Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

XXII. évfolyam Zalaegerszeg, 1903. szeptember 27. 39. szám. Előfizetési dij Egész évre 10 K ZALAMEGY ZALAVÁRMEGYEI Hl politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Negyed évre . 2 K 50 f. ügyes száui ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap .-•/.eliemi nVsít illető közlemények a szerken/.tösőglu z (Wlassics-Hteu 2ö. sz. , anyagi részéi iliető közlemények pedig a kiadóhiva tálhoz (Ujváros-utca 5J5. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Megjelenik minden vasárnap reggel. Kisfaludy Sándor emléke. Jól illett a szelid őszi napfény ahhoz a zajtalan és szerény, de meleg és kegyeletes ünnephez, mellyel a mult kedden, a Nemzeti Muzeum kertjében, írók, művészek és tudósok társaságában Kisfaludy Sándor gránitoszlopos emlékét fölavatta. Nem most készült az emlék. Nagy idő tavaszán, 1848-ban csináltatták Magyarés Erdélyhon leányai a magyar Petrarcának. Ezüstből akarták csináltatni, de csak rézre telt. És mostanáig ott lepte a por fatalpon, a Muzeum folyosójának egyik szögletében a kedves szimbolumot, egész mostanáig nem a régi honleányok szép gondolatát, hanem a már-már elfelejtett költő sorsát példázván. S bizony édes kevesen tudták, mit jelent a nagy rézgömbön álló kiterjesztett szárnyú sas és karma közt a lant; és hogy kik, kinek és minek csináltatták az aranynál, ezüstnél drágább emléket. Szép gondolat és kegyeletes tett volt e kedves emléket gránit oszlopra és méltó helyére állítani: a Muzeum kertjébe, Kazinczy, Berzsenyi, Kisfaludy Károly és Arany szobrai közé. Az ünnepről nem hiányozhatott Zalavármegye : Csertán Károly vitte oda koszorúját. Mert minket, e vármegye fiait, egy szállal több köt ez emlékhez, mint másokat: Kisfaludy Sándor Zalavármegye szülötte és büszkesége. Életének és költészetének legkedvesebb emlékei a mi vármegyénkben, a Balaton partján, a reánk tekintő ormokon s előttünk kigyózó völgyekben vannak elhintve. Mellettünk a falu, melytől ősrégi nemes családja a Kisfaludy nevet kapta. Sümeg egyik házában rengett bölcsője; ott született 17 72ben. A sümegi temetőben nyugosznak hamvai; ott halt meg 1844-ben, abban a házban, a melyben született. Sümegen és környékén töltötte gyermeksége első éveit; az a vidék tette a gyermek lelkére azt a nagy benyomást, mely az ifjút költővé avatta. Zalavármegye valósította meg ifjúkori álmait, midőn 1793-ban a bécsi magyar testőrségbe hadnagynak nevezte ki. A badacsonyi szüreten látta és szerette meg későbbi nejét, Szegedy Rózát és szerető szivök történetét foglalta verseinek első kötetébe, a Kesergő Szerelem-be, mely költői hírnevét megalapította — több, mint száz esztendővel ezelőtt. S midőn az ifjú kor csalódásai és küzdelmei, véres harcok és keserves fogság után hányt-vetett hajója révbe ért: itt talált újra otthont, mint boldog házas ember, Sümegen-, énekelve Boldog Szerelem-ről abban a házban, melyben egykor bölcsődala hangzott. Badacsonyi hegyi házában töltötte élte alkonyának legszebb napjait, melyekre dicsőség, barátság s szerelmének emléke hintettek fényt és meleget. Kegyelettel nézzétek Sümeg, Csobáncz, Tátika, Somlyó, Szigliget, Bezi regényes ormait! Ezeken az ormokon' a magyar lovagkor emlékének s a Kisfaludy Sándor kedves költészetének fénye dereng. De nemcsak Zalavármegye szülötte, hanem a magyar haza fia; nemcsak költő, hanem hazafi is volt Kisfaludy Sándor. Es szent kötelességünk áldozni a hazafi emlékének. Hozzátok szólok Zalavármegye fiai és leányai. Hangom nem hallik messzire; dé bármily messzire hallanék is, tudom, hogy Kisfaludy Sáudorról szóltomban sehol sem találna a tieteknél fogékonyabb szivekre. Tudjátok meg, hogy a magyar nemzet fenállásának rendíthetetlen fundamentuma abban van, hogy őseink érdemet, erényt, dicsőséget nem ismertek hazafiság nélkül. TÁRCA. Az uj házas. Először és hit alatt kijelentem, hogy ez a tárca sem Péterre, sem Pálra nem vonatkozik. Csupán csak azokról a furfangos emberekről szól, akik ezer ravaszsággal széttépni akarják Hymen rózsaláncát. Az uj házasokról beszólek. Menyecskék, figyeljetek! * * * Mikor a legény öregedni ós kopaszodni kezd, vagy mikor hajfürtei közé fehér fűmagot vet az idő: elhatározza, hogy megházasodik. — Nagysád! ón szeretem magát, mint a fülemüle a hangyatojást és ha nem lesz az enyém, beleugrom a Fekete tengerbe, ahol legfeketébb! A hölgy rá néz az epedő ifjúra ós ekkónt válaszol: — Muki! maga nagy kujon; maga csalfa, maga csapodár, maga nem fog engem megbecsülni ! liirre Muki térdre omlik ós óg felé tartván három ujját, megesküszik, hogy ő meg fogja becsülni őnagyságát, mint a szent földre induló keresztes vitéz a mamájától kapott amulettet. — De maga lump, kártyás, kikapós és csapodár lesz ezután is — mondja neki a kis leány. Muki megfogadja, hogy ő sohasem fog inni egyebet, mint vizet és még a káposztalevet is szeszesitalnak tekinti; az ördögnek harminckét levelű bibliáját máglyán égeti el; a lányokra rá sem néz; otthon fog ülni; remete lesz, a szerelem remetéje ós tartja a gombolyagot az ő kis feleségének s ha Isten is ügy akarja, rengeti a bölcsőt teljes odaadással. Erre őnagysága megsimogatja a Muki homlokát ós így kiált fel: beszéljen a mamával! * * * A mama persze húzódik, de a papa közbeszól: add oda anyjuk, ugy is marad még itthon elég leány ! És Muki pár hót múlva egy láncszemmel az ujján, egy vastag arany karikagyűrűvel jelenik meg a hivatalban. A cimborák között hire fut, a lapok közlik az eljegyzési hirt és pár nap alatt mindenki tudja, hogy a Muki, a derék Muki leházasodott. Az asztaltársak összetörik a papucsvitéz sörös poharát, a székét kifelé fordítják a kávéház sarokasztaláuál és a kasszatündór kitörli a jelenlevők névsorából. Elkövetkezik az esküvő napja. A pap alaposan megáldja Mukit és a menyasszonyát. Beszél nekik a házasélet boldogságáról, örömeiről, a hitvesi hűségről. És Muki könyezik a szép beszéd hallatára. Kezdődnek a mézes hetek. Az uj párt nem látják az utcán. A kapukulcson rajta fekszik a menyecske és Muki boldog, mint egy tejbe fulladt légy. Múlik az idő, telnek a napok. Muki szeretne egy kis levegőhöz jutni. Már ki-kilebben az utcára és sanda szemmel be-benéz a kávéházak ablakán. Szive megdobban, a mikor a korosmából a régi asztaltársak fülébe húzza a cigány azt a régi nótát: Hogy engem egy asszony Komendérozgasson, Olyan nincs a sifonérben ! Szomorúan ballag haza. — Mi bajod kis uram? — kérdi a menyecske. — Semmi, semmi! Csak a májam nyilalik a sok üléstől. — Mustár papirost rá! De a Muki mája nem állja a medicinát. Lefekszik a pamlagra, rágyújt egy cigarettára és olyanokat ásit, mint egy csalódott pelikán. Pár nap múlva már benyit a kávéház ajtaján ós ravasz furfanggal így szól: Jlé pincér! nem volt itt Gyömrődy Marci ur? Persze hogy nem volt ott. De azért Muki leül a sarokba ós rendel egy pikkolo kapucinert. Ejnye, ejnye, hogy nem jő az a Gyömrődy Marci ! De jönnek helyette a régi jó barátok. — Nini a Muki, a kedves jó Muki! Hát te Mai számunk 12 oldal.