Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 1904. január 3. zárszavában megköszönvén a szépszáma közönség megjelenését, kérve a szerény, de nemes célokért küzdő egyesület támogatását, az ifjúsághoz intézett buzdító szavaival az ünnepélyt bezárta. Az ünnepség a „Szózat" eléneklésével ért véget, honnan azzal az igaz meggyőződéssel távoztunk, hogy ezen egyesület, mely az önképzés terén oly szép sikereket tud felmutatni, megérdemli a nagyközönség elismerését és legszélesebbkörü támogatását. Az ünnepély után az egyesület tagjai s több iparos a „Korona" szálló éttermében este 8 órakor társasvacsorára gyűltek össze. — A felköszöntők sorozatát Balaton Sándor egyesületi társelnök nyitotta meg, felköszöntvén az egyesület alapítóit, az ünnepélyen közreműködő hölgyeket és tagokat; felköszöntőket mondtak még Lendvay László, Goldfinger Dezső, Tislér József, Vörös Gyula, Berger Samu, Jády Károly Klosovszky Ernő és mások. A jó -hangulat az éjjeli órákban ért véget. Egy jelenvolt. Karcolatok. — Boldog uj esztendőt! — Bizony bizony ránk férne a boldog uj esztendő, mert az elmultat nem számíthatjuk a jobbak közé. Tengernyi a panasz mindenütt s még a panasznál is nagyobbak az aggodalmak. Mit hoz a jövendő? Már jobbat alig mer remélni az ember, annyi sok rosz következett egymásra. Pedig uj esztendő napján ugyancsak kirángatjuk egymásnak a sok jót, a boldog uj évet. Mert ez már igy szokás. Egy kicsit terhes, egy kicsit költséges, de parancsoló szokás. Szép dolog az, mikor az emberek jót kívánnak egymásnak, különösen ha a jó kivánat nem puszta konvencionális sablon, vagy ha nem leskelődik a háta mögött a borravaló. Sokan törték a fejüket azon, hogy az a rengeteg b. u. é. k., amely uj esztendő körül szerte röpköd a szélrózsa minden irányában, mire is jó voltaképpen? A jó embereimről úgyis tudom, hogy boldog uj esztendőt kívánnak, ha nem küldenek is névjegyet ama bizonyos négy betűvel, amelyeknek jelentőségét egy bölcsebb kor tudósai nagy fejtöréssel fogják keresni. Aki pedig csupa konvencióból kivánja, hogy bújjék . . . azt meg szívesen elengedi az ember. Itt ott meg is honosították azt a szokást, hogy az ujéví üdvözletek megváltása címén jótékony célra adták azt a néhány koronát, ami postabélyegre elfogyott volna s ezzel minden ismerősüknek boldog uj esztendőt kívántak. Jaj de a szokás nem maradt állandó, mert a konvenció sokszor hatalmasabb mint a ráció. Az uj évi üdvözletek divatjának hatalmas lendületet adott az anziksz, amely eredeti formájából régen kivetkőzött. Valamikor látképes levelező-lapot jelentett, ma azonban mindenféle figurával ékeskedik. A Rigi hólepte tetejéről kaptam már olyan anzikszot, amely két mezítelen szerecsent ábrázolt. Szegéfiy szerecsenek! Az újesztendei köszöntő kártyákon pedig lángoló szivek, tarka bokréták, szárnyas amorettek viszik a boldogító üzenetet, amelyhez egy kis művészeti tévelygés, sokszor ízléstelenség is járul. A legkapósabbak azonban a disznók, már t. i. az anziksz kártyákon. Mert a disznó beturja a szerencsét. Rengeteg sertést szállít a posta, amelyek mind az uj esztendő bélyegét viselik a testükön: b. u. é. k. Azok a jó kivánatok, amelyeket a posta hoz visz, nem a legveszedelmesebbek. Kevés pénzbe kerülnek. A helybeli b. u. é. k. már sokkal drágább. Egy hatoson alul még az a suhanc sem adja, akit életedben sohasem láttál, uj év napján azonban beállít köszönteni. A favágó már diágább, a lámpagyujtogató s az »alázatos szolgája kéményseprő legények* stb. stb. ismét egy rangosztállyal feljebb állanak. A legelőkelőbb jó kivánat a kávéházi pincéré, mert az elegáns kalendáriumot is ad hozzá, amit tízszeres árért illik beváltani. Senki sem tudja ezekben a napokban, melyik sarokból les rá a veszedelem. Sylveszter estén kezdődik a jó kívánságok hadjárata, de nyolc napon belül még érvényes. Az ó esztendő utolsó estéjén minden ember ünnepel és lesi a percet, amelyben egy évvel öregebb lesz. Sokszoros b. u. é. k. után pihen el az álmos emberiség. Reggel korán azonban kimuzsikálja az édes álomból tiz malacbanda. Egyet még csak kibir az ember, de a tizediknél kirázza a hideg. El- el hazulról! De vesztedbe rohansz jó ember. Az utcán is potyog az áldás s akárhová menekülsz, mindenütt sugárzó arcok, ajó kívánságok belső hevétől pislogó szemek üdvözölnek. Behuzódol a kávéház, vagy vendéglő legelrejtettebb zugába: édes mosolylyal hoznak egy pikoló feketét, vagy egy pohár sört egy apró kalendáriummal s még a legapróbb pincér gyerek szeméből is kinéz a jó kívánság, amit akkor rebeg el, amikor a kabátodat rád segíti, vagy a botodat a kezedbe nyomja. Nem marad más hátra, mint tele tömni a zsebet aprópénzzel és megadással beledobja magát az ember a jó kivánatok árjába; vagy megspórolni a borravalót s elutazni egy hétre a Riviérára. Ha a b. u. é. k. bacillusai ilyen rohamosan szaporodnak, bizony Isten kifizeti magát az utazás. * * Az állami tisztviselőknek előbb beütött az újesztendő, mint január elseje elkövetkezett. Megkapták azt a régóta várt pótlékot, amelynek a kontójára — szavavihető honatyák állítása szerint — már rengeteg adósság csinálódott. Hogy a pótlékból az adósság kifizetődött volna, azt már nem merném állítani, mert ugy áll a dolog, hogy akinek muszáj adósságot csinálni, megcselekszi azt a pótlékra való kilátás nélkül is; akinek pedig olyan sorsot adott a gondviselés, hogy adósság nélkül is megélhet, az a pótlékot is a takarékpénztárba vitte; legfeljebb a legény sorban tobzódó ifjabb generáció boldogította a felesleges kincsekkel a korcsmák és kávéházak boldog tulajdonosait. Csodálatosan elasztikus dolog az, hogy kinek mennyire van szüksége a megélhetésre. A hivatal szolga például havi 50 K fizetéséből házat szerez s a nagyságos ur, akit kiszolgál, havi 50 K deficittel zárja a számadásait. Az angol a megélhetésre szükséges összeget avval a frázissal méri: Standard of lífe. A hivatalszolga sült krumplit eszik vacsorára, maga fürészeli fel a tüzelő fáját s egy szobában lakik hat gyermekkel ; de a maga szőrű emberek között ur, mert elsején fizetést kap, tisztességes ruhában jár ós sohasem éhezik; a nagyságos urnák ellenben hat szobás lakást muszáj tartani, mert megköveteli az állás tekintélye; hivatalos ebédeket kell adni; szalon kabátban járni s a fiát taníttatni, de csak két szobát tud füttetni, mert drága a fa s kétszer is meg kell gondolnia, mig rá mer gyújtani egy portorikóra. Ez a standard of life. Többet követel a tekintély, mint amennyit ád. Ezért pótlékkal soha sem tudja a magas kormány a tisztviselők összes adósságait kifizetni. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a városi képviselőtestület 1903. december 30-án tartott közgyűlésében a Jánka hegy alján, az úgynevezett „avasi" dűlőben levő birtoktestekhez az 1894. évi XII. t.-c. 36. §-a értelmében közérdekből egy mezei dűlő útnak kisajátítás utján leendő megszerezhetésének engedélyezését a m. kir. foldmivelésügyi ministertől kérelmezte. Ezen határozat 15 napon át az esetleges megfelebbezhetés céljából 1904. január 15-ig hirdettetik. Zalaegerszegen, 1903. december 30-án, Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Németh Elek h.-polgármester. Felhívás előfizetésre. A »Zalamegye« ezen számával huszonharmadik évfolyamát kezdi meg. A szerény munka jóleső öntudatával tekintünk vissza az elmúlt huszonkét évre, amely alatt e lap hasábjai mindig híven igyekeztek szolgálni Zalavármegye érdekeit s szűkebb hazánk közéletének hű tükrét tartották az olvasó elé. A »Zalamegye« hű maradt azokhoz a nemes tradíciókhoz, amelyek e vármegye múltjában gyökereznek. Abban a szük körben, ahová szava elhatott, hazafias eszméket hirdetett; ápolta a társadalmi békét s mint politikai lap, híven szolgálta a szabadelvű irányt. A »Zalamegye« mindenkor és minden kérdésben hű maradt azokhoz az elvekhez, amelyeknek szolgálatában megindult s minden törekvése oda irányult, hogy a vármegye érdekeit előmozdítsa. A közérdek szerény de lelkes harcosa volt s az marad a jövőben is. Politikai iránya az igazi szabadelvüség, amely a modern Magyarországot megteremtette. A »Zalamegye« mindazonáltal csak abban a mértékben politikai lap, amely megfelel szűkebb kereteinek és hivatásának. Első sorban helyi, vármegyei és városi érdekeinket akarja szolgálni. A »Zalamegye* legfőbb törekvése az, hogy a vármegye közéletéről tájékozást nyújtson olvasóinak. Minden általános érdekű dolgot, ami a vármegyében történik, minden kérdést, amely szűkebb hazánk gazdasági vagy kulturális életére befolyással bir, tárgyilagosan és olyan modorban igyekszik tárgyalni, hogy a személyeskedésnek s gyanúsításnak teret ne nyisson. Köszönjük az eddig tapasztalt bizalmat s pártolást és kérjük azt a jövőre is. A lap előfizetési ára: Egy évre . . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f A „ZALAMEGYE" szerkesztősége és kiadóhivatala. H i r e k. A vármegyei központi választmány folyó hó 4 én ülést tart a tapolczai képviselőválasztás tárgyában a határnap kitűzése és a szavazatszedő küldöttség kijelölése végett. Lelkész választás. A zalaegerszegi ág. ev. egyház közönsége lelkészválasztó gyűlését megtartotta. A három pályázó közül kettő egyenlő szavazatot kapott s így sorshúzás utján a két egyenlő szavazatot kapott pályázó közül Porkoláb Gyula budapesti segédlelkész lett az uj hitközség lelkésze. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Kovács Gyula és dr. Urlcmek Károly zalaegerszegi állami főgymnasiumi helyettes tanárokat rendes tanárokká nevezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Schmidt Juliska alsókubini állami polgári leányiskolái segédtanítónőt a somorjáni állami polgári leányiskolához helyezte át. Kitüntetett tanító. A magyar földhitelintézet által községi faiskolakezelő tanítók és kertészek részére a gyümölcsfatenyésztés oktatása és terjesztése körül szerzett érdemeik elismerése céljából az 1903. évre kitűzött 21 darab jutalom közül az e célra alakulj biráló bizottság 19-et talált kiadhatónak. Vármegyénk területéről Szigethy Ödön tapolczai elemi iskolai tanító 200 koronás jutalomban részesült. Államosított vármegyei tisztviselők kinevezése. A m. kir. pénzügyminiszter Simitska János rendelkezési állapotba helyezett megyei számvevőt, Záborszk/ Géza volt gyámpénztári könyvelőt, Vidóczy Pál volt megyei pénztárnokot, Horváth Kálmán és Ábrahám Sylveszter számvevőket számellenőrökké, Kristófíy Kálmán m. számtisztet pedig számtisztté nevezte ki a zalaegerszegi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. Simitska János és Záborszky Géza a X. fizetési osztály első, Horváth Kálmán és Ábrahám Sylveszter pedig a X. fizetési osztály második fokozatába neveztettek ki, miután azonban a vármegyénél magasabb javadalmazást kaptak, a különbözetet pótlék gyanánt megkapják.