Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-13 / 50. szám

2 :»Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. december 13. nézve az eddigi borpiacok biztosítása, bizonyítja az a makacs kitartás, amellyel a kedvezményeknek legalább egy részét biztosítani akarják. A tárgyalásokról szóló hirek szerint az olaszok a kedvezményes vámtételek mellett behozható bort 700 ezer hektoliterben szeretnék kontigentáltatni. Ennyit óhajtanának behozni potom vámmal terhelve; ha ennél többre rúgna a behozatal, a többlet után köteleznének akár száz forint vámot is. Nem rosz spekuláció. Jobb minőségű boraik tekintélyes részének a piaca ezzel biztosítva volna alacsony vám mellett. Többet ugy sem hoznak a Monarchiába. Nekünk pedig éppen evvel a 700 ezer hektoliter jobb olasz borral van a legtöbb bajunk, mert ezt lehet — némi liázasítás után — magyar borok gyanánt a külföldön forgalomba hozni, ehez pedig szükséges, hogy a bor Magyarországon legyen felraktározva s innét jusson a világforgalomba. Magyarországnak nincs szüksége borbehozatalra, tehát az alacsony vámtétel érdekeink sérelme nélkül egy csöpp borra sem volna alkalmazható. Es különösen nincs szükségünk arra, hogy hírneves boraink kivitelét már eleve meghiúsítsa a kevesebb termelési költséggel előállított olasz bor, amelyet rengeteg szállítási kedvezményekkel, olcsó vízi uton dobnak a Monarchia piacára. Ha a jobb minőségű borok részére piacot tudnánk teremteni, egy csapásra megszűnnék a szőlőtermelés válságos helyzete, mert a kivitelre nem alkalmas borok iránti kereslet is felszöknék s ez emelné az árakat ; de különösen az által, hogy a fogyasztási adók a kiviteli vámokból, esetleges forgalmi adókból, amelyek nagy része a Komáromnál, valószinüleg valami csatolás következtében, a vonat nagyot zökkent. Felébredek, hát ezer angyal, ölemben egy kedves, fürtös női fejet találok . . . Hirtelen komolyan kezdek gondolkodni, hogy mikép jutok én Győr és Komárom között ilyen bájos kis feleséghez . . . Mert hogy Győrben még nem volt feleségem, az tény. Most meg a mint látom, nászuton vagyok. Valóban amerikai gyorsaság! Kezdem magamat a mellettem levők megtapogatásával tájékozni . . . Vonaton vagyok, az tény. Ez itt az ablak, ez a hideg-meleg szabályozó, ez a pamlag, ez ez ... ez meg egy szép asszony . . . Az ördögbe, hát én vagyok, ón! ? . . . A második zökkenésnél sokkal alaposabban vágtam bele fejemet az ablak rámájába, sem hogy ne konstatálhattam volna személyazonosságomat. Kezdtem kombinálni: A férj összezsugorított lábaiba — melyek alkalmasint köszvényesek — belefészkelt a görcs, hogy kényelmesebben nyújtózhassák, a feleségé tátültette a pamlagra. Ez pedig elaludt mellettem s minden valószínűség szerint azt hiszi, hogy valami semleges területen pihen . . . Élvezettel legeltettem szemeimet az angyalarcon, lázasan pihegő kebelén s valóban nehezemre esett volna csókot nem lopni a félig nyitott ajkakra . . . külföldi fogyasztóra hárítható át, pótolhatók s leszállíthatok volnának, a magyarországi bortermelés a nemzet első rendű jövedelmi forrásává lenne, míg ma a legbizonytalanabb, legkockáztatottabb termelési ág. Tehát reméljünk s várjuk a legjobbat. Zalavármegye ebben a kérdésben nagyon érdekelve van. Ha az olasz bor nem tud Ausztriába beözönleni, újra visszanyerjük a Stayer piacokat, ahova ezelőtt boraink nagy részét vitték. Kereskedők képesítése és kötelező kereskedelmi társulatok. Nagyszabású mozgalom indult meg kis és középkereskedőink körében, amely ha gyakorlati érvényesülést nyer, nagy hord erővel fogja kereskedelmünk külső és belső képét megváltoztatni. A mozgalom egyszerre két eszmének a megvalósítására törekszik. Az egyik: a kereskedők képesítése; a másik: a kereskedők kötelező társulása. Mindkettőre vonatkozólag észrevételeimet a következőkben foglalom össze. A kis ós középkereskedelemnek képesítéshez való kötése első látszatra ugy tűnik fel szemeink előtt, mintha az a szabad kereskedelmet bilincsekbe akarná verni, hogy ilyenformán a szabad verseny ne érvényesülhessen a kereskedelmi tevékenység keretében. Pedig a mozgalom minden egyébre törekszik, csak a szabad kereskedelem és ebből következetesen folyó szabad verseny lenyügözésére nem. Hanem igenis törekszik arra, hogy a szabad verseny ne kontárok között, hanem arra hivatott, gyakorlatilag képzett és kellőképen képesített kereskedők között fejlődhessék és érvényesülhessen. Jelenleg a kereskedelmi és ipartörvéuyek kis és középkereskedőinktől csak nagykorúságot, vagy nagykorusítást követelnek; mindenki -— nemre tekintet nélkül — nyithat bármiféle üzletet, akár van az üzórk dési öleihez reá termettsége, kellő szakértelme és gyakorlati tudása, akár nincs. Ennek a körülménynek tudandó be, hogy kis és középkereskedőink száma annyira megnövekedett, ós hogy kereskedelmünk százados megfeneklettségéből nem tud magának utattörni a nemzetközi nagy versenyben. Rendelkezünk számra nézve elég tekintélyes kereskedő osztálylyal és mégis csudálatos, hogy kereskedelmünk mérve Ilyen mulasztás botot érdemelne. Mulasztás? Nem, több: egy szép asszonyt meg nem csókolni — halálos bűn, égbekiáltó bűn. Már pedig én sokkal is vallásosabb vagyok, mintsem ekkorát vétkezzem . . . De mit szól a férj, ha felébred? Kezdett furdalni a lelkiismeret: nem volna-e gavallér kötelesség figyelmeztetni őnagyságát a tévedésre ? . . . De hát micsoda ostobaság volna felzavarni egy angyalt tán nem épen kellemetlen álmából! Nem, ezerszer nem! Mit nekem a férj ? Ugy teszek, mintha én is aludnék s észre sem vettem volna kellemes megterhelésemet . . . S akkor mit tehet ez a jeges medve? Legfeljebb megüti mérgében az a bizonyos guta, a melyik ugy is hiába kerülgetné Y. urat. A hold pedig, mely annyiszor tett már szívességet velem, most is tudta, mi a kötelessége: sötét felhő mögé rejtette hamisan mosolygó arcát . . . Soha jobbkor . . . Köszönöm, ezerszer köszönöm hold pajtás, hálás leszek én ezért . . . Még egy utolsó lökés . . . s a pár pillanat előtt jámborul szuszogó férj dühös tigrissé változva ugrik fel: — Uram ez gazság! ordítja reked ten. Semmi gazság! Fogja be a száját l Még felriasztja a feleségét! Kíméletlenül tépte le ölemről a még mindig és eredménye a nagy számmal fordított arányban van. Nap-nap után tapasztaljuk, hogy kereskedőink száma egyre nagyobbodik és az ösztevékenység eredménye csökkenik; holott jogosan arra kellene következtetnünk, hogy a nagyobb munkaerő nagyobb eredményeket tüntet fel. E viszás állapotnak, egyelőre a politikai és társadalmi viszonyoktól eltekintve, csakis a kereskedők qualitása szempontjából más oka nincs, minthogy kereskedőinknek majdnem kétharmadrésze nincs hivatásához nevelve, a kereskedelmi élet ezerféle eshetőségéhez kellőképen edzve és nem rendelkezik az elméleti és gyakorlati tudásnak azzal a mérvével, a mellyel az egészséges versenyt meghonosítani ós megszilárdítani tudná. Azért a kis és középkereskedelemnek képesítéshez való kötése emelni fogja a leendő kereskedősóg bivatottságát; apasztani fogja a kereskedők számát és ugyanoly mértékben emelni munkájuk értékét és eredményét. A képesítés miben létére vonatkozólag sokféle verzió kering. Részemről elegendőnek tartom, ha nyílt üzlettel foglalkozó kis^és középkereskedők képesítését három évi tanonckodáshoz, három évi segédi működéshez és alsófokú kereskedelmi iskola elvégezéséhez kötjük. Kivételt képeznének a felsőkereskedelmi iskolát sikerrel végzett tanulók, ha a záróvizsgálat után legalább két évig valamely gyakorlati üzletben működtek. A zalaegerszegi kereskedelmi kör legutóbbi igazgató választmányi ülésén is ily értelemben határozta meg a leendő kereskedősóg képesítését, illetőleg ebben a szellemben terjesztette fel kérvényét a kereskedelemügyi minisztériumhoz a képesítésnek gyakorlati megvalósítása végett. A mozgalom másodsorban a kötelező kereskedelmi testületek megalakítását célozza. Kereskedelmi törvényünk a kereskedők egyesületi társulatát egyáltalában nem érinti; az ipartörvény már az ipartestületi intézményt lehetővé teszi és hellyel-közzel sok vonatkozást tartalmaz a kereskedők tanoncszerződését, segédnyilvántartását, tanoncfelszabadítást és a tanonciskolázást illetőleg. Aki viszonyainkat alaposan ismeri, az tisztában van azzal a kérdéssel, hogy az iparosainkra nagyon is alkalmas törvényes határozatok nem igen felelelnek meg kereskedő osztályunk viszonyainak. Az elsőfokú iparhatóságok bármily lelkiismeretesen hajtják is végre az ipartörvénynek az iparosokra és kereskedőkre egyaránt vonatkozó intézkedéseit, azért arra a meggyőződésre kell hogy jussanak, miszerint az ipartörvóny rendelkezései sok oknál fogva nem felelnek meg a kereskedő osztály speciális igényeinek és követelményeinek. Ez utóbbi körülményben keresendő a mozgalom indító oka. gyanutlanul pihenő asszonykát, miközben oly vadul ordított, mint egy sakál. No ilyen ostoba csak egy férj lehet! mondtam méltatlankodva. Az Isten sohse legyen irgalmas ennek a buta masinisztának! gondolám magamban. A férj pedig toporzékolt; szinte láttam már mint kerülgeti a guta, kékül mérgében, majd a zsebében kezd kotorászni eredménytelenül: — Hol a revolverem ?! Lelövöm ezt a . . . ezt a . . . csábítót . . . — Csend uram, mert rögtön a pad alá dugom ! Kiáltók, ámbár ellenfelem jól táplált potroha élénken protestált fenyegetésem kivihető volta ellen. — Uram az Istenre kérem, esd a szép asszony — férjem nem tudja mit csinál, ő ideges ember, neki rohamai vaunak! — Bocsánat asszonyom ... — Semmi bocsánat, ön behatót az ón családi szentélyembe, ön . . . — Hazudik, én sehova sem hatoltam be !! . . . — Istenem, Istenem, mindennek én vagyok az oka !! zokogott a hölgy. — Különben, majd meglátom lesz-e önnek lovagias bátorsága sértéseiért helyt állani, parcellákra hasogatom!! fenyegetődzött az öreg. On alkalmasint valami tagosító mérnök, hogy úgy parcellázik?! — Én Köves cukorgyáros vagyok ! vágja ki ő. — Akkor annál kevésbbó lett volna szabad tő-