Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-01 / 9. szám

1903. március 1. fZalanlegye Zalavármegyei Hírlap« 7 ségge 1 mindnyájan tagjaivá lennének az Eötvösalapnak?* 5. »Az erkölcsi nevelés anyaga* cimű pályadíj nyertes munka leiolvasása. 6. Pályatételek ajánlása a közp. választmányhoz. 7. Számvizsgálók jelentése. 8. A jövő évi közgyűlés helyének kijelölése. 9. Folyóügyek, indítványok. Műkedvelő előadás. Zalaegerszegen műkedvelő társaság alakult, amely kevés, de lelkes tagból áll. A bemutató előadás egy kaszinó estély keretében lesz, valószínűleg március 21-én, zárt körben. A műkedvelők Almássy Tihamérnak. »A rendelő óra" cimű kedves vígjátékát adják elő. A zalaegerszegi kerületi betegsególyző-pénztár közgyűlési kiküldötteinek választása február hó 26-án Németh Elek helyettes polgármester elnöklése mellett reggel 9-től d. u. 4 óráig történt meg, mely idő alatt a munkaadók közül 46-an, a biztosításra kötelezettek közül 56-an szavaztak le. Legtöbb szavazatot kaptak és így kiküldöttekül megválasztattak : a) a munkaadók közül: Graner Géza, Goldfinger János, Morandini Tamás, Jády Károly, Klosovszky Ernő, Fangler Mihály, Papp Alajos, Lendvay László, Heinrich Pál, Pfeifer Heinrich, Reisinger Rudolf, Berger Samu, Vörös Gyula, Szakály István, Stefanecz József, Neufeld Izidor, Mauthner Jenő, Breisaeh Samu, Kaszás Kálmán, Baly Béla-; b) a biztosításra kötelezettek közül: Kováos Mór, Radó Henrich, Fangler Miklós, Lövi Henrich, Kirschner Henrich, Hujber Kálmán, Csontos Zoltán, Dreisziger Izsó, Fuchsz Jenő, Weisz Mór, Jáger Adolf, Fangler Gyula, Pich Béla, Trebits Mihály, Fenyvesi Sjmon, Fábián Lajos, Lendl Gyula, Pausa Kálmán, Huszják Mihály, Tislér József, Illés Elek, id. Brenner Ferenc, Nagy Imre, Hochberger László, Schmidt Lajos, Meskó Ferenc, Hollósy György, Lőwi Gyula, Lőwi Ignác, Vágó Endre, Unger Sándor, Goldfinger Ferenc, Schlesinger Gusztáv, Bakos Ágoston, Vörös István, Rosenbaum Albert, Varga János, Borsos Frigyes, Zsazsa Vencel, Missony Bernát. Miniszteri elismerés. A m. kir. földmiveiésügyi miniszter a Pozsonyban 1902. évi szeptember havában tartott II. mezőgazdasági országos kiállítás sikerének biztosítása érdekében kifejtett hazafias tevékenységeért és szives közreműködéseért Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőnek, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület elnökének őszinte köszönetét és elismerését nyilvánította. A kath. legényegylet hangversenye. A zalaegerszegi kath. legényegylet jól sikerült hangversenyt rendezett a mult szombaton a „Kaszinó" helyiségeiben. A közönség nem méltányolta érdeme szerint a szerény egylet törekvéseit s bár a terem jóformán megtelt hallgatósággal, de még kétszer annyian elfértek volna. A műsort a dalkör kezdte meg s a vegyes kar Beethowennek „Isten dicsősége" darabjának előadásával remekelt. A legényegylet dalárdáját Kauffmann Mátyás megyei aljegyző vezeti s fáradságot nem ismerő szorgalommal és lelkesedéssel képezte ki. Kun Vilmos, az egylet elnöke, a magyar ipar történetéről tartott magvas ismeretterjesztő felolvasást. A férfikar ezután magyar dalokat énekelt s a vegyeskar Kreizernek „A granadai éjeli szálás" operájából az ima részletet adta elő. Szavaltak Vágó Endre és Vörös István. A társaság reggelig jó kedvvel mulatott. Március 15-ikÓt a zalaegerszegi társaskör ez idén is nagyszabású ünnepély keretében üli meg. Az ünnepély a kaszinó nagytermében lesz. A körmend—muraszombati vasút. A napokban volt a kereskedelmi minisztériumban a körmendmuraszombati helyiérdekű vasút engedélyezési tárgyalása, Cseke Ferenc miniszteri tanácsos elnöklésével. A tárgyaláson résztvettek a cs. kir. hadügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a m. kir. államvasutak és a magyar vasúti hajózási felügyelőség megbizottai, továbbá Barthalos István engedélyes és Weiss Oszkár tervező mérnök. A bizottság a vonalvezetést minden tekintetben megfelelőnek találta. A senyeházi variáns kiépülése esetén a vonal 77.0 kim. hosszú lenne és erre 7.600,000 K építési tőkét engedélyeztek, mig a kotormányi variáns kiépülése esetén a vonal 74.7 kim. hosszú lenne és erre 7.500,000 K építési tőkét engedélyeztek. Az építési tőke megállapításánál Weiss Oszkár a máv-tól bizonyos hozzájárulásokat kért, amit a máv. képviselői a maguk részéről megígértek. Az állomások közül Háshágy, Szőcze, Sötétmajor és Saál megépülését attól tették függévé, hogy az érdekeltek a kellő hozzájárulással ezen állomások létesítésével előálló több költséget fedezik-e? Az építési tőke meghatározása után Barthalos István előterjesztette a már meglevő egy millió korona hozzájárulás kimutatását és állami segítséget kért, mire a kormány megbizottjai a maguk részéről kijelentették, hogy felsőbb helyen támogatni fogják Barthalos kéréseit. Vasvármegyének az állami támogatást kérő küldöttsége Iieiszig Ede főispán vezetése mellett február 26-án járult az érdekelt miniszterek elé. A felső kereskedelmi iskola gyásza. Kiss Ferenc zalaegerszegi felső kereskedelmi iskolai felső osztályú tanuló, akin február hó 14-én az iskolában a heveny őrültség kiütött, egy heti kínos szenvedés után február hó 21-éu a zalaegerszegi közkórházban elhúnyt. A szerencsétlen véget ért ifjú temetése február hó 23-án délelőtt 9'/

a órakor volt; a gyászszertartásra a felső kereskedelmi iskola ifjúsága a tanári testület vezetése mellett megjelent testületileg; az ifjak korán elhúnyt felejthetetlen emlékű társuk ravatalára díszes koszorút helyeztek; Siposs Ernő felső osztályú tanuló, a Kisfaludy-énképzőkör alelnöke, a kör, valamint a tanulók nevében könyekig megható beszédben vett örök az búcsút elhúnyttól; végül az ifjúsági énnekkar Kaufmann Mátyás karnagy vezetése mellett gyászdalt énekelt, mely után a vasúthoz kisérték ki elhunyt társuk hült tetemét, amelyet a bánattól megtört szülők haza szállíttattak, hogy a szülőföld áldott pora alatt aludja örök álmát szeretett gyermekük. Béke poraira! Köszönetnyilvánitás. A Zalamegyei Központi Takarékpénztár részvénytársaság az állami polgári leányiskolái segítő-egyesület részére 20 koronát, a zalaegerszegi takarékpénztár részvénytársaság az állami polgári leányiskola szorgalmas növendékei részére beszerzendő jutalomkönyvekre 10 koronát volt szives adományozni, amelyért az intézet tantestületének nevében köszönetét fejezi ki Kászonyi Mihály polgári leányiskolái igazgató. A nagykanizsai izr. jótékony nőegylet évi rendes közgyűlését f. hó 8-án tartja a következő tárgysorozattal: elnöki jelentés; pénztári kimutatás; a kilépő választmányi tagok helyélje ujak választása; a számvizsgáló bizottság megválasztása; az évi költségvetés megállapítása. Gyümőlcsészeti tanfolyam lesz Keszthelyen f. hó 10-től 25-ig; a tanfolyamon tanítók és földbirtokosok vesznek részt. Kitüntetés. Hunyady János, a tapolczai m. kir. vincellériskola munkavezetője, a pozsonyi országos mezőgazdasági kiállításon fűzfavessző munkadarabjaiért elismerő oklevelet nyert. A keszthelyi iparos tanonciskola felügyelőbizottságának Nagy István városbíró elnöklete alatt tartott alakuló gyűlésén Uppel Károlyt bizottsági elnökké, Gyarmati Lajost alelnökké, Csathó Alajos ipariskolai igazgatót gondnokká, Szollár István tantestületi képviselőt jegyzővé választották. Adomány. A zalaegerszegi takarékpénztár az izr. betegsegélyző egylet részére 40 koronát és a zalamegyei központi takarékpénztár 20 koronát volt szives küldeni, mely nemes adományokért mély köszönetét fejezi ki az egylet elnöke. A Sümeg-vidéki gazdakör Hayden Sándor gazdaköri elnök elnöklete alatt Sümegen tartotta évi rendes közgyűlését, amelyen a jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után 'Sugár Jákó gazdaköri jegyző saámolt be a gazdakör mult évi működéséről, amit a közgyűlés helyesléssel vett tudomásul, — A számvizsgáló bizottság jelentése szerint a kör 1902. évi bevétele 1.342 K 09 f, kiadása 815 K 68 f volt s igy a pénztármaradvány 526 K 41 f; ehhez járul 118 K tandijhátralék és 370 K amerikai vesszők eladása után. A jelentés tudomásul vétele után a közgyűlés Talabér Károly gazdaköri pénztárosnak a felmentvényt megadta. — Az amerikai szőlőtelepre nézve a közgyűlés elhatározta, hogy a földmivelésügyi miniszterhez segedelemért felterjesztett kérvény sorsát f. hó 15-ig bevárják s ha addig sem érkezik válasz, ugy a telepet megszüntetik s költségit gépek vásárlására fordítják. — Végül megállapították az 1903. évi munkaprogrammot, amelybe felvették az állatkiállítás rendezését és tejszövetkezet alakítását. A zalaegerszegi karácsonyfa egylet közgyűlését, a melyet február hó 22-én a tagok részvétlensége miatt nem lehetett megtartani, f. évi március hó 8-án fogják megtartani. A gubagyár titkaiból cim alatt laptársunk, a „Magyar Paizs" nyilt terében Faragó Bélát, a zalaegerszegi magpergető-gyár tulajdonosát élesen megtámadta Igricz Lajos, a gyár volt alkalmazottja. A támadás személyes részével Faragó Béla ur a nyílt-térben foglalkozik; abba beavatkozni sem szándékunk, sem jogunk nincs; de a közérdek szempontjából néhány szavunk mégis van a dologhoz. Lépten-nyomon a magyar ipar fellendítéséről beszélünk; fájlaljuk, hogy olyan cikkekért is a külföldre szorulunk, amelyeket itthon is előállíthatnánk s nemcsak hogy a pénzünket nem vinnék idegenbe, hanem talán nekünk is sikerülne az iparüző államok gazdasági hatalmának alapját képező tőkéből valamit elhódítani. Az elvet valljuk és mégis sok ember szemében szálka, ha a magyar iparos uj jövödelmi forrást teremt és tudásával, munkájával vagyont szerez. Nem kutatjuk a gubagyár titkait, de ugy vagyunk meggyőződve, hogy Faragó Béla ugy társadalmi, mint üzleti téren kifogástalan ember; vállalatáról csak dicséretet hallottunk s csak azt látjuk és tudjuk, hogy amit produkált, azt szakemberek elismeréssel, kiállítási juryk érmekkel ós oklevelekkel jutalmazták. A magyar iparra tehát nem hozott szégyent. Azt is láttuk, hogy olyan anyagot értékesít, ajHely eddig erdeinkben elrothadt, értéktelen volt; azt is láttuk, hogy a gyár egy csomó embernek ad kenyeret s tetemes pénzösszeget juttat a nép közé; tapasztaltuk, hogy a tobozgyüjtés körül olyan munkaidőt és munkaerőt értékesít a nép, amely rendszerint improduktív volt. De mindezek nem érdemelnek elismerést, mert hát a gyáros — jól él mellette. Az pedig Magyarországon sokak szemében nagy bün, ha valaki a vagyonát élelmességgel és munkával szerzi ós nem örökli. Az öröklőit vagyon az már non olet. Milyen rettenetes baj az a köznek, hogy a magpergető gyár egy waggon tobozért, amely magpergető gyár nélkül nem ért egy hatost, 300—700 koronát juttat a nép közé, 300 koronát fizet ki a munkásoknak, és neki is meg van a jogos haszna az értékesítéssel járó nagy kockázat mellett. Lám ez bizony nagy bün sokak szemében. Mi azonban att óhajtjuk, hogy minden harmadik faluban füstölögjenek olyan gyárak kéményei, amelyek uj értékeket produkálnak, uj kereseti forrásokat nyitanak; azok a gyárosok pedig, akik a magyar földön szerzett vagyont a nemzet gazdasági erejének gyarapítására gyümölcsöztetik, csak hadd gazdagodjanak meg. Sajnáljuk, hogy egyetlen nagyobb iparvállalatunkat, amelyről mi is nem rég elismeréssel emlékeztünk meg, méltatlan vádakkal illették, de merjük hinni, hogy azok nem ártanak neki. Éppen ebben a számunkban akartunk megemlékezni arról, hogy Faragó Béla gyáros mennyire rászolgál a kapzsiság vádjára. Ez az alkalom kapóra jött. Néhány nappal ezelőtt Faragó Béla, viszonzásul azon jóakaratú támogásnak, melylyel a magyar erdész közönség zsenge hazai vállalatát kezdettől fogva részesítette, 6000 koronás alapítványt tett a Magyar erdőtisztek és erdészeti altisztek árvái javára. Lám a kapzsi gyáros, aki vagyonát saját szorgalmával és szakértelmével szerezte, nem feledkezett meg a társadalom segítségére utalt árvákról és a felhánytorgatott jövödelemből azoknak is juttat. Azt hisszük, hogy ezeknek közlésével a közérdeket is szolgáltuk, mert a köznek is ártana az, ha egy munkás ember méltatlan támadások miatt elvesztené munkakedvét. Még csak egyet jegyzünk meg. Faragó Bélának előbbi foglalkozását vetik szemére. Demokratikus alapokon szervezkedett társadalomban az ilyen hang egyszerűen nevetséges. Vajon Schliemannak, a világ első archeológusának hibául róják-e fel, hogy kereskedősegéd korában a héringes hordón ülve tanulta a görögök történelmét? Vagy Faure Félix köztársasági elnök korában szégyelte-e magát, hogy tímárlegény volt valaha? Schwab, az acélkirály, kocsiskép szolgált; Krupp közönséges munkás volt. A saját erejükből emelkedtek felfelé s nem vetett rájuk semmi árnyat, sőt elismerést szerzett nekik a munka. Névváltoztatás. Kiskorú Catrusca Titusz karánsebesi illetőségű Zalaegerszegen állomásozó m. kir. csendőr hadapród-tiszthelyettes vezetéknevének „Bezerédi"-re, Rácz Lipót keszthelyi illetőségű tapolczai lakós nevének „Kovács"-ra, Pollák Mór nagykanizsai lakós nevének „Zalá"-ra, kiskorú Weisz Zsigmond kapolcsi lakós nevének „Vajdá"-ra kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte.