Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. május 3. 18. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — í. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 í. Egyes száin ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illeti) közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utea 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.| küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. A helyzet. Május elseje óta Magyarország kormányának a parlamenttől nincs felhatalmazása arra, hogy adót szedjen, fizetéseket teljesítsen, újoncot állítson. Szóval beköszöntött az ex-lex. Ezt a terminus technikust a parlamentáris élet ujabb fejlődése szülte s rövid idő alatt kétszer találkozunk vele hazánk történetében. Az ex-lex állapotot mind a két izben a parlamenti kisebbség obstrukciója idézte elő, de a kettő között mégis lényeges a különbség, amit bővebben magyarázni a napi politika iránt érdeklődőknek felesleges is. Ugy, mint Bánffy Dezső idejében, az ellenzék most is a közvéleményre hivatkozik s azt vitatja, hogy a nemzet akarata a parlamenti többségben nem nyilvánul meg hamisítatlanul. A kisebbség abban az erős hitben van, hogy a nemzet közvéleménye mellette áll s ujong az elért eredménynek, örömmel üdvözli az ex-lexet. Mi pedig azt hisszük, hogy ha a nemzet minden polgárát megszavaztatnák, csak azok maradnának a kisebbség háta mögött, akik a helyzet felől alapos tévedésben vannak. A katonai javaslatok ellen folytatott küzdelem, tagadhatatlanul nagy sympatiát keltett a nemzet széles rétegeiben s miután az ezen javaslatok ellen irányuló obstrukciónak az indernnity ellen való folytatása idézte fel az ex-lex állapotot, sokan azt hihetik, hogy a katonai javaslatok s az ex-lex között valami okozati összefüggés van. Pedig a kettőnek alig van egymáshoz valami köze, legfeljebb annyi, hogy a javaslatokat még a parlamentarismus csődje árán is le akarja gyűrni az ellenzék. Ez pedig a legveszedelmesebb törekvés, amelyet a nemzet közvéleménye nem támogathat, mert ha ez is parlamenti fegyverré válik, akkor az ex-lex állandósulhat s a törvénytisztelet megszűnik alkotmányos életünk legerősebb bástyája lenni. Törvényes alapon álló kormánynyal szemben az obstrukciót bármely alakban, bármely irányban csak ultima rációnak tekinthetjük; de ha már a parlamenti kisebbség abban a véleményben van, hogy a végső fegyver használatának ideje elérkezett a katonai javaslatok benyújtásával, miért kellett az országot a parlamentarismus alapelveinek megsértésével ex-lex állapotba kergetni, mikor a katonai javaslatok elleni harc teljesen alkotmányos formák között is tovább folyhatott volna. A katonai javaslatok tehát csak ürügyül szolgálhatnak, csak mentségül használhatók a gyöngébbek előtt, de a kisebbség terrorismusát indokolttá, szükségessé, a nemzetre nézve hasznossá nem teszik. Magyarországon évszázadokat töltött be a gravámen politika, amelynek áldása a az alkotmányos elvek és jogok tisztázása volt. Manap azonban a kizárólagos gravamen politikának létjoga nincs, mert a mai kort a gazdasági érdekek körüli harc uralja. És nagy gazdasági érdekeinket veszélyezteti az, aki a kormány cselekvési képességét megbénítja. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rámutatott azokra a veszedelmekre, amelyek a nemzet gazdasági érdekeit veszélyeztetik, ha az ex-lex állandósul; ha a vám és kereskedelmi szerződések megkötése lehetetlenné lesz téve. T ARCA. Mese a szerelemről. Ülök egymagamban, sivár, hideg szobámban, a lelkem tele van melankoliával, a szivem reménytelen sóvárgással. Mi másnak képzeltem a jelent három esztendő előtt, amikor telve forró, önzetlen szerelemmel, családalapítás gondjai foglalkoztattak, amikor azt hittem, hogy szeret valaki, akit magamnak a világ összes asszonyai közül kiválasztottam. Csalódtam; elmúlt és keserűség, szégyen gyötör, amiért felejteni nem tudok. Ma volt az esküvője. Asszony lett, komoly, érett, kötelességtudó ós kacagni fog rajtam — mig én csak siratni tudom a multat, amely elveszett menthetetlenül . . . Künn zord tavaszi szél rázza az ablakokat s hideg eső csapkod. Hányadika is van? Május másodika! Emlékezetes nap! Ma három éve éreztem először, hogy fáj, nagyon fáj, lemondani róla, de mégjobban fáj, hogy ő könnyedén válik el tőlem. Napsugaras, langyos tavaszi nap volt ma három éve; a kisváros verőfényben úszott, az emberek mosolyogva, vidáman jártak-keltek a hepe-hupás szük utcákban. Vagy csak ón láttam ugy, hogy mosolyognak és vidámak ? Végtelenül boldog voltam. Találkoztam vele és együtt sétálgattunk az egyszerű sétány rügyező gesztenyefái alatt. Beszélgettünk. Miről? Tudja a jó Isten; amiről a szerelmesek beszélgetnek, semmiségek, bohóságok, amelyek kettőnkön kivül untat mindenkit ezen a világon. Szivem reszketett a boldogságtól, amikor rátekintettem. Szép volt, mint a feslő rózsa, nagy barna szemei ugy ragyogtak mint a csillagok a tiszta tavaszi éjszakában. Megfogtam a kezét. Erős, lágy keze volt. Ajkaimhoz emeltem s ő duzzogva rántotta el. — Még meglátják, mondta mosolyogva. — Hadd lássák, szavaltam tűzzel. Azt fogják mondani, egy pár, amely egymásé lesz. Magam is megdöbbentem e nagy mondástól. Most volt az első alkalom, hogy a jövőről, kettőnk jövőjéről szóltam neki. Első izben történt, hogy értésére adtam, hogy feleségül akarom venni. Ő megállott és figyelmesen nézett rám. Lázas izgalom fogott el. Még soha nem nézett reám ilyen nyugodtan, ilyen hidegen. — Mit mondott? Kérdezte. — Hát azt, hogy nem baj ha meglátják. Maga úgyis az én feleségem lesz. Arca lángba borult. — Hány éves maga? A kérdés oly különösnek tünt fel előttem. A nyugodt, hideg hang ugy belevágott a szivembe. Éreztem hogy valami nem várt, szomorú esemény előtt állok s ez az érzés végtelenül lesújtott. — Huszonkettő, feleltem — Hát az tudja-e, hogy én hány éves vagyok ? Tizenkilenc, barátocskám! Mire maga abban a helyzetben lesz, hogy megházasodhat, én már csúnya, vén leány leszek; nem kellek senkinek, még magának sem. — Juliska, Juliska, hogy mondhat ilyent ? Hisz szeretem magát. Tudja mit jelent az? Nincs az az idő, nincs az a helyzet, amely eltántoríthatna életem céljától ós az az, hogy maga az enyém legyen. Ismét megfogtam a kezét s ő türelmetlen erőszakossággal rántotta vissza. — Azt hiszem elég volt a tréfából. Beszéljünk komolyan. — Soha nem beszéltem oly komolyan, mint most Juliska. — Nos hát én is komolyan beszélek. A tréfából elég volt. Többé nem szabad találkoznunk. — Miért az Istenért? Mert bebizonyítottam, hogy milyen becsületesen szeretem ? — Dehát az Istenért, nem látja be, milyen furcsa, sőt nevetséges az, amit mondott. Én a maga felesége? És ón várjak magára? Ezt ugyan jól adja ! . . . — Juliska, kétségbeejtő játékot űz velem. Ne gyötörjön. Én azt hittem hogy szeret engem. Mai számunk 14 oldal.