Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 ként 500 ezerre tehető. Éz a megbotegülcsi és halálozási arány oly magas, hogy az európai államok között csak az óriási orosz birodalom­nak van nagyobb tüdővé:-:/, halandósága. Ez óriási számok lá!tára feljajdult az egész művelt társadalom. A tuberkulózis ellen való mozgalom immár vüágmozgalommá vált, ezt mulatják a budapesti, londoni, párisi berlini nemzetközi tuberkulózis kongresszusok is, ame­lyeken a tudomány leghivatottabb és legkiválóbb emberei vette^: részt. Az ellene váló védekezésben részt vesz Európán kivül Törökország, Észak-Amerika, Japán és Ausztrália, hol több nép-szanatorium van. Bel­giumban ós Romániában nemzetközi liga alakult ellene. A mult évben Páris városa 40 millió frank kölcsönt vett fel a párisi kórházak javítására, a tüdővészesek külön kórházának emelésére és a dispensszanatoriumoknak nevezett rendelő intéze­tekre. Svédország királya a 2 millió korona nemzeti ajándékot három szanatóriumra ajánlotta tol. Stokholm városa maga épít szanatóriumot.. Nor­végiában külön törvényt hoztak a tuberkulózis leküldésére. Argentiniában külön plakátumokon intik a munkásokat a helyes higiénikus viselke­désre. Bochfeller amerikai milliárdos 31 és fél millió koronát adományozott a chikagói egyetemnek, melynek főcélja, a gümőkór elleni speifikus szert kutatni fel. Nálunk a higiéné ápolása alig néhány évtizedes, a gümőkór elleni hatósági és társadalmi küzde­lem pedig ujabb keletű. Ennek felébresztése és ápolásában legnagyobb érdeme van Korányi Frigyesnek, annak a tudós és hírneves budapesti orvostanárnak, kinek hazafias buzgólkodása folytán jött létre az 0 Felsége védősége alatt álló budapesti szanatórium egyesület, melynek egyik kiváló alkotása az „Erzsébet" szanatórium, melynek működése eddig is szép eredmények­ben nyilvánult. Hogy a magyar kormány is jóakaratú támo­gatásban és segélyezésben részesíti a tuberku­lózis elleni mozgalmat, mutatja az, hogy egy állami gyermek szanatórium létesítésére 80U ezer s egy budapesti izoláló kórház építésére szintén 800 ezer koronát adott, továbbá törvény­javaslatot nyújtott be, hogy külön tüdővész kórház állíttassák fel. A költségvetésbe 100 ezer koronát vett fel egy tüdővész barak felállítására s végül a budapesti szanatórium egyesületnek kölcsönképpen adott 500 ezer korona elengedé­sét hozza javaslatba. A társadalom és a törvényhatóságok tevé­kenysége a tuberkulózis elfojtása körül igen rövid idő alatt országszerte nagyobb lendületet vett s a budapesti szanatórium egyesület min­tájára az ország más és más pontjain igy pl. vadon vidék, egy emberöltőn tul hirmondónak is aligha marad. Vele fogy, vele pusztul a ma­dárság is, különösen azok a félénk, emberkerülő, titokzatos életű, átvonuló fajok, a melyek észak és dél között megtett nagy utjukban épen csak érintik hazánkat. Ma holnap már csak emléke­zetből ismerjük itt őket, az is, aki velük né­hány évtizeddel ezelőtt még eléggé gyakran ta­lálkozott. Szóval olyan darab természet ez, mely úgy­szólván szemünk láttára pusztul, a mely mái­ma is jobbadán a multó! És ha azt keressük, hogy a mult idők gaz­dagságából mi maradt hát ránk? Össze van-e gyűjtve, meg van e irva mindaz, a mi itt élt, ittten mozgott? . . . Van-e ennek a kihaló világnak legalább „síremléke" : egy-egy lokális muzeum, egy jó könyv, vagy legalább részletes publicátiók! ? ... A válasz elszomorítón nega­tív, úgyszólván semmi az, a mit a múltból bí­runk. — Pedig ha ez a tó nem nálunk, hanem a külföldön volna!? — de ne beszéljünk erről. Az a tény hogy sokat mulasztottunk s csak most kezd derengeni. A Balatoni Muzeum fel­állítása fordulópont legyen, a multak közönyé­nek határköve. Központ, a hová mindent össze­hordunk, az egyesület Evkönyve pedig az az irodalmi „fejfa", a melyet oda tüzünk a tavat környékező, részben pusztuló, részben már ki is pusztult jelenségek egy-egy bemohosodásnak in­dult „süppedő sírdomb"-jára. — Dolgozata fo­lyamán 9 ritkább madárfajra vonatkozó megfi­gyeléseit közli. Békésgyuián, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Szombathelyeit, Nagyváradon, Esztergomban, Nyitra és Szepes megyékben alakultak szanató­rium egyesületek. Békés vármegye ij 3%-os pót­adót szavazott meg a létesítendő szanatórium költségeire. Keglevich István gróf a Boda völ­gyében állít szanatóriumot. A bajai közkórházat külön épülettel, a budai uj Szent István kór­házat két tüdőbeteg pavilonnal egészítik ki. Legújabban Komárom megyében, Eszterházy Ferenc gróf védősége alatt alakult meg a sza­natórium egyesület, mely hatósági és társadalmi tevékenységgel egy népszanatorium létesítésén fáradozik. Az eddigi jelekből láthatjuk, hogy Komárom megye az első törvényhatóságok közé fog tartozni, melyek a mozgalomban előljárnak. A tuberkulózis ellen való védekezésben vezér­szerepet játszik a higiéné iránt oly fogékony Vasvármegye, mely az 1903. évi aug. 31-én tar­tott közgyűlésén félszázalékos megyei pótadót szavazott meg s határozatilag kimondotta, hogy a Lajos bajor kir. herceg és neje védősége alatt álló vasvármegyei szanatórium egyesület tevé­kenységében ós irányításában részt vesz. Ebből az országszerte mindinkább szövődő, szélesebb alapon megindult mozgalomból a szép Zalavármegye annál kevésbé vonhatja ki magát, mivel a Balaton parti vidékének liigieneje szana­tóriumok feállítására az egész országiján a leg­alkalmasabb, erre már a természettől mintegy predesztinálva van. Nem hihető, hogy Zalavármegyének minden szép, nemes ós jó iránt meleg érdeklődéssel viseltető törvényhatósági bizottsági közgyűlése e kiváló fontosságú és horderejű kérdésben, mely egyenlő a nép jólétének kérdésével, a kezdemé­nyező lépéseket meg ne tegye, hogy azután össze­fogva a kormányhatalommal ős a társadalom minden tényezőjével együtt működhessék s e kulturális haladásban is a legelsők közé tartoz­zék. E védelemnek erkölcsi és anyagi támoga­tásával egy oly intézményt teremt meg, mely a magyar nép szaporodásának, közgazdasági és nemzeti fejlődésének ós erősödősének hatalmas szolgálatot tesz. E hazafias és humánus kötelesség teljesítése elől Z:i1avármegye ki nem térhet, a mozgalomtól anyagi és erkölcsi támogatását meg nem von­hatja. Az égető kérdést, — mely minden gon­dolkodó embert kell, hogy foglalkoztasson el nem odázhatja, mert hiányoznék az egész vona­lon megindult országos védelmi láncolatból egy értékes sem; hiányoznék az ország egyik leg­intelligensebb, legnagyobb ős legnépesebb me­gyéje. Ennek azonban ebből a kulturális, humá­nus ős hazafias védekezésből nem lehet és nem szabad hiányoznia. Lukonich Gábor dr. Dr. Cholnoky Jenő egyetemi m. tanár, a Balaton vizének szakavatott ismerője s tanul­mányozója, „A Balaton hullámairól" közöl ér­dekes dolgozatot. Igazán közérthető módon is­merteti meg a Balaton hullámainak keletkezését s a hullámzás minden csínját-hiúját. Az érde­kes közleményt két sematikus rajz s a „hullámzó Balaton"-ról fölvett zárókép egészíti ki. * Keszthelyi leletek a vasvármegyei régiség­tárban* cimmel Győrffi Endre premontrei ka­nonok, szombathelyi főgimn. tanár, közli írás­ban és öt táblára rajzolt képben azokat a na­gyobbára népvándorláskorabeli sírleleteket, a melyek néhai dr. Lipp Vilmos ásatásai által Keszthely vidékén felszínre kerültek s most a vasvármegyei régiségtárban őriztetnek. Az öt képtábla közül báromon a keszthelyi Sörház kertjéből, egyen Fenékről, s végül egyen kü­lönböző keszthelyvidóki lelő-helyerekről eredő sírleletek rajzát mutatja be. Keresztes József urad. gazd. intéző „Az üregi nyul Somogyban" cimű dolgozatában — 14 évi közvetlen tapasztalatából kifolyólag — érdeke­sen ismerteti meg ennek az eleven, exoticus vadnak Somogyban történt meghonosítását, nagy elszaporodását, életmódját, a megye területén való elterjedését s azokat a hihetetlen nagy ká­rokat, a miket az erdőművelésben okoz. Az üregi nyul biológiájából egy jelenetet képmellék­| leten is bemutat. Következik azután Csák Árpád szolgabiró, egyesületi titkár tollából: Fenék (Mogantiana) I és területén az 1899. év folyamán teljesített első SzaSa-e vagy Zala? Egy névtelen cikkező a „Zalamegye, Zalavár­megyei Hirlap" idei 47. számában „Karcolatok" cim alatt megemlékezik vármegyénk régi nevé­nek visszaállítása iránt indított mozgalomról, s azt irja, hogy igaz ugyan, mikép megyénket Szalának mondták és irták, de a régi nevet ne állítsuk vissza, mert az ujat már megszoktuk. Ez igazi magyaros vélemény! Mert ilyen a magyar természet! Nem is igen vártam mást, mert ismerem nemzetemet; s azért muliamedán megnyugvással fogadom a dolgot: „Allah igy akarta!" Föl keli azonban hoznom mentségemül az egyik okot, mely arra késztetett, hogy a régi név visszaállítása iránt propagandát indítsak. Ugyanis magából Zágrebból nyertem értesítést, hogy a túlzó horvátok néhánya besorozza me­gyénket Nagy-Horvátországba. Vas és Somogy megyőkből megelégesznek csupán azokkal a te­rületekkel, melyeken vend és horvát nép lakik, de a mi vármegyénk egészen az övék, mert a megye neve szláv! Ma még nevetséges inkább ez az erőlködős mint boszantó. De ne feledjük, hogy már sok bajt okozott az ilyen hamisítás. Hogy egyebet ne említsek: az oláhok mozgalma, mely szerint mint ős-lakók visszaszerezni akarják Erdélyt, szintén ilyenforma történeti falsum alapján ke­letkezett. Ugy gondoltam, hogy ennek a törekvésnek útját lehet vágni, még pedig elég könnyen, — mert vármegyénk régi neve visszaállításának nagy horderővel biró kérdése hivatalosan elin­tézhető volna, 8 alig kerülne több fáradságba mint bármely más aktának elintézése. Ha ez nem kell a vármegye magyarságának : akkor nem lesz több szavunk az ügyhöz! . . . Most azután le is tehetném tollamat, ha a cikkező egyúttal olyanfélét is nem állított volua, hogy örvendjünk, mikép Göcsejben a „küszólá­sok-' nem követelnek elismerést, ós hogy a mo­dern magyar nem tudná megmondani egy serleg kumisz felhörpintésa után, hunor-e, vagy magor? Ezekre kétrendbeli dolog elmondásával felelek. Tavaly a „Budapesti Hirlap"-ban egy pom­pás cikket olvastam Deák Máriától. „Penci" volt a cime. A cikkben fölemlítve volt a Tárnok határában levő Asszuvölgy. „Asszuvölgy ? Sohasem hallottam ezt a nevet!" tűnődtem magamban, mert harminc esztendő előtt (valamivel utóbb, mint az akadémiai „ki­küldöttek" ott jártak, hogy a göcseji küszólá­sokat összegyűjtsék s igy nemzeti kincs gyanánt megőrizzék az utókornak) én is Göcsejben jár­tam és azt hittem, hogy Tárnokot jól ismerem. Van ott egy „Sziv-völgy," de ezt csak nem lehet irni Asszuvölgynek! Megkérdeztem a tárnoki születésű kanizsa arcliaeologiai ásatások ismertetése.* Miután előre bocsátja Fenék fekvését s Bél Mátyás-, Rómer Flóris-, Lipp Vilmos- s Kuzsinszky Bálintnak az itt volt római várra vonatkozó adatait, he­lyesbíti Rómernak a vár bástyafalaira vonatkozó fölvételét s ismerteti azon alapfalaiban feltárt nagyszabású épületet, melyet az ő vezetése mellett a Batatoni MuzeumEgyesület, a tulaj­donos Festetics Tassiló gróf engedélyével, állam­segéllyel 1899-ben ásatott ki. Dolgozatához három kőpmelléklet van csatolva; egyiken Rómer Flóris felvételét, a másikon ezen alaprajznak általa történt helyesbítését s a harmadikon az 1899-ben feltárt épület alaprajzát mutatja be. A szakközlemények sorozatában az utolsó dr. Lovassy Sándor gazd. tanintézeti tanár s mu­zeum-egyesületi elnöknek a »Balaton gémfajai*-ra vonatkozó s hat kópmelléklettel illusztrált dol­gozata, melyben a Balaton nádasainak, mint a gémek lakhelyének körvonalozása után egyen­kint ismerteti, több mint egy évtizedre rugó vizsgálódásai alapján, a Balatonnál előforduló nyolc gémfélét, mely alkalommal érdekesen tárja elénk azok rejtett házi életét. A nagy kócsagra, eme eltünőfélben levő díszmadarunkra vonatko­zólag pedig szinte statisztikai adatokat közöl. Végül kifejti, hogy mikor fognak e madarak a Balaton vidékéről végleg eltünedezni. Az Évkönyv második részét az »Egyesületi értesítő« kőpezi. Közölve vannak ebben az egye­sület megalakulására s első három évére vonat­kozó referátumok, a melyekből minden érdek­lődő világosan megtalálja az egyesületi műkő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom