Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-06-14 / 24. szám

1903. junius 21. » Zalamegye, Zalavármegyei 'Hirlap« 5 Pitkins Phileass szerepében mulattató alakot ' produkált. Szerdán „A kis fészek" következett. Jóizü bohóság, amelyet azonban kedvetlenül játszottak, mert bizony szárnyát szegi minden szinész ambí­cióinak, ha néhány ember előtt kell végigszen­vedni egy hosszú estót. Ez volt az egyetlen eset, hogy a deprimáció hatalmába ejtette a szerep­lőket. Tordai Etel, Haraszti Mici mégis kedvesen játszottak és Szalóky Raverdi szerepót kifogás­talanul alakította. Csütörtökön „A drótostót"-ot adták. Lehár Ferenc hazánkfia német librettóra komponálta meg a darab fülbemászó muzsikáját s aratott vele példátlan sikert. A zene meg is érdemli, sőt Leon librettogyáros is hízeleghet magának avval, hogy nem mindennapi ötleteket hozott össze a Rastelbinderben. Igaz, hogy a falusi zsidónak az a typusa, akit Leon szerepeltet, korszerűtlen és elkoptatott alak, az is igaz, hogy az átöltözésből származó félreértések és komikus helyzetek sem irodalmi zsengék már, de a szöveg­ben mégis van valami uj, ami kevés operetteben szokott lenni: gondolat és egy kis morál. Igaz, hogy ezek csak a második felvonás végéig érvé­nyesülnek, a harmadik már üres, szükségtelen, régi kaptafára csinált komédia. Csodálatos, hogy milyen kevés gondot fordítanak az operettek szövegére, amely pedig sokat árthat a legszebb zenének s élvezetesebbé teheti a gyengébb muzsikát. A szereplők közül dicséret illeti Ragányi Izát, aki kedves játékával, preciz énekszámaival nagy hatást ért el. Hozzájárult ezekhez a tót leányok festői viselete, amely teljesen hű másolata volt az eredetinek. Kár, hogy a művésznő a tót dialektust is nem figyelte meg, mert félig palóc, félig cigány ákcentussal beszólt, de tótnak nem illett be. Jakabfi Jolán az előjátékban Zsuzskát, a darabban Giinther Micit játszotta kedvesen, élénk temperamentummal. Tordai Etel és Haraszti Mici háladatlan szerepeket kaptak s inkább egyenruháik kifogástalan szabásával hatottak. Szokás szerint szépen énekelt Baranyay. Gulyás Menyhért (Pfefferkorn) szerepe hálás dolog. A jargonnal beszélő falusi zsidón még mindig sokan kacagnak. Gulyás kitűnően játszott. Szalóky Dezső kabinet darabot mutatott be Günther bádogos mesterben. Tökéletesebb alakítást alig lehet kívánni. Szalóky a közönségnek egyébként is régi ismerőse, kedvenc mulattatója. Sajnáljuk, hogy ezen idény alatt jobb szerepeiben nem láthattuk. Pénteken Maeterlinek „Monna Vanná"-ja volt műsorra kitűzve. A darab sok kritikus szerint nem absolut értékű, s mi sem hisszük, hogy hosszú életű legyen. Óriási fogyatkozásai mellett azonban sok olyan előnye, jelenetei vannak, a melyek a fogyatkozást elfeledtetik velünk óh minden filozofálás nélkül élvezzük az iró remekelését Monna Vanna növekedő szerel­mének festésében. A befejezés főleg meglepő volt, mert az erkölcsi tanulság tekintetében az iró a képzeletet szabadon hagyja. Az előadás korrekt volt. A rendezés nem annyira, és főleg rosszul esett a közönségnek az az örökös haDgos lárma, a mi a színpad hátulsó és oldal részeiről hangzott. Vécsei Monna Vanna szerepében kitűnő volt. Megjelenése, moz­dulatai, kitűnő játéka mind megnyerte a tetszést, a minek a gyér publikum igyekezett is kifejezést adni. Erdős és Simon igyekeztek nehéz szere­püket megoldani. Mindkettőt dicséret illeti. Valóban örülünk, hogy e két drámai erőt méltó szerepben láthattuk már egyszer. Szombaton a „Drótostótot" adták másodszor, a csütörtöki előadáshoz hasonló sikerrel. A fögymnasium majálisa. A zalaegerszegi állami fögymnasium ifjúsága f. hó 10-én a bozsoki erdőben sikerült tavaszi mulatságot tartott. Az ifjak zenével, dobszóval reggel 6 órakor vonultak a városon keresztül az erdőre. Gyönyörű látvány volt, a mikor a 300 tanuló — tanárai kíséretében, virágosán cserfa­levéllel kitűzve katonás léptekkel, vidáman sie­tett a szabadba. A közönség érdeklődve nézte ezt a nem mindennapi látványt, az ablakok meg­nyíltak, hogy láthassák a jókedvű fiukat. A közönség már a délelőtti órákban kezdett kivo­nulni, hogy egész nap élvezhesse az ifjak ártat­lan mulatságát. Az erdő elején, a hol az ut letér a bozsoki erdő egy remek szép, árnyas völgyébe, a mulatság színhelyére, a nagy deákok fogadták a közönsé­get, a mely a kizászlózott szép uton élvezettel vonult a diadalkapu felé, a hol meglepő lát­vány terült el a néző szeme előtt. A völgy, a hol a deákok nyüzsögtek, paradicsomi szép hely volt. Egyfelől az erdő sötétje, majd a másik oldalon, a hol egy fiatal erdőrészlet van, és a naj) verőfénynyel vette körül a nyüzsgő ember csoportot, megbűvölte az embert. A zene szólt, a párok vigan lejtették a tisztáson a tánezot, majd beljebb, a hol asztalok és padok voltak felállítva, a vendégek hangos jókedve vidám zsongássá verődött össze. Mindenütt meglátszott a rendezői kar ügyessége és fáradhatatlansága. A tanulók reggel, délben és estefelé kaptak enni. 1 K 60 f-et fizettek az ellátásért. Érde­kes volt nézni az ételek kiosztását. Először kap­tak a kisebbek, azután a nagyobbak. Legutol­jára a tanárok. A táncot este 6 órakor megsza­kították, és elkezdték a versenyeket. Volt ver­senyfutás, zsákfutás, lepóuyevós, verseny egymás hátára ülve, football, füles labda, s ki tudja még micsoda más. Óriási kacaj kisérte mind­egyiket. A közönség megéljenezte a győzőt, majd mikor észrevette, hogy egyik tanár fényképező készülékét felállította, hirtelen festői csoportokká alakult, mindenki ott akart lenni a képen, min­denki meg akarta magát örökíttetni ezen a sike­rült napon. Közben a kocsik szakadatlanul ontották az embertömeget, ugy hogy a legnépesebb nyári mulatság ehez képest csak csoportosulásnak mondható. A buzgó tanárok igyekeztek minden­kinek helyet csinálni és mindenkit kielégíteni ugy, hogy megtörtént, hogy a professzor urak vittek enni, vagy inni valót akárhány türelmet­len vendégnek. Az ifjaknak is volt boruk. Csertán Károly alispán, Umszuncz Lajos és dr. Szigethy Elemér egy-egy hordó bort küldtek ki, amelyből min­den deáknak bőven jutott. És dicséret a rendezőknek, becsípett deákot még sem láttunk. Pedig mi sem eshetik meg könnyebben, mint hogy a majálison az ifjúság kiván a mulatságból leginkább részt venni, és bizony ilyenkor hamar megesik a baj. A mint az idő besötétült, megkezdődött a tűzijáték. Sisteregve, ropogva hullottak, durrog­tak a csillagok, majd egy-egy elszállt a tisztás felé, és a vágás felett mindenki gyönyörűségére ezer meg ezer darabra hullva lassan szálinkó­zott lefelé. Sok szép tűzijátékban volt már ré­szünk, de egy sem volt olyan kedvesen szép, mint ez. A sötét erdő csöndje és poózise nagy­ban hozzájárult ahoz, hogy annyira szépnek lássuk. Azután újra megkezdődött a tánc és tartott 9 óráig, a mikor a tanárok vezetése alatt megindult a menet ének s vidám zsivaj között a város felé. Vége volt a napnak. Felejthetetlen szép nap volt ez minden deák és szülő szivében. Uj volt, szokatlan, mert eddig csak a kerti mulatságokat ismerte a közönség. Nem győzzük hangsúlyozni azt, hogy dicséret illeti a rendezőséget buzgal­máért, nagy munkájáért. A közönség érezte is azt a nagy áldozatot, a mit a tanári kar érette hozott, mert óriási számmal igyekezett a zöldbe, a hol legalább jelenlétével akarta háláját leróni, Ezer-háromszáz ember volt kinn; olyan tömeg, a mit városunk még nem látott mulatságon. H irek. A koronázás évfordulója. Ő Felsége dicsősé­gesen uralkodó királyunk koronázásának harminc­hatodik évfordulóját ez idén is hazafias kegye­lettel ültük meg. A róm. kath. femplomban hálaadó isteni tisztelet volt, amelyen részt vettek az összes hatóságok és tanintézetek, valamint a huszár tisztikar. Az iskolákban hazafias ünne­pélyek voltak. Űrnapját, a kereszténység egyik legnagyobb ós legszebb ünnepét, kegyeletes áhítattal ülte meg városunk róm. kath. vallású közönsége. A róm. kath. plébánia templomban az ünnepi misét Legáth Kálmán esperes plébános tartotta a káplánok segédlete mellett. Ó vezette a kör­menetet is, amelyben óriási közönség vett részt; a baldahcin után haladt dr. Jankovich László gróf főispán, Csertán Károly alispán, a helybeli honvéd tisztikar Boér őrnagy vezetése mellett, a városi tisztviselők, élükön Várhidy Lajos polgármesterrel; kivonult egy díszszázad is ós szépen sikerült sortüzeket adott; a körmenetben részt vett zászlósán a tűzoltó csapat, iparos ifjak önképzőköre, a helybeli összes tanintézetek növendékei. A körmenetnek a legszebb idő ked­vezett. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselő­testület f. hó 8- án Csertán Károly alispán elnök­lésével választó közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgyát az ujonan szervezett másod aljegyzői állásnak választás utján való betöltése képezte. Elnöklő alispán üdvözölvén a megjelent kép­viselőket, az ülést megnyitja. Bizalmi férfiakul megválasztattak Kovács Károly, Kovács László, Varga Vilmos és Vörös György. , A kijelölő választmányba elnöklő alispán Arvay Lajos ós dr. Czinder István képviselő­ket kérte fel, a közgyűlés pedig Graner Géza ós Udvardy Ignác képviselőket bízta meg. Tekintve, hogy a választás beadandó írásbeli kérelem alapján titkos szavazással döntetik el, a közgyűlés két szavazatszedő küldöttséget küldött ki. Az első szavazatszedő küldöttség tagjai: dr. Csák Károly elnöklete alatt Büchler Jakab ós Preszler Gyula, a második szavazat­szedő küldöttségé pedig dr. Szigethy Elemér elnöklete alatt dr. Rosenthal Jenő ós Udvardy Vince. A kijelölő választmány első helyen Ellmann Béla karmacsi segódjegyzőt, második helyre Brenn Zoltán pákai segódjegyzőt, a harmadik helyre Czeglódy Gyula kataszteri ügyvezetőt jelölte ki egyhangúlag. Tiz tag írásban titkos szavazást kérvén, el­nöklő alispán azt elrendelte s a szavazás tar­tamára a közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejezése és a szavazatok össze­számlálása után a folytatólagosan megnyitott közgyűlésen elnöklő alispán kihirdette a szava­zás eredményét, mely szerint a két szavazat­szedő küldöttségnél beadatott összesen 55 szava­zat, amelyből Brenn Zoltán kapott 29, Ellmann Béla 26, szavazatot s igy Brenn Zoltán három szavazattöbbséggel megválasztott másod aljegy­zőnek elnökileg kimondatott. A választás eredményének kihirdetése után a megválasztott Brenn Zoltán aljegyző a hivatalos esküt letette, mely után elnöklő alispán a vá­lasztó közgyűlést bezárta. A közgyűlés bezárása után mondott köszö­netet a megválasztott aljegyző a képviselőknek az előlegezett bizalomért, Ígérvén, hogy közhasznú munkássággal igyekszik azt kiérdemelni. Rohrreich-SzabÓ m. kir. honvéd huszár alez­redes, ezredparancsnok az itt állomásozó II. osztály megszemlélése végett a napokban váro­sunkban időzött. Eljegyzés. Unger Jenő tartalékos tüzérhad­nagy, délivasuti mérnök eljegyezte Szombat­helyen Hvozdovits Györgyikét, Hvozdovits Antal kir. főmérnök, a vasvármegyei kir. államópító­szeti hivatal főnökének ós neje szül. Demkő Georgine úrnőnek leányát. Egyházmegyei hir. A veszprémi egyházmegyé­ben dr. Jankovich Tihamér káptalanfai ideig­lenes lelkész-helyettes Pápára segódlelkészi minő­ségben áthelyeztetvén, a káptalanfai plébánia további vezetésével Kreutzer Dezső szegvári segédlelkész bízatott meg. Deák Ferenc ösztöndíj, a haza bölcsének, vármegyénk büszkeségének, Deák Ferencnek születése századik évfordulójának megünneplése tárgyában a vármegye törvényhatósága által Csertán Károly alispán elnöklósóvel a módoza­tok megállapítása végett kiküldött bizottság feladatául tűzte ki a százéves évfordulót meg­örökíteni ós pedig alapítvány létesítésével, mely­nek kamatai évről-évre szegény sorsú, szorgal­mas zalamegyei tanulók ösztöndíjára fordíttat­nának. A bizottság Csertán Károly alispán elnöklósével f. hó 9-én tartott ülésén foglalko­zott ezzel a tárgygyal és elhatározta, hogy a vár­megye közönségéhez felhivást intéz, hogy a kitű­zött célra adományát legkésőbb f. óvi ugusztus végéig küldje be a vármegye alispánjához. Ezzel kapcsolatban Árvay Lajos vármegyei fő­jegyző, a bizottság előadója, felolvasta a vár­megye közönségéhez intézendő, meleg hangon irt felhivást, melyet a bizottság általános helyes­léssel fogadott, annak kinyomatását elhatározta s egyúttal intézkedett a tekintetben, hogy a gyűjtő ivet kiknek fogja megküldeni. — Meg vagyunk győződve, hogy vármegyénk közönsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom