Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-26 / 26. szám

1904. junius 26. 3 egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy azt szállítjuk külföldre, amire magunknak is szükségünk volna. Az eredmény indokolatlan és haszon nélkül való drágaság s a tejszövetkezetekben is a közvetítő spekuláció fogja a tejfölt leszedni. Mindezek csak azt bizonyítják, hogy a tejszövetkezetek szervezésében fokozatosan kell előbbre haladnunk s jó eleve meg kell csinálni a tervet, s lehetőleg le kell köszörülni minden olyan kinövést, amely árthat s csak a hasznosat tartsuk meg magunknak. A tejszövetkezetekkel járó hátrányok könnyen orvosolhatók, sőt egy kis körültekintéssel megelőzhetők. Népünnep. A zalaegerszegi kereskedő ifjak önképző köre a mult vasárnap tartotta nyári mulatságát a Baross-ligetben. A rendezőség az érdekes műsorral rengeteg publikumot toborzott össze. Kedvezett az időjárás is. Szombaton egy kis vihar lehűtötte a forró levegőt, vasárnap délelőtt is be volt borulva az ég; mintha azonban a felhők is a prograium szerint osztották volna be vándorútjukat, mire a kivonulás ideje elérkezett, tovább vándoroltak s ragyogott minden a napfényben. Öt órára már megtelt a liget közönséggel. Vidám képe volt a vendéglő előtti térnek, ahol a szépségdíjért versenyző gyermekek verődtek össze. Fél hatkor kezdődött a szépségverseny. A jury hét hölgyből és hót úrból állott. A gyermekeket az emelvényre csoportosították. Csakhogy a sok apróság megneszesedett. Sehogy sem akarták megérteni, hogy mért kell nekik ennyi ember előtt emelvényre állni s magukat a bíráló szemeknek kitenni. Ugy kellett egyiket másikat az emelvényre csalogatni. A jury gyorsan határozott. A leánykák közül Csiszár Ilonka, egy aranyhajú, fekete szemű aranyos bebé kapta a parádéba öltöztetett nagy babát, amelyet erősen a keblére szorított, mintha a sok embertől féltené. Magasra emelték a kis szépséget s a közönség megéljenezte. Tágra nyitott, bámuló szemekkel nézte a sok ismeretlen arcot. Nem sokat törődött az éljenekkel, a sok néni csókjával, csak a baba, a kalapos baba kötötte le minden figyelmét. A versenytársak irigykedve nézték, egyik másik el is pityeredett, mig egy kis cukorkán meg nem békültek. A leánykák után a katonának való anyag kelt versenyre a szépségdíjórt. A jury Sándor Pista másfél esztendős itju urnák itólte a pálmát, azaz a hinta lovat. És a kis vasgyúró azonnal felkapott volna a paripára, ha megengedik neki. Nem sok ügyet vetett a környezetre a méltóságteljesen távozott a győzelem szinterétől, amint férfi emberhez illik. Hat órakor kezdődött a tarka szinpad műsora, amelyben Micsey színtársulatának minden tagja szerepelt. Rózsahegyi Sárikáé volt az első szám. A Lili keringőt énekelte. Virág Jenő kuplékat adott elő. A tót accentussal énekelt » szervusz Papanekc nagy derültséget keltett. Jakabfy Jolán egy szép műdalt és kuplékat, Ráthonyi Stefi operette egyveleget, Papp János népdalokat énekeltek. Baranyay Ferenc az Arany virág nagy áriáját énekelte gyönyörű tenorjával. Hangja kitűnően érvényesült a szabadban. Számát meg kellett ismételnie. Kendi Piroska száma volt: Fregoli kupié tánccal. Bogyó karrikaturákat produkált. Bemutatta a zalaegerszegi kofa utcai uzsonáját, az első cigaretta hatását, a kis diák szavalatát s a mókákon a közönség pompásan mulatott. Szigethy Andor és Virág Jenő a Madarászból a professzorok dalát énekelték nagy hatással. Faragó Rezső bűvészkedett, kanalat táncoltatott — cérnán, lampionokat húzott ki — a spanyol fal mögül. Az énekszámok között több táncbetét volt. Ráthonyi Stefi, Kendi Piroska, Jakabfy Jolán, Szigethy, Bogyó, Virág kék vókot, szólót, angol kettőst táncoltak. ígéretéhez hiven megjelent a népünnepen Szentgyörgyi Lenke és Szigethy Andorral táncolt. Szentgyörgyi remek mozdulatai, gyönyörű tánoa elragadták a közönséget. Háromszor volt kénytelen tánoolni, mert nem szűnt meg addig a taps és éljenzés, amig újra nem kezdte. A rendezőség a művésznőnek szép csokrot nyújtott át. A hangverseny 6 órától 7-ig s egy óra szünet után 8 tói 9-ig tartott. Akkor azután elkezdődött a tánc. Enyhe nyári éjszaka volt; szellő sc rebbent, levél se mozdult. Az asztalok mellett reggelig kitartottak a mulató társaságok, az ifjúság pedig még napfelkeltekor is táncolt. A rendezőség felkérése folytán megemlítjük, hogy ez idén a vendéglős ellen sem merült fel annyi panasz, mint tavaly, jóllehet a pincérsztrájk miatt csak műkedvelő pincéreket alkalmazhatott. Színészet. Az idei szezon Zalaegerszegen ritkaság számba ment. A közönség egy kicsit felmelegedett s nagy áldozatok árán elég szorgalmasan látogatta a színházat. Mert rettenetesen kinzó áldozat volt az, hogy végignézett az ember izzasztó hőségben egy darabot. Először hálálkodtunk, hogy Micsey nem építette fel az arénát, mert az első hét meglehetősen hűvös estékkel folyt le. Jöttek azonban a meleg napok! Akkor természetesen szidtuk a direktort, hogy nem gondoskodott nyári színkörről. Zalaegerszeg végre is elfogadható nyári állonem kapott gyümölcsöt ós egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Keinpelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresztették be az ebédlőbe, hanem külön teríttettek neki a gyermekszobában, akkor aztán kész volt aboszúállás terve. Estére végre is hajtotta és én segítettem neki, bár nagyon féltem és ellenkeztem, mégis segítettem neki, mert amit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadásztak ÓH künn a tarlókon zsiványpeesenyét sütöttek, úgy, hogy mikor hétkor hazajöttek, majd leragadt a szemök a nagy fáradtságtól meg a bortól ós tüstént ágyba feküdtek. Édesmama a húgaimmal odaát volt Szombathyéknál teán, de Dúsát és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dusa kibontotta a haját, az arcát befehérítette lisztporral ós korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pedig magamhoz vettem a varázsláinpámat, melyet laterna magica-nak hívnak s amelyet az édes Jézuska hozott nekem 4 frt 50 krajcárért, mert karácsonykor elég jó bizonyítváuyom volt és akkor még senki sem merte volna remélni, hogy év végén megbukom két tantárgyból. Én sem. Mikor a vendégszoba előtt hallgatództunk, Kempelen bácsi már úgy hortyogott, mint az inárcsi fürészmalom, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk a sötét szobába. Dusa szembeállott az ággyal, magam pedig a dívány mellé állottam és fogam borzasztóan vacogott a félémtől, de azért mégsem szaladtam el. Ekkor a laternából kék fényt vetettem a falra és Dusa odaállott a fényes tányérba ós a szemét forgatta. A fekete macskát pedig a karján tartotta, miutha pólyásgyerek volna. Ámbár tudtam, hogy Dusa, mégis olyan iszonyú és kísérteties volt, hogy halálra megijedtem és a laterna reszketett a kezemben ós a kék fény is táncolt. De azért mégsem szaladtam el. És Dusa ekkor üvölteni kezdett. — Kempelen ! Kempelen ! — üvöltött — Kempelen ! Hanem a bácsi igen mélyen aludt és csak akkor ébredt föl, amikor Dusa már sokszor üvöltött. Ekkor egyszerre felült az ágyában és l mereven nézte a reszkető fényt. — Ismersz Kempelen? — üvöltötte Dusa. — Ki az? Mi az? — ordította a bácsi. — Suskovicsnó vagyok, akinek meggyilkoltad ! az urát. A gyerekemnek nincs sem apja, sem anyja, elhoztam neked, nesze, neveld föl! másnak bizonyult s joggal remélhetjük, hogy a jövőben nem félnek annyira a színigazgatók bevonulni Zalavármegye szókvárosába. Az érdem nagy része az uj Irodalmi és Művészeti Köré, amelynek vezetői megmozgattak minden követ, hogy a közönséget a színészet iránt jól hangolják. Alapjában véve Micsey társulatára sem lehet panaszunk. Amit kifogásolhattunk, már elmondtuk. Több hangot, semmi egyebet nem kívánunk. A drámai előadások nívója hasonlíthatatlanul felette áll az operettenek, az örök operettenek, amely a műsor három negyed részét betöltötte. A mult héten azonban egyéb kifogásolni valónk is akadt. Nevezetesen a madame Scherry. h,z volt Szentgyörgyi Lenke utolsó vendégszereplése, a közönség tódult a színházba s elégületlenül, sőt boszankodva távozott azért, hogy ebben a teljesen hülye és értéktelen darabban léptették fel a fővárosi vendéget. Nem kizárólag a szinószek a balsiker okai. (Ha ugyan telt kasszánál balsikerről lehet szó.) De a darab maga eleve kizárja azt, hogy jóizlésű ember mulathasson. Hiába próbálkozott Szentgyörgyi Lenke az egyetlen egy áriával megmenteni a darabot, nem lehetett a publikumba lelket verni. Ami lelkesedés volt, az Szentgyörgyi Lenkének, a göcseji primadonnának Bzólt; a szerepének nem maradt semmi. A rendezés, az igyekezet, a betanulás megjárta. Bogyó megálita a helyét, Baranyay szépen énekelt, mint rendesen; Szigethy, Jakabfi Jolán következetesek maradtak önmagukhoz. Vasárnap a népünnepélyen játszottak a színészek. Erről külön fejezet szól. Hétfőn meglehetősen telt ház előtt „A hajdúk hadnagya" ment. A szereplők jó ízlését, magyar szivét dicséri, hogy egyetlen darabjukba sem tudtak annyi lelket, annyi életet önteni, mint ebbe a magyar tárgyú operettebe. Ez az este volt a szezon egyik fénypontja. Ilyen korrekt, szép előadást még alig élveztünk Micsey társulatától. Legelső sorban Virág Jenőt illeti dicséret. Ez a fiatal színész nagy tehetség ós — szerény ember. Nem bántja a feltűnés vágya. Diszkrét és okos színész. Nagyon . kedves volt Kendi Piroska a kadett szerepében. Ráthonyi Stefit temperamentuma most sem hagyta cserben; Jakabfi Jolán pedig Barbarina szerepében kedves énekével ért el hatást. Ezúttal különösen jó volt Papp János, jóllehet rekedtséggel küzdött. Kedden vendége volt a színtársulatnak. Gréczynek hatásos népszínművében, „A régi szeretőben" fellépett özv. dr. Stöckl Adolfné urnő, mint műkedvelő. Már mint színész műkedvelő, az énekművészetben azonban bátran versenyre kelhetne akármelyik primadonnával. Hangja, zenei érzéke és tudása kitűnő. Özv. Stöcklné urnő kedvesen és helyes érzékkel játszotta meg a szerepét. (Major Borcsa). Kendi Piroska (Teca) egyik legsikerültebb alakítását ez estén láttuk Jók voltak Zilahy János (Tóth István), Azzal a farkánál odadobta a macskát az ágyra. A macska ijedt nyekkenéssel ráesett Kempelem mellére, onnan fölugrott az almáriom tetejére, mint egy fekete ördög. Kempelen bácsi nem szólt semmit, hanem visszafeküdt a párnára. Én pedig hirtelen elfújtam a laterna gyertyáját, aztán kiszaladtuok az ajtón, miközben jól összeütöttük a fejünket. A macska a lábunk alatt rohant ki. Azt hittük, hogy Kempelem bácsi fel fogja lármázni az egész házat, de biz az meg se moccant a szobájában. Dusa aztán megmosakodott, anélkül, hogy valaki észrevette volna a cselédek közül s mire édesmamáék visszajöttek Szombathyéktól, akkor már mi ketten mélyen aludtunk ki-ki a maga szobájában. Mikor reggel fölébredtem, igen örültem a sikerült tréfának, de apa rosz kedvű volt reggeli| nél és azt mondta, hogy Kempelen báosit hali dokolva találták a szobájában. Érre már én sem örültem. Kempelen bácsit a nyaval/a törte ós félrebeszélt ós édesmama azt mondta, nagyon kellemetlen, hogy éppen a mi házunkban lett beteg. Később Dúsával kimentünk az ököristáló mögé és ott ünnepélyesen megesküdtünk, hogy azt nem fogjuk elmondani senkinek. Meg is tartottam az esküt, csak két jóbarátomnak mondtam el, de ők viszoneskküt tettek, hogy a kin-