Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember "13. 1 halántékán találta és a részeg embert ugy kihozta ez a dobás a sodrából, hogy a csizmát hamar felkapta és apjához vissza vágta. A osizma sarka Bognár Ádámot jobb szeme alatt ugy megütötte, hogy az öreg neki esett a kályhának, majd a székre ós a földre, az esés következtében agyhártyája megrepedt és belső elvérzésben 2 nap múlva meghalt. Az esküdtek verdiktje alapján erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos tésti sértésért Bognár Józsefet a törvényszék 7 havi börtönre Ítélte. A második napon szeptember 22-én halált okozó súlyos testi sértés volt a tárgysorra kitűzve. A vádlott Hóbok Mihály fiatal kanász, szepezdi lakós volt, a ki Űrnapján délután a szepezdi korosmában iddogálás közben a szintén ott levő Kovács József, Bárány Lajos, Horvát Pál, Molnár Pál, Márkus Gábor, Borbély József, Mnrai Gábor borozó vendégekkel minden áron össze akart veszni. Midőu egyszer Kovács József, ki a vádlottnak legény keresztapja volt, vagyis a társaságba ő vezette be, egy szál gyufáért átnyúlt Hóbok asztalára, Hóbok Kovácsra rátámadt, sértegetni kezdte, hogy az ő asztalához senki se nyúljon sértegetés nélkül. A sértegető Hóbok látva a túlerőt, a rendreutasításra kiment a folyosóra, a folyosón Molnár Pállal összeszólalkodott, bicskát vett elő, de szerencsére idejekorán kidobták s midőn nem akarta a korosmaajtót elhagyni, lábáuál fogva kihúzták. Az udvaron Hóbok Kovácsot támadta meg, de Kovács látva a házsártos legény vad tempóját, elfutott. Hóbok vére a balatonvidóki bortól forrott, neki vér kellett. Visszament ismét a korcsmába, verte az asztalt úgy, hogy a poharak feldűltek, a bor locsogott; és erővel verekedni kezdett. Ismét kidobták és as ott levő legénység a kővel dobálódzó Hóbokot kődobásokkal üldözni kezdte. Hóbok a dobások elől egy darabig futott, majd visszafordult, ő is dobálódzott mindaddig, mig Csabaiók elé ért. Itt Csabainé védelmébe vette ós az utánna jövő Murait szép szerével a házból kibeszélte. Murai gyanutlanul ment el társaival Csabai háza elől s mintegy 10 lépést mehetett, háta mögött terem Hóbok, hozzájuk csatlakozik. Murai és társai kórlelik, hogy ne veszekedjék. Hóbok barátságot is mutatott, Murait átöleli ós á kezében levő késsel Murait nyakszirten szúrja, a ki a szúrás következtében elbukott, úgy, hogy a második szúrás már csak a levegőt érte. Tanuk vádlott tagadásával szemben a tényállást e szerint adták elő, mire a törvényszék, molynek elnöke: Dr. Fritz József; birák: Szirmay Béla és Skoday Aurél; jegyzője Domby Imre volt; Dr. Rézler Cornél vád- ós dr. Keresztury József védőbeszéde után 5 évi fegyházra Ítélte a vádlottat, aki az ítéletet nagyon nyugodtan hallgatta végig. Esküdtek voltak: Puer István, Nagy János, Vid Lajos, Koronozy Ferenc, Fridrich István, Papp Alajos, Vince Albert, Háry József, Tivolt János, Német Dezső, Semetke József, főnökjük Braunstein Pál. 23-án, a harmadik napon Lakatos Rozi, egy fiatal, csinos leány ült a vádlottak padján. Elnök: Sztaniszlavszky Adolf: birák: Skoday Aurél és Sperlágh Géza; jegyző: Galló István; ügyész: Schneider Gábor; védő dr. Berger Béla volt. Esküdteknek kisorsoltattak: Dr. Ruzsoska Kálmán főnök, Braunstein Pál, Tivolt János, Horváth János, dr. Kadák Pál, Papp Alajos, Vincze Albert, Koronczy Ferenc, Adorján Sándor, Ughy János, Sárvári József, Hári József. A tényállás a következő: Május 22-én éjjel 2 órakor Zakóék háza Gáborjaházán kigyuladt. A közvetlen szomszédságban levő Lakatos látván háza szintén elégett, a honnan a vádlott az égés alatt pendelyben futott ki. Másnap — mint ilyenkor mindig — szóbeszéd között Szekeres Anna előadta, hogy Lakatos Rozi ezelőtt 2 héttel beszélte neki, hogy anyja nem akarja, hogy szolgálatba álljon, ruháját nem adja ki, ő ezért a házát meggyújtja. A csendőrök rögtön elfogták Lakatos Rozit, a kit megvasalva kisérték Alsólendvára. Útközben, midőn az erdőn keresztül s a rédicsi malom előtt az előtóduló falusi népség előtt a csendőrök vallatóra fogták, 13 tanú jelenlétében Lakatos Rozi azt vallotta, hogy Zakóék házát ő gyújtotta fel azért, mert Zakó István az édesanyját szerette. Három szál gyufát vitt ki, eggyel meggyújtotta Zakóék istállóját, kettőt pedig eldobott, azután nyugodtan lefeküdt. Ugyanezt vallotta az őrs szobában is 2 tanú előtt, majd a vizsgáló birónál is legelső izben. Fogságának harmadik napján jelentkezett, hogy vallani akar, mire a vizsgálóbíró előtt tett vallomását teljesen visszavonta, azt mondta, hogy ő csak azért vallott ugy, mert az uton az erdőn az egyik csendőr kétszer arcul vágta, a másik pedig agyon akarta szúrni, ha nem vall. O kénytelen volt a vádat magára vállalni, mert félt a csendőröktől. Ugyanígy vallott a főtárgyaláson is. Tanú, ki e cselekményre, annak oki ós okozati összefüggésére valamit tudott volna vallani, nem volt, mire az esküdtek verdiktje s dr. Berger Béla tartalmas és igazán mély tanulmányra valló beszéde után a törvény szók a vádlottat felmentette. Csütörtökön szeptember 24-ón dr. Fritz József elnöklete alatt a főtárgyalás a következőkép alakult meg: birák: Szirmay Béla, Skoday Aurél; jegyző: Domby Imre: ügyész: dr. Rézler Cornél. Esküdtek voltak: Papp Alajos, Sebestyén Mihály, Vincze Albert, Lakatos István, Koronczy Ferenc, Háry József, Strausz Sándor, Németh Dezső, Puer István, Adorján Sándor, Friedrich István, főnökjük dr. Ruzsicska Kálmán. Az eset a következő volt. F. é. március 26-án Schwarcz József bucsuszentlászlói kereskedő boltjába beállított egy álhajas, álszakálas bekormozott alak, a ki a kereskedőre pisztolyt szegezvén, pénzét követelte. A kereskedő nem ijedt meg, hanem a pisztolyt megkapva, a rablóval dulakodni kezdett és őt kidobta. Amint kilökte őt, egy ott kint álló, hasonlóan maszkírozott és flintával felfegyverkezett alak szintén megtámadta őt, mire Sohvarz evvel is dulakodni kezdett, a flintát a kezéből kicsavarta, de midőn észrevette, hogy még egy harmadik is áll ott, boltjába beugrott, az ajtót bezárta és az ablakból kétszer kilőtt. A három ember erre megszaladt ós ők is kétszer visszalőttek. A csendőrség a tettesek után hiába kutatott, semmi nyom sem vezetett rájuk. Két hónappal a tett után Kornis Dödölle Istvánt lopás miatt elfogták, a ki a vallatás közben azt is beismerte, hogy a bucsuszentlászlói rabláskisérletet szintén ő követte el Harmat Buga József ós Szaknyári Parancsi József bucsuszenlászlói lakosokkal együtt. A kót utóbbi vádlott azonban dacára többszöri kihallgatásuknak — a dolgot tagadták. A főtárgyaláson védők arra vonatkozólag hallgattattak ki egy csomó tanút, hogy abban az időben, midőn a tettet elkövették, vádlottak Salomváron voltak, mire az ügyész II. ós III. rendű vádlott ellen a vádat elejtette, Kovács Dödölle István elmebeli állapotát megfigyeltetni rendelte, mert ugy látszott, hogy vádlott hülyeségben szenved, ükként ez ügyben itólet hozatalra a dolog nem került. 26-án, szombaton tárgy volt szándékos emberölés bűntettével vádolt Farkas Imre rezneki lakós bűnügye. Elnök: Sztaniszlavszky Adolf, birák Szirmay Béla, Skódai Aurél, jegyző Galló István, ügyész dr. Rézler Kornél, védő dr.Hajós Ignác. Esküdtek: Koutnyek Ferenc, Torma János, Vincze Albert, Puer István, Adorján Sándor, Strausz Sándor Horváth János, dr. Ruzsicska Kálmán, Ughy, János, Sárváry József, Háry József, Papp Alajos, Lakatos István. A vádlott Farkas Imre fiatal csinos parasztlegóny egy majorban szolgált, Bagó István elcsábította, vagy ha hisszük Farkas Imrónó szavait erőszakkal megejtette Farkas Imre feleségét. Bagó nem volt díscrót ember, uton útfélen beszélgette győzelmét, sőt még Farkasnak is elmondotta. Farkasban az indulat végre kitört, s midőn egyszer becsípett állapotban ment haza, a kezeügyében levő késsel Bagót átszúrta, ki nyomban meghalt. Mind a vád, mind a védelem igen szép szellemi torna volt. Igazán méltó a helyhez. Az esküdtek verdiktje után a törvényszék vádlottat három évi fegyházra ítélte. H i r e k. Meghívó. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. évi szaptember hó 14-ón tartott rendes közgyűlésében 16422/1903. sz. a. elhatározta, hogy e vármegye nagy szülötte, Deák Ferenoz születésnapjának századik évfordulóját folyó évi október hó 1 7 én ós 19-ón a nagy hazafi érdemeihez méltóan fogja ünnepelni s egyuttai az ünnepély folyamát a következőkép állapította meg: I. Október hó 17-én d. e. 9 7, órakor az ünnepélyes közgyűlés megnyitása vármegyeház nagytermében. II. 10 órakor a zalaegerszegi plébániatemplomban ünnepélyes isteni tisztelet, amelyet méltóságos és főtisztelendő Dr. István Vilmos szombathelyi megyés püspök ur tart ós a melyen a törvényhatósági bizottság tagjai az ünnepélyre meghívott vendégekkel testüsetileg vesznek részt. III. Az ünnepélyes isteni tisztelet után a törvényhatósági bizottsági tagok a meghívott vendégekkel a Deák-térre vonulnak, hol a vármegye alispánja koszorút helyez Deák Ferenc órcszobrára a vámegye közönsége nevében. IV. A koszorú elhelyezése után az ünnepélyes közgyűlés folytatása a vármegyeház nagytermében a következő tárgysorral: 1. Ünnepi beszéd, amelyet nagyságos Hertelendy Ferenc törvényhatósági bizottság i tag, országgyűlési képviselő ur tart. 2. A »Deák Ferenc tanulmányi ösztöndijc alapítása az alapitó oklevél kiállításával ós ennek kapcsán köszönetnyilvánítás az alapítványi tőke gyűjtőinek ós adományozóinak. 3. A vármegye alispánjának jelentése a Deák Ferenc családja sírboltját magába foglaló kehidai kápolna helyreállításáról s ennek kapcsán a kápolna fentartására a megyei törzsvagyonból 400 koronával egy külön alap létesítése az alapító levél kiálllításával. 4. Felirat intézése Ő Felségéhez, Apostoli Királyunkhoz, Legkegyelmesebb Urunkhoz a vármegye hálás közönségének nagy fia iránt táplált elenyószhetlen kegyelete megnyilatkozásairól. V. Október hó 19-én d. e. 11 órakor a kehidai kápolna ünnepélyes beszentelése nagyságos ós főtisztelendő dr. Rhódey Gyula veszprémi kanonok és zalai főesperes ur által. Van szerencsém a törvényhatósági bizottság i. t. tagjait ezen ünnepélyre meghívni. Zalaegerszeg, 1903. óvi szeptember hó 17-én. Dr. Jankovich László gróf főispán. Deák Ferenc emlékezete. Dr. István Vilmos szombathelyi megyés püspök a haza bölcsének, Deák Ferencnek, október hó 17-ón bekövetkező száz éves születése évfordulója alkalmából egyházmegyéje papságához a nagy hazafi kimagasló érdemeit méltató püspöki körlevelet intézett, melynek vármegyénkre vonatkozó részét megszivlelósül ide iktatjuk: „Egyházmegyém hazánk bölcsének szülő egyház megyéje. Itt élte ő le gyermekkorát, itt nevelkedett fel ós képezte ki magát nagy hivatására, innét küldetett ki a haza ügyeinek intézésére és terhes munkálkodásainak fáradalmait is itt szokta kipihenni. Sokan élnek még közöttünk, kik őt személyesen is ismertük ős akik őt életében is mint példányképünket és vezérünket tiszteltük. Nekünk tehát már ezen indokból is fokozottabb mérvben kötelességünk a tervezett ünnepély fényét lehetőleg emelnünk". Ugyanezért elrendeli körlevelének végén a hazafias szellemű főpap, hogy egyházmegyéje minden plébániájában f. óvi október hó 17-én, mint a haza bölcse születésének százados évfordulóján, ünnepélyes szent mise tartassák, amelyen a plébániához tartozó r. k. iskolák növendékei részt vegyenek, a szent mise végeztével hálánk hű kifejezóseül hazánk nagy fiáért 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégy Máriát imádkozzanak ós ezután az iskolai ünnnepólyek oly módon rendeztessenek, amint ezt a miniszteri rendelet előírja. Kisfaludy Sándor emléke. Budapesten, a Nemzeti Muzeum árnyas kertjében, f. hó 22-ón délelőtt helyezték el gránittalapzatra vármegyénk nagy szülöttének Kisfaludy Sándornak, a Himfy nagy költőjének, bronz emlékét, amely 1844. óta a muzeum folyosóján hevert. A szép emlékmű elhelyezése kegyeletes üunepsóg keretében folyt le, amelyen a kormányt dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselte. Az ünnepségen képviselve volt vármegyénk is Csertán Károly alispán vezetése mellett küldöttséggel; továbbá az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, Tudomány egyetem, Műegyetem stb.; többen voltak jelen a Kisfaludy család tagjai közül. A szép szobor gránitoszlopon nyugszik s az oszlopot a lánglelkű költő domborművű képe ékesíti; felső része rézgömbre szálló kőszáli sast ábrázol, mely a Hunfy költőjének lantját tartja karmai között. — Szalay Imre, a Nemzeti Muzeum igazgatója, szép beszéddel nyitotta meg az ünnepséget. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Szalay igazgató letette a muzeum gyönyörű babér koszorúját a szobor talapzatára, majd megköszönte a miniszternek, a család tagjainak s az ünneplő közönségnek, hogy rósztvettek az