Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. november 22. Csutor János, Vurglich Gusztáv, Morandini Román, Kiss Pál, Bakó Gyula, Berónyi Béla, Imrik Zvoinimir, dr. Huray István, Skublics István, Fischer Pál, Krauz Lajos, Vidor Samu, Tánczos Lajos, Mosonyi Henrik, Oszmann Pál, dr. Plosszer István, Berger Vilmos, Zathureczky Márton, Sehvaroz Gusztáv, Schvarcz Ottó, Petho Jenő, Laskay Emil, Juk József, dr. Obersohn Mór, Imrey Ferenc, dr. Tamás János, Makray Sándor, Ebenspanger Leó, Hajba Mihály, Lázár I. Sándor, Farkas Gábor, Dobrovics Miklós, Nagy József, Büchler Jakab, Fridrich Márkus, Hoftmann Jakab, Lőwy Adolf, Krausz Lipót, dr. Kemény Fülöp, Rosenfeld Adolf, Rosenfeld József, Boschán Gyula, Lusztig József, Botka László, dr. Laubhaimer Oszkár, Oszvald József, Elek Ernő, Bogyay János, Imreh Antal,, herceg Szulkovszky Viktor, Méhes Kálmán, Hajmásy Ferenc, Stadel János, Hodászy Béla, Talabér László, Kohn Alfréd, Beek Gyula, Elek Géza, Simon Gábor, Schvarcz Hermán, Hergár István, Rosenberg Zsigmond, Miltényi József, Reichenfeld Gyula, Nagy István, ifj. Fesselhofer József, Dannenberg Jakab, Weisz Adolf, Weisz Tivadar, Seller Zsigmond, Bronner Hermán, Winhoffer Dezső, ifj. Eitner Sándor, Skublics Imre, Eőry Miklós, Löwenstein Jakab, Schulhof Adolf, dr. Eitner Sándor, Steiner Ferenc, Szommer Sándor, Nusál János, Poppel Lajos, Krausi Lajos, dr. Keresztury József, Kukorelly Pál, Steiner Simon, Eisinger Henrik, Golub János, Vogron Antal, Nunkovics Vilmos, Trajkó Lajos, Dervarics Lajos, Abelesz Ignác, dr. Berger Sándor, Mojzer Ferenc, Morgenstein Ignác, Neumann Miksa, Marton Ignác, Bettelheim Győző, dr. Zarka Zsigmond, Szalay Lajos, Fatér János, Mikos Géza, Ján Ferenc, Stolczer Jakab, Deutsch Fereno. Karcolatok. ügy zalaegerszegi bennlakó, jóravaló szolid családapa, aki kilenc órakor rendesen el szokta oltani a lámpát, véletlenül nagymérvű lumpolásra vetemedett s este tiz órakor belépett az »Arany Bárány* kávéházba. Azt hiszem, a viszonyokkal ismerősöknek nem kell nóvszerint elmondanom, kik voltak a kávéházban. Ketten ültek a felső sarokban. Ezek vendégek voltak. A pikkolót már régen megitták, az újságot is elolvasták s lesték az álom tündéreit, amelyek azonban állhatatosan a kassza körül röpködtek, ahol a kisasszony visszaálmodta magát zajosabb időkbe. A középen két úr kaszinót játszott. Ezek pinoórek voltak. A másik sarokban hatan aludtak. Ezek a hangászok. A két vendéket egy negyed tizenegykor meglepte az álom. Siettek haza. Maradt még a szolid családapa, aki az egyedüllét unalmát tiz kupa szilvóriummal űzte el. Tizenegy órakor azonban uj vendég érkezett. Egy tetőtől-talpig sáros alak. Dult ábrázattal zuhant előre s lélegzetet vesztve esett le egy székre. Utána egy hosszú paraszt legény nagy pakkot cipelt. Ott künn pedig szakadt az eső Ós fujt a szél. A kaszinó rejtelmeibe elmerült űr laposat pislantott a jövevény felé, először tafedlit csinált s azután kiálltott csak a sarok felé: — Jenői A sarokból felemelkedett egy álmos alak és az uj vendég fogadására indult. Csakhogy avval nem lehetett szót értenie, mert nem tudott se magyarul, se németül. Talián volt az istenadta s francia nyelven próbálgatott szerencsét. Most kezdődik a józan családapa szerepe, aki éppen a tizedik szilvóriummal birkózott. Előkerítették tolmácsnak. Ez a bevezetés pedig azért Íródott meg, hogy elmoudhassam : mit is beszélt rólunk ez a szerencsétlen talián, aki éjszakának idején Zalaegerszeget európai közlekedési eszközökkel akarta megközelíteni. Elmondta, hogy ő valamelyik főiskolán professzor. Bejárta már a fél világot, csak Magyarországhoz nem akadt szerencséje. Angolországból Bécsnek votte az útját s elhatározta, hogy bekukkant hozzánk. Megnézi a Balatont ós a körülötte elterülő vidéket. Kinézte a mappán, hogy merre utazik. Zalaegerszeg ötlött a szemébe. Ugy gondolta szegény, hogy egy magyar várost is meglátogat, innét elmegy Keszthelyre, onnét hajón Siófokra s Kanizsán keresztül Triesztbe, ahonnét majd csak hazatalál. Bécsből elindult gyorsvonaton. Zalaszentivánon tiz órakor este kitették. Innét azután se tüled se hozzád. Vonatösszeköttetós nincs, kocsi nincs. Hát eljött gyalog hót kilométert. — Uram — mondta a talián — én azt olvastam, hogy ez az önök városa tartományi székváros (összetévesztette szegény a comitatot a tartománnyal). Pedig ez egy valóságos ördögsziget, amelyet éjszaka életveszedelem nélkül megközelíteni nem lehet. Ide se jövök többet csak egyszer kikeveredhessem belőle. — Buona nőtte signore. A szolid családapa pedig elgondolkozott, hogy mekkora igazsága van az utazó olasznak. Zalaegerszegnek ma már tizszer lakosa van s egy nagy vármegye székvárosa. Van egy filloxóra vasútja Zalaszentivánig, amelynek az volna a rendeltetése, hogy belekapcsoljon bennünket a világforgalom főutjaiba. De hát ezt a vasutat éjszaka nem járatják, mert kevés a pasaséi-. Az igaz, hogy országra szóló forgalmunk nincs, mert aki utazni szeretne, annak ideje sincs, pénze sincs; akinek pedig ezek a kellékei nem hiányoznak, az nem érzi szükségét az utazásnak; de hát ezt a kis vasutat talán nem kizárólag finánciális szempontok hozták létre. És azonközben hiába beszól a város, a vármegye, a közigazgatási bizottság, maradunk ördögsziget. Akinek nincs módjában, hog^ kocsin járjon ki s be hót kilométert Zalaszentivánig, az ne utazzék éjszaka s nappal is várjon órákig, amig előbotolog a kis gőzös, amely Zalaegerszeget boldogítja. Rövidebb idő alatt elmehet a kanizsai ember Szombathelyre, mint a Zalaegerszegre igyekvő utas Szentivánról Egerszegre. Mert ha a kis gőzös megbicsakolja magát, egy óráig várat magára s Kisfaludon is tart rövid tiz perc sziesztát. Ha Istenben boldogult eleink, akik nem engedték be hozzánk a déli vasutat, látják ezt az európai közlekedést, boldogan mosolyoghatnak: lám, lám, a vasút mégsem boldogít s amint a zalaegerszegi pályaudvar éjszakánként mély csöndben pihen, lejárnak az árnyak a temetőből a sinek közé ujjongani elveik diadala felett. Az utazó olasz pedig röpiratot fog irni egy tartományi fővárosról, ahová hót kilométerről gyalogszerrel jött, ahol rántottát vacsorázott s annyit fizetett egy éjszakai szállásért, mint Londonban a »Hotel Waterloot első emeletén. Nyugodjatok meg hát eleink a Kalvária dombon. Hagyományaitokat nem bántjuk, ápoljuk s bár a vasút fütyöl a kertek alatt, kocsin utazunk Zalas/.entivánig ós vissza. Miért? Mert urak vagyunk a magunk portáján s úgy teszünk, ahogy nekünk tetszik. * * * Zala e vagy Szala ? Egy gondolkodó fő a multak történetét kutatta s rájött, hogy szép vármegyénk nevét a régi időben Szalának mondták és irták. Vissza szeretné állítani a régi nevet. Nem vitatkozunk vele sem nyelvészeti, sem történelmi szempontból. Legyen teljes igazsága abban, hogy Szala a régiesebb alak. De ez már nagyon kérdéses dolog, hogy ha mindjárt őseink azt a nevet használták is, azt vissza kelljen hódítani a jelennek? Maradjon az csak történeti emlők s ne szorítsa ki az újkori Zalát, amelyet meg is szoktunk, elfogadtunk szóban ós Írásban. Hiszen igaz, igaz, hogy a nép vénei Szalaegerszeget, Szalabért, ós Szakpartot emlegetnek; de Göcsejben van ennél külörnb küszólás is, mégsem követel általános elismerést. Szerény véleményünk szerint az ősök tiszteletét, a hagyományok -iránt való kegyeletet nem az bizonyítja, hogy mindent, ami régi, helyesebbnek, jobbnak találjunk az újnál. Tisztelet, becsület, hódolat adassék Árpád apánknak, de a modern magyar nem tudná megérteni az ő nyelvét, valamint nem laknék jól az ő fejedelmi lakomáján nyereg alatt puhított lószelettel. Ha pedig még egy serleg kumiszt felhörpintene rá, biz Isten nem tudná megmondani, húnor e vagy magor. Nem félek kimondani, hogy — az ősök emlékezetének tiszteletben tartása mellett — jobban szeretem az uj idők, a tisztultabb izlés és nyelvérzék produktumait, mint az ósdiságok után való vágyakozást. Ez már nem tőrül metszett, hanem keresett, mesterkélt magyarság. Maradjunk meg mi csak Zalának s ne elevenítsük fel a comitatus saladiensis emlékezetét. Hírek. Erzsébet ünnepély. A zalaegerszegi tanintézetek felejthetlen emlékű Erzsébet királynénk emlékezetére a minisztérium által elrendelt iskolai ünnepélyt f. hó 19-én tartották, miután előzőleg az összes intézetek növendékei tanári testületeik vezetése mellett reggel 8 órakor a róm. kath. templomban isteni tiszteleten voltak. — Az elemi iskolában mindegyik osztály külön tartotta saját osztályában az iskolai ünnepélyt. — A polgári leányiskola növendékei az első osztályban együtt tartották az iskolai ünnepélyt. A megemlékezóst Schmidt Józsefné tanítónő tartotta ; Pirity Irón IV. és Sillay Ilona Ili. osztályú tanulók alkalmi darabokat szavaltak, valamint a növendékek bevezetésül és záradókul alkalmi dalt énekeltek Faller József énektanár vezetése mellett. A felsőkereskedelmi iskolában a szózattal kezdték az ünnepséget, Kákosy Jenő felső osztályú tanuló tartott megnyitót, Bogyay Kálmán ós Csiszár Antal felsőosztályú tanuló „ Vódangyalunk" címmel tartották az emléknap méltatását, közben az ifjúsági énekkar Kaufmann Mátyás énektanár vezetése mellett alkalmi darabot énekelt, záradókul pedig a Himnuszt. f Maár Gyula. Somogyvármegyének gyásza van, amelyben rószt veszünk mi is, mert megtanultuk tisztelni, becsülni ós szeretni a szomszéd vármegye nagyérdemű alispánját, aki egósz munkás életét a közszolgálatban töltötte el. Maár Gyula egyike volt azoknak a férfiaknak, akik egy nagy vármegye osztatlan elismerését ós becsülését meg tudták szerezni. Munkával ós önzetlen odaadással a közbecsülést meg is tudta tartani egy hosszú életen keresztül. A vármegyei tradíciók uj életre óbredésének idejében kezdte el a közpályát s a változott idők követelményeihez szabta később működésének irányát. A nemes hagyományok embere volt, de át volt hatva az uj élet szellemétől. Maár Gyula alispán tragikus véget ért. Idegzete megrendült s önmaga oltotta ki életét. Agyonlőtte magát. Érzékeny lelkének egyensúlya felbomlott s megvált az élettől. Kétszeres gyáHzt hagyott hátra s nemcsak vármegyéje, hanem az egész ország részvéte száll sirja fölé. Kinevezés. A m. kir. igazságügyin iniszter Gayer Pál tapolczai járásbirósági és Szántó József győri törvényszéki dijnokot a tapolczai kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A balatonfüredi Erzsébet szeretetház uj igazgatója. A vallás- ós közoktatási ügyi m. kir. miniszter Molnár Antal volt szeretetházi tanítót a balatonfüredi Erzsébet szeretetház igazgatójává nevezte ki. Községi jegyzőválasztás. Keszthely képviselőtestülete f. hó 14-én Takách Imre járási főszolgabíró elnöklósóvel tartott gyűlésében a közigazgatási jegyzői állásra Szekeres Ödön eddigi adóügyi jegyzőt választotta meg egyhangúlag, ennek helyébe pedig adóügyi jegyzővé szótöbbséggel Bognár Imre galamboki s. jegyzőt. Főigazgatói látogatás. Spitkó Lajos kir. tanácsos, a székesfehérvári tankerület főigazgatója, a mult hót végén a sümegi állami reáliskolát látogatta meg, onnan pedig Keszéhelyre utazott a keszthelyi kath fögymnasium látogatására. Kisorsolt esküdtek. A zalaegerszegi kir. törvényszók esküdtbiróságához, mely 1. hó 25-én egy gyujtogatási bűnügyben tartja ülését, a következő esküdtek sorsoltattak ki: rendes esküdtek : dr. Tarányi Ferenc szolgabíró Sümeg, Szabó Dömötör föld birtokos Pórszombat, Sümegi Tivadar ispán Sümeg, dr. Obersohn Mór ügyvéd, dr. Kaszter Ödön gyógyszerész, dr. Rosenthal Jenő orvos, Fürst Sándor birtokos, Egyed Bódi földműves Zalabér, Epstein József pénzügyi s. titkár, Eisner József kereskedő, Erdős Tivadar főgimnasiumi tanár, Faller József elemi isk. tanító, Fatér György földbirtokos í^öjtör, Fridrich István elemi isk. tanító, Hangay Géza erdőtanácsos, dr. Grünwald Samu ügyvéd, Graner Géza vállalkozó, Kern Antal főgymnasiumi tanár, Hock Pál tanító Tűrje, Guttmann János fakereskedő, Gyarmati Vilmos kereskedő, Jusztusz Vladimír intéző Zalalövő, Fülöp József városi aljegyző, Horváth János elemi isk. tanító, Faragó Béla gyáros, Ereki István városi pénztáros Sümeg, Ellmann Ödön árvaszéki ülnök, Ekler József kőmives, dr. Keresztúri József iigyvód, Köhler üide mérnök; pótesküdtek: Nagy János magánzó, Kiss Lajos telső kereskedelmi iskolai i tanár, Mattuschek Richárd felső keredelmi iskolai