Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 lyen gyökerező gazdasági bajok egyének rosz hajlamaiból fakadnak s ezeknek a rosz hajlamoknak és tulajdonságoknak ostorozásával meg is gyógyíthatók. Aki éhezik, az szívesen dolgozik a betevő falatért s ha van is sok hibája a mi munkás népünknek, annyira nem vetkőzhetett ki emberi mivoltából, hogy szivesebben tűrje munkanélkül a nyomort, mint a munka fáradalmait. A pauperismus, a tömegek nyomorúsága ma már a szociális, a gazdasági életnek egy olyan pathológiai tünete, amelyre orvosságot kell keresni, mert azt az erkölcsi prédikáció nem gyógyítja meg. Egyelőre nem tudunk rá más gyógyszert, mint a közjótékonyságot. A gazdasági élet ujabb berendezkedése mától holnapra nem lehetséges. Uj gazdasági rendnek feltétlenül kell következnie, hogy a nyomorral küzködő tömegek elhelyezkedhessenek s munkát és az elismert létjog mellé kenyeret is kapjanak. Minden józan embernek s különösen azoknak, akiknek a gondviselés gondtalan életet biztosított, arra kell törekedniök, hogy az uj rend erőszakos rázkódtatások nélkül, lassú és megfontolt átmenet után álljon be, de ezt az átmenetet tűrhetővé, az emberi jogokhoz méltóvá kell tenni azok számára, akik azt megszenvedik. Ez a hivatása a társadalmi jótékonyságnak a proletárokkal szemben. Mi még szerencsés helyzetben vagyunk, mert a tömegek nyomora nem hatalmasodott el annyira, hogy azon a jótékonyság már nem segíthetne. Magyarországon ma még csak a városok érzik a pauperismust s azok sem oly mérben, hogy az fenyegető volna, ha a jótékony kezek s a hatóságok időleges segélyt nyújtanak abban az időszakban, amikor a napról napra tengődök támasz nélkül, kereset nélkül ődöngnek a városok utoáin. Ezért állítanak fel nagy városokban téli időben melegedő szobákat; osztanak ingyen kenyeret és tejet; ezért állítják fel a népkonyhákat, ahol néhány fillérért tisztességes ételt kap a szegény munkanélküli napszámos, a nyomorék, az elaggott koldus. A pauperismus a városok népességének arányában h:itványozódik. Minél nagyobb a város, unn.il n:i.:vi>bb a nyomorgó tömeg nemcsak számban, hanem számarányban is és annál nagyobb fokú a nyomorúság is. De amig ezelőtt két-három évtizeddel csak a nagy városok érezték annak nyomasztó súlyát, ma már nálunk, a kis városokban is megjelentek a városvégi viskók szegény lakói, az utcák j-ongyos alakjai. Szervezkedjünk ideje korán. Nem a rendőrség, amely a koldusokat bekíséri és toloncolja, hanem a segítő, a jótékony kéz s majdan egy nagyon hosszú időre nyúló gazdasági evolúció fogja a koldusok számát csökkenteni. A társadalom áldozatkészsége ellen nem lehet panasz. Magyarország városainak minden lakója megszokta, hogy néhány jótékony egyesületben kell tagdíjat fizetni. Fizeti is szives készséggel. Lesfz minden, amit szem száj kívánhat. Sőt még ennél is több. Fogadtatás, bankett, ünneplés, pezsgő. Koszt vasz koszt. Ez a jelszó. A honoráriumot azonban nagylelkűen visszautasíthatod, mert meg vagyok róla győződve, hogy a felolvasás a vacsorát sem éri meg. De nem tesz semmit. A közönség el lesz ragadtatva B én meg leszek mentve. Segíts tehát könnyelműen tett igéretemet beváltani.< Eddig tartott a levél, amelyhez mellékelve volt a programm és csakugyan kövér betűkkel vala nyomva a Quintus János Elemér ur neve. Ha valaki ezelőtt fél órával azt merte volna állítani, hogy az a bizonyos országos hirü tároairó én vagyok, bizonyosan bolondnak hittem volna. De itt van a Náci levele. Én vagyok, kétségtelenül én vagyok az, akit Karakó-Nyomoródon bandériummal várnak, szép asszonyok villogó szemeikkel üdvözölnek, pezsgős vacsorával vendégelnek. Önkénytelenül kidülledt a mellem. Nini, milyen könnyű a dicsőséget megszokni. Azon kaptam rajta magamat, hogy a tükör előtt állok és — fogadom a karakó-nyomoródi küldöttséget. »Köszönöm, hölgyeim és uraim, hogy fogadtatásomra megjelenni kegyeskedtek. Nem nekem Példa rá a mi kis városunk is, ahol a közjótékonysági intézetek száma elég tekintélyes. Karácsonyfa egylet, nőegylet, kenyér egylet, szegény gyermekeket felruházó egylet, vörös kereszt egylet — mind jótékonyságot gyakorol a maga módja szerint. Csakhogy ennek a jótékonyságnak a gyakorlása csodálatosan szervezetlen, teljesen ötletszerű, határozott irány és terv nélkül gyakorolt jótékonyság, amely itt ott letöröl néhány könnyet, de mélyreható szociális haszna nincs. Isten mentsen, hogy a jótékonyság egyetlen cselekedetét is kicsinyeljük, csak azt akarjuk kiemelni, hogy a legtöbb egylet nagyon szük körben érvényesülhet; a közönség pedig nagyobb áldozatot hozott, mint amekkora hasznot lát a társadalom az egyesületek működéséből. Egyetlen olyan általános jellegű jótékony intézmény van, amely busásan fizeti vissza az életnek a jótékonyság által áldozott filléreket: ez a népkonyha, amely a keresetképteleneknek ingyen, a szegényeknek garasokért embernek való táplálékot nyújt. A népkonyha minden fillérét oda juttatja, ahol arra igazán szükség van, mert a legelsőrendű életszükséglet a táplálék s aki nem szorult rá, nem telepszik a szegények asztalához. A népkonyha ma már minden városban közszükség s maguk a városok szervezik a jótékonyságot az éhezők érdekében. Zalaegerszegen úgyszólván egyetlen egy jótékony urnő: Dr. Isoó Jánosné buzgalma tartja fenn a szegények asztalát, amely a télen át sok éhezőt táplál, sok nyomorultnak ad meleg szobát. A nagy közönség pedig alig érdeklődik az intézmény iránt, mert csak egyszer gyűjtenek tetszés szerinti adományt; nem kell tagdíjat fizetni; nincs közgyűlés; izgalmas választás; elnök; választmány és tisztikar, csak csendes, zajtalan, üdvös jótékonyság. Kötelességet teljesítünk, mikor a közönség figyelmébe és jóindulatába ajánljuk a népkonyhát, de különösen felhivjuk a város figyelmét, amelynek önmaga iránt tartozó kötelessége az olyan intézmények istápolása, amelyek a lakosság szegényebb elemét támogatják a megélhetés gondjai között. Vármegyénk virilistái 1904. évre. A vármegye igazoló választmánya Hajik István bizottsági elnök elnöklésével a vármegye legtöbb adót finető bizottsági tagjainak névsorát az adóhivataloktól beterjesztett 1903-ik évi adóelőírás alapján következőleg állapította meg: Gróf Festetich Tassilló, gróf Festetich Jenő, Elek Lipót, gróf Zichy Ágoston, Halbig Cyprián, Takách Jenő, gelsei Guttmann László, gelsei Guttmann Vilmos, Vizlendvay Sándor, Tarányi Ferenc, gelsei Guttmann Aladár, ifj. Thassy Imre, gróf Batthyány Ernő, Bogyay Máté, Linzer szól a megtisztelés, hanem annak a hatalomnak, amelyet szolgálok: a sajtónak. Igen! a hatalmas sajtónak . . . Igen; a sajtónak, amelynek ezideig soha szolgálatot nem tertem, mert általam leirt betű még nyomdafestéket nem látott. És a fogadtatás, a pezsgős vaosora mind tetszett volna, de mit is fogok ón felolvasni! Nézzük csak azt a programmot I Első szám: Prolog. Irta ós szavalja Dr. Kondor Ignáo ur, városunk társadalmának oszlopos tagja. No ettől nem ijedek meg. Ismerem a Náci irodalmi képességeit. Második szám: Eredeti felolvasás. A fürdőorvos, Sipulusztól. Felolvassa Steflicsek Vince ur. Harmadik szám: Eredeti magyar dalok. Énekli Krepeczki Olga kisasszony. Zongorán kiséri Kőfejtő Gedőné úrasszony. Negyedik szám: Ez volnék én. Ötödik szám: A hosszú angol. (Jelenet a könyvtárban.) Előadja Vokurka Károly főerdész ur. Hatodik szám: Cimbalomszóló. Játszák: Vigh Jolán és Komor Irma kisasszonyok. A gordonka kiséretet Kopasz bandájának kitűnő kisbőgőse szolgál tatjai Hetedik szám-. Heten \jagvunk uram heten! Béla, Harkányi l^de, Hertelendy József, Tamás Ádám, Lengyel Sándor, gróf Batthyány József, Ba rcza László, Bosnyák Géza, Koller István, Forster Elek, Malatinszky Ferenc, dr. Czinder István, Reischl Vencel, Guttmann Ödön, Franz Lajos, Szentmihályi Dezső, Bogenrieder József, Landau Horác, Wliser József, Graner Géza, Legáth Kálmán, Lázár József, Hirschler Miksa, Ivkó János, Szommer Ignác, Dervarits Imre, Honerla Hermán, Babóchay György, Bozzay Pál, Fischer László, Hertelendy Ferenc, Oltay Guidó, dr. Kaiser Emil, Stern Zsigmond, Zalán Lipót, Baronyi Benedek, Baronyi Ede, Bezerédy Adorján, Csertán Károly, Filipics Lajos, Kaszter Sándor, Dervarits János, Musset Ferenc, Breuer Bernát, Schercz Richárd, Jerffy Adolf, Tinagl Lajos, Králics Márton, dr. Friedmann Bernát, Berg Bódog, dr. Háry István, Stern Sándor, Leszner Samu, Győrffy János, Jusztus Izidor, dr. Dunszt Ferenc, Hertelendy Béla, Kemény Andor, id. Háczky Kálmán, dr. Tuboly Gyula, Peczek György, Lőke Samu, Deák Mihály, Rapoch Gyula, Hűvös Ármin, báró Putheány Géza, Pongráoz Jakab, Szauer Ignác, Kollay Jeromos, Riedl Ferenc, Csertán László, Vágner Károly, dr. Gyömörey Vince, dr. Schwarcz Adolf, Strem Vilmos, Strem Tivadar, Varga János, Tóth Lajos, Frisch Lipót, Szanveber József, Farkas József, dr. Bentzik Ferenc, Kovács Antal, Eperjessy Sándor, Oroszváry Gyula, Schmidt Emil, Csendes József, Nagy Károly, dr. Szabó Zsigmond, Königmayer János, Matisz Lajos, Berényi Jenő, Deutscli Lajos, Oroszy József, Grünhut Alfréd, Sebestyén József, Hajik István, Nagy László, Zerkovitz Lajos, Zerkovitz Oszkár, Schütz Sándor, dr. Dick József, gróf Batthyány Pál, Armuth Náthán, Friedmann Samu, Bezerédy Lajos, Simor János, Thassy Kristóf, Strem Dénes, Nagy Aladár, Csesznák József, Skublics Zsigmond, Gyömörey Gáspár, Aczél Pál, Blau Adolf, Stern J. Mór, Práger Béla, Stern Sándor, Kiss József, Eitner Zsigmond, Krosetz János, Szily Dezső, Unger Ullmann Elek, dr. Szekeres József, Szabó Lajos, Blau Lajos, ifj. Háczky Kálmán, Zozola Ferenc, Botka János, Fürst Benedek, Hlatkó János, Baka Boldizsár, Hoffmann Béla, Hajós Mihály, Grünhut Henrik, Kaufer József, Sebestyén Lajos, dr. Kele Antal, Németh János, id. Leszner József, Kiss Vilmos, Grosz Károly, Szabó Imre, Ivánics György, Györffy Géza, Skublics Gyula, Lázár Soma, dr. Plihál Viktor, Pollák Adolf, Skublics Károly, Haba József, dr. Berger Ignác, Krosetz Gyula, Belus Lajos, Oszterhuber Lajos, Isoó Ferenc, Marton Gyula, Semetke József, dr. Wollák Rezső, Sartosy Oszkár, Weinberger Jakab, Fábián Gyula, Miltényi Sándor, Neumark Ignác, Morandini Bálint, Pollák Lázár, Bogyay Jenő, Szanyi Ferenc, dr. Hetyey Endre, Raj József, Kherndl Imre, Kohn Gáspár, Grünbaum Ferenc, dr. Hanny Ödön, Ley József, Lunger Makár, Schönfeld Miksa, dr. Bárdió György, Szavalja Siebentritt Henrik ur, hét gyermek apja. Epilog: Tartja Kőfejtő Gedő ur, az »Irók és Művészek egyesületének« elnöke Azután táno virradtig. Végül ivás rogyásig. Kitűnő ételekről ós italokről gondoskodik a „Vörös szerecsen." A t. közönséget kéri a vegyes bizottság, hogy jeles fővárosi vendégünk fogadtatására a bakterháznál minél számosabban megjelenni s házaikat fellobogózni szíveskedjenek." Aki ezeknek ellenállt volna, az dobja rám az első követ. Én nem tudtam ellenállni. Elhatároztam, hogy beállok Aintus János Elemérnek s felolvasok Karakó Nyomoródon. Hogy mit? Azt még nem tudtam, de ebédnél már elmeséltem a fiuknak, hogy mekkora megtiszteltetés őrt. Kinevettek. Várjatok csak. Az nevet igazán, aki utoljára nevet. 'Azért még most ne tessék nevetni, majd csak akkor, ha elmondom, hogyan ütött ki a karakónyomoród i hangverseny.