Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-24 / 21. szám

1903. május 10. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 229 közönség egy része az apró cseprő, lényegtelen és mellőzhetetlen dolgokért, abszurd ideákkal j való kísérletezésért örökös zaklatásnak lévón kitéve, elkeseredett; más része szabadon veszélyeztette a közegészséget, büntetlenül fertőztette meg a közerkölcsöket, minden szó nélkül zavarta mások éjjeli nyugalmát, mert ezekre nem terjedt ki a figyelem. Először a nagy dolgokat, azután a lényegteleneket. Majd akkor lesz ideje a Cigány-utcában meg a Bozótban kékítős vizet keresni, a portörlő rongyokat megrendszabályozni, ha a piacon nem árulnak egészségtelen portékát; ha aganajdombok nem fertőztetik meg a lakások levegőjét; ha emberi tanyáknak alkalmatlan nedves, gyilkos zugokkal nem uzsoráskodhatnak; ha minden korcsma tiszta lesz; ha a fürdőházakba csak fürödni járnak, ha a járdák gyümölcsórés idején, vásárkor és vasárnap is tisztábbak lesznek, mint az országút stb. stb. Ajánljuk mindezeket és a fel nem soroló sok egyebeket, városunk elhanyagolt rendészeti ügyét az uj kapitány ur szives jóakaratába. A város felmérése. (F. B.) Az 1899. óv folyamán alkotott építési pótszabályrendelet utasította a városi tanácsot, hogy a város belterületét elhatároló, utcáit ós köztereit szabályozó térképet készíttessen. A városi tanács — nagyon helyesen — más városok erre vonatkozó ügyiratait beszerezve, s szakértőket meghallgatva arra az álláspontra jutott, hogy a szabályozási és a belterületet elhatároló terv csak a jelenlegi állapottal egyező uj felmérés ós térképkészítés utján készíthető el, mert az ötvenes évek kataszteri munkáiból eredő kisméretű kataszteri térkép, a melylyel a város rendelkezik, megbízhatatlan, a mai állapotot hiven fel nem tünteti, sőt abból mindazon mesgyevonalak, házak, utcák és városrészek hiányzanak, a melyek 1856. óta keletkeztek. Az uj térképek elkészítésének tervbe vételekor természetesen kiterjeszkedtek a lejtviszonyok felmerésére és ábrázolására is, mert hisz a laikus közönség szemében csak ez lehet a dolog súlypontja, ós városunk közönsége csak ezt tartja egyedül célszerűnek, nem igen akarván belátni hogy minek megmérni azt, a mi egyszer már ugyie meg volt mérve, és a mi úgyis meg van a természetben teljes egészében. A házból csak nem visz el senki egy darabot! Pedig a dolog nem egészen igy áll. A beltelkek felmérése és egy pontos térkép készítése a legfőbb feladat, mert az utcák, terek szabályozása tervezeténél a magántelkek alakját, nagyságát, berendezését is jobban figyelembe lehet majd venni, azután a pontos térkép biztos támpontul fog szolgálni a közigazgatási hatóságoknak és bíróságoknak a napról-napra mind sűrűbben felmerülő vitás birtokkérdésekben. Ha semmi sem szólna a felmérés előnye mellett, elég volna az építési önkéntes bizottság, a mely bizony már nagyon lejárta magát, és a legtöbb városban már csak az emlékét őrzik, mert a legtöbbször a sógorság — komaság érdekével ment ki a helyszínre, ha ugyan kiment. De igen sokszor megtörtént az, hogy csak hetek múlva lehetett megkezdeni az építkezést, mert 2—3-szori próbálkozás után a bizottság még mindig nem jött össze. Nem azért irjuk ezt, mintha le akarnánk talán kicsinyelni ezt a bizottsági rendszert, mert hisz kitűnő volt az építési bizottsági rendszer abban az időben, a midőn 5—10 ház épült évenkint, a midőn az építés és városrendezés terén az aesthetika követelményei nem léptek fel oly mértékben, mint napjainkban. Nézzük csak végig utcáinkat. A váltakozó építési bizottságok egyoldalú, rendszer nélküli eljárásának eredménye bizony nagyon sok nyomot hagyott utcáink egyenességón. Pedig talán kevés város van az országban, a melyiken annyit szépítene égy egészséges építési tervezet, mint a miénken. Utcáink szélesek, a mi ritka kis városban. Irányuk egyenes, de fejlődése egyoldalú. Igaz ugyan, hogy az ujabb rendszer, a mely a temető melletti hely beépítésével kezdett uralkodni, nemcsak 3 utcának végtelen hosszúságra való kinyujtását tette feladatává, hanem inkább a város összpontosítását, — bevált, de hogyan gondolhatjuk az ujabb rendszernek helyes fejlődósét, s a későbbi időkre is fennmaradó helyes építési terv keresztül vitelét, hi nincs alap, a melyen mozoghatna, ha nincs térkép, a melv irányítana. Vagy ismét a bizottságra hagyjuk? Azt hiszem elég volt már ebből. Ma már nincs valamire való falu, mely be ne látná, hogy megbizh itó térkép és fóldkönyv megbecsülhetetlen közvagyon, mely a telkek értékét aráuytalanul növeli. Mint már előbb említettük, a nagy közönség szemében a már működő mérnökök munkájának legfontosabb része a lejtmórezés keresztülvitele. A városi tanácsnak arra kell törekedni, hogy az utca burkolatok, folyókák, járdák ós az épülő házak küszöb magasságai összhangzatos terv szerint állapíttassak meg. Hisz látjuk mily kiáltó az ellentét p. u. a Kossuth Lajos utcán a házak magasságai tekintetében, mely tetemesen sérti a szépérzéket. Az uj magas házak mellett, eltöltött törpe épületek állanak. De nemcsak ez, hanem a kanalirozás, a csatornák ós folyókák rendszeres egyöntetűsége is ezen alapszik és ez képezi alapját a jövő építkezésnek, a száraz épületekre vonatkozó iránynak is. Szóval ez olyan dolog, a mely feltétlenül szükséges ós nem hogy valaki ellentmondana, de mindnyájan fájlaljuk azt, hogy ilyen sokáig kellett nélkülöznünk ezt a pontos térképet. Abban az ellenérvben azonban, hogy a dolog egy kissé elhamarkodott, van valami. Nem a lejtmérezésre vonatkozólag mondjuk ezt, hanem a város felmérésére és ez alapon a térkép készítésére. Az az állítás, hogy a város felmérésének előnye az erre fordított 18 ezer korona költséggel arányban van, kockáztatott. Dunántul a betétszerkesztési munkálatok már megindultak és csak egy kérvényünkbe került volna, hogy 2—3 óv múlva, vagy talán már előbb is reánk kerüljön a sor. A betétszerkesztési munkálat végeredményében nem más, mint a mostani, a lejtmórezést leszámítva De azt hiszem a lejtmérezést feltétlenül keresztül lehetett volna vinni 2—3 ezer koronával, és akkor a betótszerkesztés elvégeztóvel ugyanolyan eredményre jutottunk volna mint most, és megmaradt volna szép néhány ezer koronánk. Az a 2—3 év, a mely idő a betótszerkesztés és a mostani munka keresztül vitele között van, nem ér 18000 koronát. Felső kereskedelmi iskolai magánvizsgálatok szabályozása. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter f. 1903. május hó 11-ón 3.640 sz. a. kelt rendeletével a felső kereskedelmi iskolai magánvizsgálatok eddigi rendszerének szigorúbb és helyesebb irányú szabályozása céljából az 1895. évi augusztus 20-án 44.001. sz. a. kelt rendelettel a felső kereskedelmi iskolák számára kiadott szervezetnek a magánvizsgálatokra vonatkozó 64. és 65. §§-ait, valamint e tárgyban kibocsátott rendeleteket hatályon kivül helyezvén, a jelzett szakaszok helyébe a magy. kir. kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg az alábbiakat rendelte el s azokat lapunkban is közöljük tájékozásul mindazoknak, akik a felső kereskedelmi iskolai osztályokat magán uton akarják elvégezni. Magánvizsgálatra bocsáthatók — a hivatkozott rendelet szerint — a felső kereskedelmi iskola alsó osztályának tárgyaiból oly egyének, akik a polgári- vagy a középiskola negyedik osztályát (a latinnyelvtől eltekintve) sikerrel elvégezték, a 17-ik életévüket betöltötték s hitelesen bizonyítják, hogy a gyakorlati életben működnek; a középső és felső osztály tárgyaiból magánvizsgálatra azok bocsáthatók, akik az alsó-, illetőleg középső osztályt akár nyilvánosan, akár magán uton elvégezték, 18, illetőleg 19 évesek s a gyakorlati életben működnek. Az egyes osztályok vizsgálatai rendszerint egy évi időközökben engedélyeztetnek. Felső kereskedelmi iskolából kimaradt tanulók kimaradásuk esztendejében még akkor sem kaphatnak magánvizsgálatra engedélyt, ha különben a fenti feltételeknek megfelelnek. A magánvizsgálati engedélyért folyamodók szabályszerűen bélyegzett s a főigazgatóhoz cimzett kérvényeiket minden év szeptember havában azon felső kereskedelmi iskola igazgatójánál nyújtsák be, amely iskola állandó lakóhelyükön, vagy ahoz legközelebb van. A kérvényhez születési, iskolai, erkölcsi ós oly hatósági bizonyítványt kell mellékelni, mely a folyamodó iskolai tanulmányai óta eltöltött foglalkozást is igazolja. A kereskedelmi iskola igazgatója a beérkezett kórvényeket a tanári kar véleményes jelentósével együttesen október hó első felében terjeszti a főigazgatóhoz. Ugyancsak a kérvény benyújtásakor lefizetendő a beirási és az évi tandíj, mely díjak azonban kedvezőtlen elintézés esetén a folyamodónak visszaadatnak. A beiratási ós a tandíjak fizetése alól senki sem menthető fel. A magánvizsgálati engedélyt nyert egyének az előadásokat nem látogathatják. A magánvizsgálatok mindenkor a főigazgató vagy megbízottja elnöklete alatt tartatnak junius havában, illetőleg a felső osztálybeli magánvizsgálatok az irásbeii érettségi vizsgálatok előtt. Az elnök állapítja meg a vizsgálat napját is. A vizsgáló bizottság tagjai a főigazgató (vagy megbízottja), az iskola igazgatója ós azon osztály tanárai, amelyből a jelölt magánvizsgálatot tesz. A jelölttől a vizsgálat megkezdése előtt megkövetelendő személyazonosságának igazolása. A vizsgálat kiterjed az illető osztály minden egyes tantárgyára; irásbeii ós szóbeli és akként tartandó meg, hogy a jelöltnek az osztály összes tanítási anyagából való jártassága kitűnjék. A dolgozatok külső alakja úgy birálandó el, mint a rendes tanulóknál. A bizonyítványt, amelyen feltüntetendő a vizsgálati engedély száma és kelte s hogy magánvizsgálat alapján állíttatott ki, nemkülönben a vizsgálat lefolyásáról felvett jegyzőkönyvet a vizsgáló bizottsági elnök, az igazgató s az illető osztályfő irják alá. Amennyiben a főigazgató nem maga elnökölt, a jegyzőkönyv hozzá felterjesztendő. Szeptemberben tartandó |>ótló vizsgálatokra kellően indokolt esetekben a magánvizsgázóknak is, akik a tanévvégi magánvizsgálaton igazolt betegség, vagy más súlyos ok miatt nem vehettek részt, a tanári kar adhat engedélyt. Ha az illető szeptemberben sem jelentkezik, vizsgálati engedélye további érvényét elveszti összes lefizetett díjaival együtt. Vizsgálatok összevonása nem engedhető meg. Kivételes esetekben azonban és ha a jelölt előző vizsgálatát legalább is jó eredménynyel tette le, a következő osztályból főigazgatói engedélylyel már félév múlva jeleutkezhetik vizsgálatra. Külölönbözeti magánvizsgálat engedélyezését kérhetik azok a gyakorlati életben működő ifjak, akik a középiskola nyolcadik osztályának sikeres bevégzését igazolják, vagy érettségi vizsgálatot megfelelő sikerrel tettek. Folyamodni oly módozatok mellett lehet, mint a rendes magánvizsgálatért. Az első esetben az irásbeii és szóbeli különbözeti vizsgálat kiterjed a felső kereskedelmi iskola különbözeti tárgyainak mind a három évi tanítási anyagára, amit a rendes érettségi vizsgálat követel; a középiskolai érettségi bizonyítvány alapján pedig a jelöltnek irásbeii ós szóbeli érettségi vizsgálatot kell tennie a felső kereskedelmi iskola különbözeti tárgyaiból. A magánvizsgálati díj mind a három osztályra nézve 80—80 K, melyből minden vizsgáló tanárt tantárgyanként egy rósz, az igazgatót, mint ilyent, még egy rész illet meg. A vizsgálatnak a jelölt részéről komoly ok nélkül való megszakítása a vizsgálati díj elvesztését vonja maga után. A tandíj és beiratási díj minden osztály magánvizsgálat után, valamint a magánvizsgálat ismétlése esetén is fizetendő. A különbözeti vizsgálatoknál tandíj nem, hanem 120 K vizsgálati díj, illetőleg az érettségi vizsgálatért az érettségi vizsgálat szabályszerű díja fizetendő. E vizsgálat díjakból is az igazgató, amennyiben vizsgázó és a vizsgázó tanárok tantárgyanként egyenlő jutalékban részesülnek; ezentúl az igazgatót még egy rész illeti meg. Ezen uj szakaszokban megállapított szabályok 1903. év szeptember havától kezdve kötelezők. A már tárgyalás alatt levő magánvizsgálatok iigye az eddigi szabály szerint nyerhet elintézést, valamint a már eddig engedélyezett magánvizsgálatok is az eddigi eljárásnak megfelelően tartandók meg. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület f. hó 20-án Várhidy Lajos polgármester elnöklósével rendkiviili közgyűlést tartott. Elnöklő polgármester üdvözölvén a megjelent tt