Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-02-08 / 6. szám

6. szám. Előfizetési dij : El^éVi-é . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám Ara 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábós petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirde­tésnél 14 fillér. flí Ia$j szellemi részét illeti közle­mények- a szerkesztőséglifez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közle­mények pedig a kiadóhiva­talhoz (Ujváros-utca sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z AL A V YEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hajtsuk meg a zászlót!... Irta: Ruzsioska Kálmán dr. A zalavármegyei nemesi pénztári és alapítványi választmány önmagát tisztelte meg, midőn kigyujtotta a hálás emlékezet szövétnekét s száz meg ezer szív buzdítá­sára, összefoglaltatta egy könyvben a zala­vármegyei összes nemesség magán-pénztárá­nak s a nemesi választmány által kezelt egyéb alapok és alapítványok történetét.*) Zalavármegye nemessége az 1809-iki vármegyei közgyűlésen királyi felhivásra nagy lelkesedéssel határozta el a köteles hadi szolgáltatásokon felül, önkénytes ada­kozás utján, egy fölszerelt lovas-ezred föl­állítását, a betörő francia hadak ellen. Akinek a gondviselés bőven juttatott a a földi javakból, katonát, lovat, pénzt és drága felszerelést küldött; a kevésbbé gaz­dagok egy-egy vitézt ruháztak fel. Mikor a hadjáratot befejezték, a vissza­került ingóságot 22943 forint 40 krajcárért elárverezték; de a befolyt összeget Festetics György gróf indítványára nem osztották fel az adakozók közt, hanem abból egy, a nemesség közszükségleteit fedezendő, a megyei nemesség szabad rendelkezése alatt álló alapot létesítettek. Egyéb gyűjtésekkel együtt 1845-ben már 107351 forint volt az alaptőke, mely a nemesség közszükség­leteinek szűkebb keretéből csakhamar a nemzeti célok és emberszeretet kiapadhat­lan forrásává szélesedett. Valóban megindultságtól reszkető kézzel irom ide, hogy e nemesi magán-tulajdon kamataiból 1901. év végéig összesen háromszáz­negyvenezerhatszázötvennégy koro\ia 86 fillér adományoztatott társadalmi, közművelődési s nevelési célokra. Árvaházak, templomok, iskolák, kisded­ovodák, kórházak, betegsegélyző egyletek, leégettek, árvizkárosultak, aggápoldák, ta­nítói járáskörök, nőegyletek, kaszinók, nép­konyhák, gazdasági egyesületek, katonai tisztképző, munkás segély-egyletek, jeleseink arcképei, szobrai, özvegyek, árvák, szegény tanulók, a magyar nyelv terjesztésében buzgó tanítók, kápráztató tarkaságban sze­*) „A zalavármegyei nemesi pénztári és alapítványi választmány története s az ezen választmány kezelése alatt levő alapok és alapítványok ismertetése." Megbízás­ból szerkesztette: Hajik István választmányi ügyvéd. Zalaegerszeg, 1902. repelnek a nemesi választmány fakult naplóiban. Mint ahogy a hideg köd enyves páráival elfullasztja a tüdőt: akként perzseli fel ennyi szeretet lángja szivünket s a realismus nyűgéből oda emeli a lelket az emberisé­get mozgató szent életcélok ragyogásához ! S a példa áldásában csakhamar táborrá szaporodtak a nemes idealisták. A tőkéből kihasítanak már 1873-ban 68049 korona nevelési ösztöndíjat hét jeles tanulónak évi 400—400 korona segélylyel. Zalavármegye Karai és Rendei 1840-ben Deák Ferencnek, a vármegye nagy szülött­jének, az alkotmányos jogok körül szerzett érdemein fellelkesedve, 7766 ezüst forintot gyűjtöttek össze, egy nemes s egy nem nemes származású ifjúnak évenkénti 200—200 ezüst forinttal támogatására minden vallás­különbség nélkül. Ma már 28728 koronáig növekedett a tőke. Zalabéri Horváth Edéné, szül. pallini Inkey Karolina, Inkey Ferenc cs. es kir. kamarástól nyert örökségét, mely ma már 22849 korona értéket képvisel, két zala­vármegyei szegénysorsu jeles növendék segélyezésére adományozta, egyenként évi 420 koronával. Nyirlaki Tarányi József 1869-ben 3000 forintot hagyományoz Deák Ferenc alap cimén, szorgalmas, szegény tanulónak. Sümeghy Ferenc ezer forint ösztöndíját a nagykanizsai főgymnasium egyik szegény, tehetséges növendéke élvezi. Pallini Inkey Ferenc önvétkük nélkül segélyre szorult szegény nemeseknek ma már 58323 koronából álló alapítványt tesz 1821-ben. Horváth József volt zágrábi kanonok 1843. évi, ma már 17338 koronáig emel­kedett alapítványából, a muraszentmártoni, magyar nyelvben jeleskedő tanító és orvos nyernek jutalmat. Tüttősy László táblabiró 1822-ben 12000 váltó forintot hagyományozott a zalaegerszegi kórházra. Kelemen Imre egyetemi jogtanár ma már 72431 koronát tevő alapítványt tesz szegény rokonoknak s a nemesi választmány céljaira. Ugyan ő jó tanulók részére ma már 11167 koronáig növekedett összeget hagyományoz. Külön alapot gyűjt a zalavármegyei nemes­ség »Nemzeti színjátszó társaság* részére. Dr. Gáspár Vilmos Deák Ferenc emlé­kére 2000 forint, Böröczffy Antal és neje 10000 forint, Kecskés Imre lelkész 1000 forint alapítványt alkotnak nevelési célokra. Skublics Jenőné Spelletich Paula 2000 koronás alapítványt tesz, férje emlékére, jóviseletü, jeles tanuló támogatására. Vagyis az összes nemesség magán-tulaj­donának óriási tőkéjén kivül, harmadfél­százezer koronát meghaladó alapítványi összeg van a nemesi választmány kezelése alatt! Ezen vagyon kezelésének történeti fejlő­dése, bármely külső befolyás ellen önérzetes, lelkes megvédése egyik legbecsesebb része a munkának, melyet Hajik István választ­mányi ügyvéd ép oly sok gonddal, szor­galommal, mint buzgósággal írt meg. A nemesi választmányban ott találjuk a Batthyány, Pejacsevich, Széchenyi grófo­kat, az Oszterhueber, Tarányi, Inkey, Deák, Hertelendy, Sümeghy, Csertán, Farkas, Nagy, Bessenyey, Tolnay, Séllyey, Szabó, Gyömörey, Mórocza, Csillagh, Vizlendvay, Svastics, Rajky, Glavina, Skublics, Árvay, Horváth, Thassy, Koppány, Csutor, Babos, Gabelics, Bottka, Talabér, Baán, Tuboly, Szente, Dervarics, Forintos, Nunkovics, Nemes, stb. családokat. Ok adtak és adnak ma is díszt a választ­mány nagy tőkéjének, melyet csak e napok­ban találóan nevezett el a »Budapesti Hirlap« a magyar iskolahajóra beküldött összeg alkalmából, a hazafias adományok kiapadhatlan bibliai olajos korsójának. S hitem szerint ennek a korsónak anyagi és erkölcsi hatalma kifogyni soha nem fog, mert oly férfiak emléke őrködik felette, kik a csaták véres izgalmaiból kifakasztot­ták a magyar művelődés és felebaráti sze­retet üde, örökre hervadhatlan hajtásait. Áldás reájuk csöndes sirjaikban, hálás ifjak könyei áztatják hantjaikat. Az élők pedig híven tartanak ki a nyomon, mely a szeretet forrásától, a sze­retet kútfejéhez, Istenhez s az ő oltalmá­val, a társadalmi, egyéni s nemzeti boldogu­láshoz vezet. A választmány nemesi címerének leg­fényesebb ékköve, egy századra terjedő hazafiúi s emberbaráti munkája előtt — hajtsuk meg a zászlót! . . . Mai számunk ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom