Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

4 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember "13. 1 táplált kegyeletét Ő hozzá méltóan akarja kifejezni, oly intézményt kell létesíteni, amely hivatva legyen ércnél is tartósabban hirdetni a hazafiúi erények mintaképének, a vármegye nagy fiának, Deák Ferencnek a nevét és nagyságát míg magyar szív dobog, magyar szó hangzik és magyar műveltség virágzik e hazán. Hogy mi legyen ez az intézmény: afelett nem lehetett kétségben a vármegye közönsége, mert hiszen azt eléggé megmutatta önmaga a nagy hazafi a saját életével, amelyet komoly tanulással és munkával töltött be, azért, hogy hazájának szolgálhasson. Ennélfogva a vármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi szeptember hó 14-én tartott közgyűlésében elhatározván, hogy 1903. évi október hó 17-én isteni tisztelettel ós a nagy hazafinak a vármegye bálás közönsége által az 1879. évben a vármegye székhelyén ércből emelt szobra megkoszorúzásával kapcsolatosan ünnepi közgyűlést fog tartani; egyúttal kimondotta, hogy ezen ünnepi közgyűlésen egy*oly tanulmányi ösztöndíjat alapít, amely egy zalamegyei illetőségű, szegényebb sorsú, jó tanuló és jó erkölcsű fainak a magasabb kiképzést és azt, hogy tevékeny, hasznos polgára legyen a hazának, elősegíti; valamint elhatározta azt is, hogy ezen ösztöndíjnak „Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj* nevet ad, mert azon hitben él, högy az O nevét viselő tanulmányi ösztöndíj lesz a legsikeresebb buzdítója vármegyénk ifjú nemzedékének arra nézve, hogy az O nyomdokait követve, önzetlenül szolgálja hónát, tanulni, dolgozni, küzdeni és áldozni tudjon annak üdvéért és megtanulja az O életéből, hogy mi az a honszeretet; hogy az nem tud mást, mint a hazát szeretni, hogy az mindent kockára tehet a hazáért, de a hazát semmiért sem; hogy annak nincsenek különböző fokozatai, mert a ki nem tett meg mindent hona javáért, az nem tett semmit sem és aki nem adott oda mindent a haza oltárára, az mindent megtagadott! Hogy az ige testté váljon s az eszme megvalósításához a vármegye közönségének minden tagja hozzájárulhasson anyagilag is : az ösztöndíj létesítésére a gyűjtések a vármegye közönsége körében megkezdettek és 28430 korona 59 fillért ezedményeztek. Midőn a vármegye törvényhatósági bizottságának ünnepi közgyűlése ezen összeg gyűjtőinek és adományozóinak hálás köszönetét nyilvánítja és kimondja, hogy azok nevei jegyzőkönyvébe foglaltassanak, elhatározza egyúttal, hogy a befolyt 28430 korona 59 fillérből egy »Deák Ferenc* nevet viselő tanulmányi ösztöndíjat alapít és arról egyidejűleg a következő alapító oklevelet kiállítja : Alapító oklevél. 1. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának a vármegye nagy szülötte, Deák Ferenc születésnapjának 100-ik évfordulója alkalmából 1903. évi október hó 17-én tartott ünnepi közgyűlése egy tanulmányi ösztöndíjat alapít, mely „Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj alapítvány

1

1 nevet visel. 2. Az alapítványi tőke 28430 korona 59 fillérből áll. Ezen alapítványi tőke sértetlen fentartásáért a törvényhatóság felelősséget vállal. 3. Az alapítványi tőke a vármegyei pénzek és alapok kezelésének és gyümölosöztetésének módjára a zalaegerszegi m. kir. állampénztárban külön alapként kezelendő és gyümölcsöztetendő. 4. Az ösztöndíj, mely az alapítványi tőke kamataiból áll, csak egy zalamegyei illetőségű szegényebb sorsú, jó tanuló és jó erkölcsi magaviseletű főiskolai (budapesti és kolozsvári m. kir. tudományegyetemek, a m. kir. József műegyetem és a hazai jogakadémiák) tanulóinak adományozható. Az adományozás a törvényhatóság jogköréhez tartozik és azt a Zalavármegye' Hivatalos Lapban, az említett főiskolákon és az ösztöndíj adományozásának idejéhez képest a hazai középiskolákon is nyolc héten keresztül ós pedig az iskolai szünidőn kivül közzétett pályázati hirdetménynek kell megelőznie. 5. Az a tanuló, akinek az ösztöndíj adomámányoztatott, az ösztöndíjat, illetőleg az alapítványi tőke kamatainak az esedékesség szerint félévenként utólag kifizetendő kamatait, az illető főiskola egész tanfolyamán keresztül mindaddig élvezi, amíg az adományozás fent leírt feltételeinek megfelel és az elméleti előmenetelt illetőleg kimutatja, hogy az illető főiskolai tanfolyamot rendesen hallgatja és az előírt vizsgákat" kellő időben letette; sőt amennyiben kimutatja, hogy elméleti kiképzését tovább folytatja és egyebekben is megfelel az adományozás feltételeinek, az illető főiskolai tanfolyam bevégzése után még egy évig élvezi. A kiutalványozás a vármegye alispánjának hatáskörébe tartozik, aki az esetben, ha a kiutalványozást megtagadandónak tartja, erről az ösztöndíj megvonása és uj pályázat kibocsátása iránt a közgyűlésnek jelentést tesz. 6. Amennyiben az ösztöndíj bármi okból nem volna kiadható, az alapítványi tőke időközi kamatai s hovafordítása felett, az alapítvány céljával megegyezőleg, a közgyűlés hotároz. 7. Az alapítványi tőkéről rendes számadás vezetendő és jóváhagyás végett a törvényhatósági közgyűlés elé, onnét pedig a nagyméltóságú vallásés közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz évenkint felterjesztendő. A vármegye törvényhatósági bizottságának ünnepi közgyűlése ezen alapító oklevelet három egyenlő példányban állítja ki s azokból egyet a vármegye levéltárában, egyet pedig a zalaegerszegi m. kir. állampénztárban helyez el ós egyet a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úrhoz terjeszt föl, elhelyezés végett. A közgyűlés a tervezetet egyhangúlag határozattá emelte. A főjegyző bejelentette, hogy a Deák Ferenc családja sírboltját magában foglaló kehidai kápolna helyreállíttatott s a kápolna fenntartására alap létesítésére vonatkozó következő határozat és alapító levél tervezetet olvasta fel: Zalavármegye közönsége hálával lóvén eltelve a vármegye nagy szülötte, Deák Ferenc irányában a haza körül szerzett halhatatlan érdemeiért, 1902. évi december hó 9-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében elhatározta, hogy a nagy hazafi születésnapjának 100-ik évfordulóját 1903. évi október hó 17-én a nagy honfiú érdemeikez méltóan meg fogja ünnepelni; majd pedig egyrészt élénk emlékezetében annak, hogy a vármegye közönsége már 1879. évben felállította a vármegye székhelyén a nagy hazafi ércszobrát, majd pedig annak születési házát Söjtörön az 1897. évben márványtáblával jelölte meg hálája és kegyelete kifejezéseül; másrészt pedig mélyen átérezve, hogy a kegyelet világa éppen ugy, miként a szereteté, nemcsak tárgyára, hanem annak környezetére is fényt áraszt, emellett pedig sajnosan tapasztalván, hogy a Deák család ősi birtokán, a zalavölgyi kies fekvésű Kehida község határában, a kehida-szentgróti törvényhatósági tít mentén elterülő hegyoldalon fekvő róm. kath. temetőben a nagy hazafi nagyanyjának, Ilertelendy Annának a családja által felállított, az utasnak már messziről szembetűnő, a Deák Ferenc családja sírboltját magában foglaló kápolna, melyben vármegyénk nagy fiáuak bátyja s egyúttal nevelő atyja, Deák Antal, a vármegye egykori alispánja, táblabírája és országgyűlési követe is örök álmait alussza, az idők viszontagságai következtében pusztulóban van: 1903. évi szeptember hó 14-ón tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a kápolnát kijavíttatja és október hó 19-én ünnepélyesen beszentelteti, hogy méltó hirdetője legyen az is annak a kegyeletnek, amelylyel a vármegye közönsége nagy fia irányában tartozik és viseltetik. Ugyanazon közgyűlés elhatározta továbbá, hogy .a kápolna fentartásáról is gondoskodik s e célból az 1903. évi október hó 17-én tartandó ünnepi közgyűlésen a vármegye törzsvagyonából 400 K alapítványt fog tenni. Mindezek következtében a vármegye törvényhatósági bizottságának ünnepi közgyűlése a vármegye alispáujának azon jelentését, hogy a kápolna holyreállíttatott, tudomásul vévén, elhatározta, hogy a kehidai kápolna fen tartására egy 400 koronás alapítványt tesz, annak tőkéjéül a vármegye törzsvagyon alapjából 400 K azaz négyszáz koronát kiutalványoz és azt külön alapként kezelni rendeli, egyúttal pedig arról az alapító levelet kiállítja a következőkép: Alapító oklovél. 1. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának a vármegye nagy szülötte, Deák Ferenc születése napjának 100 ik évfordulója alkalmából 1903. évi október hó 17-én tartott ünnepi közgyűlése a kehidai róm. kath. temetőben álló, a Deák Ferenc családja sírboltját magában foglaló és már pusztulóban volt, de a vármegye közönsége által helyreállíttatott kápolna fentartására egy alapítványt tesz, a mely a Deák Ferenc családi sírboltját magában foglaló kehidai kápolna fentartási alapja nevet viseli. 2. Az alapítványi tőke 400 K azaz négyszáz koronából áll s a vármegyei pénzek és alapok kezelésének és gyümölosöztetésének módjára a zalaegerszegi m. kir. állampénztárban külön alapként kezelendő és gyümölcsöztetendő. 3. Az alapítványnak az a célja, hogy a kápolna fent- és mindenkor jó karban tartassék. Azért, hogy az alapítvány e célnak megfelelően kezeltetik ós csakis e célra fordíttatik, a törvényhatóság felelősséget vállal. A fentartási és tatarozási költségeket a szükséghez képest a vármegye alispánja utalványozza. 4. Az alapítványról rendes számadás vezetendő és jóváhagyás végett a törvónyhatasági bizottsági közgyűlés elé, onnét pedig a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz évenként felterjesztendő. A vármegye törvényhatósági bizottságának ünnepi közgyűlése ezen alapító oklevelet három egyenlő páldányban állítja ki s azokból egyet a vármegye levéltárában, egyet pedig a zalaegerszegi állampénztárban helyez el és egyet a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrhoz terjeszt fel elhelyezés végett. A közgyűlés a határozatot s alapitó oklevelet egyhangúlag elfogadván, a kehidai kápolna fenntartására 400 koronás alapítványt tett le. A vármegye közgyűlése ezek után feliratot intézett O Felségéhez a vármegye hálás közönségének nagy fia iránt táplált elenyészhetlen kegyelete megnyilatkozásáról. A felirat mindenekelőtt megemlékezik Deák Ferenc elévülhetetlen érdemeiről, a vármegye kegyeletéről s a kegyelet ünnepéről; végül tolmácsolja a vármegye rendíthetetlen hűségét s Deák Ferenc szellemének uralmát óhajtja s ettől várja és reméli a haza boldogulását, felvirágzását. A díszebéd. Délután fél kettőkor az „Arany Bárány" szálloda dísztermében társasebód volt, amelyen részt vettek a vármegye illusztris vendégei s a törvényhatósági bizottság tagjai közül száznál többen. A díszebéd étlapja volt: Leves lepénykékkel. Tok és fogas tartár mártással. Bélszín körítve. Óz pástétnmmal. Pidyka befőttel. Fácán párolt káposztával. Fagylalt. Sütemény. Gyümölcs. Sajt. Fekete kávé. Italok: Jánkai fehér. Egri vörös. Badacsonyi. Pezsgő. A nagy teremben patkó alakban voltak az asztalok felállítva s a középső asztalt a notabilitások foglalták el. Az első felköszöntőt a Királyra Széli Ignác államtitkár mondta. A beszédet a közönség állva hallgatta meg s zajosan megéljenezte. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő mondta a második felköszöntőt, amely frenetikus hatást keltett. A beszédet itt közöljük: Mélyen tisztélt ünneplő Közönség! A kehidai Deák család söjtöri kúriájából ma száz éve gyfiit ki az a világosság, melynek fénye és melege beárasztja immár minden magyar szivét. A kultura húsz évi szolgálatában hozzászoktam az eszmények ragyogásához; de most reszketve állok a bizalommal szemben, mely e serleget kezembe adá, mert érzem, hogy a mai nap jelentősége, mint egy édes látomány varázsa, hatalmába ejtette lelkemet, legyőzte gondolatom erejét. De hát Deák Fei'encnek nincs szüksége a mi érveinkre, a mi ékes gondolatainkra; mi vagyunk ráutalva az ő magasztos példájára. Lehet vitatkoznunk az ő alkotásainak becséről vagy fogyatkozásáról; hiszen ő maga mondotta 1872-ben választói előtt, hogy nein volna jó, ha politikai véleményekben különbségek nem volnának, mert azok által őrlődik ki az igazság; azonban az ő ragyogó jellemének, az ő világtörténeti magasságig kialakult, nemes egyéniségének, az ő hazafiúi erényekben példátlanul ga/.dag életének nem lehet ma egyéb kritikája, mint a Gondviselés iránti hála, hogy őt nekünk adta! Kónyi Manó említi, hogy Giacomelli Ma-