Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-24 / 4. szám
2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítése a városnak 2—300 ezer koronába kerülne. A képviselőtestület tehát arra akarja kérni a közoktatásügyi minisztert, hogy a városon segítsen : adjon államsegélyt az uj iskolák felépítésére. Azt, hogy a kormány az építkezés költségeit teljesen magára vállalja, senki sem reményli; valószínű azonban, hogy ha a város áldozatkészséget mutat, az államsegély nem marad el. Ha tehát egyik iskola méltóképen elhelyeztetik, a másiknak elhelyezéséről talán gondoskodik a kormány. A mostani közkórház iskolai célokra való felhasználásával kettős célt ér el a város : először a kórházat eltávolítja a fejlődést akadályozó helyről s alkalmasabb helyen építi azt fel; másod szor pedig az iskolák elhelyezésére vonatkozó szerződéses kötelezettségének is részben megfelel s evvel indokot szerzett arra, hogy államsegélyt kérjen uj elemi iskola építésére. A kórházi s iskolai bizottságok elfogadták az eszmét. A kórházat a felsőkereskedelmi iskola befogadására, a felsőkereskedelmi iskola mostani helyiségét pedig a polgári leányiskola elhelyezésére szánták. A megoldás kétségtelenül helyes. A közkórház épülete a város szélén fekszik ugyan, miután azonban — illetékes helyről vett értesülés szerint — a felsőkereskedelmi iskola tanulóinak legnagyobb része vidéki s igy módjukban áll az iskolához közelebb fekvő utcákban szállást fogadniok, a távolságot kifogásolni alig lehet. A kórházat körülvevő parkírozott kert s a telek kiterjedése pedig határozottan előnyei az eddigi épület fölött. A pénzügyi bizottság a terv keresztülvitelére 100.000 K kölcsön felvételét hozta javaslatba, amelynek törlesztésére szolgálna a 18.000 koronát kitevő iskolaalap s a polgári leányiskola mostani helyiségéért fizetett évi 700 K bér. A hiányzó összeg törlesztési hányada a költségve tésbe lenne beállítandó. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése a tanács s illetve a bizottságok előterjesztését elfogadta ; a tervet elvben helyeselte s megbízta a tanácsot, hogy az uj kórház terveit készíttesse el; a közoktatásügyi kormányhoz irjon fel, hogy az iskolák áthelyezésébe beleegyezését adja; a kölcsön felvételére vonatkozólag ajánlatokat szerezzen be; egyszersmind a kórház épülethez szükséges telek megszerzésére vonatkozólag a kereskedelmi minisztériumtól kisajátítási jog engedélyezései kérelmezze. A kérdés véglegesen a február 28-án tartandó képviselőtestületi közgyűlésen fog eldőlni. A városra nézve nagy kár volna, ha a szép terv keresztülvitele akár a pÓDzügyi nehézségek, akár a felsőbb jóváhagyás megtagadása miatt meghiusulna. ! A Karácsonyfa egylet estélye. (F ) Annak a gyönyörű eseménynek, midőn a zalaegerszegi Karácsonyfa egylet által felruházott gyermekek Karácsony napján a választmány vezetésével uj ruhájukban a templomba vonul nak, igazán kedves és méltó ellentétje az, midőn évenkint a nagyközönség megjelenik az egylet által rendezett fényes mulatságokon, hogy ott a jótékonyságnak áldozzon és egyúttal Carneyal herceg örömében is részt vegyen. Sokszor felpanaszoltuk a közönségnek, hogy hidegen viselkedik ez iránt a nemes egylet iránt, de ha a téli mulatságán végignézünk a szebbnél szebb leányok gárdáján s ha látjuk a hemzsegő közön gégét, a gyönyör érzetéhez a hála is vegyül a közönség irántí a mely az egyletet nem hagyja magára. A f. évi január hó 16-án a Casino összes termeiben megtartott Karácsonyfa egyleti mulatság fényesen sikerült. Maga a programm is fényes, sokat ígérő volt, de mégsem hittük, hogy az életképek ily sikerültek, kedvesek lesznek. Mindjárt az első, a programmon felül adott, Karácsonyéji álom, elragadta a közönséget. Egy bájos, gyönyörű baba (Hangay llica) feküdt a szépen elkészített baldachin alatt elterülő selyem kereveten, ós álmában megjelent a kisaugyalka (Hangay Irmuska) karácsonyfával, játékkal felszerelve, míg feje fölött az őrző angyal (Isoó Viola) virrasztott. A távolban az angyalok kara zengte a „Diosőség :'-et. A második szám, a tavasz ébredése elragadóan poétikus volt. A tavasz tündére még alszik a kerti padon. A virágok költői elrendezésben még szunnyadnak körülötte, de megjelenik az első tavaszi napsugár, a tündér felébred, s varázs pálcikája fényétől a virágok kiváncsian fordulnak a tündér felé, és itt a tavasz. A kép összeállítása, díszítése, a résztvett hölgyek ragyogó szépsége hatalmas, tapsorkánt C3alt ki a közönségtől. A tündér Udvardy Rafika volt. Remek toalettje; bájos magatartása igazán tündéries volt. A virágok : Csertán Margitka, Czinder Margitka, Farkas Margitka, Farkas Zsófika, Gerencsér Mariska, Grész Elza, Grész Ilonka, Isoó Viola, Kocsis Bözsike, Láng Olga, Majer Marianae, Paukovich H. Stefike, Schmidt Irmuska, Travnik Ilonka, Travnik Vilma, a lepkék: Stökl Jolánka, Szentgyörgyi Bözsike voltak; valamennyien stílszerű, kosztümben, dúsan felvirágozva. A harmadik szám ifj. Czukelter Lajos „Gedővár asszonya" eimű szavalata volt. Diosérniink felesleges e jeles szavalónkat, mert sokszori szereplésében már aunyi diadalt aratna, hogy hogy egy diadallal több, vagy kevesebb, a mérlegen mit sem változtat. Majd Lányi Margitka és Ilonka, e két bájos testvér ült a zongorához és eljátszották nagy tudással Wagner „Rienzi" operájának nehéz nyitányát. Daoára a zongorával történt sok kalamitásnak, a játék olyan preciz volt, hogy a közönség észre sem vette a zongora hiányosságát. Most következett Skublics Antika énekrészlete. Mint mikor csendes nyári este a távoli talulról az esti imára hivó harangszó megcsendül, áhítat száll az ember szivére, olyasféle érzés vesz rajtunk erőt, ha Skublics Antika elbájoló, kiképzett, tökéletesen kész hangját halljuk. Tiszta az, mint az üvegharang rezgése, elbájoló és csalogató, mint a szirének éneke. És hozzá Skublics Antika urnő hálás a közönség lelkesedésével szemben. Az' „Aranyvirág" részlete felhangzó taps uj és uj énekszámokat produkál, mosolya, énektudása pedig tovább és tovább gyönyörködteti a közönséget. Igazán köszönettel tartozik közönségünk bájos csalogányának. Az éneket. Erdős Tivadar tanár kisérte kitűnő zongorajátékával. Paukovich H. Stefike cimbalom játéka volt az utolsó előtti szám. Nehéz darabokat választott, (Tannháuser, Kurucz egyveleg) de hisz választhatott is önérzettel, mert jbiztos kézben van a két kis verőpálca. Tehetségre való játé • kát zugó taps követte. A befejezés a „Gyurkovics lányok" élőkép volt. Délszaki növények közül, mint egy képkeretből nézett ki 7 bájos arc, szép összeállítással, kacér mosollyal. Részt vettek: Farkas Zsófika, Grész Ilonka, Udvardy Rafika, Majer Marianne, Travnik Ilonka, Schmidt Irma, Czinder Margitka. Fényes volt a kép a jól sikerült görögtűz fény mellett, olyan volt mint egy álom. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ki ne emeljük az élőképek rendezőjének, Kauőmann Mátyás vármegyei aljegyző, egyesületi titkárnak ügyességét ós nagy buzgalmát. A négyest 46 pár táncolta. A tánc reggel 7 óráig tartott, a midőn is (a közönség lassan lassan eloszlott egy kedves estély emlékével. A mulatságon résztvett asszonyok: Bárczay Andrásné, Bődy Józsefné, Bődy Zoltánná, Bogyay Elemérné, Borbély Györgynó, Csertán Károlyné, Csesznák Ödönné, özv. Cseszuák Sándorné, dr. Csák Károlyné, dr. Czinder Istvánnó, Czukelter Lajosné, Farkas Imréné (Hagyáros), Enyedy Lukácsné, Gerenosér Györgynó, Grész Károlyné, Gyenge Sándorné, Hangay Gézáné, Hajik Istvánné, Isoó Jánosné, Krosetz Istvánné, Kotsis Sándorné, Kászonyi Mihályné, Lányi Kálmánné, Láng Lajosné, Mayer Ákosné, Mező Gyuláné, Medgyesy Lajosné, Rozsnyay Béláné, Paukovich Györgynó, Remm Józsefné, Rutich Sándorné, Ruzsics Károlyné, Skublics Imréné, Szirmay Béláné, Schmidt Józsefné, dr. Stökl Adolfné, Szalay Lászlóné, Takács Józsefné, dr. Thassy Gáborné, Travnik Lijosné, Trsztyánszky Ödönné, És ismét nyugvóra tértem. Reggel Pollaosek ur, aki olyan készséggel ajánlotta föl vagyonát, mosolyogva állított be hozzám és nagyon jókedvűen mondta: — Doktor ur, ön egy nagyszerű ember! Igazán, egy nagyszerű ember! — Tehát használt az orvosság? — De mennyire. A feleségem már egészen jól érzi magát! Semmi baja! Csak egy kicsit bágyadt még. — No annak örülök. — Én is! — szólt Pollacsek ur. — Örök hálával tntozunk önnek doktor ur! Ki tudja mi történik, ha ön nincs itt véletlenül! | Azzal a hálás férj elővonta a bugyellárisát, ! lassan kinyitotta és azt mondta: — Köszönöm, doktor ur! És odatett az asztalra egy ezüst forintot. Ennyire zsugorodott össze az éjjel felajánlott fél vagyou. Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy előbb Pollacsek urat dobtam ki, aztán pedig az ezüst forintot. A történet morálját pedig ajánlom az orvosok figyelmébe: Ha valaki felajánlja nekik a léi vagyonát, fogadják el addig, amíg az a valaki bajban van. Szereda! L. — Hát menjünk! —szóltam, magamra szedve a legszükségesebb ruhadarabokat. Pollacsek ur világított előttem a gyertyával és egyre azt hajtogatta : — Doktor ur, a fél vagyonom legyen az öné, csak mentse meg nőmet! A nőmet! A fél vagyonom legyen az öné! Pollacsekné az ágyban feküdt s nagyokat nyögött. Szemérinetesen összevonta a hálókabátkáját, mikor beléptem és sóhajtozva szólt : — Doktor ur, meghalok! Mindjárt végem lesz! — Csak nyugalom nagysád! Olyan életerős, fess asszony nem hal meg oly könnyen ! Ez a betegnek szemelláthatólag jól esett. Pollaosek ur pedig a kezeit tördelve szaladgált fel és alá. — Hallj a, doktor ur, ő meg akar halni! Doktor ur, a fél vagyonom . . . Igen komoly aroot vágva, így szóltam: — Asszonyom, mutassa a pulzusát! És ugy tettem, mintha a pulzusát vizsgálgatnám. Pedig a kappaura, a kacsára, meg a mákospatkóra gondoltam, melyet Pollacsekék délután a szememláttára fogyasztottak el. — Ettek itt Mohácson vacsorát? — kérdezem. — Igen. — Mit? — Egy-egy rostélyost, egy adag töltött káposztát és diós metéltet. — Egyebet nem ? — Nem. — No hát a délutáni ozsona után épen elég! — gondoltam ós tisztában voltam a baj okával. — Nézzük már most, nines-e baja a tüdőnek, vagy szívnek. Nagy szakértelemmel kezdtem kopogtatni a beteg mellét. Pollacsekné behuuyta a szemét, mert szégyelte magát. Pedig hát az orvos előtt nem kell szégyelnie magát. — Nos, doktor ur, nos? — kérdezte a férj. Én óvatosan csak ennyit mondtam, hogy: — Hm, hm! Azután tovább kopogtattam. Végül pedig bemeutem a szobámba és elhoztam a Hoőmaun-féle csöppeket. Ha a gyermeknek használt, alkalmasint az asszonyságnak is használni fog. És ha a gyereket egy fél kanál gyógyította meg, neki majd adok két egész kanállal. Ártani nem árthat, sőt talán használ is. Miután egy gondos orvos óvatosságával azt is kikopogtattam, hogy a beteg szivének nincs-e baja, beadtam az asszonynak két kanálnyit az orvosságból. — És most jó éjt! — szóltam. — Remélem, reggelre jobban lesz nagysád.
