Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

239 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1903. május 10. akikkel szemben a türelem fonala előbb utóbb elszakad. A magyar faj szupremaciájának szentnek ós sérthetetlennek kell maradnia, mert osak ez biztosíthat bennünket arról, hogy hazánk el nem merül a népek áradatában. Uj irányok. (I.) Közéletünkben, társadalmunkban mind erősebb gyökeret ver egy irányzat, egy felfogás, amely ez ideig ha nem is idegen, de rokonszenves éppenséggel nem volt Magyarországon. A konzervativismus ez, amelyet a szabadelvű irány szorított le az uralomról s most visszatér, hogy megbuktatni igyekezzék azt a rendszert, amely annak idején Őt buktatta meg. A konservatív irányzat felbukkanásáról nem szabad azt hinni, hogy az visszafejlődés; ez csak a fejlődés processusa, a tömegeket mozgató eszmék hullámzása. Nem szabad a konservativismust azonosítani az elfogultsággal, a felekezeti ós gazdasági türelmetlenséggel; nem szabad azonosítani a reakcionárius törekvésekkel. Ez a balvélemény csak Magyarországon van róla elterjedve, ami nem is csoda, mert kifejlett konservativ pártok a szónak mai értelmében nálunk még nem voltak. Mi csak a közjogi konservativismust ismertük a táblabíró világból. Most egészen más jelentősége van s a közjogi kérdéseknek alig jut benne szerep. A konservativ irányzatok programmját inkább gazdasági kérdések uralják. A termelési tényezők összhangba hozatalára, a gazdasági kiváltságok megszüntetésére törekszik. Igy pl. az angol konservativek az ipari ós kereskedelmi kiváltságokkal szálltak harcba. Nálunk nagy áldozatok árán kellett kereskedelmet és ipart teremteni s ez csak szabadelvű izányzat mellett volt lehetséges. A lázas munkában nem osoda, hogy egy s más érdek háttérbe szorult. Most ezek az érdekkörök igyekeznek védekezni, újra előre törni. A törekvés érthető ós előre volt látható. Az agrár ós merkantil jelszavak mögé rejtőző törekvések voltaképpen nem jelentenek mást, mint a két irány küzdelmét, amely előbb utóbb uj politikai alakulásokra vezet. Nagy kérdés, hogy elórkezett-e már a konservativek ideje s üdvös lehetne-e Magyarország gazdasági ós társadalmi életére ezek uralma. El lehet képzelni egy üdvös konservativ irányt is, amely a szó nemes értelmében óvakodik a tulkapásoktól, de a haladást nem gátolja, hanem nyugodt fejlődóst, nagyobb megfontolást visz bele a közéletbe. Erre az igazat megvallva Emmi arca fellángolt a boldogságtól. — Igen akarok, boldog leszek. A 'felesége leszek. A mama azután megírta Berethy László szolgabíró urnák, hogy nem szívesen ugyan, de beleegyezik a házasságba, mert az a balgatag leány ugy akarja. Figyelmezteti a szolgabíró urat, hogy Emminek nincs hozománya s ugy vegyék magukra az élet gondjait, hogy maguknak kell vele megküzdeni. Ossfayéknál a vőlegényt várták, iiimmi minden percben kiszaladt a tornácra, az idősebbek pedig gúnyolódva mutogatták neki az uton feltünedező parasztszekereket. Ott jön a vőlegényed, a tündérkirályfi. És a tündérkirályfi megérkezett négy televér lovon. Mellette ült a holtnak hitt nagybáosi, ki romantikus hajlamú öreg ur volt, ki akarta próbálni a kis leány szivét. Esze ágában sem volt kitagadni az öcscse urát, de az Ossfay lányok abban a hirben állottak, hogy jó parthiera vadásznak szerelem nélkül és bizonyítékot akart az ellenkezőről. Bocsánatot kórt, hogy ezt az intrikát elkövette, de Ossfayék soha sem tudják elfeledni. A kis Emmitelvitték négylovas hintóban, gazdag kúriába, az idősebbek pedig gyűlölettel néztek utánna. Ez Ossfay Emmi boldogságának egyszerű története. ! szükségünk is volna. Csakhogy közjogi helyzetünk a konHervativ irányzást gyorsan reakcióvá alakíthatná át. Ezért irtózik a nemzet a konservativismus nevétől is. Magyarországon a konservativismust a rekcióval együtt emlegették, pedig a kettő messze áll egymástól. Ez a felfogás a múltból maradt ránk, amikor konservativeknek nevezték azokat a mágnásokat is, akik Metternich szekerét tolták. Ma természetesen egészen mást jelent ez az irány. Keveset foglalkozik politikával és közjoggal, de annál többet a gazdasági élettel és társadalmi problémákkal. Angliában a helyzetet a konservativek uralják, csakhogy ennek az uralomnak a szellemét a mi viszonyaink közé aligha lehetne átplántálni. Ott a konservativ irányzat dacára akkora közszabadság van, hogy semmivel sem áll mögötte a demokrata államoknak. A mi konservativjeink azonban nagyon is hajlandók arra, hogy

; a gazdasági szabadságot megkorlátozzák s társadalmi téren is osztályumlmat teremtsenek. A konservativ iránynak, ha uralkodó áramlattá válik, biztosítania kell az egyén belső ós külső szabadságát. Nem szabad társulnia a reakcióval. A szabad versenynek azonban feltótlenül árt a konservativ uralom, mert politikájának egyik sarktótele, hogy a feltótlen szabadságnak romboló hatásai is vannak s a szabad versenynek tudható be, hogy bizonyos iparágak a romlásba kerültek, hogy a kisiparos sanyarú helyzetben küzködik. A verseny megszorítása folytán a konservativ irányt első sorban a kisiparosok fogják üdvözölni. A verseny megszorítását ma már annyira üdvösnek hiszik, hogy egyes körök a céhrendszer visszaállítását sürgetik. A konzervativismus helyes keretekben üdvös lehet, de végzetessé vállhat, ha túllépi a határt, ha olyan emberek kezébe játszsza a vezető hatalmat, akik túlzásokra hajlanak. Ezek hamarosan lejáratják ós gyűlöletessé teszik azt a rendszert, amelv ugvis csak átmenetileg indokolt. Még nagyobb baja a konservativ iránynak az, hogy túlkapásai miatt legalkalmasabb úttörője a szooiál demokráciának. Konservativ uralom csak hatalmas, gazdaságilag és társadalmilag az egész vonalon megerősödött nemzeteknek való ; nekünk jobb, ha egyik másik jó vonását a szabadelvüsóg elfogadja, de a liberalismus nem adja át az uralmat a konservativeknek. A fogyasztási szövetkezet. A zalaegerszegi fogyasztási ós értékesítő szövetkezet feloszlott, felszámolt és amint halljuk, a befizetett üzletrészek értékének egy negyede az üzletrészek tulajdonosainak visszatérül. Ha a mi fogyasztási szövetkezetünk felszámolása elszigetelt jelenség volna, összeomlása nagyobb garral járt volna, mint igy. Csendes kimúlása azonban részvétet kelt és miután az országban több fogyasztási szövetkezet feloszlott, gondolkodásra is késztet, hogy mi lehet az oka a szövetkezetek pusztulásának. Sokat beszéltünk már erről a témáról általánosságban ; se hozzátenni, se elvenni valónk nincs, de a tanulságokat mégis le kell vonnunk, mert ha közelebbről nézzük a dolgot, a sok ezer forinttal alakuló szövetkezetek feloszlása nem olyan kis fontosságú esemény, hogy felette egyszerűen napirendre lehessen térni. Ha egy nagyobb szabású vállalat feloszlik s az abba belefektetett tőke három negyed része elvész, rendesen egy csomó ember tönkrejutása a következmény. A szövetkezeteknél a tőke csekély része esik egy emberre, az egyeseket érő veszteség csekély, senki sem megy tönkre, tehát a panasz sem oly hangos. Ezért a vállalat megbukik, a szövetkezet pedig feloszlik. Pedig a nemzet gazdasági életéx-e nézve egyforma fontosságú mind a kettő; ugyanazok az okai és ugyanazok a következményei. Tőke vész el, az improduktiv munka értéket semmisít meg. A fogyasztási szövetkezetek feloszlásának okául rendesen a pártolás hiányát hozzák fel, sőt a közönségnek szemére is vetik, hogy nem elég érett a saját érdekeinek a felismerésére és szolgálatára. Ez a legprimitívebb okoskodás, amely a felelősséget a nagy közönségre hárítja. Mikor a fogyasztási szövetkezeteket szervezték, az akció indokául azt az egyetlen, de mdisputábilis okot hozták fel, hogy a szövetkezést a gazdasági élet feltétlenül követeli, mert a kis ember ki van szolgáltatva a könyörtelen nagy tőkének, amelynek hatalmát csak szövetkezéssel lehet legyőzni. Ez olyan igazság, amelylyel szembe szállni alig lehet. Csakhogy más az elméleti és más a gyakorlati igazság. A gyakorlati életben az igazság a siker. A gyakorlat pedig a fogyasztási szövetkezetekkel alaposan rácáfolt az elméletre és bebizonyította, hogy a gazdasági tudományoknál az igazságot az élet tapasztalataiból kell elvonni s aki gyakorlati célokat akar szolgálni, nem elég, hogy lelkesedni, elmélkedni tud, annak a gazdasági élet gyakorlati oldalát is kell ismernie. Olyan intézménynek, amelyet az élet szerves fejlődése szül, nincs szüksége pártolásra olyan értelemben, mint pl. a hazai iparnak, amelyet állami protekcióval kellett megteremteni. Sőt nemcsak erre nincs szüksége, hanem még az ellenszenv sem képes legyűrni. Mikor a vasutakat építették, hiába lázadtak fel a fuvarosok, kisiparosok, hiába szedték fól a sineket ós fúrták keresztül a töltéseket, azért a vasút átalakította a gazdasági életet. Ahol a szövetkezésre — bármely alakban — szükség van, ahol az élet sarkalja az érdekcsoportokat a szövetkezésre s ahol a szövetkezés segíthet és vitális érdekeket szolgál, ott hiába fog lármázni a tőkés, hiába fog agitálni a szatócs, ott a szövetkezetek virágozni fognak s előbb utóbb az ellenséget is részesévé teszik az uj rendnek. Gyárvárosokban, ahol a munkás az áru-uzsora ellen küzdeni nem képes, feltétlenül szükségesek a fogyasztási szövetkezetek ; de hogy miért szükséges KarakóSzörcsögön, vagy akár Mukucsfaluban a fogyasztási szövetkezet, azt gazdasági okokból senki megmagyarázni nem tudja. Egészen más okból keletksztek azok a boltok, amire alább még rátérünk. Annak, hogy Zalaegerszegen nem volt szükség a szövetkezetre, bizonyítéka a felszámolás. Ha létének alapja a közszükségletben nyugodott volna, bizonyos, hogy minden szervi hibája mellett is felvirágzott volna. Amint nem volt igazságuk azoknak, akik a a szövetkezet miatt a helyi kereskedelem tönkretételótől féltek, ép ugy nincs igazságuk azoknak sem, akik nagy közgazdasági bajnak tekintik a szövetkezetek összeomlását. Ez csak veszteség, de csak annyi veszteség, amennyi pénz a szövetkezet révén elveszett. A politikai boltok összeroskadásában azonban van egy veszedelem is. Diskreditálja a szövetkezeti eszmét; bizalmatlanná teszi ugy a tőkét, mint a közönséget minden szövetkezés iránt. Már pedig a szövetkezésnek nagy hivatása van a jövő gazdasági életében. A szövetkezés fogja átalakítani a mai rendszert, megtörni a nagy tőke túlsúlyát, diadalra juttatni a munkát, megérdemelt díjához juttatni a munkás kezet. De a szövetkezésnek nem azok az alakjai, amelyeket Magyarországon elsősorban protegáltak. Elhibázták az első lépést; olyan szövetkezeteket állítottak fel, amelyek nagy gazdasági célokat szolgálni s előbbre vinni nem képesek, mert szervezetük, működési körük erre nem alkalmas nem képes. A fogyasztási szövetkezeteknek a legtöbb .helyen nem annyira gazdasági, mint inkább nemzeti ós társadalmi missiója van. Igy pl. Svédországban magukhoz ragadták az égetett szeszes italokkal való kereskedést, hogy az alkoholismust mérsékeljék. Magyarország felső vidékein a ruthének között fogyasztási szövetkezeteket állítottak fel, hogy a Lengyelországból beözönlő, hazátlan, lelkiismeretlen kazárok működési terét elfoglalják. Sokan azután azt hitték, hogy ezekre a szövetkezetekre ott is szükség van, ahol társadalmi problémákat nem von feladatai körébe s ahol nemzetmentő akcióra, hála ^Isten, nincs szükség, mert a nemzeti érdekeket nem veszélyezteti senki. Igaz, hogy a fogyasztási szövetkezetek hivei ennek az ellenkezőjót vitatják s a nemzetmentő akciót szükségesnek tartják mindenütt, ahol egy zsidó szatócs letelepedett, de szerencsére kevesen vannak, akik ezt el is hiszik. Azt hitték továbbá, hogy a fogyasztási szövetkezetek nemcsak társadalmi, nemzeti, hanem gazdasági és politikai célok előre vitelére is alkalmasak. Mert vannak politikai tendenciával alakult boltok is. Nálunk Zalavármegyében ilyen fajta nincs, vagy talán egy kettő van a falvakban ; a mi fogyasztási szövetkezeteinknek inkább a félreismert gazdasági célok adtak létet. Az