Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-14 / 7. szám

1904. február 14. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlaj)« 9 melynek címe „Párbaj az erdőben", amelyet Mikes Lajos fordított le magyarra. A Magyar Könyvtár minden számának ára 30 fillér; kap­ható minden könyvkereskedésben, vagy a Lampel­Wodianer-féle kiadóhivatalban, Andrássy-út 21. Csarnok. Utazás egy házasság körül. (Folytatás.) Legelőször Somogyországban kötöttünk ki. Négyes fogat jött elénk, amelyet urambátyám ez alkalomra összeállított. Inas is várt bennün­ket. A libériája kifogástalan volt ugyan, de a dressurája némileg fogyatékos. Persze tegnap­előtt még juhászbojtár volt szegény. Amint leszálltunk, egyenesen felém rohant. — Ugye magik azok a burkusok, akik mi­hozzánk gyünnek ? Istentelen somogyi utakon elértük urambá­tyám kúriáját. Az öreg hálásan akarta meg­szorítani a markunkat, de mikor az ángliusomat meglátta, visszakapta a kezét, három szép hú­gom pedig alig birta a nevetést visszatartani. Csak a mama maradt nyugodt, mosolygós. Neki nem imponál a külső. Tom barátunknak azonban nagyon tet­szettek a leányok. Estére kelve azon sürgőit, hogy most már itt volna az esküvő ideje. — Nem addig van ám az, mister — mondok. — Először kipróbálják ezek az urak az embert. Kinézik, mi van benne jó és rosz tulajdonság, azután majd nyilatkozhatunk. Urambátyámnak nem tetszett a firma, de az anyjuk kedvéért nem bánta volna, ha nyélbe sül a dolog, ámbár olyanformán nyilatkozott, hogy sehogysem szeretne unokái gyanánt apró csimpánzokat a keblére ölelni. Egyébként jutal­mul még szabad választást engedett leányai között, ha esetleg házasodni akarnók. Az öreg ur mindenféle módon igyekezett a vendéget mulattatui. Kiállt vele a verandára ós végigmutatott a síkon a láthatár széléig: — Látja uram, ameddig lát? Nohát az mind az enyém. — Megjegyzem, hogy az öreg rövid­látó volt, nagyon rövidlátó, mert a birtoka csak olyan széles volt, hogy ha a nyulat az egyik szélén jól megkergették, a másik szóléig még meg sem tudott állni. Tiszteletünkre nagy vendégség volt a háznál. Egymásután robogtak be a jókedvű vidéki fiuk, akiknek hosszú prédikátumaik vannak ugyan, de az ősi juss már elfogyóban vagyon. Tom csak hallgatta a hosszú neveket ós sziszegve dugta zsebre a kezét minden barátságos kéz­szorítás után. A leányok sugtak-bugtak a fiuk­kal, ezek meg komplottot főztek, hogyan lehetne az ángolt megugratni szivük bálványai mellől. Megróbáltak kártyázni. Mikor tömött tárcá­ját az ánglius az asztalra csapta, felsóhajtott az egyik ur, hogy mekkora váltót fizetnének ki ennek az aláírásával. Tom nem tudott ugyan íerblizni, nekem kellett háta mögé ülni, hogy segítsek neki. De oly impertinens szerencsésen kijárt a lapja, hogy összenyert minden pénzt. Azután ittak. A gyönge somogyi bor sehogysem győzött rajtuk. Azután elkezdték Tom urnák Amerikát szólni. A yankee azonben mindenre azt válaszolta, hogy tökéletes igazságuk van. Viszapattant róla minden nyil. — Azután kö­vetkezett a vacsora. Ami nem sikerült a fiuknak, azt keresztül­vitte a mama akaratlanul. — Az első fogás jóféle borjúpaprikás volt. — Ebből egyék, mister. Ez magyar speci­alitás. A Klárika csinálta. Az angol jól kimert az iilatos eledelből, de mikor beleharapott az első falatba, tátva ma­radt a szája s akkorát tüsszentett, mint egy pisztoly durranás. De Tom ildomos fiu, aki megeszi, amit ki­szed. Izzadt bár, de az utolsó falatig elfogyott a pörkölt, sőt szegény feje még dicsérte is. Ez kellett csak a mamának. — Klárikám lelkem, kináld még a mistert. — No csak egy keveset — Majd én kiválasz­tok egy pár jó falatot . . . Már ez nálunk igy szokás. Hát a misternek újra enni kellett. Evett hősi elhatározással. — Aztán jöttek a kalbászok töl­tött paprikával, aztán a vadhús, meg a túrós csusza. Mindig hallottam, hogy a magyar konyha főzte nem külföldi embernek való, de irgalmat­lanul bebizonyította az én jó asszonynéném mis­ter Blackkel. — Tom ur kék, zöld volt, mire a vacsorának vége lett. Akkor aztán elkezdett az angolon a társaság osztozni. Holnap vadászat Csathó Palinál, holnapután bucsu Jánossyóknál, aztán névnap a Pászthóéknál. Csináltak egy hétre való programmot. Kezet adtunk rá és aludni tértünk. Alig feküdtem le, mister Black, mint éjféli kisértet, egy fehér lepedőbe burkolózva a szo­bámba lépett. Arcának iszonyú kifejezése volt. — Uram — szól kísérteties hangon — meddig maradunk itt? — Egy hétig; ameddig a programmunk szól. — De ón nem maradok. Én megyek vissza Amerikába. — Hát Klárika? — Már uram én olyan perszonával, aki vit­riollal főzött bivalyhust eszik, az életemet össze nem kötöm s ahol megtömnek mint egy ludat, ott én nem maradok. Jön, vagy nem jön? Az aludt vérű ánglius revolvert húzott elő a burnusza alól s avval kényszerített az elutazásra. Éjnek idején, tolvaj módra kellett vele meg­szöknöm. Én egy levelet irtam az öregnek, Tom pedig yankee modorban készített névjegyét hagyta hátra, amelyről urambátyámék mai na­pig emlegetik. — Az apjának azt irta, hogy olyan országban járt, ahol az em berek csak esznek, esznek s az idegent agyontömik izzasztó nemzeti eledelekkel. (Folytatása következik.) Szerkesztői-üzenetek. Dr. Cs. — Ezúttal csak néhány sort közöltünk. Ha elolvassuk, többet is írunk róla. Sz. J. — Még nem egészen jól perdül. De ha többet ir és tanul, sokra viheti. A. J. — Köszönjük. Jönni fog. Jövőben is szivesen látjuk. H. M. — Muraköz kultúrájáról irt cikkje jövő szá­munkban jön. Foulard seiyem k kíg etet.Lnkó fnt blúzoknak vagy ruháknak. Bérmentve és már megvamolva. házhoz szállítva. Gazdag minva­gyüjtemény postafordultával. Henneberg selyem­gyára Zürichben. Piaczi áraink a legutolsó hetivásáron öOkilogrammonkínt. bűza rozs árpa zab fehérbab tarkabab tengeri lóher bükköny burgonya minőség szerint (tor.-tól 7.60 5.90 5-50 5-20 Kur.-ig 7-80 6.10 5.80 5-30 45-— 55.— 4.50 5-— Nyilt-tér.*) Dr. ]3lum Róbert fogorvos specialista == Budapestről • • :: •:•: Zalaegerszegen az „Arany­= Bárány" szállodában = műfo^akat _= és — fogsorokat legújabb módszer szerint hely­ben elkészíttet FUGHS MÁRK, dr. $zász Géza fogorvos volt = technikai vezetője által. = MERCUR váltóüzleti részvénytársaság BUDAPEST, V., Fürdő-utca 3. szám. vesz és elad vidéki takarékpénztár- és bankrészvényeket, tőzsdén ----- nem jegyzett papírokat — és azokra, valamint minden egyéb értékpapír és sorsjegyre igen előnyös előleget folyósít. = Báni- és tíisdettzyetten siaíszerü lelíilíiosltíssal szolsál. = BAKKOSZTÁLY. SORSJEGYOSZTÁLY. YÁLTÓŰZLET. A m kir. szab. osztálysorsjáték főelárusítóhelye. Sorsjegyeit cselcély bari részletlzetésre, előnyős sorsjegyttaágoK, Sorslegyíiztosítás! legolcsóbb díjszabás kívánatra bérmentve. = Rövid levélczlm : MERCUR, Budapest, Fürdő-utca. = Részvénytőke 1,000.000 korona Felelős szerkesztő: dr. C8ák Károly. Társszerkesztő és kiadó: Udvardy Ignác. I i I t Árverési hirdetmény. Az alsólendvai volt úrbéres köz­birtokosság tulajdonát képező legelő - \ erdejének, nevezetesen tövön kijelölt -|< 231 db 26—50 cm. és 610 db * 52—100 cm. mellmagasságban mért 1 i átmérővel biró kocsányos tölgy r törzsek összes fatömege folyó év y ,, február hó 17-én délelőtt 9 óra­kor Zalamegye Alsólendva nagy- -!* község városházánál tartandó és zárt ajánlattal egybekötött nyilvá- «!» nos árverésen el fog adatni. -j* Kikiáltási ár 30262 K. *3 *7 Bánatpénz 3026 K. A szóbeli árverés megkezdése - # előtt 3026 korona készpénzzel, vagy - W óvadékképes értékpapírokkal fel- - \ szerelt zárt ajánlatok, — melyek- -W ben a felajánlott ár számmal és szóval kiírandó, valamint bogy *; ­ajánlattevő a feltételeket ismeri s magára nézve kötelezőnek tartja — - ^ elfogadtatnak — ellenben utó, vagy ­távirati ajánlatok figyelembe nem vétetnek. -í* Árverési feltételek Alsólendva nagyközség birájánál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Megjegyeztetik, hogy az erdő egyenes helyen, a vasúti állomás­tól csak egy kilometer távolságra fekszik. ­I Baranyai Kálmán községi főjegyző. Torna János városbíró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom