövedelmezne kétes és maga a villamos világítás (izzólámpákkal) nem alkalmas a közvilágításra, a magánvilágítás céljaira pedig — noha célszerűségi szempontokból ideális — igen drága. Az előbbi aggodalmat, mely a jövedelmezőség iránt fennállhat, eloszlatták azok az eredményék, melyeket a jól megépített s műszakilag és keresked

ulmileg céltudatosan vezetett városi telepek produkálnak. — Az ily telepek évi mórlegei fényesen bizonyítják, hogy a villamos világítás nemcsak hogy nem ró áldozatot a városra, hanem ellenkezőleg tiszta nyereséget szolgáltat annak pénztárába. Vannak ugyan arra is példák, hogy egyik másik helyen, főleg a régibb telepeknél, deficittel zárul a mérleg, de ennek most már könnyen kimutathatólag abban rejlik az oka, hogy a tervek kellő szakértelem hijján készültek, a műszaki kereskedelmi vezetés pedig nélkülözte a kellő rátermettséget, vagy pedig könyelműséggel határos felületeséggel törtónt. — Ólcsó, de megbízhatatlan cégekkel építtették s protekciós, de hozzá nem értő emberekkel kezeltették a villamos telepeket, minek aztán villamos pótadók neve alatt itták meg a levét. Az ujabban épült s jövedelmező városi villamos telepek legjobb bizonyí'ékai ennek s éppen ez a tapasztalat döntötte meg a téves felfogásokat. Az a felfogás is megváltozott az utóbbi években, mintha a villamos világítás nem volna alkal mas a jó közvilágításhoz fűzött igények kielégítésére. A tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a jó izzólámpával, ha az fényerejének bizonyos határig beállott csökkenésekor ujjal pótoltatik, teljesen kielégítő illumináoiót lehet produkálni. Csakhogy e tekintetben is hihetetlen állapotok uralkodnak egyes helyeken, s valóban arra szolgálnak, hogy a villamos közvilágítás hitelét rontsák. Az utcai izzólámpákat mintegy negyedévi használat után ujakkal kell pótolni, ez lámpánkint mintegy 50 fillér költséggel jár, de vannak Magyarországon olyan városok is, hol 2-3 éven át nem cserélik az izzólámpát, ugy hogy az végül faggyúgyertya módjára sem világit, hanem osak pislog. Leginkább oly helyeken tapasztaljuk ezt a gazdálkodást, a hol vállalati uton létesült a villamos telep. — A közönség pedig, melynek nincs erről tudomása, szidja a közvilágítást. — Tessék csak megnézni oly helyeken az utcai lámpásokat, a hol rendesen kezelik azokat, ott nincs panasz a közvilágításra. Tény az, s erről a városok vezetőinek az utóbbi időben elég példa ál' rendelkezésére, közvilágítást Ívlámpák és izzólámpák megfelelő kombinálásával még a legnagyobb igényeknek is megfelelő módon meg lehet oldani. A magánvilágítást illetőleg pedig ma már kétségtelen az, hogy a közönség körében csakis az elektromos világítás képes valóban nagy elterjedtségre szert tenni. — Például szolgálnak erre ama városok, hol régi gázgyárak léteznek s csak az utóbbi időben épültek villamos telepek. — A villamos lámpák száma egy két év alatt eléri a 20-30 éves gázgyár által elhelyezett lámpák számát. Ennek igen könnyű okát adni. — A közönség szereti lakásában a kényelmes, egészséges, tiszta és veszélytelen világítást, a mit csak a villany nyújthat neki, mig a gázt nagyobbára csak üzletemberek veszik igénybe. Az elektromos világítás drága voltáról hallható panaszok tényleg indokoltak, s e tekintetben valóban lelketlen megsarcolásnak van kitéve egyes városok közönsége. Nem egy városban 9, 10, 15 fillér az áram egységára s ezen kivül még külön óradíj is jár, a mi — ha tekintetbe vesszük egyes városok ujabb árszabásait, a hol 6-7-8 fillér az egységár, valóban uzsorának mondható. Az a körülmény, hogy a 6 és 7 filléres egységár mellett is jövedelmező a villamos vállalat, kötelességévé teszi városainknak, hogy ne engedélyezzenek s ne szedjenek ennél magasabb árakat. A 6 és 7 filléres alapár mellett pedig alig drágább a villamos világítás a kőolajnál, s ha van is 10 — 15°/

0 külömbség a villany terhére, a közönség szivesen fizeti azt s nem is panaszkodik a villamos fény drága voltáról. A villamos telep pedig, mint vállalat a kis haszon és nagy forgalom elve alapján eléri azt, a mit másutt az uzsora árak alapján produkálnak, t. i. a tisztességes polgári hasznot. Ezekben a tanulságokban rejlik annak a magyarázata, hogy egész sora létesít villamos telepeket, melyeknek a köz és magánvilágítás ellátása mellett városfejlesztési és iparfejlesztési szempontból is korszakalkotó jelentősége van minden város jövőjére nézve. Midőn ezeket az érdekes megjegyzéseket közre adjuk, abban a reményben tesszük azt, hogy sok hasznos tanulságot fognak ebből meríteni azok, kik a közönség bizalmából a közvilágítás kérdésének megoldásában közreműködnek. H irek. Kedves fogadtatás. Hertelendy Ferencnó úrasszony Ő méltósága, Zalavármegye uj főispánjának neje 26-án délután a 2 órai vonattal érkezett Zalaegerszegre. A vármegyei tisztviselők feleségei, Csertán Károly alispánná úrasszony Ő nagysága vezetése alatt, kedves meglepetésben részesítették a méltóságos asszonyt. Testületileg megjelentek a pályaudvaron s szivólyes üdvözlésük jeléül virágosokrot nyújtottak át neki. Ő méltósága a nem várt kedves fogadtatásért melegen mondott köszönetet. A pályaudvaron megjelent a polgármester is, aki a főispáunót a város részéről üdvözölte. A hölgyek a fogadtatás után hosszú kocsisorban visszatértek a városba. Lelkész böiktatás. A zalaegerszegi ág. ev. Missióegyház a mult vasárnap iktatta be hivatalát >a Porkoláb Gyula lelkészt. Az ünnepélyes beiktatás a vármegyeház nagytermében ment végbe, amelyet zsúfolásig megtöltött a közönség.