Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. november 22. 49. szám. Előfizetési díj: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . H-f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirde­tésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közle­mények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.i, az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI Hl politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. AP Drága mulatság. Mire ezek a sorok az olvasó kezébe kerülnek, talán vége lesz az obstrukciónak. Megszállta a hazafiság jó szelleme a küzdó' ellenzéket s belátja, hogy a további küz­delem már az ország olyan érdekeinek sérelmével járna, amelyeket semmi körül­mények között sem szabad kockára tenni. Hogy milyen rengeteg áldozatba került a nemzetnek eddig is az obstrukció, azt számokban kifejezni alig lehet. Az obstrukció statisztikusai csak egy­egy számadatra mutatnak rá, amelyek azonban már elég rikító szinben festik a nemzet nagy gazdasági veszteségeit. Érdekesek Bartal Béla adatai, amelyek méltók a megszivlelésre. A dunaparti fényes palota közel harminc millió koronába került a nemzetnek. Ennek a kamataival együtt az országgyűlés egy éve öt millió koronát emésztett fel s ezért a rengeteg összegért egy esztendeig nem tudott a parlament semmit sem dolgozni. De ez még nem olyan veszedelmes, mint az a rombolás, amelyet gazdasági viszo­nyainkra ez a meddő év gyakorolt. Első sorban az obstrukció megrontotta az állam hitelét. A 70-es évek elején a 100 frtos 6°/o-os magyar járadék 58—60 írttal jegyeztetett, ma a 4°/o-os koronajáradék 98-on áll. Huszonöt év alatt tehát az állam, amely 1873-ban 10% kamatot fizetett, hitelét 4°/o-ra javította. A külföld, amelynek akkor 60 frtért 6 forint kamatot fizettünk, majd­nem 100 frtot ad 4 forint kamatra. Azaz csak adott az obstrukció előtt. A külföld, amely a konverzió alkalmával a legnagyobb bizalmat tanúsította a magyar állam hitel­képessége iránt, ma visszaküldi a magyar papírokat s visszakéri a pénzét. November hónapban 18 millió értékű papir jött vissza a külföldről. Ez azt jelenti, hogy az obstrukció meg­rontotta az ország hitelét, megrendítette a bizalmat. Szó sem lehet többé arról, hogy a kamatmegtakarítást tovább folytathassuk. Anglia 2Va—3°/o, Franczia és Németország 3 és 3'/»°/o államhitellel dolgoznak s ha ezt mi is elértük volna, 400 millió kamat helyett 350 esetleg 300 millió kamatot fizetne az állam. Hogy ezt az állam min­den polgára megérzi, az természetes, hiszen az állami adónak majdnem fele kamatra megy föl. Az államhitel olcsóbbodása visszahat a magánosok kölcsöneinek kamatlábára is. Az 1903. év elején befejezett kiegyezési tárgyalások két életbevágó pontja a szabad piac Ausztriában, amely most csak 1907-ig van biztosítva; továbbá az uj vámtarifa, amely az eddigi egyoldalú iparvédelem mellé a mezőgazdaság fokozottabb védel­mét biztosítja. Ausztriából 1902-ben körülbelül 890 millió korona értéket hoztunk be és 960 millió korona értéket vittünk ki. Nyeresé­günk tehát a mi becslésünk szerint 70 millió korona; az osztrák statisztika szerint 14 millióval több. Összforgalmúnk tehát 1850 millió korona. Hogy egy ilyen nagy forgalom mennyit szenved, hogy csak ideig-óráig van bizto­sítva s hogy a végleges kiegyezés törvénnyé nem vált; hogy annak lehetősége, hogy 1907 után a szabad piac megszünhetik, mennyire visszahat a gazdasági bérletek, eladások, végül a birtok becsértékére és hitelére, ujabb beruházások és javítások elhalasztására; hogy hová vinnénk 900 milliónyi gazdasági terményt, ha a kiegye­zés törvénnyé nem válik; hogy mennyire szenved ezen provizóriumok által mindkét állam hitele, ezt felesleges bővebben ma­gyarázni. Ameddig ezt a legnagyobb piacunkat állandóan hosszabb időre törvényekkel nem biztosítottuk, jobb és olcsóbb hitelről ugy az állam, mint a gazdák számára szó sem lehet. Most is a Széli-féle klausula azon pont, az, hogy 1907-ig megmarad a szabad bevitel, mentett meg attól, hogy odavaló kivitelünk elé az ex-lex alatt a legnagyobb akadályok ne gördíttessenek. Ez azonban a bizonytalanság káros befolyását csak némileg csökkenthétté. Anglia, mely éven­ként nyolcezer millió K tápszert importál, épen most készül a búzát mm.-ként 1.50 koronával, vajat, hust, 10%-os vámokkal sújtani, ez a majd 800 millió koronára menő vám természetesen az összes eddig szabadon bevitt anyagok világárát csökkenti, s a legnagyobb reakció lesz, ami valaha a mezőgazdaság árképződésében beállott. Életkérdés ránk nézve tehát az, hogy a 20 millió osztrák fogyasztót szabad bevitelünkre biztosítsuk. De még úgy is a jövőben nekünk is nagyobb védelemre van szükségünk, hogy az angol vámok által feltartott tengerentúli termékek egy része ne mifelénk vegye útját, annál is inkább, mert Német—Francia—Olaszország is fel­emeli vámjait, melyek már tiz év előtt olyan magasak voltak, mint az uj vám­tarifánké. Ezt a nagyobb vámvédelmet adta volna meg az uj vámtarifa. De miután az obstrukció megakadályozta azt, hogy az Ausztriával való kiegyezést megkötve, a ránk hátrányos kereskedési szerződéseket felmondjuk, különösen a szerb kereskedelmi szerződést és az uj auto­nom tarifa alapján a gazdákra jobb szer­ződéseket köthessünk, — a nagyobb vám­védelemtől már 1904-re elestünk. Elütötte tehát az obstrukció a gazdákat attól a haszontól, mely 1904-re a termés nagyobb vámvédelméből beállott volna. Nézzük ezt a búzánál. Hogyha mi, mint jogunkban lett volna, már 1903. január 1-én fel­mondtuk volna a szerb szerződést, már most egy hónap múlva 1904. január 1-én a buza vámvédelme nem l'/a korona, hanem az uj vámtarifa szerint 7.50 korona lett volna. Tekintettel arra, hogy a búzában is, rosz termésnél egészen, de még közép­termésnél is, import állam vagyunk, a vám­védelem 1—4 korona áremelést jelentett volna métermázsánként. De miután a szerb szerződés felmondá­sát az obstrukció mai napig is meggátolja, még ha az okstrukció még ma leszerelne, még akkor is csak 1904. december végén léphetne életbe a magasabb vámtarifa. Eszerint tehát 1904-iki búzatermésünk­nél az obstrukció folytán métermázsánként 1—-4 korona haszon már most menthetet­lenül el van veszve. De egy esztendővel van elodázva egy másik nagy előnye is az uj autonom vám­tarifának. Minthogy Csehország északi részébe az Elba és Moldva szabályozás folytán az amerikai és a napról-napra veszedelmesebb kanadai buza olyan olcsón jött be mos­tanáig, hogy avval Aussignál épen a mos­tani alacsony vám miatt a magyar buza és liszt nem versenyezhet, életkérdés lett volna ránk az uj vámtarifa mihamarábbi Mai számunk 14 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom