Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

1903. junius 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 léleknek jobb, ha az ur magához szólítja; minek kisértse a jelent a mult emlékeivel. Csendes haldoklása, majdan elmúlása megilleti a sziveket; temetése olyan lesz, mint a hosszú kort ért aggó: tisztelet kisóri, de elmondjuk róla, hogy hála Isten szép kort ért, betöltötte hivatását, nyugodtan elmúlhatott. Jól esik azonban visszagondolni arra az időre, amikor még a vármegyék székházain át áradt ki az ország szivdobbanása, amikor hamisítatlan magyar élet zaja, kurucz lármája verte fel a vármegyeházak falait. Magyar menték, kócsagos süvegek, ősi fringiák vegyülékónek káprázatos képe zajlik fel az emlékezetben. De mindez már csak álomkép. A régi vármegye fénye, diosősége kialudt, elhervadt. Jülőbb meghalt, mint eltemették volna. A vármegye házába pedig uj élet, uj rend költözik. Kitudná megmondani, hogy milyen lesz az ? Bölcs emberek szépnek, üdvösnek és hasznosnak akarják s a józan okosságra rakják le fundamentomait. De attól még messze vagyunk, hogy az uj élet tuljes kópét láthassuk. Az bizonyos, hogy a vármegye házában soha srrn fognak többé szittyavérö magyar urak járni, hanom szalonkabátos, tintásujju hivatalnok sereg tölti be a régiek helyeit. Füleik mellett kalamussal, kifényesedett kabátujjal surrannak el egymás mellett a jámbor hivatalnokok a kedély, patriarchális együttérzés, magyaros méltóság és tekintély ki fognak végképpen veszni az öreg falak közül. Iparszabadság. A céheket elsöpörte a gazdasági szabadság friss szellője. Megszűntek az ipar korlátai, a remeklések, a mesterré avatások, a kontárok üldözése. A korlátlan iparszabadságban kereste mindenki az üdvét, mert terhes volt a céhek basáskodása, amely sokszor bizony igazságtalan volt, monopoliumokat csinált ós kegyeket osztogatott. Do a szabadságnak is megvannak a kinövései s manap már sokan visszavágyakoznak abba az időbe, amikor a oóhek üldözték a kontárokat. Mert a szabadság a képesített, tanult iparosoknak nagyon erős versenyt állított. A törvény, mely az iparszabadság elvi álláspontján áll, nem védi a képesített iparost a kontárok ellen, akik a modern ipar elősdiei s a törvény minden védelmével űzik az ipart, amelyhez nem értenek. Ez a helyzet annyira igazságtalan hogy nem csoda, ha az iparosok visszasírják a cóhrendseert, amely ha maradi, kényelmetlen és ostoba volt is, de a gyilkos konkurrencia ellen megvédte a tanult mesterembert. A szabad verseny elve szép s teljesen megfelel a modern szellemnek, mely a mai ember életfelfogását átlengi. De sajnos a szabad versenynek már olyan nagyok a kinövései, az elv helytelen alkalmazása már annyi igazságtalan és méltatlan helyzetet teremtett, hogy egyes iparágakban már nagyobb kárát látják mint hasznát. Éveken át tartó keserves küzködéssel tanulja meg az iparos az ő mesterségét. A legtöbb iparos, mire önálló lehet, már benne van a férfikor nyarában, tehát egy emberöltő mult el, mig annyira tudta vinni, hogy valami szerény műhelyt tudott magának berendezni s megrendelőkre, hitelre, bizalomra szert tenni. Önállóságának első eredménye természetesen az, hogy az állam ráteszi kezét az ő kis exisztenciájára, sújtván őt magas III. osztályú kereseti adóval; nyomon követi ezt a községi adó s a többi közteher. Nem az iparosnak, az államnak s a községnek van tehát elsősorban haszna abból, hogy az iparos önállóvá lett. Vájjon a nagy adóért mit adhat az állam ellenérték fejében a polgárnak, s itt az önállóvá lett iparosnak? Első sorban bizonyára jó törvényeket. Ez az ellenérték nálunk Magyarországon nemcsak hogy nincsen meg, de ipartörvényeink a nagyobb vonatkozásokban egyenesen ártalmára vannak az iparosnak, legkivált a kisiparosnak. Amikor a manapság érvényben levő ipartörvényeket hozták, ezekkel akarták megteremteni a nagyipart, mely addig Magyarországon nem létezett. E törvényekben egy kalap alá van véve a kisipar és nagyipar, a legtöbb esetben mind a kettőre ugyanazokat a paragrafusokat alkalmazták. Ez volt az első óriási hiba. Ég ós fold a különbség a kisipar s a nagyipar, vagyis a a gyáriipar között minden tekintetben. A törvénynek ugyanazon rendelkezése előnyös lehet a nagy iparra, de csapás a kisiparra és megfordítva. Sajnos, az előbbi eshetőség a gyakoribb, sőt mondhatni az általános, aminek az az eredménye, hogy némi gyáriparunk csak teremtődött valahogy, de kisiparunk mindinkább hanyatlik. Az ipartörvény legkártékonyabb intézkedése kétségen kivül az, amely megengedi, hogy nem képesített egyének is űzhetnek bármilyen iparágat, ha iparengedélyt eszközölnek ki maguknak az illetékes hatóságnál. Ez pedig osaknem minden egyes esetben megadja az engedélyt, mert hiszen a lehető legkönnyebb formaságokhoz van kötve az iparengedély megadhatása. Nevezetesen üzletvezetőt kell bejelentenie annak, akinek az iparra képesítése nincs, de azt mégis iizni akarja. Ennek az üzletvezetőnek képesített iparosnak kell lennie, tényleg kell is működnie az illető műhelyben vagy ipari telepeu. Ez pedig a legszűkebb valami. Mert hisz csakis tanult szakemberekkel lehet az iparágat űzni, hozzáértő emberek kellenek a műhelyben ugy is, tehát munkásai közül jelent be valakit rendszerint a kontár s aztán csinálhat kénye kedve szerint amint akar. A helyzet tehát az, hogy u törvény semmiféle előnyben nem részesíti a képesített, tanult iparost a tanulatlan s a mesterségbe belecsöppent egyén fölött. De hány esetben játszák ki a kontárok a törvénynek az üzletvezetőkre vonatkozó enyhe követelményeit is! Hisz a legtöbb kontár műhelyének, vagy telepének nincs üzletvezetője egyáltalában! Hatóságaink végtelen nyugalommal nézik, mint nő a pénze által valamely iparágba belecsöppent kontár a képesített iparos fejére! Mert akármit beszélnek is, a kontárban nincsen meg a mesterség megbecsülése, a.tisztességes verseny iránti érzék, a testületi szellem, a munkás érdekének istápolása. Évek óta hasztalanul sürgetik a jobbak, a képesített iparosok az ipartörvény revízióját. Hasztalanul, mert az ipartörvény a nagyipar számára készült, annak pedig speoialiter a törvény ellen nem lehet panasza. Társadalmi uton kell tehát a haroot felvenni a kontárok ellen! Álljanak össze a képesített iparosok ós társadalmi uton védjék meg jogos exisztenciális érdekeiket. Harcot kell iudítani ellenük, eszköz ós mód a harcviselósre kínálkozik elég. H irek. Frigyes főherceg Nagykanizsán. Pénteken d. u. Frigyes főherceg u Nagykanizsán állomásozó 48-ik gyalogezred megszemlélése végett oda érkezett. A főherceg szombaton délben utazott el Nagykanizsáról. A Deák Ferenc tanulmányi ösztöndíj alapra a következő adományok érkeztek be: Harkányi Ede 50 K, Balatonmellóki Takarékpénztár (Tapolcza) 25 K, Glázer Sándor (Tapolcza) 5 K, Szemző Zsigmond sárszegi körjegyző gyűjtő ivón : Szemző Zsigmond 1 K, Szalóky Nándor 40 f, Schreiber Oszkár 50 f, Augenfeld Ferenc 20 f, Pick Jenőné 40 f, Hochsinger Júlia, Pick Pista, N. N., Horváth András, N. N. 10—10 fillér. Malomsoky János sümegi körjegyző gyűjtő ivén : Mészáros Sándor, Tóth Lajos, Bauer H. Sándor, Lengyel Mátyás, Eisenstiidtcr Mór, Scheiber József, Steiuer Simon 1 — 1 K, Beldiozky N., Horváth N., 50—50 f. Harmat Nándor draskoveezi körjegyző gyűjtő ivén: Harmat Nándor, Vadla Tamás 1—1 K, Günsberger N., Fischl N. 40—40 f, Nóvák F. 30 f. Alsólakosi körjegyző gyűjtő ivén: Alsólakos község, Felsőlakos község, Kóth község, Kapoza, Hotticza, Gyertyános községek 2—2 K. Cserszegtomaj község, Keszthely polgárváros község 3—3 K, Vass Miklós 2 K, Hencz Géza 2 K, Schirsuh István 1 K, Singer Izidor, 40 f, özv. Vucskics Jánosné 1 K, Fischl Sándor 20 fillér. Állandó püspöki biztos kinevezése. A szombathely egyházmegyei püspök a zalaegerszegi állami főgimnáziumhoz Legáth Kálmán zalaegerszegi esperes plébánost állandó püspöki biztosul nevezte ki. Változások a Szentbenedekrendieknél. A Szentbenedekrendieknél a következő, megyénket érdeklő személyi változások történtek: Tihanyba küldetett lelkésznek Ross Mór, nyugalomba Horváth Flóris; Zalaapátiba küldettek: perjelnek Fleiszmann Jenő, alperjelnek Tóth Ince, gyóntató atyának Kisfaludy Tóbiás, lelkésznek Hajós Benő, hitoktatónak Székely Damár; Aszófóre küldetett: lelkésznek Récsei Farkas; Endrédre küldetett: lelkésznek Resznyák Albert; D). Haudek Ágoston volt zalaapátii jószágkormányzó ideiglenes nyugalomba helyeztetett Kisczellbe. A veszprémi egyházmegyében a megyés püspök az uj misés áldozárok közül Éerkenyés Istvánt Pacsártt, Hotivag ner Pált Csótra, Nagel Györgyöt Somlyóvásárhelyre, Varga Sándort Gógánfára küldötte segédlelkészi minőségben. Kinevezés. A győri ítélőtábla elnöke Bödy Aladár végzett joghallgatót, zalaegerszegi lakóst a tábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Orvosi kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a csáktornyai állami tanítóképző intézet orvosává dr. Kovacsics Ferenc járásorvost nevezte ki. Tiszteletbeli szolgabíró kinevezése. Vármegyénk főispánja Barkóczy László végzett joghallgatót tiszteletbeli szolgabírónak nevezte ki. Tanítói kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Csizmadia Károly ós Hencz Apolónia okleveles tanítót iiletve tanítónőt a drávaegyházi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá illetve tanítónővé nevezte ki. Esküvő. Dr. Urbanek Károly zalaegerszegi főgimnáziumi tanár e hó 15-ón tartja esküvőjét Preisz Mariska kisasszonynyal Budapesten a Mária-utcai róm. kath. templomban. Eljegyzés. Dr. Nagy Béla ügyvédjelölt eljegyezte Remm Ella kisasszonyt, Remm. József kir. posta- és távirda-felügyelő, a zalaegerszegi póstahivatal főnökének kedves leányát. Városi közgyűlés. Nagykanizsa r. t. város képviselőtestülete f. hó 4-én Vóosey Zsigmond polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, melyen bejelentett bolt bérlet-szerződést jóváhagyták. Több rendbeli ingatlan megvétele tárgyában a közgyűlés végérvényesen nem határozhatott, mert a képviselők a törvényben előirt számban nem voltak jelen. Élénk vitára adott alkalmat a városi szabályrendelet módosítása, hogy a kávéházi iparról szóló eugudólyek száma 4-ről 5 re emeltessék fel. A közgyűlés a városi tauáos javaslatát, mely a kereskedelemügyi miniszter rendeletén alapszik, szótöbbséggel határozattá emelte. Állami állatorvosok véglegesítése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. t.-c. alapján vármegyénk területén a következő m. kir. állatorvosokat véglegesítette: a X-ik fizetési osztályban : Mayer Ottót (Zalaegerszeg), Viasz Józsefet (Zalaszentgrót); a Xl-ik fizetési osztályban: Lange Kálmánt (Perlak), Viasz Nándort (Csáktornya), Lázár Izidort (Keszthely), Szenthe Ferencet (Nagykanizsa), Fürst Sándort (Nagykanizsa), Kazár Manót (Nova), Horváth Károlyt (Alsólendva), Sugár Jakabot (Sümeg), Láng Jánost (Tapolcza). Halálozás. Tegnap reggel szűkszavú távirati értesítés jelentette, hogy mankóbüki Horváth János, volt boldogfai földbirtokos, a zalaegerszegi társasélet kedvelt alakja, Budapesten váratlanul meghalt. Gyászhír. Hagymásv Gyula építőmester 52 éves korában meghalt Zalaegerszegen. Az elhunyt több évvel ezelőtt tevékeny polgára volt a városnak s abban az időben, amikor Zalaegerszeg rohamos fejlődésnek indult, sok köz- ós magánépületünk legnagyobb része, az ő tervei szerint épült. A túlfeszített munka azonban megfosztotta a látástól s már hosszú évek óta családja körében visszavonulva ólt. Temetése 9-én volt nagy részvét mellett. Családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Hagymásy Gyuláné s/.ül. Vogler Róza; gyermekei: Ilonka, Margit, Miczi, Irénke ós Miklós; édesanyja: özv. Hagymásy Istvánná; anyósa: özv. Vogler Józsefné ugy a maguk, valamint a szóleskörű rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel tudatják a felejthetetlen férjnek, édesapának, fiúnak illetve vőnek Hagymásy Gyula építész- ós államilag képesített