Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-06 / 10. szám
2 »Zalamegye, Zalavárni egyei Hirlapc 1904. március 6. lést. Városaink érdekében erősebb akcióra és beavatkozásra varu szükség, mert ezek megerősödése visszahat az egész vármegye jólétére. A függetlenségi 48-as párt szervezkedése. Nagyszabású, vármegyére szóló politikai tüntetés színhelye volt a mult héten Zalaegerszeg piaca. A függetlenségi 48-as párt szervezkedett s a harcoló ellenzék vezérei lejöttek Zalába, hogy támogassák a megindult mozgalmat. Az országgyűlés feloszlatásának sejtelme mindinkább erősbödik. A kis harcoló csoport, amely egyedül áll útjában a rendes mederbe való visszatérésnek, elő akar készülni a harcra s hiveit erősítgeti, a szavazókat térítgeti, hogy uj erőt szerezzen. Mennyiben íog ez sikerülni, ki tudná előre megjósolni? Nálunk sok hive van a szélső obstrukciónak s annak az iránynak, amelyet Ugrón Gábor, Holló Lajos, Szederkényi és többi társaik képviselnek. A szervezkedő népgyűlésre körülbelül 6—7000 ember sereglett össze s a vezetők soraiban ott lehetett látni az ellenzék oszlopos tagjait, a vármegye népszerű alakjait. A szervezés munkája vármegyeszerte megindult s a választókerületekben mozgolódnak az ellenzék régi hivei. Ugy halljuk, hogy nemcsak az Ugrón pártiak, hanem a Kossuthoz huzó ellenzékiek is csatlakoznak a mozgalomhoz sa választások alkalmával egymást támogatni fogják. Mindez természetesen nem jelent még győzelmet, de mindenesetre megszívlelendő dolog s el kell készülni a leghevesebb alkotmányos küzdelemre. Három harcoló ellenfél ütköző területe lesz Zalavármegye. A néppárt nem enged egykönnyen pozíciójából s a szabadelvűek sem engedik át kardcsapás nélkül a még visszahódítható kerületeket. Aki a viszonyokat ismeri, azt is előre sejtheti, mely kerületekben lesz a leghevesebb küzdelem; hol kétes, hol valószínű az eredmény. A hangulat a legtöbb kerületben ez idő szerint az ellenzéknek kedvez, de a mostani obstrukoiónak nincs olyan sok hive, mint azt általában hiszik. Három kerület feltétlenül néppárti s a függetlenségi érzemüek között többségben vannak Kossuth hivei ós csak ideiglenesen csatlakoztak Ugronékhoz, az obstrukció leszerelése után. Legtöbben vannak azonban nálunk azok, akik ma első sorban a parlament munkaképességét óhajtják. Nemcsak a szabadelvűek, hanem ellenzékeik is. Talán ugy lehetne legjobban jellemezni a helyzetet, hogy a dissidensek vannak többségben, de ezek inkább békepártiak ós várakozó álláspontra helyezkedtek; mig a harcolók hangulata vehemensebb, de számuk kisebb. TÁRCA. A kolléga. Irta: Pásztó Márton. Principálisom (nevét kíméletből nem irom ki) ! megtagadta az előleget. Kérésemre a világ legtagadóbb mondatával felelt: Nem adok. E qualifikálhatlan eljárás módfeletti dühbe hozott. Idegeim ugy nekiberzenkedtek, mint a cilinder bársony szálai, ha viszájáról keféljük végig. Ereimben a vér oly sebesen nyargalászott fel és alá, mint a kötőfékét elszakított telivér csikó. Megijedtem. Ha hirtelen le nem csillapodom, még megüt a guta. Gyors mentés után láttam tehát. Egy külvárosi sarok korcsma teljesítette a mentő szolgálatot. Gyors egymásutáuban felhajtottam három pohár habzó-antimérget, s csak mután láttam, hogy veszélyen tul vagyok, hagytam alább — s folytattam lasabb tempóban az oltási műveletet. A mentőhelyiségben különben nem egyedül voltam. A szoba túlsó felében egy ur ült, kinek ugy látszik még több előleget nem adott a főnöke, mert még nálam is nagyobb gyorsasággal ivott. Az asztalfőn ült. Körülötte — jobbra, balra — két-két fiu gyermek. A legfiatalabb hat éves- i Ez a temperamentumos ellenzéki hangulat uralkodott a szervezőkön is, de a nagy közönséget nem tudta ugy áthatni s annyira megmozdítani, hogy a zalaegerszegi népgyűlés és annak eredményei a vármegye, vagy akár csak a választó kerület általános hangulatát kifejezésre juttatták volna. A népgyűlésre Zalaegerszegre jöttek : Ugrón Gábor, Holló Lajos, Hellebronth Géza, Eitner Zsigmond országgyűlési képviselők, Sümegi Vilmos a „Magyarország" kiadóhivatalának főnöke. A képviselők előtte való napon már Sümegen időztek, ahol Eitner Zsigmond vendégei voltak. Az ellenzék Sümegen is tüntntést rendezett a tiszteletükre. Szombaton este bankett volt. A zalaegerszegi bizottságban Csertán László, Bosnyák Géza, Nagy László, Csillagh Gyula, Szentmihályi Dezső, Nagy Károly, Oszterhuber Lajos, Eitner Sándor, dr. Kele Antal, Sohár Kálmán, id. Thassy Imre, ifj. Thassy Imre, Kőuigmayer János, dr, Obersohn Mór, Háry Dezső stb. működtek. A képviselők vasárnap reggel 9 órakor érkeztek Zalaegerszegre s a „Korona" szállodába hajtattak, ahol értekezlet volt. A népgyűlés 11 órakor kezdődött a főtéren. Az emelvényt több ezer ember állta körül s a tömeg a templomból kitóduló néppel folyton szaporodott. Bosnyák Géza rövid beszédet intézett a néphez; vázolta a gyűlés célját s megnyitotta a népgyűlést. Utána Eitner Zsigmond képviselő beszélt s mint Zalavármegye szülötte üdvözölte a nép ezreit; köszönetet mondott a megjelenésért s büszkeségének vallotta, hogy a szabudság szeretetnek, a magyarsághoz való ragaszkodásnak ilyen fényes megnyilvánulását látja vármegyéje népénél, amelyből nem is veszhet ki soha a nemzeti ügy iránti lelkesedés, mert az a vármegye, amely Deák Ferencet adta a hazának, nem lehet hűtlen hagyományaihoz. Hellebronth Géza született népszónak s ragyogtatta is ebbeli képességeit. A német kommandó ellen szórta mérgezett nyilait s ugy hozzá tudott férni a göcseji magyar eszejárásához és szivéhez, hogy kacagás és éljenzés kisérte csattanós mondásait. Ugy letette a németet, hogy nem maradt rajta egy parányi épség s élénk temperamentuma annyira hevítette, hogy a kemény hidegben egy szál kis kabátban beszólt több mint fél óráig s megobstruálta volna a^nagy harangot is, de ez osak Ugrón beszéde alatt kondult meg. Előbb még Holló Lajos beszélt. Az előbbi két szónok még csak a magyarság általános érdekeiről szólt, Holló már erősen nekiment az aktuális politikai kérdéseknek. Különösen az obstrukciót indokolta. Beszéde alatt nem viharzott annyira a tömeg, mint mikor Hellebronth a nép nyelvén szólt a néphez. Azt a göcseji paraszt ember is megérti, hogy a német huncut, | nél nem idősebb, 8 a legidősebb tizenkét évesnél fiatalabb. Lesoványodott, rongyos, elhanyagolt mind a négy. De legszánandóbbá szomorú hallgatagságuk tette őket. Mindegyik egy sóskiflit tartott kezében, s azt j morzsolta nagy buzgalommal, de lassan, óvatosan ! azért, hogy minél tovább tartson. Apjuk pedig — annak véltem — a sörös poharak ellen indított nem sikertelen hadjáratot, s fiainak megengedte nagy kegyesen, hogy szemtanúi legyenek annak, mint teszi ő gyors egymásutánban üressé a teli poharakat. Inni azonban nem adott nekik, pedig sóvár arcuk eléggé kifejezte a vágyat, hogy példáját szeretnék követni. Az ur különben ismerősnek tünt föl előttem mindjárt az első percben. S hovatovább nézegettem, annál jobban meggyőződtem erről. De hol, mikor láttam, sehogysem jutott eszembe. Kutatni, keresgélni kezdtem emlékeim lom| tárában, s hopp — a kezén levő vörös foltról eszembe jutott egy más, nagyobb vörös folt, mely valamikor az én aroomon támadt, nem minden összefüggés nélkül a májfoltos kézzel. Persze, hogy ő az. A volt mathesis professzorom. Három évvel ezelőtt az érettségi banketten láttam utoljára. De mintha tiz évet ólt volna e három esztendő j ' alatt, ugy megöregedett. Legfeljebb harmincöt éves lehetett, mikor a ! meg hogy az a legény a csárdában, akinek a kezében a fegyver s a német kommandó nehéz portéka; de már az obstrukoióhoz nem sokat ért. Hellebronth meg — megrázta az emelvény korlátját, ököllel a levegőbe csapott, mintha Tisza István fejét akarná palacsintává lapítani; Holló pedig nyugodt szónoki pózban, ezüst kampós botjára támaszkodva, szürke keztyüs kézzel állt a nép előtt s csak messze csengő szavával igyekezett a magasabb politikát belemagyarázni a tömegbe. Holló után következett az öreg ágyú: Ugrón Gábor. »Mi vezetett minket Zalaegerszegre?* — evvel kezdte a beszédét s azután tartott egy nagyon okos beszédet a magyar iparról, a magyar nép szegénységének okairól, amelyeket a történelem lapjairól szedett elő. Azután beszélt a magyar kulturáról, a pnrlamentarimusról, annak bajairól. Beszéde közepéig nemcsak a saját pártfeleihez szólt. Olyan általános közgazdasági és kultúrpolitikai tételük fölött értekezett, olyan következtetéseket vont le, amelyekot minden magyar elfogad ós tényleg vall is, gróf Tisza Istvánt sem véve ki. Hanem ezután következett a tulajdonképpeni mottó: minden bajunknak a forrása Ausztria 8 haladásunknak akadálya a dualizmus; a kormány s a korrumpált rendszer, amelynek apja Tisza Kálmán, dajkája a szabadelvű párt 8 engedelmes szolgái gróf Tisza István és társai. — A monda ugy tartja, hogy Krisztus keresztje nyárfából készült s azóta rezeg a nyárfa levele. Ugrón Gábor azt hiszi, hogy minden magyar ember szivében megrezdül egy levél, amikor a Tisza nevet vallja, mert a nemzet keresztje — tiszafából van faragva. Természetes, hogy lelkesült a nép! Ugrón Gábor a szónak olyan hatalmas ura, hogy vele bajos volna felvenni a harcot a nép előtt. Ahogy a népnek beszélni tud, ahogy bele tud markolni a szenvedélyek forrásába: az már magasabb művészet s az ő politikájának legerősebb támasza. Annak, akit ilyen szónoki tehetséggel áldott meg az Isten, argumentumok s azj exigenciák tudományának törvényei feleslegesek is. Egy politikai beszéd s Ugrón szónoklata ugy külömböznek egymástól mint Beethowen szonátái a Marseillestől. Beethowen megmagyarázza, hogy mi az összhang s nyugalmat, összhangot ad a sziveknek; a Marseilles pedig rombolásra, boszura ingerel 8 ideges nyugtalansággal tölti meg a lelket. Ugrón beszéde után ifj. Eitner Sándor felolvasta a határozati javaslatot, amelyben a népgyűlés kimondja, hogy a zalavármegyei függetlenségi 48-as pártot megalakítja, a harooló ellenzékhez csatlakozik, azt a további küzdelemre buzdítja B a párt szervezésével a mozgalom eddigi vezetőit megbízza. középiskolából kikerültem, most — három óv után — ötvenesnek látszott. Jól táplált, gondosan öltözködő ember volt, s most lesoványodott az arca, ruházata meg oly elhanyagolt, piszkos, hogy finnyásabb handlé a kézbe sem veszi, ha eladásra kerül. Első tekintetre az önmagával meghasonlott, lelki egyensúlyát elvszített ember benyomását tette. Csillogó, fénylő szeme pedig az alkoholista szeme volt. Mi történhetett vele? Példás, fedhetlen életű, derült kedélyű, társaság szerető ember volt, a kis városka dédelgetett kedvence, 8 nőtlen létére különösen a lányos mamák (s mamás lányok) előtt kedvelt. Pontos, hivatását komolyan felfogó, s lelkiismeretesen teljesítő tanár. Hogy züllhetett igy el ? És egyáltalán mit keres itt Budapesten, mikor neki most Vásáriakon kellene a siuus, cosinus rejtelmeibe vezetni az ifjúságot, s kik ós hogy kerültek hozzá a gyerekek, hisz ő Vásárlakról távoztamkor még nőtlen volt. Asztalához mentem: Jó napot kívánok, tanár úr I Szótnézett előbb, neki ezól-e a köszöntésem, s csak azután fogadta hidegen, kelletlenül: — Jó napot! — Nem tetszik ismerni?
