Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

.01 ru;r XXIII. évfolyam Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i 3 hasábos petitsor egvszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. Zalaegerszeg, 1904. január 10. 2. szám. A lap szellemi részét illeti') közlemények a szerkesztőHéghez (WlaHsicH-utca 25. xz. , az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Újváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vÍB»za. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP íl> y. 1+ n t, politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. "4* Pusztulunk. Megyei közéletünk egy ismert alakja, aki a nép életét mindig jóakaró, éber figyelemmel kiséri, felpanaszolta a minap, liogy a magyar nép sok községben nem csak hogy nem szaporodik, hanem fogy. Az idegen ajkú falvak lakossága emelkedik, a magyar községek pedig pusztulnak. Ma már a kivándorlás nem oly nagy mérvű, mint évekkel ezelőtt, mert a gazdasági viszonyok némileg javulnak, a szőlőket rekonstruálják s az intensivebb gazdálkodás folytán könnyebben kap a nép munkát. Sokkal nagyobb pusztítást visz végbe a gyermekek számának korlátozása, az egy gyermekrendszer, amely naprólnapra terjed s különösen a tős gyökeres magyar nép között otthonos. Nem volt újság eddig sem, hogy egyes községekben a nép már régen ismeri az erkölcstelenségnek ezt a nemét, de hogy vidékenként már az ellenkező a kivétel, ez ujabb szomorú tapasztalat. És mennyit irtak, mennyit beszéltek ellene. A Dunántuli közművelődési egylet egyik közgyűlésén — már évekkel előbb — Rákosi Jenő rámutatott a magyar fajt fenyegető csapásra. Lelkes beszéde elhangzott, alig vetettek rá ügyet. A hatóságok ébersége nem használ semmit. Lassanként pusztulunk, veszünk. Lassankint kipusztul a legszebb, legerőteljesebb faja a színmagyar lakosságnak, mert anyagi érdekből a faj szaporításnak bűnös módon gátat vetnek és meddőségre kárhoztatják az anyákat. Rég elmúlt időké az a szép mondás, hogy a gyermekből és a pohárból soha sincsen elég a háztartásban, mert mind a kettő nagyon törékeny. Hol van az a rég letűnt kor, amelyben a legszörnyűbb átok egy asszonyra a meddőség átka volt, holott ma némely vidéken a nép között szégyen a fiatal asszonyra, ha korán lesz anyává és szerencsétlenség, ha egyszernél többször tölti be életadó hivatását. De nem az erkölcstelenség vagy a hazafiatlanság a baj oka, hanem egyedül az anyagi érdek. Éppen azért erkölcsi prédikációkkal, hazafias intelmekkel, jóakaratú fölvilágosításokkal és dorgálással nem férhetünk a baj gyökeréhez és nem gyógyíthatjuk meg ezt a pusztító betegséget, hanem a kérdés anyagi részére kell vetni figyelmünket. Hiszen az élet küzdelmében mindenütt, minden viszonyban, minden vonatkozásban azt kell találnunk, hogy az anyag, amelyhez kötve van testi létünk, az kormányoz mindent, az igazgatja az erkölcsieket és a szellemieket egyaránt. A természet törvényei, az önfentartás parancsolatai : a hideg és a meleg, az éhség s a szomjúság uralkodnak a világon. Minden, ami van, ezeknek csak fokozatai. Ezeknek pedig az eszköze a vagyon. A vagyon a nép szemében az erkölcs, a becsület, tekintély. A 'vagyon biztosításnak, — hogy fentartsa magát — az egyén alája rendeli a faj föntartását. Ez az egy-gyermekrendszer. Aki sikeresen szembe akar vele szállni, annak az anyagiakat kell vizsgálnia s abban kell a segítséget megtalálnia. Mert az éhség, a szomjúság, a hideg és meleg ellen a jobb mód, az anyagi vagyon vágya ellen az erkölcsi és hazafias prédikáció nem használ, de a zsandár s a hatalmi tilalom minden fegyvere is hiu és hasztalan. A státusférfiak ajtaján kell dörömbölnünk, nem a szegény jegyzőkén ; a törvényhozás kapuit kell bedöntenünk, nem a szegény parókiákéit. Azok a törvények, amelyek, a mi vagyonúnkról, a mi birtokunkról, a mi kezünkön levő földekről, a mi örökségünkről intézkednek: azok ebben a dologban a bűnösök. Amig ezen nem segítünk, addig semmi hathatós eszközünk nekünk az orvoslásra nincsen. Régi törvényeink világát egy csapással ledöntöttük és magunk is elbukván, átmenet nélkül idegen törvények alá vettettek összes magánjogi viszonyaink. Százados fejlődésből históriailag kialakult eszünk járásával, életfelfogásainkkal, megszokásunkkal, hagyományunkkal egyszerre egy ellenkező vagy legalább is más világnézlet által létrehozott törvények szerint kényteleníttettünk élni; az rendelkezett birtokunkról, aszerint örököltünk, aszerint osztozkodtunk és azt nem értettük meg, azt nem találtuk kedvünk, természetünk, szokásunk, vágyaink és érdekünk szerint valónak, tehát védekeztünk ellene, mert el kellett általa vesznünk. Ebben ment tönkre középbirtokos osztályunk, mely a régi rend védelmétől elesvén, prédája lett az uj viszonyoknak és magának más védelmet nem talált, mint hogy az állami hivatalokra vetette magát, ahol pedig elvérzik. Ebben megy tönkre a köznépünk, mert a végtelenig osztható birtokát kiráncigálják alóla. Akinek pedig a kezén levő föld annyi, mint a tisztesség, becsület és tekintély, elvesztése pedig annyi, mint ellennie tisztesség, becsület és tekintély nélkül : az a rajta ily végzetes súllyal fekvő törvény ellen menedéket keres, ha nem talál mást, hát a legtermészetellenesebbet, az ime mindjobban terjedő egygyermekrendszert. Mert aki jó gazda, szorgalmas, ügyes és takérékos, az a legnehezebb viszonyok közt is megtartja birtokát. De jaj neki, ha egy gyermeknél többje van, mert akkor az örökösödésben szerte megy a birtoka foszlányokra és immár kisiklik örökösei kezeiből. Ezért van, hogy a Dunántul déli részeinek falvaiban anyagi jómód mellett is játszadozó gyermekek hiányában az utca szomorú és néptelen és nem egy községben immár becsukják az iskolát, nem lévén, aki beléje járjon a tanító elé; ezért van, hogy a mi gyönyörű faj magyar határőrző telepeinken a Drávához közel a lakószobából hiányzik a gyermeksirás és a gyermek kacagása, a teremtő Istennek és angyalainak ez a legdicsőbb, legmegrendítőbb, szívdobogtató, szívemelő csodamuzsikája. A tapolczai mandátum. Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő Zalavárni egye főispánjává neveztetvén ki, mandátumáról lemondott s választóitól lelkes hangú körlevéllel elbúcsúzott. A tapolczai kerületben tehát választás lesz, amelynek határidejét a központi választmány január hó 20-ára tette. A tapolczai kerület szabadelvű pártja képviselővé Makfalvay Géza földmivelésügyi államtitkárt jelölte, aki ez ideig ellenjelölt nélkül áll. A kerületben általános lelkesedéssel fogadták Makfalvay Géza jelölését s nem valószínű, hogy akár a függetlenségi, akár a néppárt ellenjelöltet állítson. — Makfalvay Géza régi harcosa a közügyeknek. Mai számunk 10 oldal.