Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-10 / 15. szám

1904. április 10. » Zalamegye, Zala vármegyei Hirlapc 3 A selyemtenyésztők száma 1881. évtől 1898-ig fokozatosan emelkedett a vármegye területén. 1881. évben 3 községben 3 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, 1898-ban pedig 134 községben 727 család 6971 klgr. gubót termelt, amelyért 12.403 K-t kapott. 1898-tól folyton esik a szám s 1903-ban már csak 419 termelő volt, akik 60 községben oszlottak meg és 2889 klgr. gubóért 5478 koronát kerestek. Legjobban a csáktornyai és perlaki járásokban foglalkozik a nép selyemtenyésztéssel; a vármegye magyar ajku vidékein nem tudott gyökeret verni ez a termelési ág. Hogy mennyire nem ápolják a fákat, arról az az elszomorító tény tesz bizonyságot, hogy a 22 év alatt kiadott 1.271,919 drb szederfacsemetébői csak 1416 drb lombszedésre alkalmas fa van. Esett egy selyemtenyésztőre átlag 3 drb. A magántulajdonban lévő szederfákon kivül a fenti szederfáknak köszönhetjük, hogy 419 selyemtenyésztő 2.889 klgr. gubót termelt és 5.478 koronát keresett. Átlagos keresete egy tenyésztőnek 13 K volt; legmagasabb keresete pedig egy tenyésztőnek 151 koronára rúgott. Karcolatok. (Alászolgája.) Minden nép más ős más kifejezéseket használ az üdvözlésre. A köszöntésnek nemcsak a kifejezése, hanem a módja is másforma. A keleti ember bő szóáradattal áldja meg azt, akit üdvözöl s olyan taglejtéseket, mozdulatokat visz véghez, hogy ha sok ismerősével találkozik, a nagy szívességtől kiveri a viz. Afrikában még vannak vad törzsek, amelyeknek tagjai, ha egymással találkoznak, hasra vágják magukat és hangosan üvöltenek; az eszkimó letérdel és összedörgöli az orrát a jó barátjáéval; a mohamedán népek rendesen keresztbe teszik a kezüket a mellükön és mélyen meghajolnak; a szláv népek nagyon szeretik a csókolózást. A civilizáció azonban ezeket a taglejtésbeli külömbségeket megszünteti s a nyugati népek általában a köszöntésnek azt a formáját fogadták el, hogy leveszik a kalapot s az üdvözlő mozdulathoz valami köszöntő kifejezést használnak. Nálunk Magyarországon a legáltalánosabb az alászolgája; asszonyokat azonban már avval üdvözöl a gentleman, hogy kezét csókolja; a bizalmas barátok pedig azt mondják egymásnak : szervusz. Érdekes, hogy a köszöntésnek mindegyik módja nyugatról származott hozzánk. Egyik sem ősi hagyomány; sőt a magyar ember természetével sem vág össze. Csak ugy ránk maradt. A német hozta, vagy a régi latinos világ hagyta nálunk, az állat az uri emberrel, szeme körül villogott | a sárgaság és tompa lett a beszéde: — Velem ezen a hangon is lehet beszélni. De nem nékem lesz kellemetlen. V És elment. A leány arcán végigszaladtak a könyek., végighullámzott rajta a keserűség érzése, hogy portékának tartják őt, akit épp úgy lehet adni venni, mint akármicsoda árucikket. Leány lelke tisztasága beléreszketett már csak a gondolatába is, hogy ilyen ajánlattal állt elélje egy ember, aki nem ingyen, nem alamizsnának adja neki a kenyeret, hanem fáradságosabban kell azt megszolgálnia, mint a legutolsó cselédnek. És a könnyek csak folytak az orcáján Mintha valami csúnya álomból ébredt volna fel, úgy összerázkódott, hogy ott állt előtte Balóné, egy soványka kis ideges asszony, meg egy nagyon geometrikus bajuszu, vonalakba vasalt fiatal ár. Az asszony beszélni kezdett, de a ki hallotta, nyafogásnak hallotta : — Kisasszony, miért hordozza az arcán az egész világ fájdalmát? . . . Mindegyik szava bántani akart B ezt a célját el ie érte. A leány szinte csak sóhajtotta: — Beteg vagyok, nagyságos asszony, hazamegyek egy időre pihenni a falumba. — Amint jónak látja ! — felelte egykedvűen az asszony és valami angol nótát dúdolgatva ment át a másik szobába. hogy valahogyan el ne feledjük a mult emlé- 1 keit. Mi pedig használjuk tovább s nem jut 1 eszünkbe, hogy a nemzeti vonást, nemzeti sajátságokat, amelyeket lekoptatott rólunk az idő, vissza kellene kérnünk a múlttól. Persze sokan attól félnek, hogy a civilizáció vívmányait támadná meg, ha azokat a köszönési formákat hoznánk újra divatba, amelyeket őseink gyakoroltak s amelyek csak a jó magyar vidékek tőről metszett népének szokásaiban élnek. Pedig dehogy ! A francia, az angol, a német ugyancsak civilizált nép, ősi nemzeti szokásait mégsem dobta a sutba. A francia köztársasági elnök ép ugy üdvözli a Párisban látogatást tevő szuverént, mint a paraszt ember a szomszédját. Jó napot kiván neki. A lordmajor nem képes más köszönési formát alkalmazni a welszi herceggel, mint a hivatalszolgájával szemben; mert nincs szokásban s a nyelvében is alig van rá kifejezés. A modern köszönési formák ezerfélesége a németek dicsősége s az apróbb s nagyobb udvarok hoppmestereinek találékonyságát dicséri. Az udvari etikett és a szolgai meghunyászkodás termelte azokat a kifejezéseket, amelyek azután közhasználatba kerültek. Az apró német államocskák polgárai voltak a legalázatosabb szolgák s a spanyol és német udvarokban kiabálták először az udvari gavallérok, hogy mennyire csókolják a dámák kezeit. És mikor a francia és angol királyoknak csak sír s volt a titulusa, egy kis apró német udvarban a majesztéttől elkezdve a Johannig legalább százféle cim uralkodott s máskép kellett üdvözölni a durchlaucht, az erlaucht, serenissimus, exellentissimus urakat, a hofrathot. A német polgár alaposan meg is tanulta, hogyan kell a derekát meghajtani s az ergebenster és gehorhsamster Dienert kivágni; de egymást mégis inkább ősi szokásai szerint üdvözli. Nem fejlesztette tovább az etikett kinövéseit. Nálunk azonban ugy elterjedt a német köszönési forma, hogy ma már majdnem sértés számba nregy, ha valaki magyarosan üdvözli a másikat. Alászolgája dukál a kaputos embernek s kisztihand a nagyságáknak. Nagyobb ur előtt már tele szájjal ki kell vágni: alázatos szolgája és különösen megtisztelt hölgyeknek már nemcsak a kezét, hanem a kezeit kell csókolni. Különösen kedves dolog, mikor egyik utcasorról a másikra hangzik a kiáltás, hogy mennyire kívánjuk egymást szolgálni. A magyar ember bizony nem igy köszönt valaha. Szives jónapot mondott és akit különösen meg akart tisztelni, annak reggel egészségére kívánta az éjszakai nyugodalmat, este pedig nyugodalmas jó éjszakával búcsúzott el. A kézcsókot nem emlegette, pedig világéletében tisztelte és megbecsülte a nőt. Nem avval gavalléroskodott, hogy lealázza magát, hanem A geometrikus bajuszu fiatal ur vonalai engedtek valamit a merevségükből. Kezével igyekezett kifejezni a részvétét, úgy, hogy megakarta simogatni a leány arcát. — No, no, kicsikém nem kell úgy elszontyolodni. Nem volt ideje visszakapni a kezét, recsegve hallatszott az ajtóból Batóné hangja: — Gratulálok; a beteg úgy látszik nem anynyira beteg, hogy „hódítani" ne tudjon. Az asszony szeméből cikázott a gyűlölet. Toporzékolni tudott volna, hogy ez az ember, akivel esztendők óta csalja az urát, akiről azt hitte, hogy hideg maradna a világ legcsábítóbb mosolyára is, cselédsornál alig jobban élő leánnyal is felcseréli őt, ha alkalma van reá. A gazember. És a leány arcába rikácsolta: — Pfuj ! Kilököm a házamból ! . . . Móg ma pusztuljon! . . . Nem elég az uram neki . . . Észbe kapott és nem folytatta tovább. Majdnem az szaladt ki a száján, hogy: még a szeretőm is kell . . . És este, mikor Bató azt kérdezte vaosoránál, hogy hol a kisasszony, az asszony hidegvérrel nyafogta: — Kilöktem, mert szemtelen volt. Fáy Nándor. akkora jogokat adott neki, amekkorát egy kulturnép asszonya sem élvez. A magyar ember bizony szépen eltanulta a némettől a kossomadinert. Az ötvenes években azután a német beamterek ugy terjesztették, hogy Zalaegerszeg város néhai való polgármestere 1852.-ben Ausztria fiatal császárját avval üdvözölte a kvártélyház kapujában: Kossomster diener, Herr Kaiser! Azóta sok német copfot vetkőztünk le. Nem lehetne az alászolgáját a kisztihand mellett eredeti hazájába visszaexpediálni ? Mondjunk egymásnak jó napot, Isten áldjon-t; köszöntsünk illő tisztelettel, de magyarul. Szinte megijed az ember, mikor a paraszt ember alászolgájával köszön. Idegenszerűnek tetszik — magyar ember szájából. Hát aki kaputot vesz magára, az inkább „alázatoa szolga", mint dolmányos atyánk fiai? Hivatalos-rovat. Közhírré teszem, hogy az 1888. évi VII. t.-c. 17. §-a, az 1894. évi XII. t.-c. 23. §-a, az 1900. évi XVII. t.-c., valamint a nagyméltóságú m. kir. foldmivelésügyi miniszter 104000/III/2. 1901. sz. rendelete értelmében a tavaszi haszonállat vizsgálatot Zalaegerszeg r. tan. város területére f. évi április hó 16-ára tűzöm ki. A lovak vizsgálata a vásártéren április hó 16 án reggel 7 órakor veszi kezdetét és délelőtt 11 óráig eszközöltetik. A szarvasmarha, juh, sertések vizsgálata ugyanezen napon d. u. az állatok tartózkodási helyén fog eszközöltetni. A fent hivatkozott miniszteri rendelet értelmében a haszonállat vizsgálatra a következő irányelvek mérvadók : A lovak elővezetése akként eszközöltetik, hogy az egyes állatbirtokosok állat állománya egymással ne érintkezzék. Azon állatbirtokosok, kik lovaikat a kijelölt vizsgálati helyre és időre elővezetni nem akarják, kötelesek ebbeli szándékukat a rendőrkapitányságnál a vizsgálat megkezdése előtt Írásban bejelenteni és állataikat saját költségükön a vizsgálatra illetékes állatorvos által 8 napon belül megvizsgáltatni. Azon állatbirtokos, aki állatorvossal rendszeresen és állandóan felügyeltet állataira, nem tartozik lovait a tavaszi vizsgálat alkalmával a kijelölt vizsgálati helyre elővezetni, azonban az állandóan kezelő állatorvos köteles a tavaszi haszonállat vizsgálat határnapját megelőző három napon belül darabonkint megvizsgálni és az eredményt a vizsgálatot teljesítő állatorvossal közölni. A tavaszi haszonállat vizsgálat alkalmával a m. kir. állatorvos (Polgár Arnold) a már puszta szemmel is észrevehető szemhibában szenvedő és az állatbirtokosok által a befedeztetés szempontjából kívánt megvizsgálás végett elővezetett kancákat, főleg a szemhiba keletkezési oka, illetve öröklő természete (havi-vak) tekintetében alaposan megvizsgálni és az eredményről igazolványt kiállítani tartozik. Az ezen alkalommal végzett ilyen vizsgálat és erről kiadott igazolvány díjmentes. Ugyancsak köteles a vizsgálatot teljesítő állatorvos ez alkalommal az állatbirtokos által beteg vagy beteggyanusnak bejelentett állatait alaposan megvizsgálni és ezek gyógykezelésére vonatkozó utasítást díjtalanul megadni. Felhivom végül az állatbirtokosokat, hogy állataikat, amelyek előzőleg megvizsgálva nem lettek, a kitűzött időben elővezessék, illetve tartózkodási helyükön otthon tartsák. Ezen intazkedések megszegése a törvény 17. §. és 154. §-ának C) pontjában előirt megtorlást vonja maga után. Zalaegerszegen, 1904. évi március hó 31-én Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármeoter, Hírek. Kinevezé8. A magyar királyi pénzügyminiszter ifjú Rutich Béla zalaegerszégi adóhivatali gyakornokot ideiglenes minőségű becslőbiztosi gyakornokká nevezte ki. Előléptetés. A győri kir. főügyész a folyó évi április hó 1-ével kezdődő joghatállyal Török Ferenc sümegi kir. járásbirósági és Szabó György zalaegerszegi kir. törvényszéki fogházőröket a Il-ik fokozatba léptette elő.