Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

10 21 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. julius 19. nem muszáj ám diplomás vagy hivatalnok embernek lenni. A kereskedői és iparosi pálya sokkal nagyobb kilátásokkal kecsegteti manapság a mindennapi exisztenciákat, mint a diploma ós hivatal. Figyelmeztetjük a szülőket, hogy nyomják el hiúságukat, midőn gyermekük jövőjéről van szó és ne nagyurat akarjanak belőle nevelni, hanem önálló férfit, aki meg tudja keresni a maga és az eljövendő családja kenyerét. Sok szülői szivet keserített el ez a hiúság, sok ősi portát juttatott, dobszóra. Manapság a kereskedő és iparos, a munkás ember az, aki az első szerepet játsza a világ fentartásában. Az ifjak, akik az ő soraik közé állanak, nemcsak becsületes fehér kenyeret szereznek, de olyan társadalmi állást is, mely nem áll mögötte ma már a diplomás emberének és hivatalnokénak. Munkásegylet. Korunkat a gazdasági érdek-ellentétek küzdelme jellemzi legjobban. A kultura utjain való rohamos haladással, a felvilágosodás terjedésével nem tudott lépést tartani a gazdasági élet fejlődése és átalakulása. Sem a gazdasági élet, sem az államok szervezete nem volt képes az általános műveltség színvonalának emelkedésével arányosan ugy berendezkedni, hogy minden jogos igényt kielégíthessen. Másrészről a gazdasági élet ujabb iránya a megélhetés feltételeit átalakította; a tőke hatalmát megalapította s a munka értéke nem fokozódhatott abbau a mértékben, amelyben a halomra gyűlő tőkék a termelést, a fogyasztást emelték. Mi sem természetesebb, hogy azok, akik a mai gazdasági, társadalmi és politikai rend keretein belül igényeiket kielégíteni nem képesek, egy sorba állnak és ezek elismertetésére törekszenek. Az öntudatra ébredt kis emberek szervezkedését munkára, a munka méltóbb díjazására, társadalmi és politikai elismertetésre való törekvés jellemzi mindenütt. Ezen szervezkedést, annak alapelveit, jogos céljait kicsinyelni, merevelzárkózással fogadni manap már nem lehet. Számolni kell vele, mint jogosult törekvéssel ós foglalkozni kell vele annak érdeme szerint. A zalaegerszegi építő munkások egyesületének megalakulása tette aktuálissá ezt a tárgyat s mikor ez az egylet működését megkezdi, jó lesz a társadalomnak is, az egylet vezetőségének is a jövőre vonatkozólag a tanulságokat levonni s ezek alapján cselekedni. Az egyesület —• ugy tudjuk — az önképzést tiizte ki közvetlen célul; messzebbfekvő célja pedig az, hogy a munkásokat egy szervezetben egyesítse s az egyesülésben rejlő erőt a munkások érdekeinek védelmére felhasználja. És legyenek meggyőződve azok a munkások, akik ennek az uj egyesületnek tagjai, hogy amíg ezen céljaik elérésére irányuló küzdelemben a jogos, békés, törvényes uton megmaradnak, a társadalom támogatására biztosan számíthatnak, mert ma már nincs olyan elfogult fő, amely a munkások szer vezkedésének jogos voltát el nem ismerné, amely ne látná azt, hogy a mai gazdasági rend a munkások helyzetét nem képes a munka értékének megfelelően biztosítani. De mikor a gazdasági érdekek küzdő terére lépnek, jól fontoljanak meg minden szót, minden cselekedetet, különösen ma, a kezdet napjaiban, mert ha egyszer a társadalom szimpátiáját, jóakaratát elveszítették, kisiklik lábuk alatt a jogos talaj, a törvényes fegyver h nem munkatársakat, hanem ellenségeket fognak minden oldali ól maguk mellett találni. Ne csüggessze el, ne tegye elkeseredetté a munkásokat az, hogy a társadalom egyelőre elfogult e szervezkedéssel szemben. Ezt az elfogultságot és hidegséget megmagyarázzák az utolsó idők. küzdelmei s azok a törekvések, amelyek a munkások némely sservezete részéről a társadalom felforgatására irányultak; valamint az a felfogás, amely Nyugateurópa munkásainak egy részét hazátlan tömeggé csoportosította. Azok az álapostolok, akik a társadalom elleni harcra ingerlik ós vezetik a tömegeket, nem gondolták meg, hogy az a harc, amely rombol, jólétet ós jogokat nem szülhet; annak a vége nyomor és szolgaság; már pedig a munkásoknak jobblétért és jogokért kell egyesülniök. Gazdasági előnyöket és jogokat csak a józan, higgadt küzdelem eredményezhet. Mit ér el az, aki régi, rozogu viskóját felgyrtjtja, ledönti, mielőtt más födélről gondoskodott volna magának ? Kinn marad a szabad ég alatt; eső mossa, vihar tépi és visszasóhajt a rozzant ház után, amely legalább árnyat és meleget adott. A józan ember először uj tanyát szerez, a lakatlanul hagyott, minden oldalról döngetett rozzant alkotmány azután összedől magától. Ilyen régi, korszerűtlen épület a mai gazdasági rend, amelyet szüntelenül ostromol a tudomány, a haladás, a felvilágosodás, a munkások milliónyi hada, sőt ma már az államok hatalma is; csakhogy a tudomány s a hatalom már az uj épület alapjait is készítgetik; ássák, túrják a gazdasági élet tágas mezejét, bogy jusson azon hely ne csak a füstölgő gyáraknak és fényes palotáknak, hanem a munkás szerény, békés tűzhelyének, biztos otthonának is. Máról holnapra átalakulás ninos. A természetben nincs ugrás s az erőszak mindenütt megboszulja magát, akárhonnét, jön is. Az élet erőszakos kényszere, amely egész súlyával a kisemberek millióira nehezedett, reakciót szült a rombolás tanában; a rombolásra való törekvés pedig a társadalmi ellentállást szította a munkások szervezeteinek céljaival szemben. Aki az általános társadalmi érdekekkel ellentétbe helyezkedik, az célt nem fog érni; aki a társadalom keretein kívül helyezkedik, az elszakította azt az összekötő fonalat, amely a jogosult mozgalmak irányát megszabja s önmagának teremtett nehéz helyzetet. Aki a vár falain belül van, az könyebben rendezi be óhajainak megfelelően a várat, mint aki kirekesztette magát, mert annak először rést kell törnie a falon, hogy bejusson; rombolnia kell, hogy alkothasson. Mozogjon tehát minden törekvés a társadalmi rend keretein belül s ne azokkal ellentétben. Örömünkre és megelégedésünkre szolgált, hogy ezeket a zalaegerszegi munkások uj egyesülete megértette és átérezte. Nem idegenből behurcolt, a hazátlanok vörös zászlójára felírt jelszavakért, meg nem valósítható ábrándokért, hanem emberi jogokért akar küzdeni. Nem gyűlölet, hanem jogos igények vezetik. Nem keres összeköttetést azokkal, akik a törvény fölé s a társadalmi renden kivül akarják magukat helyezni. Társadalmi téren, jogos fegyverekkel, törvényes uton keresik igazaikat. Programmjuk, vezetőik ezeket hangoztatják s amig ez marad az iránya a munkások egyesületének, mindnyájan mellette állunk. Az idő és a munka megtermi a jogos ós méltányos törekvések gyümölcsét. Évezredekkel előbb a tudományt rabszolgák művelték; a római patríciusok gyermekeit is rabszolgák'tanították. De a tudomány és annak művelői lassú munkával megőrölték a kiváltságok hatalmát s felszabadultak ; tudásuk gyümölcseit önmaguknak biztosították. A tudomány szabadsága és jutalmának kiküzdése sem rövid idő eredménye. Át kellett előbb alakulnia az egész társadalmi rendnek, hogy méltó jutalmat adhasson a tudásnak. Igy kell átalakulnia a gazdasági rendnek is, hogy méltó elismerés jutalmazhassa a munkát. Küzdeni, nemzedékeken át fáradni kell a jogokért; csüggedni, gyűlölettel eltelni, elkeseredni nem szabad. Örülünk, hogy a mi munkásaink nem veszik be szivükbe a hazátlanság tanát. Nemzeti zászló alatt szervezkednek, nemzeti ideálokat imádnak, a magyar munkás jóvoltáért szerverkedtek. Ne is hagyják el azt a zászlót soha, mert aki hazátlan, annak a munkája önzés, aki hazájáért is dolgozik, annak a munkája imádság. A mult vasáruap ünnepelték a munkások egyesületüknek megalakulását. A kaszaházi kertben jöttek össze közel százan. A mulatságot nem zavarta meg egyetlen dissonáns hang sem. A. beszédek, amelyek elhangzottak, a magyar munkás mostoha sorsáról, a rnhóz megélhetési viszonyokról, a társadalmi mellőzésről, emberi jogokról szóltak; de a munkások értelmes vezetője, Baranyay Péter, az egyesület alelnöke lelkes beszédében azt is hangsúlyozta, hogy nem keresnek a mi munkásaink összeköttetést semmiféle alappal, nem vallanak más tant, mint a munka becsülését, haza és a tűzhely szeretetét; nem törekesznek másra, mint a gyengék istápolására, megélhetésre s jogos ós törvényes eszközökkel társadalmi, politikai és gazdasági elismertetésre. Az egylet elnöke, dr. Hajós Ignác ügyvéd szép beszédben buzdította a munkásokat összetartásra, munkára, egymás iránti szeretetre, törvény tiszteletre. A magunk részéről azt az egy óhajtásunkat fűzzük az elnök beszédéhez, hogy maradjon az egylet a megkezdett uton, soha se téveszsze szem elől az igazi célt s legyen minden tagja józau munkás és jó magyar. Vármegyei élet. Zalavármegye közigazgatási bizottsága e hó 14-én tartotta julius havi rendes ülését, amelyen Csertán Károly alispán elnökölt, miután dr. Jankovich László gróf főispán hat heti szabadságon van. A közigazgatás állapotáról az alispán a következőket jelentette: Junius hó folyamán a közegészségi állapot ugy a felnőttek, mint a gyermekek között igen — Vegyék föl cselédjinek! mondotta tisztességgel. A zsidó boltost elöntötte a méreg. — Majd hogy meglopj, kirabolj, mint három év előtt tetted? Te haramia, te alpári zsivány! — De már engedelmet, — felelte csöndesen Kányó Péter — tisztes a szándékom. Ingyen szolgálok. Le akarom fizetni a kárt, a mit csináltam. A zsidó iihmgetve csavargatta a nyakát. Ez nagy szó. Igy már lehet beszélni. — Tán nazarénus lettél? — kérdezte gyanakodva. — Az, az! — hagyta rá Kányó Péter. Félesztendei cselédi munkán hát jóvá tette Kanyó Péter a régi bűnét. Bizonyítványt is kért róla a zsidótól. Aztán ment napszámba. Másik félesztendőn némi forintokat kuporgatott össze, amiket elvitt a másik kárvallotthoz, akitől a disznókat lopta. — Ez mán jól van! — konstatálta magában teljes megelégedéssel, — Maris az enyém lesz. Egy vasárnapon aztán fölvette a kékbelijét és újra beállítolt a jegyzőhöz. Hajas Maris vele volt. — No hát elvégeztük! — mondotta önérzettel ós nagybüszkén elővette az Írásos bizonyítékait. — Mi az fiam? — kérdezte a jegyző csodálkozva. — A becsületességi bizonyítványt instálom, lévén most már becsületes ember — felelte tekintélylyel Kanyó Péter. jegyző egy kissé megilletődött, aztán kacagva adta ki a bizonyítványt. — Nesze fiam, legyetek boldogok! Mint a hadvezér a győztes háborúról irott jelentést, úgy adta Kanyó Péter Hajas Marisnak a becsületességi bizonyítványt. A leány meg boldogan a keblébe rejtette és nagy szeretettel nézett a legényre. Hogy másnap Kanyó Pétert láncra verve hozták a csendőrök a községházára, egy kicsit meglepődött a jegyző. A csendőrök magyarázták aztán, hogy Kanyó Péter leütött a korcsmában egy olasz munkást, aki a kavicsbányában dolgozott. -— Mit csináltál fiam az Istenért? — kérdezte a jegyző szörnyűködve. — Hiszen tegnap még olyan jóravaló ember voltál. — Már hogy egy kiosit jó kedvem volt, tekintetes jegyző ur, hát fejbe vágtam! — Nagy bűn ez fiam. Es jámbor képpel mondta Kanyó Péter: — Dejszeu csak egy talján volt! Pakots József