Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)
1903-08-30 / 35. szám
4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember "13. 1 érdekét, előnyeit épen ugy magában foglalta volna, mint a jelen esetben, avval a különbséggel, hogy a reális vállalkozókat nem idegenítette volna el. A vízvezeték állandó működésben tartása a bérlő kötelessége. Helyes. Tartozik ezenkívül a bérlő az esetleg behozandó gáz vagy villanyvilágítás összes berendezési költségeit viselni,^'a mely azonban a bérlet lejártával neki megtéríttetni nem fog. Tehát ha 1912. évben a villamvilágítás be találna hozattatni, tartozik a bérlő 10.000 koronát kitóvő összes berendezési tárgyakat beszerezni, a berendezéssel járó költségeket viselni azért, hogy két év múlva esetleg más intézkedjék az ő pénzén beszerzett ós berendezett villamos fény fellett. Tartozik azonkívül a bérlő mindenféle adót viselni, pedig azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk, hogy az adók különféle és sokféle volta roppant tudással van Magyarországon megalkotva. Van még egy pont, a melyik igazi mumusként, vagy inkább Damokles kardként függ a bérlő feje felett. Ha a szálloda leég és ha a tűzvész a bérlő vagy ennek háznépe hibájából okoztatott ós ha a biztosító társaság által kifizetendő összegből és tűzvész okozta károk helyreállíthatók, vagy menjünk el a legmesszebbre, az ujonan építendő Bárány felépíthető nem volna, tartozik azt a bérlő sajátjából megtéríteni. Még füstöl Pesten az áruház omladéka, még mindnyájunk élénk emlékezetében van az a borzasztó katasztrófa, a mely mindnyájunk szivét megremegtette ós a melyből tudjuk, hogy egy alkalmazott hibájából, egy gombnak a helytelen félretolásából származott. Vagy nem elóg-e egy — a pikolo által eldobott cigaretta egy lángtengert csinálni, nem elóg-e egy szikra, a mely a háznép hibájából, a legjobb hiszemü és akaratú a legpontosabb bérlő idejében — kiugrik, a Bárányt akár két évre is az épülő korcsmák sorába helyezni. No és a szegény bérlő két évig fizesse azért a bért, ha építik a szállodát ós a bérlő fizesse a kárt, a melyet a biztosító társaság nem fizetett meg. De most nézzük az érem másik oldalát is, hogy a bérlő mit kap. Kap egy többé-kevésbé jó, modern szállodát, a mely hiba nélkülinek nem mondható és egy válogatós közönséget, a mely a Báránytól idegenkedik, egy olyan közönséget, a melyik évtizedek óta a Bárányt csak kivülről nézi; fizet pediglen legkevesebb tizenkétezer korona óvi bórt, minden adót, minden tisztogatási ós fentartási költséget, minden reparálást és sok más járulékot, a rettentő világítást, amely összesen óvenkint kitesz okvetlen 8—10 ezer koronát. Kell tartani neki legkevesebb 20, 25 embert, ami temérdek költséggel jár. Biztosra vesszük, hogy a város nagy szállodájának jövendő bőrlője nem fog az üzletre ráfizetni, amint az eddigi sem fizetett rá, mert a szobabérekből is fenn tarthatja magát. Nem azért irjuk tehát ezeket, mintha sokalnánk a bórt, hanem mert sajnáljuk a korosmára szorult közönséget, amelynek érdekeit semmiféle bizottság egy kis csomagot kézbesített az ábrándos szemű spanyol leánynak. A második levél igy szólt: »Bájos senora 1 Mellékelve küldök egy selyem kötólhágcsót, mely sokszor kötötte már össze a mennyet a földdel. Biztosíthatom, hogy valódi lyoni selyemből való. Ha szive lovagjával valamikor egyesülni akar, bátran használhatja, akármily magas legyen is az erkély. Isten önnel. Én este nyolckor utazom. Ha kendőjével a terrasztról bucsut fog inteni, ugy örök hálát fcg érezni világgá bujdosott imádója: Salvados. A szép Asszunta pontban nyolckor megjelent a terráson, s látta Salvadost kocsiba ülni, s látta a kocsit elrobogni. Hosszan sokáig lobogtatta kendőjét, még akkor is, mikor a kocsi már rég eltűnt. Aztán egy csillogó könnyet törült le vele, mely önkéntelenül lopódzott szemébe. A duenna figyelmeztette, hogy a vacsora kihűl. — Ah — sóhajtott Asszunta a duenna széles vállára téve kezét — mily kár, hogy a valódi, a hamisítatlan romantikát már csak a rablókapitányok konzerválják. Luczián. sem tudja ugy megoltalmazni, mint egy jó korcsmáros ; ilyen pedig aligha fogja magát alávetni a város által kikötött feltételeknek, amelyek békóba verik a kezét lábát s rettenetes kockázatot dobnak a nyakába. Aki ezeket a feltóteleket elfogadja, az már egy kicsit gyanús. Vagy nem akarja, vagy nem is tudja a feltóteleket teljesíténi. Micsoda reményeink lehetnek arra nézve, hogy egy reális, mind a közönség, mind a bórbeadó Ízlésének és óhajának megfelelő bérlőt kaphassunk? A szerződós súlyos feltóteleit tekintve minden reményünk füstbe kell, hogy oszoljon, üzleti viszonyainkat, szegény vidékünket, közönségünk kiskorcsmázó hajlamát ós azt figyelembe véve, hogy kiskorcsmánk annyi van, hogy negyvennel haladja meg a lélekszámhoz arányitott engedélyeket, reményünk kell, hogy még inkább lelohadjon. Vállalkozó azórt fog lenni okvetlenül elég. Hisz a mai szédelgő világban nagyon sok olyan ember akad, aki az előre biztosítandó 6000 K fél óvi bórt szívesen reszkírozza, hogy egy nyereséges bukással megtollasodva itt hagyjon bennünket, vagy számtalan olyan vállalkozó akad, a ki végső menedékként utolsó néhány ezer koronáját ide hozza, hogy életében még egy próbát csináljon. Mert aki ilyen drága szállodába, a fenti feltételekkel beköltözködik, az vagy nagyon elszánt ember, a ki nem törődik, hogy Kecskeméten, Bonchidán vagy Egerszegen van-e, a fő az, hogy egy kis üzletet csináljon és nem törődik avval, hogy Egerszeg város sirva nézzen utánna; vagy olyan ember, a kit születése, életviszonyai ide kötnek és ki közöttünk nevelkedett, a mi szemünk előtt, velünk együtt harcolt a nehéz kenyérhajszában és a kinek ez a város a Mekkája is jobb szeret itt dolgozva semmit sem keresni, mint máshol kényelmesen élni. Zalaegerszegre, mint a vármegye székhelyőre nézve és fontos kérdés, hogy a 250.000 koronába került épületet kinek adja ki, hogy a befektetett tőke kamatját megkapja, de a közönség érdekét kockára ne tegye, mert avval, hogy a szállodás személye vagy eljárása miatt a közönség a Bárányt elhanyagolja, veszít városunk legdrágább épülete értékéből s nevetségessé válunk, hogy egy valamire való szállodánk legyen s abból is megszökjék a vendég. Azt hiszem, nem felejtették el a város vezetői azt a kudarcot, amit a helypénz bérlőjével vallottak. Ott is néhány száz korona kedvéórt megkapta a bórletet egy ismeretlen valaki, aki azután hamarosan itt hagyott bennünket. A Bárány szállodát nem tudom, hogy hogyan lehetne házilag kezelni, hogyha a szálloda bérlőjével is kudarcot vallunk. Legjobb volna,Jha akadna idevaló vállalkozó. Olyan embert kellene beleír tetni a nagy hotelba, aki nemcsak üzleti, hanem morális kapcsokkal is ide van kötve s viszonyainkat alaposan ismeri. Persze ha akad. Messziről jött ember azt mond, amit akar ; a magunk közül valót azonban ismerjük. A messziről jött emberek között nem mindig akad olyan, mint a mostani, akinél a bórössszeget nem kellett félteni. A magam részéről azt tartom, hogy a város ós a közönség érdekeinek biztosítására legelső sorban személyi garanciákat kell keresni s hogy ez sokkal nagyobb abban a vállalkozóban, akit ismerünk, mint aki az ország túlsó sarkából csak üzlet kedvóért jön ide. Ha akad közülünk való elfogadható vállalkozó, szerény nézetem szerint előnyt kell neki adni. Egyébként majd meglátjuk az árverés eredményét. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A temesvári kereskedelmi és iparkamara f. évi szeptember hó első felére Boszniába, Herczegovinába ős Dalmácziába kirándulást tervez, a melynek rendezését az »Idegenforgalmi és utazási vállalat* cimű budapesti részvénytársaságra bizta. A nevezett társkamara a kirándulásban való részvételre kamaránkat is meghívta. Minthogy pedig Bosznia, Herczegovina ős Dalmáczia megismerése nemcsak turisztikai szempontból érdekes, hanem hazánknak e tartományokhoz való közgazdasági viszonya kereskedőinkre ós iparosainkra nézve szinte el nem mulasztható feladattá teszi a fölsorolt tartományok gazdasági helyzetének tanulmányozását: kamaránk kötelességet vél teljesíteni, midőn a közönséget a temesvári kamara által kezdeményezett e kirándulásban való részvételre ezennel fölhívja. A kirándulást rendező társaság minden intézkedést megtett, hogy a résztvevők a pompásnak igórkező utat a legnagyobb kényelemmel ós e mellett föltűnő olcsó áron tehessék meg. E tekintetben utalunk arra a körülményre, hogy a magyar kereskedelmi részvénytársaság, valamint a kereskedelmi muzeum boszniai és herczegovinai kirendeltségei fogják a kirándulókat fogadni ős az ottani gazdasági ős egyób viszonyokmegismerésére irányuló törekvésükben támogatni. A részleteket illetőleg megjegyezzük, hogy a kirándulók Budapestől f. évi szeptember hó 10-ikón indulnak. A kirándulás időtartama 11 nap. A kiránduló osoport a második napon érkezik Banjalukába s aztán sorba látogatja Jajcát, Jezerot, Ilidzsét, Sarajevot, Jablanicát, Mostart, Gravosát, Ragusat, Lacroma szigetet. A visszautazás vasúton vagy tengeren történhetik meg. A kiránduló csoporthoz nemcsak Budapesten, de útközben is csatlakozni lehet. A részvételi díj I. osztályban 280, II. osztályon 240 korona. A díjakban minden benfoglaltatik, ugy hogy a kirándulókat, ha csak bevásárlásokat nem tesznek, más kiadás nem terheli. Midőn tehát e kirándulás ügyét a közönségnek újból is jóindulatu figyelmébe ajánlanók, kérjük, hogy a mennyiben a kirándulásban való részvételt elhatározná, jelentkezősót a 20 korona biztosítéki összeggel együtt mielőbb (legkésőbb szeptember hó l-ig) kamaránkhoz juttatni méltóztassék. Érdeklődőknek a részletes uti programmot készséggel megküldjük. Sopron, 1903. évi augusztus hó 24-én. A kerületi kereskedelmi és iparkamara Ulleln József a. k. elnök. Klrchknopf Frigyes a. k. titkár. Hírek. A közigazgatási bízottság szeptemberi ülése. Minthogy a törvényhatósági bizottság őszi közgyűlése folyó évi szeptember hó 14-én lesz, ennélfogva a közigazgatási bizottság folyó évi szeptember havi ülését nem szeptember 8-án hanem szeptember hó 15-ón fogja szokott helyen ób időben megtartatni. A veszprémi egyházmegyében a megyés püspök Rády István segédlelkószt Kisgörbőről Halimbára, dr. Kozma Kálmán segédlelkószt Halimbáról Gógánfára, Varga Sándor segédlelkószt Gógánfáról Kisgörbőre helyezte át. Tanári áthelyezés. A vallás- ós közoktatásügyi m. kir. miniszter Gérec Károly sümegi állami reáliskolai rendes tanárt a aradi állami főreáliskolához helyezte át. Véglegesítés. A m. kir. pénzügyminiszter Dénes Jenő zalaegerszegi ideiglenes minőségű adótisztet állásában végleg megerősítette. TanítÓválasztá8. A kisszabadkai községi iskolaszók az üresedésben levő osztá.^ytaríícín állásra Rodig János okleveles tanítót választotta meg. A Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj alapra a mult héten a következő aaományok érkeztek: A nemesi ós alapítványi választmány pénztára 1000 K, Vaszary Kolos biboros hercegprímás 500 K, Vajda l i £,d'ö n (zirci apát),Hertelendy Ferenc (Lesenozetor^aj) 100—100 korona; Miltónyi József 40 /K, Szily Dezső (Ollár), Oszterhuber László Nagykanizsa), dr. Háry István megyei főorvos/ Veszprémi káptalan 50—50 K, gróf Esterházy Ferenc (Tata) 25 K; dr. Czinder István tb. megyei főügyész, Szentmihályi Dezső (PacBa) 20—20 K; Legáth Kálmán esperesple.bános, Nagy Károly (Boldogfa), dr. Szekeres J 'ózsef (Nagykanizsa), Tomka Kálmán (Zalaszántó) 10 —10 K. — A sümegi főszolgabíró gyűjtése 3 8 - K 32 f;. a sümegi jegyző 7 K 50 f. lmrey Ffprenc plébános (Szoboticza) 4 K, Koósz János (S ;_soboticza) 1 K. A csesztregi körjegyző gyűjtő ivén: Csesztreg k ö~zsóg 20 K ; Vogler József 10 K, KerkakuKerkanémetfalu, Alsószenterzsébet, KerkauJéfalu ós Ramocsa községek, Rácz István, ® Jak novszky Sándor 2—2 K; Eppinger Salamon, Pg^ rrik Árpád, Deutsch Bernát, Eppinger József 1,-1 K, Kohn Manó 40 f, Valterdorfer Henrik fillér. e
