Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-05 / 23. szám

2 T>Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1904. junius 19. tehát tartózkodtak a vezérek. Az ellentétes érdekek kiegyenlítésére hiába kerestek eszközöket. Ezért azután a határozott irányú politika csak elv maradt, amely a gyakorlati életben hol itt, hol ott csorbult meg. Sem magában az oktatásban, sem a szervezetben nem lehetett egységet teremteni. Az esetlegesség, ősi szokás, a pillanatnyi szükség döntöttek az iskolák és tanítók sorsa {felett s az állam nem volt képes azt sem ellenőrizni, kivinni, hogy az iskolákban magyar szellemben tanítsanak; a magyarországi tanítók tudjanak magyarul s igyekezzenek a nemzetiségek között a magyar haza és a magyar nyelv szeretetét megerősíteni, terjeszteni. A közoktatásügyi miniszter, aki régóta szolgálja a kultura ügyét, uj irányba akarja terelni a közoktatásügyi politikát. Nem az államosítási törekvés a reform alapja, hanem az állam legfőbb felügyeleti jogának érvényesítése, amellyel a törvény kényszerítheti az iskolát arra, hogy nemzeti célokat szolgáljon s a községek és felekezetek autonómiáját érintetlenül hagyja addig a határig, amig az önkormányzati jogok állami és nemzeti érdekekbe nem ütköznek. A tervbe vett reform olyan terjedelmű, hogy annak létesítéséhez meg van a lehetőség. Egy lépés előre s egyszersmind kiegyenlítő eszköz a külömböző törekvések között. A legnagyobb vivmánya az lesz, hogy a magyar nyelv jogának érvényt szerez. Egyelőre nincs is okunk többet követelni. A felekezeti és községi iskolák, leszámítva a nemzetiségi törekvéseket, nem roszak, vagy legalább is nem sokkal roszabbak, mint az államiak. Ha a nemzetiségi túlkapások meg lesznek akadályozva, ha a magyarság s a magyar nyelv terjedésének a nem állami iskolák is eszközei lesznek; ha a fokozatos fejlesztést az államhatalom biztosítani tudja, akkor megtalálta .azt az irányt, amely a mai rendszer s a mostani keretek mellett is megfelel ugy kulturális, mint politikai érdekeinknek. Ha a nemzetiségi aspirációk még így sem szorulnak ki az iskolákból, akkor nem marad más hátra, mint a feltétlen és kérlelhetetlen államosítás. Országos tűzoltói szaktanfolyam. A magyar országos tűzoltó szövetség hazai tüzoltó-intózmónyünk fejlesztését célozván, a fennálló tüzrendészeti kormányrendelet célzatainak minél szélesebb körben leendő megvalósítása végett a folyó év nyarán a 13-ik országos tűzoltói szaktanfolyamot tartja meg, alkalmat ós módot óhajtván nyújtani ezzel a tűzrendészet és tűzoltás iránt érdeklődőknek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt ós aránylag kevés költséggel a tűzoltói szakmában megfelelő kiképeztetést nyerjenek, tűzoltó-testületek szervezéséhez és azok szakszerű vezetéséhez a megkívántató ismereteket megszerezhessék. A szaktanfolyamot Budapesten tartják f. évi augusztus hó 22-től szeptember 10-ig bezárólag. Tanfolyam hallgató lehet minden 18—42 éves, feddhetlen előéletű férfiú. Mégis tekintettel arra, hogy a tanfolyamnak elsőrendű célja az, hogy a tűzoltó-tiszti állás betöltésére mindenben alkalmas erőket neveljen, kívánatos, hogy a tanfolyamra általános műveltséggel — lehetőleg érettségi bizonyítvánnyal, jegyzői vagy tanítói oklevéllel biró, kellő társadalmi állást betöltő, katonaviselt egyének küldessenek ki. A képesítő vizsgálatokat szeptember hó 9. ós 10-ón tartják úgy az elméleti, mint a gyakorlati részből. A hallgatók látogatási bizonyítványt kapnak, melyben fel lesz tüntetve, hogy az illető tanfolyamhallgató a tanfolyam ideje alatt tartott előadái sokat ós gyakorlatokat a megállapított tanterv szerint miként látogatta; ez a bizonyítvány azonban minősítést nem képez. A tanfolyamot végzett hallgatók képesítő vizsgálatra jelentkezhetnek, melynek letétele esetén képesítő bizonyítványt kapnak, melyben az elméleti, valamint a gyakoilati tanterven kivül még az is benn foglaltatik, hogy az illető tiszti minősítést nyert. A jelentkezés írásban történik 1904. január 10-ig a magyar országos tűzoltó szövetség elnökségénél (Budapest, IV. Kossuth Lajos-utoa 8). A jelentkezők a tanfolyam ideje alatt úgy a gyakorlatokon, mint a szolgálatban a szabályszerinti boldog aroát, ha igy együtt látott minket, lévén ő igen reális gondolkozású, hozzám fűzött reményeit fényesen teljesedni látta. Úgy egymás között már el ia mondogatták az ismerősök, mint bevégzett dolgot, a mi jegyváltá»unkat. Különben ez nem is volt csoda, mert Velki igen észrevehetően kitüntetett, sőt mondhatom se addig, se azóta nem láttam oly bolond szerelmest mint ő. Nem volt saját akarata, csak a mit az én szememből olvasott ki. A mi engem illetett — Istenem! hát nekem i» elég rokonazenvei volt — de bizony a szerelmet egé»zen másnak képzeltem! Mindenekelőtt szép magas barna fiatal embernek álmodtam ideálomat, (melyik 18 éves lány nem igy képseli?) régi nemesi család sarjának éa feltétlenül nagy 48-as magyarnak! Olyan férjet kívántam, kinek az apja, déd apja ott harcolt a szabadság zászlaja alatt, úgy mint az én őseim kivétel nélkül! Hej ! mert a vér nem válik vizzé. De sokszor is elsirattam, hogy csak asszonynak teremtett az ég. Ha igy ábrándoztam, nagynéném rendesen alaposan megdorgált, elősorolta a sok szép birtokot, mit a szabadságharc vitt el és a vége minden prédikációnak az lett, hogy[egy szegény leány adjon hálát az Istennek, ha ilyen parthija akad. Denique a dolog olyan formán állt, hogy világosan észre vehettem Velkin, miszerint csak az alkalmas pillanatot várja s annak rendje és módja szerint megkéri a kezemet. Egy ködös őszi alkonyatkor, mintha osak ma törtónt volna, oly hiven él emlékemben, az utcára nyiló, félig nyitott ablaknál ültem gondolataimba merülve. — Nehéz volt a szivem nagyon, mint talán minden fiatal leánynak, ha élete nagy forduló pontját látja maga előtt. Az eszem ós szivem kelt harora, az utóbbi csak álmodni, várni akart valami szebbet, édesebbet, a mit még nem ösmert; az eszem meg egyre a néném okos beszédje szerint akart hajlítani. E közben egészen besötétedett. Az amúgy is csendes, kihalt utcáról hangok ütötték meg a fülemet. Ismerősnek tetszett a hang. Tótul beszéltek. Egy ismert pánszláv valami ügyes bajos dolgát bizta Velkire, kinek a hangját szintén megösmertem. A kapunk előtt elbuosuztak, a mikor kezetnyujtva egymásnak, örömtelt hangon mondta ügyvédjének a kliens: „tudtam én azt, hogy mégis csak a mi emberünk az ügyvéd úr!" Tulajdonkópen ma sem tudom, mire értette, azt meg éppenséggel nem hallottam, mit felelt Velki, csak arra emlékszem tisztán, hogy olyasmit éreztem, mintha kigyó mart volna meg és egyenruhát tartoznak viselni s beruházásuk és felszerelésük céljából augusztus 22-én délután kell a budapesti központi tűzoltó laktanyában (VIII. Kun-utca 2.) személyesen jelentkezniük. A jelentkező tartozik az őt kiküldő hatóság, testület, vállalat vagy magánszemélyek által kiállított s kiküldetését igazoló bizonyítványát bemutatni. Tandíjat vagy beiratási díjat senki jsem fizet, mivel a tanfolyam teljesen díjmentes, sőt az eszközök és szelvények is díjtalanul állanak rendelkezésre. Hogy az országos tűzoltó szövetség a kevósbbó tehetős község vagy testület kiküldöttjeinek is lehetővé tegye a tanfolyam látogatását, 40 tanfolyam hallgatónak a szövetség költségén leendő csoportos elhelyezéséről is gondoskodik. Az ingyenes elszállásolásban részesülni óhajtók ebbeli igényüket azonban az Írásbeli jelentkezés alkalmával egyidejűleg, tehát legkésőbb augusztus 10-ig tartoznak a szövetség elnökségénél bejelenteni. A bejelentés sorrendje a díjtalanul elszállásolásban való részesülés elsőbbségét biztosítja. Egyúttal gondoskodni fog az elnökség arról is, hogy a tanfolyam hallgatói az étkezésnél is lehetőleg kedvezményben részesüljenek. A magyar országos tűzoltó szövetség a szövetség kötelékébe tartozó tüzoltótestületek tagjai részére öt, egyenként 80 koronás ösztöndíjat tűzött ki. Az ösztöndíjak elnyerésénél az érettségi bizonyítvánnyal, jegyzői vagy tanítói oklevéllel biró katonaviselt pályázók előnyben részesülnek. Az erre vonatkozó bólyegmentes kérvények az illetékes tűzoltó-parancsnokság utján legkésőbb julius 10-ig nyújtandók be a magyar országos tűzoltó szövetség elnökségéhez (Budapest, IV. Kossuth Lajos-utca 8.) A tanfolyamhallgatók az oda- ós visszautazás alkalmával a magyar állam-vasutak vonalain azon kedvezményben részesülnek, hogy a személy- és vegyesvonatok II.-ik kocsiosztályát IlI.-ad osztályú egész jeggyel ós a IH.-ad osztályú kocsiosztályt III.-ad osztályú féljeggyel használhatják, ha augusztus 10-ig jelentkeztek és ez alkalommal bejelentik azt is, hogy mely állomásból kiindulólag mely vasúti irányt kivánják igénybe venni. A tanfolyam tanterve: a) elméleti rész (naponként délelőtt 7—10-ig, 8—11-ig): tűzoltóságok szervezése és felszerelése, a fecskendő és tartozékai; mászó, mentő, védő, bontó ós világító eszközök, a tüzoltószerek működési zavarai és a fecskendő gondozása; vizszerzós, tűzjelzés, az építkezés elemei, a tűzrendészet és annak kezelése az ide vonatkozó rendeletekkel, tűzoltás (taktika), első segély baleseteknél. b) gyakorlati rész (naponként délután 4—7-ig.) Rendgyakorlatok, szerek gyakorlati ismertetése, tömlőkezelós, fecskendő felszerelés, mászó és mentőgyakorlatok, jelképes tüztámadás és védelem. ezer meg ezer hang zsongta körülöttem tótul 9a mi emberünk". Az nap este megkért Velki és én kikosaraztam. — Sápadtan, szó nélkül hagyta el a szobát. Hogy a néném és az egész rokonság haragját leirjam, arra nincs elég papirom . . . Ide stova hat esztendő telt el azóta, lassanként még a neveiket is elfelejtem leánykori lovagjaimnak. Pár hót előtt, a mint lapozom az újságot, képviselő választáson akadt meg a szemem; nini hisz ez ismerős kerület, de még a jelölt neve is, és egyszerre előttem állt az én édes szép leánykorom virágcsokraival, nacht muzsikáival . . . Figyelmesebben olvasom; X. kerület egyik jelöltje, kinek egyszersmind legnagyobb pártja is van, Velki Mihály tót nemzetiségi programmal. És újra hallottam azt a hangot: a mi emberünk. De egyúttal éreztem abban a percben és érzem azóta mindég, hogy hibáztam, sőt vétkeztem az én édes hazám ellen, a mikor ezt az embert kikosaraztam . . . Nem, nem lett volna szabad elutasítanom, mert ha én ma a Velki felesége vagyok, tudom Istenem, ez lett volna az újságban : X. kerület egyik jelöltje Velki Mihály függetlenségi 48-as programmal! Czigányka.