Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

1903. november 15. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 villót, Tavasz Mári 18 éves petőhenyei pedig lugkőoldatot ivott, Hutter Géza zalabéri a Zala folyóba ugrott, Tóth József 50 éves sümegi lakós sérvét felhasította. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 10 egyén esett áldozatává. tí,zek közül Megle János 5 éves bajosai, Varga Erzse 5 éves, Szekeres Vendel rédicsi lakos leánya, Horváth Teréz 5 éves mártonhalmi és Tóth Imre 2 éves zalaegerszegi égési sebek folytán haltak el. Barta Teréz nemesvitai lakost a ledülő fa agyonütötte, Nagy István reszneki lakos 8 hónapos csecsemője a bölcsőből történt kiesésekor szerzett sérülések következtében halt el. Wittmann Sarolta 6 éves kemendi koponyarepedés és agyroncsolás következtében halt meg. Elmekórnak egy esete képezte a hivatalos beavatkozás tárgyát, amennyiben az illetőt, mint közveszélyest, az elmegyógyintézetbe szállították. Veszettségre gyanús macska Izsakóczon 17 egyént mart meg, akiket védojtás céljából a Pasteur-intézetbe szállítottak. Hét éven aluli korban elhalt gyermekek közül orvosi kezelésben nem részesült 22. Az elsőfokú hatóságok e miatt 8 elmarasztaló és 5 felmentő végzést hoztak, a többiekre nézve pedig a megfelelő tárgyalások még befejezést nem nyertek. A járási és r. t. városi tiszti orvosok 24 község megvizsgálásáról terjesztették be a megfelelő jegyzőkönyveket. JCJ hónap folyamán megvizsgáltam a nagykanizsai Belus és Práger-féle, ugy szintén a zalaegerszegi két nyilvános gyógyszertárt. Vármegyénk október havi közgazdasági állapota. Gruner Lajos vármegyei közgazdasági előadó a vármegye október havi közgazdasági állapotáról a következő jelentést olvasta fel a közigazgatási bizottság november havi ülésén. Az elmúlt október hó első felében meleg kedvező időjárás uralkodott, mely a hónap második felében néhány esős hűvösebb nap által lett megzavarva, de mely időjárás a inezei munkálatok előremeuetelére nézve éppen hátrányos befolyással nem volt. Sőt a 7 esős napon leesett 76 mm. csapadék a vetések fejlődésére nézve a szükséges nedvességet meghozta, a korai vetések bokrosodását előremozdította, a kései vetések egyenletes kelésére nézve pedig nagyon ió szolgálatokat tett. Az ősziek elvetése a tartós jó időjárásban ezidén a mult hó második felében már vármegyeszerte jórészt be is lett fejezve; — azok oly szépen is fejlődtek, hogy erre nézve a legcsekélyebb panasz fel nem is merül, ha vidékenként a már az egész ősz folyamán nagy tömegben fellépett mezei egerek a legszebb reményekre biztató korai vetéseket oly nagy mérvben nem károsították volna. Az egerek pusztítása egyes vidékeken, különösen a könnyebb talajokon oly mérveket öltött a lóherések után vetett korai búzáknál, hogy azokat számos helyen teljesen uj vetéssel kellett pótolni. Vetéseink sorsa ezen egérjárta vidékeken pedig az időjárás további magatartásától függ, mert ha a rengeteg egér mennyiség áttelelne egy esetleg enyhe száraz tél folyamán, akkor komoly veszedelemmel állnak szemben gazdáink a jövő évi termésre vonatkozólag. Máris rendkívüli pusztításokat vittek véghez ezen egérseregek a lóheresek és lucernásokban is, a melyek felszántása számos vidéken alig lesz elkerülhető a jövő év tavaszán. Szükségesnek tartjuk ezen veszéllyel szemben az egér irtási módszereket még a tél folyamán a legszélesebb körökben megismertetni és a gazdaközönséget a kíméletlen irtásra esetleg hatóságilag is serkenteni oly célból, hogy az általános védekezés már a tavasszal megindittatván, az áttelelt egércsaládok további szaporodása ezáltal megakadályoztassák. A mult hó vége felé elvégzett őszi vetések után folyamatba tétetett a tavasziak alá való szántás, mely már előrehaladott állapotban van. Elvégeztetett továbbá a mult hóban a tengeri törése is, mely ugy minőség, mint mennyiségre nézve igen kielégítő eredményt adott és a mult évi termést tetemesen túlhaladta. Befejeztetett a cukorrépa és a takarmányrépa felszedése és behordása is. Mint már előre is látható volt, a répafélék ezidén — a berkes nyirkos fekvések kivételével —• igen gyenge termést adtak; az apró, egérrágta takarmányrépának termése a mult évi terméfcsel szemben 30- 35°/

0-al hátra maradt. Aránylag igen kedvező időben fejeztetett be a mult hóban a sziiretelési munkálat is, mely eredmény dolgában ezidén sem elégíthette ki a szőlősgazdát. A mennyiség ezidén egyes vidékeken még a tavalyi gyenge termés mögött is maradt, a minőség ellenben sokkal kedvezőbb mint a mult évben. A jó közép minőséget szolgáltató uj bor kedvező időben forrhatta ki magát, és habár még most nem igen kerestetik, de az árak alakulása dolgában a mult óvi terméssel szemben mégis előnyben részesül. Közép minőségű uj borok 20—36 fillérig, jobb minőségű borok 36—44 fillérig vásároltatnak, mig a mult évről megmaradt készleteket alig lehet egyáltalán eladni. A szőlőben végzendő ültetési és takarási munkálatok ezidáig serényen folynak, nehogy a korai fagyok a szőlőket úgy mint a múltévben jórészt betakarítatlan állapotban találják. Az állatok tartására nézve megjegyezzük, hogy a legeltetés ezidáig még meglehetős állapotban tartja a legelő marhát, bár most már fogyatékán is van a fű; miután pedig a zöldtakarmány már korán elfogyott az idén, az igavonó állatok általánosan száraztakarmányon táplálkoznak. A száj- és körömfájástól ment vidékeken élénk még most is az állatforgalom és az országos vásárok alkalmával sok marha vásároltatik össze jó árakon a külföldi fogyasztási piacok és a belföldi hizlaldák bevásárlói részéről, és egyedül a jármas ökrök iránt csökkent meg némileg a kereslet. A húsárak áremelkedésével lépést tart a sertések ára is, és ezidén magasabb árakat fizetnek ezek termékeiért, mint a mult év hason szakában; különösen drágák a zsir és szalonna áruk a belföldi fogyasztásban is. Az állattenyésztés jövedelmezőségét fokozó jelenlegi áralakulásoktól sajnos kevés hasznot látnak vármegyénk azon részei és községei, a hol a már állandó károsítással járó sertésvész és a nagyobb kiterjedésben fellépő száj • és körömfájás az illető állomány forgalmát és értékesítését megakasztja. Még aránylag kedvező körülménynek jelezhető, hogy az utóbbi ragályos bántalom jobban nem terjed, sőt apad a mult hó nap óta és hogy az egyéb ragályos bántalmak száma is csökkent. A ragályos járványok elterjedése vármegyénkben a mult hó végével a következő képpen alakult : lépfene 6 községből maradt 1, veszettség 12 községben, ragadós száj- és körömfájás 45, ivarszervi hólyagos kiütés 4, a rűhkór megszűnt; — sertésorbánc 3 járás 8 községében és sertés vész 10 járás 40 községében maradt a hó végével. A gabonapiac alakulása nem mutat nagy ugrásokat vagy ingadozást a szeptemberi állapotokkal szemben. A buza ára ugyanis emelkedett valami csekély arányban, ós a többi termény iránt sincs éppen árleszállítási igyekezet, de előbbi évekhez képest mégis csak még távol állunk azon árakhoz, amelyek a gazda fáradtságát és kockázatát közmegelégedésre kiegyenlíthetnék. Karcolatok. A rövidülő őszi napok megszaporították a kaszinóba járó közönséget és dühöng az alsós, meg a politika. Közbeszuráskép jegyzem meg, hogy még a kaszinózás legmagasabb idénye alatt is meglátszik, mennyire sok Zalaegerszegnek három kaszinó, illetve kör. Nagyon megoszlik az a kis közönség s nemcsak a társadalmi mozgalmak vallják kárát ennek az eltagozódásnak, hanem megoszlik az a pénz is, amelyet erre a célra áldozhatunk. Igy azután van három szegényes, néptelen kaszinónk ahelyett, hogy volna egy gazdag és látogatott. De hát ma még nem segíthetünk a dolgon, mert a társadalom nem tud szabadulni az előítéletektől. Ue térjünk vissza a politikára. Igaz ugyan, hogy este öt órától nyolcig az alsós izgalmai dominálnak, de a fehér asztal törzsvendégei s a társalgó szobák látogatói országos kérdésekkel űzik az unalmat. És ha a hangulatot ákarjuk ellesni, itt nyerhetjük a legbiztosabb adatokat. Legelőször is bizonyos, hogy az ellenzék, már t. i. az obstruáló kurucok tábora, nemcsak a parlamentben, hanem nálunk is megfogyott. Legfeljebb egymást obstruáljuk. Gróf Tisza Istvánt ellenben hagynánk élni — egy darabig. Nem vagyunk annyira kényesek a lapsusokra, mint Ugrón Gábor, aki a katonaság közös jelvényét közös czimernek magyarázza, de azért jó magyarnak hisszük magunkat mindhalálig s ha rajtunk, zalai magyarokon állna, piros-fehér-zöldbe öltöztetnénk minden bakát s magyar cimert raknánk a csákókra. De hát összeházasodtunk Ausztriával, közösügyes a hadsereg s a baka nemcsak a magyarok hazáját, hanem az egész Monarchiát köteles védelmezni. A német sógor pedig azt hiszi, kogy ő a Monarchia lelke s ezért nem tudjuk egymást megérteni. De nem tudjuk egymást megérteni kuruc és kurucabb magyarok sem. Mert itt csak ilyenek vannak. Labanc hála Isten nincs, legfeljebb egy pár mameluk és néhány pecsovics. A mameluk mindig felfelé bólogat és kancsingat; a pecsovics ellenben felfelé is mosolyog, lefelé is mosolyog; ennek is hagy egy kis igazságot, amannak is, maga pedig elsőrendű politikusnak érzi magát. De hát ezek kevesen vannak és csak három decit mernek inni, mert a második három deci már bennük is megszólaltatja a kurueot, a harmadiknál pedig lefőzik Lengyel Zoltánt. Szóval nemcsak a nép képviselői, hanem a t. választó polgárok sem tudnak egész bizonyossággal eligazodni, hogy melyik a helyesebb álláspont. Opportunisták legyünk-e — elveink fenntartásával; vagy hétszer görbüljünk meg, mint Kubik Béla, de ne engedjünk a negyvennyolcból. Agyon obstruáljuk egymást napról-napra, de azért a legtöbben azt hirdetjük, hogy nem kell obstrukció a magyarnak. Lassankint azonban — ha nem dől el jobbra vagy balra a dolog — a gyengébb idegzetüek elvonulnak a fehér asztaltól, mert az örökös politika ártalmára van — orvosi nyelven szólva — az általános közérzetnek. * * * Gróf Tisza István programmjának egyetlen pontja sem érdekelte annyira a közönséget, mint a tisztviselők fizetésének rendezése, illetve nem rendezése. A miniszterelnök visszavonta a ház asztalán fekvő javaslatot a megyei tisztviselők kedvéért, mert azokat is szeretné a rendezés áldásaiban részesíteni. És azután csak természetes következménye a dolgoknak, hogy az állami tisztviselők feljajdultak, a vármegyeiek pedig ujjongtak. De kérdés, van-e az egyiknek oka a jajgatásra s nem korai-e az öröm a közigazgatási rabszolgák táborában? Mi azt hisszük, hogy az államiak inkább jajgathatnak, mint amennyire a megyeiek örülhetnek, mert hát .... eszembe jut egy anekdót. Bukovay Abszentius gázsit kapott az öregétől. Szép sorba kirakta az asztalra: a lakbért, a kosztpénzt, a mosóné követelését, a szabónak szánt részletet. De ekkor észrevette, hogy nem marad a gázsibői semmi. Eh — gondolta az ős jogász, aki fináucminiszter is lehetett volna — ha valamennyit kifizetem, nekem nem marad semmi. Zsebre vágta a kincset s reggelre ellumpolta a néhai kék macsmához cimzett mulatóban. Bizony könnyen megeshetik, hogy az állam feleslegét annyira kimerítené a fizetésrendezés, hogy inkább uj puskákat csináltatnak rajta. De valószintibb, hogy az állami tisztviselőknek nem lesz okuk a panaszra, ha csak azért nem panaszkodnak, hogy a vármegyék szolgáinak egyenlő mértékkel merészel mérni a magas kincstár. Pedig akár jobbról, akár balról nézzük a dolgot, irigyelni való sem itt, sem ott nincs. Az a hir kelt szárnyra, hogy az uj kormány a tanárok részére tervbe vett fizetéseket szándékozik redukálni. Ha azt merném vitatni, hogy a tervezet a tanárok javára egy kis méltánytalanságot tartalmazott a többi tisztviselőkkel szemben, mert heti 18 órai munkaidő és 30 évi szolgálat után akkora fizetést élveztek volna, hogy Biharország alispánja soha odáig el nem érhet, hát akkor engem valamely szelidhangu pedagógiai lap menten meglinchelt volna, mint a nemzeti kultura ellenségét. Hát inkább nem szólok semmit, de kezeskedem, hogy ha 40 évi szolgálat után egy főszolgabírónak biztosítják azt, amit a javaslat egy gymnasiumi tanárnak szánt, a vármegyék kebelében nagy lesz az öröm. Természetes, hogy a kormányt azonnal korteskedéssel vádolták, amint a szolgabirák helyzeté-