Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

240 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1903. május 3. antiszemitaság azután magától keveredett bele a dologba, mert a szövetkezés céljául a nagytőke és a tisztességtelen verseny, az áruuzsora elleD való küzdelmet szokás kijelölni s miután manap a nagytőkét és a kereskedelmet a zsidóság tulajdonának hiszik, visszaéléseit és kinövéseit sok korlátolt fő a zsidóság bűnének tartja, az antiszemitaság magától értetődött. Pedig aki gondolkodik, az tudja, hogy a kereskedelem és a nagy tőke visszaélései nem azért kaptak lábra, mert a zsidók kezében vannak, hanem a zsidók is csak azért részesei ezeknek a viszaéléseknek, mert társadalmi helyzetük századokon át kizárólag az üzérkedésre utalta őket. A kereskedelem szelleme, a nagytőke önzése az, amely a visszaéléseket szüli s ennek részese az angol pair fiából lett kereskedő ép ugy, mint a mukucsfalui szatócs, valamint a tőke praepoteneiájából kiveszi a részét a legzsidómentesebb pénzintézet épugv, mint a lipótvárosi takarékpénztár. Ezeket a fogyasztási szövetkezetekkel megtörni nem lehet, mert ezek maguk is vagy részesei lesznek a rendszernek s ez esetben nincs létjoguk, vagy szembeszállnak vele s ekkor nincs létalapjuk. A fogyasztási szövetkezetek a tőke és a kereskedelem túlkapásai ellen védekezni nem is képesek. A falusi szatócsot tönkre teszik, de a nagykereskedőnél vásárolnak s evvel is kénytelenek kozzájárulni a nagytőke gyarapításához. Ezenkívül a fogyasztási szövetkezetek nem jó kereskedők, tehát a legtöbb veszteséggel fogja pályafutását befejezni s a helyükről kiszorított szatócsok elfoglalják a helyeiket. Ma már a szövetkezeti eszme hivei belátták, hogy a szövetkezésnek nem boltok felállításával kellett volna megindulnia, mert azt a célt, amelyet a szövetkezés szolgálni akar, ezekkel elérni nem lehet. Gazdasági haszon csak a cooperatív szövetkezésből származhatik, ahol az üzletrészes, vagy a szövetkezés tagja aktiv részese a munkának, vagy ahol akár a termelés kiterjesztése, uj értékek előállítása, értéktelen anyagok értékesítése, vagy az értékek fokozása által uj jövödelmi források keletkeznek. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindegy, akár a szövetkezeti boltból, akár a kereskedőtől szerzi be valaki szükségleteit; a megtakarítás, ha egyáltaljában van, minimális; egyre megy az is ha a takarékpénztárból, vagy a szövetkezetből vesz kölcsönt, egyforma kamatot fizet. De nem mindegy, ha a nép minden terményét értékesíteni tudja, ha földjét okszerűbben művelheti, ha munkaerejét porduktiv módon felhasználni képes. Komoly nemzetgazdák ma már nem is propagálják akkora hévvel a fogyasztási szövetkezeteket, mint előbb; a szervezők helyi nagyságok, a cél lokális értékű. Helyesebb irányt vett a mozgalom a tej, a tojás, baromfi, gabona szövetkezetek felállításával; történtek kisérletek a borértékesítés szövetkezeti uton való szervezésére is. Nem vált be egészen a biztosítási szövetkezet, amely intézmény egyébként most van fejlődőben, tehát ma még alig lehet felette alaposan véleményt mondani. Ha a szövetkezésnek uj jövödelmi források teremtésére irányuló szervezetei behállózzák az egész gazdasági életet, akkor majd talán lehet arról szó, hogy a munka, az őstermelés, az ipar felszabadul a nagy tőke nyomása alól s evvel a kereskedelem is megtisztuljon az egészségtelen versenytől. A fogyasztási szövetkezetek azonban akkor már régen nem fogtak létezni, de nem lesz meg az a tőke sem, amelyet ezekbe belefektettek. A fogyasztási szövetkezetek az eszme terjesztésére nem lesznek jó befolyással, mert az a sok vesztes és beperelt ember, akik jó szivvel jóhiszemüleg álltak a szövetkezeti zászló alá, menekülni fog az elől, aki még egyszer szövetkezetet emleget előtte. Az izraelita hitközség közgyűlése. A helybeli izraelita hitközség folyó hó 23-án délután 2 órakar tartotta évi rendes közgyűlését. Elnöklő Boschán Gyula ügyvéd, hitk. elnök miután megállapította, hogy az alapszabályok által előirt 50 tag megjelent, a határozatképességet megállapítván, a közgyűlést megnyitotta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Löbl Dávid és Rei singer Rezső jelöltettek ki. A mult év ügymenetéről szóló jelentést olvasta föl a titkár, melyben a hitközség pénzügyi s kulturális állapotáról számol be az elöljáróság. A pénzügyi helyzetet ugy ecseteli a jelentés, hogy a mult 1902. évben volt a bevétel 77020 K 30 f, a kiadás pedig 75929 K 20 f. — Vagyon van : készpénzben, ingatlanokban s. a. 226472 K 94 f, ennek ellenében kitesz a hitközséget terhelő teher 44831 K 86 f. Az 1901 —1902. évi számadás főbb tételeinek összehasonlítása után az elöljáróság örömmel konstatálja, hogy a pénzügyi helyzetben, a mult évben javulás állt be; bárha a tagok által fizetni kötelezett kultusz adó beszolgáltatása körül hanyatlást kell konstatálni, minek az a szomorú eredménye, hogy a kultusz adóban nevezetes összeg van még mindig hátralékban, mely körülmény a pénztári kezelést nagyban alterája. A gabella (metszés után járójövödelem) kezelése egy uj, csak most életbeléptetett rendszer szerint történik. Az elöljáróságnak ezen uj rendszer kidolgozása s életbeléptetése körül eszközölt tapintatos s körültekintő eljárása teljesen bevált; az ellenőrzés hathatósan történik. A jelentés fölemlíti azokat az anomáliákat, a mik a kóserhusnak vidékről való becsempészése, a zugmetszés és a rituális metszésnek nagy mérvű mellőzéséből származnak. Ezeknek megszüntetése, vagy legalább korlátozása s lehetőleg a minimumra való leszállítása iránt intézkedés fog életbeléptettetni. A hitoktatás a dunántuli rabbi gyűlés által kidolgozott tanrendszer szerint történik. Ez a rendszer sikeresnek bizonyult és továbbra is alkalmazásban marad. A jótékonysági szakosztály is elismerésre méltó módon működött. A csekélyebb értéket kitevő jótékonysági aktusokon kivül a romániai hitsorsosoknak 350 korona segély juttatott; mely összeghez a hitközség 50 koronával s dr. Gráner Adolfné urnő szintén 50 koronával járult. Köszönettel tudomásul vétetett. Az elöljáróság Stahlberg Mór másodkántor kérelme folytán 200 korona drágasági pótlékot szavazott meg. A templomszakosztály Weisz Jenő kántort 1902 szept. 15-ikétől egy évre, 1500 K törzsfizetés s 300 K lakbér illetmény mellett azon kikötéssel szerződtette, hogy a főünnepekre meghatározott 300 K díjazásról lemondott. Ha nem választ a hitközség főkántort, tartozik ez a f. év főünnepein is előimádkozni. Elnök fölszólítja a közgyűlést, hogy a jelenlévők tegyék meg esetleges észrevételeiket. Dr. Graner Adolf helyesli a felolvasott jelentésben foglaltakat, indítványára az elöljáróság hasznos tevékenysógeért jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánítja a közgyűlés. A hitoktatást hiányosnak, céltévesztettnek és rosznak tartja. Qualifikált hitoktató alkalmazását óhajtja, aki a tanuló iljuságot rendes oktatásban részesítse, vallás-erkölosi nevelésükre több gondot fordítson. Tudomása szerint a gabella pénzek beszedése körül még mindig vannak némi hiányok. Egyhangúlag elhatároztatott, hogy a célnak tökéletesen megfelelő, qualifikált hittanár alkalmazandó; s a mennyiben egy ily tanerő nem volna elegendő, a most alkalmazásban lévők közül-veendő egyik másik igénybe. Hogy a hitoktató már a jövő tanévben alkalmazható legyen, a pályázat haladéktalanul kihirdetendő. A gabella körüli eljárás is szigorítandó lesz. Dr. Grünwald Samu a gabella eltörlését indítványozza. Büchler Jakab nem tartja ezt kivihetőnek, mert szerinte azok, akik nem metszetnek, más módon vannak megadóztatva. Azért sem törölhető el a gabella, mert az utáni jövödelem havonkint folyik be a pénztárba, adóban való kivetése esetén a pénztári készlet körül — mert az adók későn folynak be — zavar támadna. Dr. ubersohn Mór pártolja dr. Grünwald javaslatát s kéri, utasíttassák az elöljáróság egy ily irányú javaslat kidolgozására. A közgyűlés ezt elfogadta. Dr. Rosenthal Jenő a Stahlberg Mórnak adott 200 koronát nem drágasági pótlók, hanem segély cimén kéri elkönyveltetni. Igy történt a határozat hozatal. Dr. Grünwald Samu a jótékonysági szakosztály referadájához szólva helyesnek tartja az összetartást s jótékonyság gyakorlását, d-* óhajtja, hogy idegenből jövő olyan egyénekkel szemben, a kik igazolják, hogy segélyre szorulnak és erre érdemesek, szintén részesüljenek támzgatásban s ne utasíttassanak azzal el, hogy a helybeli szegények istápolás veszi igénybe a hitközség jótékonyságát. Elnöknek ama fölvilágosítása után hogy ilyen alapja a hitközségnek nincsen, a közgyűlés az indítvány fölött napirendre tért. Következett a számvizsgáló bizottság jelentésének a^lelolvasása, valamint a pénzügyi bizottság külön jelentésének közlése. Itt arról folyt a vita, hogy az az 5660 K összeg, a mit egyesek az 1894. évben megtartott diszvacsora alkalmával a templom renoválási költségére önként megajánlottak, vagyonként vétessék e föl. Dr. Berger Béla, dr. Obersohn Mór, dr. Graner Adolf, Breisach Sámuel, dr. Hajós Ignác, dr. Grünwald Samu, Weisz Ármin s Szarnék Adolf hozzászólása s az ügynek minden oldalról történt kimerítő megvilágítása után abban történt megállapdás, hogy dr. Hajós Ignác közvetítő indítványa értelmében azok a hitközségi tagok, a kik azon a díszvacsorán önként adakoztak, továbbá azok is, akik nem adakoztak, alkalmas és tapintatos módon szólítassanak fel; s pedig akik már aláirtak ilyen adományokat arra, hogy fontartják e ajánlatukat, a többiek pedig adakozásra kísértessenek meg. A vita folyamán Veisz Ármin az uj templom építése s felszerelés által felmerüfő költségek fedezésére 200, Szamek Adolf pedig 200 koronát ajánlott föl, mit a közgyűlés köszönettel elfogadott. Ezután a közgyűlés pénztárnoknak a fölmentvényt a ezokásos óvások föntartása mellett egyhagulag megadta. Következett Fischer Pál interpellatiója. Felszólaló kérdést intézett, hogy a zárszámadás „Mérlegszámla" „teher" oldalán fölvett 9070 K alapítvány tényleg meg van-e ; ezen alapítványi tőke évi kamatai az alapítók intentiójának megfelelően használtatnak-e föl? Többek hozzászólása után a közgyűlés a bizottság kiküldését határozta el, melynek íelada lesz annak pontos s határozott megállapítása, hogy az alapítványok, a hitközségnek történt átadásától kezdődőleg helyesen kezeltettek-e s vájjon az óvi kamatok az alapító levelekben meghatározott célokra fordíttattak-e? Most áttért a közgyűlés a számvizsgáló s adókivető bizottságok megválasztására. Egyhangúlag megválasztattak számvizsgáló tagokká: Balassa Benő, Mondschein Samu, Pataki Gusztáv, Veisz Ármin, Rosenthal Gyula. I. Adókivető bizottság: Elnök Gráner Géza, jegyző dr. Rosenthal Jenő, Fischer Pál, Fürst Sándor, Grünbaum Ferenc, Heinrich Vilmos, Rechnitzer Miksa. II. Adókivető bizottság: Elnök dr. Fürst Béla, jegyző Mondschein Samu, Deutsch Ferenc, Gyarmati Vilmos, dr. Kaiser Emil, Kohn Jakab, Schwartz Mór. III. Adófelszólamlási bizottság: Elnök dr. Grünwald Samu, jegyző Pfeifer Henrik, Fuchs Samu, Satler Ignác, Garai Lipót, Veisz Ignác mérnök, Veisz Ármin. Kardos Samu. A hűség és munka ünnepe Alsórajkon. Megható és épületes ünnepség közt vette anyagi ós erkölcsi elismerését hűséges munkásságának Asperján György, ki uraságának, Koller István alsórajki földbirtokosnak szolgálatában immár 36 évet töltött el, oly buzgó odaadással, hogy a földmivelésügyi miniszter 100 K jutalommal s diszokmánynyal tüntette ki. A jutalom és okmány átadása május hó 24-én történt az alsórajki kastély szép udvarán. Megjelentek az ünnepélyre dr. Jankovich László gróf főispán, Bogyay Máté országgyűlési képviselő, Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő s a vármegyei gazdasági egyesület elnöke, Bakó Gyula, Bosnyák Géza, Szentmihályi Dezső, Vizlendvay Sándor földbirtokosok, Odor Géza pénzügyigazgató, dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő, Gruner Lajos közgazdasági előadó s Kugler Sándor gelsei körjegyző. Asperján Györgyöt a községi elöljáróság, lakósság ós urodalmi cselédség nagy sokasága vette körül. Pálffy László pacsai szolgabíró jelezte az ünnep okát és alkalmát. Bogyay Máté képviselő, kit a vármegye főispánja a jutalom kézbesítésével megbízott, minden jelenlevőt mélyen megindító szép szavakkal méltatta Asperján György 36 évi buzgó munkásságát és azt a boldogító érzést, amit a hűség és becsület kelt, minden életviszonyok közt az emberi szívben.