Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

232 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1903. május 10. A kertészek iparigazolványa. A kereskedelemügyi miniszternek tudomására jutott, hogy egyes elsőfokú iparhatóságok a gyümölcs, konyha és virágkertészetet ipari foglalkozásnak tekintik s a jelzett kertészeti ágak mívelőit iparigazolvány váltására kötelezik. A vármegye alispánjához érkezett körrendeletében kimondja a miniszter, hogy ez a felfogás téves, mert az ipari örvény 183. § a) pontja szerint, melynek értelmében egyebek között a kertmivelés általában, valamint a kertmiveléssel összefüggő mellékiparágak is, amennyiben az illetők leginkább saját nyersterményeik feldolgozására és eladására szorítkoznak, ki vannak véve az ipartörvény rendelkezései alól. Addig, mig valamely kertész saját terményeinek feldolgozására, elárusítására szorítkozik, nem tekinthető iparosnak, vagy kereskedőnek, még abban az esetben sem, ha terményeinek elárusítása céljából üzletet tart fenn. Ellenben azok az egyének, akik csakis mások terményeit alakítják át értékesítés céljából, mint a koszorukötők s egyáltalában a virágkötészettel foglalkozók, valamint azok az egyének, kik mások termeivényeinek elárusításával foglalkoznak, iparosoknak, illetve kereskedőknek tekintendők s mint ilyenek, ezen foglalkozásukat csak ipariga zolvány alapján gyakorolhatják. A katona szabadító. Egy furfangos csalót köröznek, aki a szomszéd vármegyékben több jómódú gazdát rászedett. Miniszteri tisztviselőnek adta ki magát s a katonasorban levő legényeket avval biztatta, hogy kiszabadítja őket a katonaságból, ha jól megfizetik. Azt mesélte, hogy a minisztériumból van kiküld ve, hogy igy pénzt szerezzen, mert ebben az ex-lexes világban adót senki sem fizet s a kormány nem képes az állam kiadásait fedezni. A katonaszabadítás legkisebb taksája 200 K volt, de fizettek neki 1000 koronát is. A csaló több ezer koronára rugó összeget harácsolt össze s mikor a hatóság el akarta csipni, ügyesen megszökött. Talált postafeladó vevények. Két darab chequa utalvány föladó szelvényt találtak az utcán o átadták a rendőrségnek, a hol a jogos tulajdo nos átveheti. Arany árkeletpótlék junius hóra. A vámilletékeknek ezüstben történő fizetésénél vagy biztosításánál az arany árkeletpótlékot (ázsiót) junius hóra 19

1/s°/o"^

)a

n állapították meg, Elveszett. A nekeresdi szőlőteleptől Gógánhegyig elvesztettek egy anore, remontoir, férfi zsebórát. A városból az alsóerdőre menet pedig egy arany óralánc veszett el. A becsületes megtaláló idja át a rendőrségnek. Mult hetivár. A mult hetivásárra fölhajtottak 500 darab sertést, eladtak belőlük 390 darabot. Szarvasmarhákból fbihajtottak 247 darabot és eladtak belőlük 143 darabot. Vetőmagvak ára Mauthner Ödön budapesti magkereskedő értesítése szerint Budapesten 50 kilogrammonként: lóhere 74—78 K; lucerna 55—60 K; impregnált répamag faj szerint 35—48 K; répamag kereskedelmi áru 27—44 K ; muhar 8—9 K. Állategészségügyi kimutatás vármegyénk területén május hó 17-én a hivatalos adatok alapján: veszettség: Drávacsány 1 u.; ragadós szájés körömfájás: Pölöske 1 u., Karmacs 1 u.; ivarszervi hólyagos kiütés: Drávavashid 1 u., III. Hegykerület 3 u., Homokkomárom 5 u., Szepetnek 1 u., Csörnyeföld 2 u., Dobri 2 u., Egyeduta 2 u., Felsőszemenye 1 u., Kútfej 1 u., Letenye 1 u., Oltárc 4 u., Rátka 1 m., Tótszentmárton 1 u., Nagylengyel 1 u., Pókafa 3 u.; rühkór: Arács 1 u., Tapolcza 1 u.; sertésorhánc: Gógánfa 5 u., Szepezd 5 u., Vászoly 16 u., Zalabér 1 u.; sertésvész: Alsószenterzsébet 4 u., Baksa 12 n., Csesztreg 14 u., Völgyifalu 3 u., Balatonmogyoród 1 u., Galambok 9 u., Komárváros 6 u., Marócz 7 u., Rátka 1 m., Tormaföld 1 p., Káptalanfa 1 u., Megyer 1 m., Háshágy 1 m., Pusztaederics 4 u., Söjtör 3 u., Zalaistvánd 8 u., Tűrje 1 u. Irodalom. Nagy idők. Nagy idők történetét irja Acsády Ignác: A Magyar Birodalom Története cimű művének 13-ik és 14-ik füzetében. Nagy Lajosnak és közvetlen elődeinek korszakát rajzolja. A magyar törtónetirásnak legszebb fejezetei közé tartoznak azok a lapok, melyeken Acsády Lajosnak alakját, politikai és uralkodói egyéniségét rajzolja meg. Nincs történeti munkánk, melyben e nagy király jelentősége olyan pregnánsul kidomborodnék, mely oly tiszta képét nyújtaná Nagy Lajos munkájának, szociálpolitikai és diplomáciai tevékenységének. Nem csak a csatatéren, a politikai tevékenységben egyengette Magyarország nagyságának útját, hanem a kereskedelem és ipar terén is. Ezt a Nagy Lajost nem csak csodáljuk, de szeretjük is, sőt, a mi több, meg is értjük, mert belelátunk a lelkébe és nyomon követjük emberi és uralkodói fejlődését. Acsády gyönyörűen kiállított munkája az Athenaeum kiadásában jelenik meg 40 füzetben és egy-egy füzet ára 60 fillér. A francia forradalom felvilágosodott tanait először az aristokratia karolta fel. A sors kedveli az ilyen ellentéteket és az eszmékért, melyeket a sanculotteok vittek diadalra, először a szalonok finom urai és csipkés dámái lelkesültek, Walpole párisi leveleit kell olvasni, vagy Taine finom leirását, hogy egészen élvezze az ember azt e finom illatot, melyet az olyan hölgyek, mint Choiseul hercegné, vagy Madame Du DefFand szinte kileheltek. Az élet szinte ünneppé vált, nem hiányzott az ihlet sem és bárminő kötelező volt a galantéria, a beszélgetés nem tért ki a tudomány és a humanitás problémái elől sem és a nők egész hiuságukat abba helyezték, hogy ott is tündököljenek. E szalonokban érintkezett az előkelő világ nemcsak az Írókkal, hanem a gazdag polgári körökkel is, melyek életmódja már ekkor egészen hasonlóvá vált az aristokratiáéhoz. Erről a korról szól igen érdekesen a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 183. füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal a kötet irója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára diszes félbőrkötósben 16 K; füzetenkint is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői -ut 18. sz.) s minden hazai könyvkei-eskedés utján, havi részletfizetésre is. A Kert, a kertészet összes ágait magába foglaló kertészeti szaklap f. évi 10-ik számának tartalma: konyhakertészet, gyümölcsészet, diszkertészet, tárca, méhészet, közelről és távolról, lugas, irodalom, világszemle, apró szakközlemények, szerkesztői üzenetek, fametszetek. Ára a havonként kétszer megjelenő szaklapnak egy évre 6 K, kertészek részére 4 K. Előfizethetni a lap kiadóhivatalában Budapest,' VII., Roltenbiller-utca 33. sz. a. Az „Olcsó Könyvtár" legutolsó füzetei ismét tanúságot tesznek arról a gondról, melylyel Gyulai Pál, a szerkesztő, változatossá igyekszik tenni ennek a gyűjteményes vállalatnak a tartalmát. — Ossian énekeit (1275/80. szám) az eredeti gael mértékben fordította le Fábián Gábor s a versek elé Heinrich Gusztáv terjedelmes bevezetést irt. Ez a becses tanulmány lelkiismeretes, kritikai összefoglalása mind annak, a mit a » Kelta bárd« énekeiről irtak. — A következő kettős számban (1281/82.) Sophokles „Pliloktetes«-ét közli Gyulai a Csiky Gergely fordításában : 8 ez a két név egymás mellett fölment bennünket a kis füzet becsének az emlegetésétől. Mert Csiky, a ki maga is kitűnő verselő és jeles drámaíró volt, igazán klasszikus művészettel fordította le a tragédia atyjának ezt a remek alkotását. — Közel félszáz esztendős Gyulai Pál novellája, a »Glück-Szerencse úr«, mely 1856 ban jelent meg először (most 1283/84. szám), de ma is ép oly üde és kedves, mint ötven esztendő előtt volt. — Regőczi Exner Győző költői elbeszélése, a »Béka Gyásza< (1285/86. szám) a Nádasdy-díjat nyerte az Akadémia 1901. évi pályázatán. Ügyes verselőnek érdemes munkája, mely a Ravennai csata néven ismert mondát dolgozza föl költői elbeszélésnek, de sok tekintetben eredeti fölfogással és nagy költői önállósággal. — Egész kis kötetet tesz a »XII. Károly történetet, melyet Voltaire irt és Pruzsinszky Pál fordított magyarra (1287/83. szám). Voltaire négy évig dolgozott a svéd király viszontagságokkal teljes életének történetén és se időt, se fáradságot nem kiméi, csakhogy lehetőleg hű és tiszta képét adhassa a nagyfontosságú mozgalmaknak. Nem csoda hát, ha a kritikusok a francia történeti irodalom egyik legtökéletesebb munkájaként dicserik ezt a könyvet. A magyar fordításról csak azt jegyezzük meg, hogy minden tekintetben méltó a francia eredetihez, melynek klasszikus szépségei és tömör méltóságos nyelve magyarul is a legteljesebb mértékben érvényesülnek. — Az „Olosó Köny vtár"-t a Franklin-Társulat adja ki; egy-egy szám ára 20 fillér. Madarak. Igazabban azt szeretném cimül adni az Írásomnak : a tudós lesben. A Brehm állatok világa cimű művének ötödik kötete jelent meg most a Légrády-cégnek ama remek kiadásában, mely a világ tipográfiái művészetével szemben is tisztességgel megállná helyét, ez pedig folytatólag a madarakról szól. Már az első madárkötet megjelenésénél kifejtettem, milyen mérhetetlen becsei a tudomány, még inkább az élet megismerése szempontjából az a metódus, melyet Brehm Alfréd inaugurált s utána egész serege a tudósoknak adoptált: a puszta anatómiai és természetrajzi leirás és ismertetés helyet az egyes állatok élete módjának a fürkészése ós ismertetése. Az állatot voltaképen az teszi, ahogyan ól, még a szervezete is részben az életmódjának a produktuma. A hal nem azért vizi állat, mert kopoltyuja van, hanem onnan való a kopoltyuja, hogy vizben él. Ez az antitézis foglalatja az egész darvinizmusnak, a darvinizmus pedig ma sarkköve összes tudományainknak, természettudományon, fiziológián keresztül a politikáig ós szociologiáig. Megérteni ezt könnyű, elismerni még könynyebb: jellemezni az egyes állatfajokat az életük módjával. De hogyan ismerni meg ezt az életmódot ? Különösen a madárét, mely épenséggel nem ül nyugodtan a szemlélőnek, mint az ember a fotográfus gépnek. Meglesni a remete-baglyot rengetegek legsötétebb zugaiban. Ki képes erre ? Kergetni a vándorló madarat két világrészen keresztül, apró fajok százának, ezerjének kikutatni a földrajzi elterjedését, látni és megismerni őket a húzás, a fészekrakás, a szerelem, a költés, az öregedés, a fióknevelés idejében — melyik türelem nem rokkan bele ? Nem lapozhat senki ebben az ujabb Brehm kötetben (helyesebben: Brehm nyomán készült Chernel István-féle kötetben), hogy a legnagyobb tisztelettel és csodálattal ne adóznék az állatvilág kutatóinak. Könnyű annak, aki az északi sarkra törekszik — vagy előbbre jut, vagy befagy — hazaérkezik, vagy otthagyja fogát vállalkozásra merész, de helyzete amilyen válságos, annyira egyszerű is. Könnyű a Kolnmbus Kristófoknak uj világrészeket, a Stanleyeknek fekete országrészeket átkutatni; az objektumok egy helyben maradnak ós csak az a kérdés : ők hogyan tudnak moaogni. De tessék valamelyik kis trógont kiismerni Dél-Afrika belsejében ós Abesziniában, Amerikában megállapítani, itt milyen, ott meg amolyan. Puszta megfigyeléssel megállapítani ennek a kis madárnak a fiziologiai karakterjét. Törni magát a rengetegekben, üldözni őt a levegőégben, megtudni mit eszik, ráakadni a fészkére, hogy az milyen, megállapítani a fészek alját, milyen a tojása, hány tojást rak, mennyi ideig tart a költése? Ha egyetlen fajtája volna, a feladat akkor is szédítő, de hány szárnyas teremtése van ennek a mi világunknak! Bizony nem szoba tudomány ez! S rég letűnt az ideje annak, hogy a zoológus a kitömött példányokon szerzi be a tudományát. Aki nem maga nézett utána annak, amit másoktól tanult, az nem zoológus. Különösen nem ornithológus. A német professzor, pápaszemmel az orrán, zöld botanizáló dobozzal a nyakán ma már csak operette figura. A mai természettudós ereiben a vadász és a condottiere vére csörgedezzen s a misszionárius rajongása töltse el. Apró mada-