Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. augusztus 30. 35. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: hasábos petitsor egyszer 1 íj liliér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közitmények a szerkesztőségh r íWlassics-utcíi 25. sz.), ;u anyagi részét illető közlő, mények pedig a kiadóhiva. tálhoz (Ujváros-utca ü5. s/., küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVA EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Iskoláink. Elkövetkezik ismét szeptember elseje, amikor megnyílnak a múzsák csarnokai s elkezdődik az iskolákbau a munka. A professor urak hazatértek a nyaralásból s néhány nap múlva zaj veri fel a vakáció csendjét a tudomány hajlékaiban. Megelevenednek az utcák és terek. Nyüzsög rajtuk az ifjúság. Szeptember elsején az érdekló'dés az iskolák felé fordul. Nem dicsekedhetünk ugyan vele, hogy a nemzet minden rétege egyformán érzi az iskola szükségét és méltányolja működését, de azért ma már az iskola mégis a legnélkülözhetetlenebb intézmény mindenütt. Az iskolák fontosságának elismerését azonban nem annyira a felvilágosodottabb világnézet okozta, hanem jobban az élet kényszere, a kenyér után való harcz. A tanulás, különösen a felsőbb fokú iskolák látogatása ma még a a kényszerűség munkája, de az idővel ösztönszerű törekvéssé is válhat. Aki középiskolába jár, az nálunk a tudományos pályán akar boldogulni. Nem azért tanul, hogy tudjon, hanem hogy megkaparítsa azt a darab papirost, amely tudóssá, a tudományos pályán való haladásra kvalifikálja. Ez az a ferde nézet, amely ellen sokan küzdenek, amelyet minden tanév elején szóvá tesznek, amelyről folyton panaszkodunk, irunk, de hiába. A félben maradt existenciák száma azért napról-napra szaporodik, a fiatalság — hivatással és hivatottság nélkül — tömegekben tolong a tudományos pályára s maguk a szülők erősítgetik azt a tévhitet, hogy csak diplomával lehet boldogulni; ahoz, hogy valaki ur legyen, legkevesebb tekintfetes cim szükséges. És a néhány középiskolát elvégzett fiu már resteli kezébe fogni az iparos szerszámát, a kereskedő rőfjét, mert avval a gondolattal magolt néhány éven keresztül, hogy neki urnák kell lennie s avval ijesztgette az apja, hogy suszter inasnak adja, ha a latinból elégtelen osztályzatot talál haza vinni. Hát igaz, hogy a latinnyely nélkül kitűnő csizmadia lehet az ember, csakhogy az is bizonyos, hogy aki lusta volt diáknak, akinek a fejét nem puhítja meg az iskolai tudomány, nem lesz abból elsőrendű iparos sem soha. Igy azután csak a szegényebb fiuk, akiknek felsőbb iskolára nem tellett s az iskolákból kiselejtezett bukottak kerülnek azokra a pályákra, ahol a nemzet anyagi javait produkálják, a többi mind fogyasztó akar lenni. A polgári iskolát azért nem is szereti a magyar társadalom, mert az csak tanít, de nem sokra kvalifikál. Valahány városnak polgári iskolája volt, mind törte magát gymnásium után. Az állam óriási áldozatok árán igyekszik a felsőbb iskolákat szervezni és fentartani — a tudomány, a felvilágosodás kedvéért; a szülők, akiket csak a legkisebb anyagi erővel áldott meg a sors, gyermekeiket be is járatják a nagy iskolákba, de nem annyira' a tudomány, mint a kvalifikáció kedvéért. A fiúgyermekekkel megáldott apáknak, tartozzanak a társadalom bármely osztályához, az a törekvése, hogy fiaiknak, ha tehetségeiknél fogva nem valók is a tudományos pályára, bizonyitványt szereznek, könnyen érthető, társadalmi és gazdasági viszonyainkból könnyen megmagyarázható. Gazdasági állapotaink olyanok, hogy mindenki a biztos, bár sovány kenyér titán vágyakozik. Az egyéni vállalkozásnak, az élelmességnek nagyon szük a tere. A kisebb birtokos osztály nagy megpróbáltatásokon ment keresztül; az iparos évtizedeken keresztül meddő harcot folytatott az élettel s ha a szerencse nem szegődött melléje csendes társnak, nem sokra tudott menni; a kereskedőt ujabban a tisztességtelen verseny túltengése nyomja. Egyik sincs, nem lehet megelégedve helyzetével, fiainak tehát más pályát keres. Bekövetkezik a túltermelés. Nem az igazán tanult, képzett férfiakban, hanem csak az iskolázott, kenyér után törekvő emberekben nagy a produkció. A tudomány soha sem sok s az iskola mindig kevés. Nem is a tudomány után törekvők számát szeretnők csappantam, hanem azokét, akik a félműveltséget s a szellemi proletárok nyomorúságát többre becsülik a tisztes munkánál. A szellemi fejlődés korát éljük; a műveltség egyik leghatalmasabb fegyvere a nemzeteknek. De a szellemi fejlődés alapjai csak akkor biztosak, ha karöltve jár velük az anyagi haladás. Nálunk azonban a szertelenségig aránytalan a fejlődés. Iskoláink hála Isten tul vannak tömve, az élet azonban nagyon kevés eszközt nyújt az anyagi jólét megteremtésére. Az életviszonyok megmagyarázzák, hogy miért vannak a középiskolák túlzsúfolva s miért konganak az ürességtől a felsőbb fokú népoktatási intézetek, felső' népiskolák, polgári fiu iskolák. Megtörtént pl. Zalavármegyében is, hogy egy népes nagyközség polgári iskolájának hatodik osztályát három tanuló látogatta. A közép iskolákba való törekvés az oka, hogy tulsok a félbenmaradt pálya, tulsok a diplomás ember, de az általános műveltség színvonala mégsem emelkedik olyan arányban, mint a felsó'bb kiképzésben részesülő tanulók számát tekintve várható volna. A nép megelégszik avval, hogy a törvény által előirt iskolai kényszernek eleget tegyen; aki pedig többre vágyik, az már bizonyítványért tanul. A közoktatásügyi politikának súlypontja tehát ma már kell, hogy áthelyezkedjék a népoktatásügy fejlesztésére, mert ott van a legtöbb tennivaló, ott kell az általános szinvonalat emelni. Kétségtelen, hogy az állam nagy áldozatokat hozott a népoktatásügyért s a kormány igyekszik is befejezni azt a munkát, amelyet maga elé tűzött, de Magyarország anyagi erejét annyira lekötik a nagyhatalmi állással járó terhek, hogy a népoktatásügyre aránylag kevés jut. A kormány igyekszik a fejlesztéssel járó terheket áthárítani, megosztani. A városok, községek nagy terheket vesznek magukra a közoktatásügy érdekében, sokszor akkorákat, hogy később el se bírják. Zalaegerszeg város iskoláit is átvette az állam. Hogy az átvétel óta mennyit fejlődött a népoktatás, azt nem szükséges demonstrálni. Mindenki látja. A város azonban az átadás alkalmával olyan kötelezettségeket vállalt, hngy most, amikor uj iskolák építése immár elodázhatatlan, tétován áll meg a probléma előtt: miből építsünk? Az elemi iskolákban, amelyeknek egyik-másik helyisége valóságos megcsúfolása minden pedagógiai és közegészségi elvnek, szorong a sok gyerek; a polgári leányiskola épülete botrányosan alkalmatlan ; a város pedig mindezeket belátja, de 77% pótadót fizet s évi 10.000 K többlet Mai számunk ÍO oldal.