Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

1903. junius 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 léleknek jobb, ha az ur magához szólítja; minek kisértse a jelent a mult emlékeivel. Csendes haldoklása, majdan elmúlása megilleti a szive­ket; temetése olyan lesz, mint a hosszú kort ért aggó: tisztelet kisóri, de elmondjuk róla, hogy hála Isten szép kort ért, betöltötte hiva­tását, nyugodtan elmúlhatott. Jól esik azonban visszagondolni arra az időre, amikor még a vármegyék székházain át áradt ki az ország szivdobbanása, amikor hamisítat­lan magyar élet zaja, kurucz lármája verte fel a vármegyeházak falait. Magyar menték, kócsa­gos süvegek, ősi fringiák vegyülékónek káprá­zatos képe zajlik fel az emlékezetben. De mindez már csak álomkép. A régi vár­megye fénye, diosősége kialudt, elhervadt. Jülőbb meghalt, mint eltemették volna. A vármegye házába pedig uj élet, uj rend költözik. Kitudná megmondani, hogy milyen lesz az ? Bölcs embe­rek szépnek, üdvösnek és hasznosnak akarják s a józan okosságra rakják le fundamentomait. De attól még messze vagyunk, hogy az uj élet tuljes kópét láthassuk. Az bizonyos, hogy a vármegye házában soha srrn fognak többé szittyavérö magyar urak járni, hanom szalonkabátos, tintásujju hivatal­nok sereg tölti be a régiek helyeit. Füleik mellett kalamussal, kifényesedett kabátujjal sur­rannak el egymás mellett a jámbor hivatalnokok a kedély, patriarchális együttérzés, magyaros méltóság és tekintély ki fognak végképpen veszni az öreg falak közül. Iparszabadság. A céheket elsöpörte a gazdasági szabadság friss szellője. Megszűntek az ipar korlátai, a remeklések, a mesterré avatások, a kontárok üldözése. A korlátlan iparszabadságban kereste mindenki az üdvét, mert terhes volt a céhek basáskodása, amely sokszor bizony igazság­talan volt, monopoliumokat csinált ós kegyeket osztogatott. Do a szabadságnak is megvannak a kinövései s manap már sokan visszavágyakoznak abba az időbe, amikor a oóhek üldözték a kontárokat. Mert a szabadság a képesített, tanult iparosok­nak nagyon erős versenyt állított. A törvény, mely az iparszabadság elvi álláspontján áll, nem védi a képesített iparost a kontárok ellen, akik a modern ipar elősdiei s a törvény minden védel­mével űzik az ipart, amelyhez nem értenek. Ez a helyzet annyira igazságtalan hogy nem csoda, ha az iparosok visszasírják a cóhrendseert, amely ha maradi, kényelmetlen és ostoba volt is, de a gyilkos konkurrencia ellen megvédte a tanult mesterembert. A szabad verseny elve szép s teljesen meg­felel a modern szellemnek, mely a mai ember életfelfogását átlengi. De sajnos a szabad ver­senynek már olyan nagyok a kinövései, az elv helytelen alkalmazása már annyi igazságtalan és méltatlan helyzetet teremtett, hogy egyes iparágakban már nagyobb kárát látják mint hasznát. Éveken át tartó keserves küzködéssel tanulja meg az iparos az ő mesterségét. A legtöbb ipa­ros, mire önálló lehet, már benne van a férfikor nyarában, tehát egy emberöltő mult el, mig annyira tudta vinni, hogy valami szerény mű­helyt tudott magának berendezni s megrende­lőkre, hitelre, bizalomra szert tenni. Önállósá­gának első eredménye természetesen az, hogy az állam ráteszi kezét az ő kis exisztenciájára, sújtván őt magas III. osztályú kereseti adóval; nyomon követi ezt a községi adó s a többi köz­teher. Nem az iparosnak, az államnak s a köz­ségnek van tehát elsősorban haszna abból, hogy az iparos önállóvá lett. Vájjon a nagy adóért mit adhat az állam ellenérték fejében a polgárnak, s itt az önállóvá lett iparosnak? Első sorban bizonyára jó tör­vényeket. Ez az ellenérték nálunk Magyarországon nem­csak hogy nincsen meg, de ipartörvényeink a nagyobb vonatkozásokban egyenesen ártalmára vannak az iparosnak, legkivált a kisiparosnak. Amikor a manapság érvényben levő ipartörvé­nyeket hozták, ezekkel akarták megteremteni a nagyipart, mely addig Magyarországon nem lé­tezett. E törvényekben egy kalap alá van véve a kisipar és nagyipar, a legtöbb esetben mind a kettőre ugyanazokat a paragrafusokat alkal­mazták. Ez volt az első óriási hiba. Ég ós fold a különbség a kisipar s a nagyipar, vagyis a a gyáriipar között minden tekintetben. A tör­vénynek ugyanazon rendelkezése előnyös lehet a nagy iparra, de csapás a kisiparra és megfor­dítva. Sajnos, az előbbi eshetőség a gyakoribb, sőt mondhatni az általános, aminek az az ered­ménye, hogy némi gyáriparunk csak teremtődött valahogy, de kisiparunk mindinkább hanyatlik. Az ipartörvény legkártékonyabb intézkedése kétségen kivül az, amely megengedi, hogy nem képesített egyének is űzhetnek bármilyen ipar­ágat, ha iparengedélyt eszközölnek ki maguknak az illetékes hatóságnál. Ez pedig osaknem min­den egyes esetben megadja az engedélyt, mert hiszen a lehető legkönnyebb formaságokhoz van kötve az iparengedély megadhatása. Nevezetesen üzletvezetőt kell bejelentenie annak, akinek az iparra képesítése nincs, de azt mégis iizni akarja. Ennek az üzletvezetőnek képesített iparosnak kell lennie, tényleg kell is működnie az illető műhelyben vagy ipari telepeu. Ez pedig a legszűkebb valami. Mert hisz csakis tanult szakemberekkel lehet az iparágat űzni, hozzáértő emberek kellenek a műhelyben ugy is, tehát munkásai közül jelent be valakit rendszerint a kontár s aztán csinálhat kénye kedve szerint amint akar. A helyzet tehát az, hogy u törvény semmi­féle előnyben nem részesíti a képesített, tanult iparost a tanulatlan s a mesterségbe belecsöppent egyén fölött. De hány esetben játszák ki a kontárok a törvénynek az üzletvezetőkre vonatkozó enyhe követelményeit is! Hisz a legtöbb kontár műhe­lyének, vagy telepének nincs üzletvezetője egy­általában! Hatóságaink végtelen nyugalommal nézik, mint nő a pénze által valamely iparágba belecsöppent kontár a képesített iparos fejére! Mert akármit beszélnek is, a kontárban nincsen meg a mes­terség megbecsülése, a.tisztességes verseny iránti érzék, a testületi szellem, a munkás érdekének istápolása. Évek óta hasztalanul sürgetik a jobbak, a képesített iparosok az ipartörvény revízióját. Hasztalanul, mert az ipartörvény a nagyipar számára készült, annak pedig speoialiter a törvény ellen nem lehet panasza. Társadalmi uton kell tehát a haroot felvenni a kontárok ellen! Álljanak össze a képesített iparosok ós társadalmi uton védjék meg jogos exisztenciális érdekeiket. Harcot kell iudítani ellenük, eszköz ós mód a harcviselósre kínál­kozik elég. H irek. Frigyes főherceg Nagykanizsán. Pénteken d. u. Frigyes főherceg u Nagykanizsán állomásozó 48-ik gyalogezred megszemlélése végett oda ér­kezett. A főherceg szombaton délben utazott el Nagykanizsáról. A Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj alapra a következő adományok érkeztek be: Harkányi Ede 50 K, Balatonmellóki Takarékpénztár (Ta­polcza) 25 K, Glázer Sándor (Tapolcza) 5 K, Szemző Zsigmond sárszegi körjegyző gyűjtő ivón : Szemző Zsigmond 1 K, Szalóky Nándor 40 f, Schreiber Oszkár 50 f, Augenfeld Ferenc 20 f, Pick Jenőné 40 f, Hochsinger Júlia, Pick Pista, N. N., Horváth András, N. N. 10—10 fillér. Malomsoky János sümegi körjegyző gyűjtő ivén : Mészáros Sándor, Tóth Lajos, Bauer H. Sándor, Lengyel Mátyás, Eisenstiidtcr Mór, Scheiber József, Steiuer Simon 1 — 1 K, Beldiozky N., Horváth N., 50—50 f. Harmat Nándor dras­koveezi körjegyző gyűjtő ivén: Harmat Nándor, Vadla Tamás 1—1 K, Günsberger N., Fischl N. 40—40 f, Nóvák F. 30 f. Alsólakosi kör­jegyző gyűjtő ivén: Alsólakos község, Felsőlakos község, Kóth község, Kapoza, Hotticza, Gyer­tyános községek 2—2 K. Cserszegtomaj község, Keszthely polgárváros község 3—3 K, Vass Miklós 2 K, Hencz Géza 2 K, Schirsuh István 1 K, Singer Izidor, 40 f, özv. Vucskics Jánosné 1 K, Fischl Sándor 20 fillér. Állandó püspöki biztos kinevezése. A szom­bathely egyházmegyei püspök a zalaegerszegi állami főgimnáziumhoz Legáth Kálmán zalaeger­szegi esperes plébánost állandó püspöki biztosul nevezte ki. Változások a Szentbenedekrendieknél. A Szent­benedekrendieknél a következő, megyénket ér­deklő személyi változások történtek: Tihanyba küldetett lelkésznek Ross Mór, nyugalomba Horváth Flóris; Zalaapátiba küldettek: perjel­nek Fleiszmann Jenő, alperjelnek Tóth Ince, gyóntató atyának Kisfaludy Tóbiás, lelkésznek Hajós Benő, hitoktatónak Székely Damár; Aszó­fóre küldetett: lelkésznek Récsei Farkas; End­rédre küldetett: lelkésznek Resznyák Albert; D). Haudek Ágoston volt zalaapátii jószágkor­mányzó ideiglenes nyugalomba helyeztetett Kis­czellbe. A veszprémi egyházmegyében a megyés püs­pök az uj misés áldozárok közül Éerkenyés Istvánt Pacsártt, Hotivag ner Pált Csótra, Nagel Györgyöt Somlyóvásárhelyre, Varga Sándort Gógánfára küldötte segédlelkészi minőségben. Kinevezés. A győri ítélőtábla elnöke Bödy Aladár végzett joghallgatót, zalaegerszegi lakóst a tábla kerületébe díjtalan joggyakornokká ne­vezte ki. Orvosi kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a csáktornyai állami tanító­képző intézet orvosává dr. Kovacsics Ferenc járásorvost nevezte ki. Tiszteletbeli szolgabíró kinevezése. Várme­gyénk főispánja Barkóczy László végzett joghall­gatót tiszteletbeli szolgabírónak nevezte ki. Tanítói kinevezés. A vallás- és közoktatás­ügyi m. kir. miniszter Csizmadia Károly ós Hencz Apolónia okleveles tanítót iiletve tanítónőt a drávaegyházi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá illetve tanítónővé nevezte ki. Esküvő. Dr. Urbanek Károly zalaegerszegi főgimnáziumi tanár e hó 15-ón tartja esküvőjét Preisz Mariska kisasszonynyal Budapesten a Mária-utcai róm. kath. templomban. Eljegyzés. Dr. Nagy Béla ügyvédjelölt elje­gyezte Remm Ella kisasszonyt, Remm. József kir. posta- és távirda-felügyelő, a zalaegerszegi póstahivatal főnökének kedves leányát. Városi közgyűlés. Nagykanizsa r. t. város képviselőtestülete f. hó 4-én Vóosey Zsigmond polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, melyen bejelentett bolt bérlet-szerződést jóvá­hagyták. Több rendbeli ingatlan megvétele tár­gyában a közgyűlés végérvényesen nem határoz­hatott, mert a képviselők a törvényben előirt szám­ban nem voltak jelen. Élénk vitára adott alkal­mat a városi szabályrendelet módosítása, hogy a kávéházi iparról szóló eugudólyek száma 4-ről 5 re emeltessék fel. A közgyűlés a városi tauáos javaslatát, mely a kereskedelemügyi miniszter rendeletén alapszik, szótöbbséggel határozattá emelte. Állami állatorvosok véglegesítése. A földmi­velésügyi m. kir. miniszter az állatorvosi köz­szolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. t.-c. alapján vármegyénk területén a következő m. kir. állatorvosokat véglegesítette: a X-ik fizetési osztályban : Mayer Ottót (Zalaegerszeg), Viasz Józsefet (Zalaszentgrót); a Xl-ik fizetési osztályban: Lange Kálmánt (Perlak), Viasz Nándort (Csáktornya), Lázár Izidort (Keszthely), Szenthe Ferencet (Nagykanizsa), Fürst Sándort (Nagykanizsa), Kazár Manót (Nova), Horváth Károlyt (Alsólendva), Sugár Jakabot (Sümeg), Láng Jánost (Tapolcza). Halálozás. Tegnap reggel szűkszavú távirati értesítés jelentette, hogy mankóbüki Horváth János, volt boldogfai földbirtokos, a zalaeger­szegi társasélet kedvelt alakja, Budapesten vá­ratlanul meghalt. Gyászhír. Hagymásv Gyula építőmester 52 éves korában meghalt Zalaegerszegen. Az elhunyt több évvel ezelőtt tevékeny polgára volt a vá­rosnak s abban az időben, amikor Zalaegerszeg rohamos fejlődésnek indult, sok köz- ós magán­épületünk legnagyobb része, az ő tervei szerint épült. A túlfeszített munka azonban megfosztotta a látástól s már hosszú évek óta családja köré­ben visszavonulva ólt. Temetése 9-én volt nagy részvét mellett. Családja a következő gyászje­lentést adta ki: Özv. Hagymásy Gyuláné s/.ül. Vogler Róza; gyermekei: Ilonka, Margit, Miczi, Irénke ós Miklós; édesanyja: özv. Hagymásy Istvánná; anyósa: özv. Vogler Józsefné ugy a maguk, valamint a szóleskörű rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel tudatják a felejt­hetetlen férjnek, édesapának, fiúnak illetve vőnek Hagymásy Gyula építész- ós államilag képesített

Next

/
Oldalképek
Tartalom