Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. szegi bál, azt a rendöző elöljáróság nem tudná megmondani. De olyan szépen hangzik a zártkörű báld, hogy lehetetlen azt a meghivóra rá nem nyomtatni. A zártközü báldon azután egy darabig esznek, azután egy darabig táncolnak, meg-meg isznak; éjfélkor bevernek két-három koponyát, az egyik párt kidobja a másikat (úgyis szűk a szála), a győztesek táncolnak tovább, újra isznak s esetleg még egyszer verekesznek. Reggelre csak a legjelesebbek maradnak a csatatéren s muzsikáltatják magukat. Közben természetesen a szerelemről is szó esik s hogy mennyire engednek fel a szivek, tisztára attól függ, milyen hideg van odakünn. Mert a falusi bálozók nem vonulhatnak a buffettbe hüttőzni, hanem csak ez udvarra, vagy a sötét pitvarba. Igaz, hogy a nép sokkal erkölcsösebb volt addig, míg a nyilvános mulatságokból csak az arató-ünnepélyeket ismerte s nem táncolt harmonikára ceppelpulkát, de hát fent és alant egyforma szív dobog — így mondja sok helyen Beniczkyné Bajza Lenke — s ha az uri nép elromolhatik a civilizáció áldásaitól, miért ne lehetne meg a falusi embernek ugyanazon gyönyörűsége. Amig a régi módi mulatságok divatja járta, az uri nép között is más elvek, más kedély, más hangulat uralkodtak. A fiatalság igazán a mulatság kedvéért járta a bálokat, az öregek pedig egy kisj politizálás végett is szivesen eléjszakáztak, de meg gyönyörűség volt azt nézni, hogyan járták a csárdást deli legények, vidám leányok. Akkor még nem volt annyira divat a blazirtság, a hozomány vadászat, no meg a kacérkodás sem. Mulattak, mert jól esett a fiatal szívben felgyülemlő életkedvnek kifejezést adni; többen mulattak igazán, mint ma. Azok a régi vidéki bálok! Anyáink sóhajtva emlegetik a hét vármegyére szóló bálokat, amelyeket bizonyosan nem száz forintos lyoni selyemben táncoltak végig; a jó öreg urak, akik akkor előtáncosok voltak, nem álltak a terem közepén, nem ittak pezsgőt és — szinte hihetetlen — mégis jól mulattak. És a leánykák ? Ugy modják az öregek, a nagyon öregek, hogy akkor még nem érdeklődtek a fiatal urak vagyoni helyzete, cimei ós rangja iránt. Bálban az volt az első kvalifikáció: ki milyen táncos, milyen mulató és mulattató. Ig.iz, hogy akkor még nem volt divatban a párbajnak nevezett kakasviadal, tehát kevesebb volt a jó társaság által diszkvalifikált alak. Az is igaz, hogy akkor még a fiatal urak nem értettek annyira az adósságcsinálashoz, mint ez időtt . . . viruló rétnek, ahol minden csupa virág, csupa csengő-csillogó virág. Nem iparkodtam küzdeni érzelmeim ellen. Hóborttal talán, de lehet, hogy a viszontszerelem halovány sejtésének is volt benne része, minden küzdés nélkül merültem bele harmadik szerelmem élvezésébe. Szerettem! s a szerelemmel járó nyugtalanság, kétség és remény is boldogsággal töltött el. Amint már emiitettem, S. úr két hónappal találkozásunk után meghalt és engem nevezett ki végrendelete végrehajtó- I jául . . . Ami ezután következik, oly merő ! lehet^elenségnek látszik, hogy alig meremelmondani, pedig igaz, szórol-szóra igaz, korom ellenére is szeretett, ifjú szivének egész tüzével szeretett s menyasszonyommá lett a kis Noélle. Az igazat megvallva, titokban magam is föl- j lázadtam önzésem ellen s néha keserűen tört ki ; belőlem a méltatlankodás, de akkor azzal csití- j tottam el a lelkiismeretet, hogy mihelyt észreveszem Noélle kiábrándulását, mihelyt látom, ; hogy egy fiatalabb szerelem után vágyódik — mindjárt elválok tőle. — Elhatározásom meg- ' nyugtatott és mi röviddel az eljegyzés után egybekeltünk. Az esküvőm napján — hiszen tudja, — meg- : betegedtem és az ezt követő napokat, hónapokat és éveket betegen töltöttem. Ezalatt Noélle i kiábrándult belőlem és elhagyott. Háromszor adta kezembe a szeszélyes sors Noéilet és háromszor tagadta meg tőlem. De ajkamon még min- j dindig ég a hármuk emléke: három csók. A modern bálok kivül-belül mások, mint a régiek. Egy igazi fényes bálon tulajdonképpen nem is szokás jól mulatni. Nem is arra való. Nem is a mulatság okából megy oda az ember. A bál arra jó, hogy a papák és a mamák meg mutathassák, mennyivel előkelőbbek vagy gazdagabbak másoknál; sokszor pedig arra, hogy becsapják a világot, önmagukat és végül a gyermekeiket. A vásári szempontok a legelsők. A fiatal leányok üde lelkét olyan korán megmételyezik avval a vásári felfogással, amely ma mindent áruba bocsát, hogy amikor felvonul a báli parkettre, rendesen józanabb szemmel nézi a világot, mint a görög bölcsek, mert ezeknek a lelkében több volt az idealismus. És a kis leányok furcsa szempontok alapján distingválnak, mert környezetük már otthon megértette velük, hogy az okos leánynak első ós főcélja: a jó parthi. Csakhogy a jó parti sokszor rué, akinek a szive kiégett, magától nem vet lángot. Élesztgetni kell a tüzet. Hát élesszük. És a kis leány, az okos leány megtanul kacérkodni s amig az élet túlbecsült javait akarja megszerezni, mindent elveszít, amiért élni érdemes. Annak a félszeg nevelési iránynak, amely a leányokat valóságos kárhozatra itéli, a bivalkodásnak, a pénz túlbecsülésének, az élettől, a munkától, a küzdelmektől való félelemnek a hatása az a rideg számítás, amellyel fiatal leányok megindulnak a hódító útra. A szív nem tényező többé. Csak ostoba emberek hallgatnak rá. S ezt a felfogást magukba szivják a modern hölgyek annyira, hogy soha attól meg nem szabadulnak. Kereskedésből áll az egész világ. Mindenki árulja, mindenki értékesíteni akarja a maga portékáját. Aki többet nyer, az a szerencsés. Szabad csalni, uzsorakamatra dolgozni, szabad az egész világot becsípni — a boldogulásért. A modern ifjú ezeket az elveket vallja. Áruba bocsátja érzelmeit, az önérzetét, a rangját, a modorát, hivatalát. Bálba jár ő is, de nem mulatni. Oh nem! A mulatság nem a bálban vár rá, hanem füstös kávéházak titkos odúiban, ahol festett arcok s feslett lelkek között pazarolja el ifjúságát. A bálokban partit keres és becsap és becsapatja magát. Mundus vult decipi. A báli parkett vadászterület azoknak, akik a középen állnak; bájkiállítás azoknak, akik már tul okosok és vásár valamennyinek. Nagyon gyorsan józanodik a fiatalság! Ugy veszem észre, hogy rosz hangnembe csaptam át. Farsangi hangulatot kellett volna keltenem s arról dudálok, hogy mennyire roszak lettünk. De talán nem valamennyien. Akik még tudnak önzetlenül, tiszta azívből mulatni s nem nézik zsibvásárnak az életet, amelyben minden eladó, azok mulassanak jól és sajnálják meg a kedély és lélek nélkül tolongó sokaságot, amely dervistáncot jár a hivalkodás bálványa körűi, amely eldobja az aranyat a rougyért, a napsugarat a mécsért, az élet kincseit letapossa a sárba és piszkos lábbal jár az istenek mezején. Megérdemlik a sajnálatot, mert vannak az életben pillanatok, amelyekben többet ér embernek leuni, mint gazdagnak és előkelőnek. Akinek pedig a gondjaira bizatott egy gyengéd lélek, ne mérgezze azt meg sophizmákkal, ne alázza azt meg avval, hogy a mulatságához is hátsó gondolatokat ragasszon, hanem tanítsa meg az életet szívvel szeretni, az embereket becsülni s a saját móltóságát érezni. Adjon az Isten az ifjúságnak igazán vidám farsangot, nemes mulatságot, jó szívet és a liivalkodástól ment bálokat. Hivatalos-rovat. i. A föld és házbirtok után járó általános jövödelmi pótadónál számításba veendő kamatterhek bevallása tárgyában felhívom az adózó közönséget, hogy akiknek ingatlanai jelzálog kölcsönnel megterhelve vannak, azok a városi adóhivatalnál beszerzendő vallomási iven tartozásukat f. év január hó 31 ig a városi adóhivatalnál beadni el ne mulasszák, mivel későbben beadott vallomási ivek nem vétetnek tekintetbe. Zalaegerszegen, 1904. január 1-én. II. Közhírré teszem, hogy a zalaegerszegi járás területén fellépett ragadós száj- és körömfájás miatt a Nagyméltóságú m. kir. foldmivelésügyi Minister Úr 89100/902. számú rendelete értelmében Zalaegerszeg r. t. város területén a mai naptól kezdődő érvényességgel további intézkedésig hasított körmű állatokra (szarvasmarha, juh, kecske és sertés) sem heti, sem országos vásárok nem tarthatók. Zalaegerszegen, 1904. január 7-én Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. H irek. Egyházi kitüntetés, ő Felsége a Király Legáth Kálmán zalaegerszegi esperes plébánosnak a | Gábor főangyalról nevezett mezőtelekdi apát cimet adományozta. A kitüntetés őszinte örömöt kelt városszerte, mert Legáth Kálmán nem csak buzgó pap, aki a hitélet fejlesztése körül lelkesen buzgólkodik, hanem a közéletnek is tevékeny tagja. Egyházi kinevezés. Ő felsége a király a szombathelyi egyházmegyében Vidos Lajos szombathelyi kanonoknak a boldogságos szűz Máriáról nevezett almádi címzetes apátságot, Legáth ; Kálmán zalaegerszegi esperes plébánosnak a szent Gábor arkangyalról nevezett mezőtelegdi 1 címzetes apátságot és Perényi Antal körmendi plébánosnak a dersi címzetes prépostságot adományozta. Plébánia betöltése. Az Aczél József tb. kanonok a plébános lemondásával jogilag ós tényleg megüresedett gyulakeszii plébánia javadalmat a kegyúrnak, Eszterházy Miklós hercegnek, szabályszerű bemutató levele alapján Rimanóczy \ Endre miháldi segédlelkész nyerte el. Főispáni beiktatás. Hertelendy Ferenc, Zala; vármegye főispánja beiktatásának határnapja j még nincs végleg megállapítva, valószínű azon' ban, hogy az január 28-án lesz. Főispáni beiktatás Veszprémben. Veszprémvármegye uj főispánjának, Kolossváry Józsefnek beiktatása e hó 12-én lesz. Veszprém városának képviselőtestülete kimondta, hogy a főispánt testületileg üdvözli s a költségek fedezésére 400 koronát bocsát a polgármester rendelkezésére. Fényes esküvő. Tegnap január í)-ón tartotta esküvőjét dr. Skublios Ödön keszthelyi szolgabíró, Skublics Zsigmond Zalavármegye volt főpénztárnokának s nagybirtokosnak és vizeki Tallián Ilona úrnőnek fia, Háry Lenke urleánynyal, dr. Háry István vármegyei főorvos és Oszterhuber Ferike urnő leányával. Násznagyok voltak: a vőlegény részéről Tallián Andor somogymegyei nagybirtokos, a menyasszony részéről Oszterhuber László kir. táblabíró. A polgári kötés délelőtt 9 órakor volt a városházán, a fényes esküvő pedig 1/

a 12 órakor ment végbe a plébánia templomban Esküvő után a menyaszszony szülei házánál nászlakoma volt, amely után az ifjú pár elutazott. Eljegyzés. Somogyi Imre hajdúszoboszlói áll. polgári iskolai tanár eljegyezte Kiss Mariska kisasszonyt, Kiss Dénes alsólendvai áll. polgári iskolai igazgató kedves leányát. Kinevezés. A m. kir. foldmivelésügyi miniszter Tomka Jenő m. kir. erdészjelöltet a zalaegerszegi m. kir. állami erdőhivatalhoz a X. fizetési osztály 3-ik fizetési fokozatába erdésszé nevezte ki. Vélegesítés. A m. kir. foldmivelésügyi miniszter Láng János tapolcai állatoivost jelenlegi állásában végleg megerősitette. Áthelyezés. A veszprémi egyházmegyei főhatóság Varga Sándor gyulakeszii segédlelkészt hasonló minőségben Miháldra helyezte át. A tapolcai képviselő választás határuapját a megyei központi választmány Csertán Károly alispán elnöklésével f. hó 4-én tartott ülésén január hó 20-ra tűzte ki s a szavazatszedő küldöttséget következőleg alakította meg: Takács Jenő választási elnök, Redl Gusztáv választási jegyző, Áts Ferenc szavazatszedő küldöttségi elnök, Csigó Ferenc szavazatszedő küldöttségi jegyző, Csendes József és Eőry Miklós helyettes elnökök, Horváth Jenő ós Eőry Béla helyettes