Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-25 / 4. szám

XXII. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i 3 hasábos petitsor egyszer t8 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. Zalaegerszeg, 1903. január 25. 4. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca ü5. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z AL A V EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Uj formák. Még nincs egy hónapja, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére vonatkozó 1901. évi 20. t.-c. alapján kibocsátott ügyviteli szabályok életbe léptek s már is sok panaszos hang hallatszik, amelyeknek lényege mindig csak az, hogy a reform nem felelt meg a nevének, mert nem egyszerűsítették a közigazgatási eljárást, hanem körülményesebbé tették; a formákat a leglényegtelenebb dolgokra is előírták s ezekkel az uj formákkal való gyötrődésben sok idő és munkaerő pazarlódik el. Egy ilyen nagy jelentőségű reform hatásáról és következményeiről alig egy hónapi gyakorlat után akár elismerőleg, akár elitélőleg nyilatkozni kissé vakmerő dolog; vannak azonban az uj rendnek olyan sarkalatos előnyei és hibái, amelyek már a legelső napon nyilvánvalók lettek. A legnagyobb előnye az uj közigazgatási eljárásnak az, hogy a partikularismust megszüntette. Vége van annak a rendszertelenségnek, amely minden vármegyében más eljárást fejlesztett ki. A legnagyobb hibája azonban a reformnak az, hogy nem felel meg a cimének. Nagyon kevés nyoma van benne az egyszerűsítésnek. A leglényegesebb egyszerűsítés az, hogy a titulusok elmaradtak; nem kell a tekintetes és nagyméltóságú cimeket néhány ezerszer egy esztendőben leirni. A cimek megtakarításával azonban még nem megyünk sokra, különösen akkor, amikor a formák száz és ezer-féle csinjabinjával uj inegterheltetésről gondoskodtak az ügyviteli szabályok. Az Írásbeliség némely ponton redukálódott, másrészről megszaporodott. A szóbeliség és közvetlenség elve alig érvényesült szélesebb körben, mint előbb. Szóval uj formákat kaptunk, a lényeg azonban nem sokat változott. Ezek már az első három hét alatt beigazolást nyert tények. Már most az, hogy az élet, a gyakorlat hogyan tudja az uj rend előnyeit a közigazgatás érdekében felhasználni s hogyan lesz képes nehézségeit, hátrányait leköszörülni, az a jövő titka. A közigazgatás terén működő gyakorlati emberek körében már e rövid idő után is az a nézet gyökeresedett meg, hogy* a reform az eljárást egységessé, talán formailag tökéletesebbé is teheti, de a lényeget magát átalakítani, a közigazgatásba uj szellemet bevinni, az eljárást gyorsítani, a túltengő bürokratismust szűkebb mederbe szorítani nem lesz képes. A mostani keret ilyen reformra nem alkalmas. Addig, amíg maga a szervezet át nem alakul, csak a forma változhatik, a többi marad a régi. A régóta várt és régóta sürgetett reformnak az uj szabályok csak a forma tekintetében képezhetik alapját. Kétségtelen, hogy nagy előny lesz majdan, ha az átalakulás az egész országban egységes, a gyakorlat által kipróbált, megrostált, megszűrt eljárási szabályokat és formákat talál, de kérdés, hogy ezeknek a formáknak kipróbálása, az életbe való átvitele nem fog-e nagyobb fáradsággal, munka, idő és pénzpazarlással járni, mint amennyit az egységes formák előnye megér? Hogy pedig ezeknek a formáknak életbeléptetése és azután is a betartása rettenetes sok időt és munkát fog felemészteni, az immár bizonyos. Legelőször a jegyzők jajdultak fel a szigorú formák, az uj rend által rájuk rótt ujabb Írásbeli terhek ellen. Ők érzik legelsősorban a nehézségeket, mert eddig is csak túlfeszített erőlködéssel birták el a munkát, az ujabb megterheltetést tehát nem birják el. Nem csak Zalából, hanem az ország több vármegyéjéből felhangzott a panasz, hogy az egyszerűsítés sok uj és céltalan terhet ró a jegyzőkre. A zalamegyei községi és körjegyzők egyletének választmánya szintén felpanaszolta a munkaszaporulatot, amely arra készteti a jegyzőket, hogy segéderőt s a magán munkálatok után méltányos díjszabást kérjenek. Az egylet választmánya memorandumot dolgozott ki, amelyet benyújtott a törvényhatósági bizottsághoz, megküldött minden törvényhatósági bizottsági tagnak, minden jegyzői egyletnek és több napilapnak. Az emlékirat epés modorban bírálja »az egyszerűsítés neve alatt már közfogalommá lett kormányintézkedést.« A hangulat, amely a jegyzők Írásából kirí, elkeseredett; a kép, amelyet a község sanyargatott tisztviselőinek helyzetéről nyújt, sötét, talán sötétebb, mint az élet, de a panasz és a kérelem jogos és mélr tányos. A kritika joga mindenkié s ha ezt a jogot azok gyakorolják, akiknek minden újítás egy-egy vágást csinál a rovásra, bizony nem csoda, ha a kritika is panaszként hangzik s a panasznak epés az ize, erős a hangja. Az igazság pedig igazság marad és a jegyzők emlékiratában is csak az igazságot keressük. Azt mondja az emlékirat, hogy a jegyző vállaira annyi teher nehezül, amelyet egy ember meg nem bir. Egy személyben adókezelő, finánc, katonai-, igazságügyi előadó, magánjogi tanácsos, postás, kézbesítő, nyilvántartó, tanügyi orákulum, bűnügyi vizsgálóbíró, kataszteri ügyvezető, határkiigazító mérnök, köz- és állategészségügyi adjutáns, kereskedelmi és ipari merkur, a közigazgatásnak örökké éber, mindig elfoglalt telefonja, statisztikai postagalamb, örökösödési, kisebb polgári, kihágási, bűnügyi, adó és illetékügyi végrehajtó közeg, állami anyakönyvvezető és Isten tudja még milyen isten csodája egy személyben. Ki merné tagadni, ki nem tudja, hogy ez szó szerint vehető igazság. De ezekben még csak egy része van kimerítve a jegyző kötelességeinek. Ezek mellett a közgazdasági és kulturális érdekek szolgálatát, a nép anyagi és erkölcsi élete színvonalának emelésére irányuló tevékenységet is kellene kifejtenie, ha jutna rá ideje és ha módja volna olyan társadalmi positiót teremteni magának, amely állásának és személyének a nép előtt nagy súlyt és tekintélyt biztosítana. Mert hiába okoskodunk, az egyéni jóravalóság mellett anyagi jólét és függetlenség is kell ahoz, hogy a nép valakit respektáljon és szívesen kövessen. Formákkal ezeken a bajokon segíteni nem lehet. Nem a formulákban volt eddig is a főhiba, hanem a gépezetben — így szólnak a jegyzők. Amint füzfasipon nem lehet olyan nótát produkálni, mint a kremonai hegedűn, ép ugy nem lehet a régi közigazgatási szervezettel egy modern állam szükségleteit ellátni, jó, gyors és lelkiismeretes közigazgatást teremteni. Az állam a gazdasági, kulturális, honvédelmi, pénzügyi Mai számunk ÍO oldal.