Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-29 / 13. szám
XXII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1903. március 29. 13. szám. g£!ii! fi I f iiih nvr ^^.aaué, ff fi I fi 11 |i I W L SSKlf Hirdetmények: B i M B H Hfll KM . B V B BM , tálhoz (Uj város-utca 25. sz.) aasábos peritsor egyszer M Á SjMtt • i W&k nwf||? m B J fl H fl I J küldendők. fi i2^á, hw e- JJL JJ JjL JLYJL JJ U JL JJ js^SL ZALA VÁR M EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Tisztviselők mozgalma. Az alapjában, gyökeresen megváltozott gazdasági élet Magyarországon is felszínre vetette azokat a társadalmi és gazdasági problémákat, amelyek mindenütt osztályokat tömörítettek, hogy anyagi érdekeiket megvédjék, existenciájukat biztosítják s amely kérdések megoldása az államra hárul, mert az állami élet ujabbkori fejlődése az egész osztályokat érintő kérdéseket állami feladatokká tette. A modern állam berendezkedése, a szaporodó állami feladatok ellátása, a megváltozott viszonyok és tartalmat cserélt állami célok az állam szervezetét az idők követelményei szerint alakították át; uj szerveket hoztak létre, amelyek az állam testéből nőttek ki; megalkották azt a köztisztviselői láncolatot, amelynek szemei egybekapcsolódva tartják fenn és biztosítsák a rendezett állami élet, a kulturális, gazdasági, társadalmi rend, a jogállam kereteit. A köztisztviselői szervezet tökéletességétől és működésétől függ az állami akarat érvényesülése; ettől függ a köz javára szolgáló minden állami és nemzeti áldozat hatása, mert a legtökéletesebb törvényekben kifejezésre jutó elvek csak elméleti értékkel birhatnak mindaddig, amig azokba életet nem önt az a munka, amelyet az állami célok megvalósításában tevékeny, az elvek érvényesítésére fejlődött szervek végeznek. Ezért a köztisztviselői osztály, jóllehet nem producens része az államoknak, ma egyik legfontosabb alkotó eleme. Tevékenysége, hivatása ép oly fontos, mint háborúban a katonáé, mert a gazdasági és kulturális harcokat a köztisztviselők hadseregével vívják meg a nemzetek. Miután pedig a tisztviselők nagy osztálya a gazdasági produkcióban hivatásánál fogva részt nem vehet, a gazdasági élet változó viszonyainak sem előnyeit felhasználni, sem nyomasztó hátrányait megelőzni, kikerülni nem képes: existenciájának biztosítását, anyagi érdekeinek védelmét csak az államtól várhatja és követelheti. Magyarországon a legutolsó évek alatt az élet anyagi feltételei megváltoztak s a tisztviselő kérdés több, mint egy évtized óta kisért. Ma már a régebbi viszonyok alapján megszabott jövedelem nem biztosítja a megélhetést, azt a létminimumot, amelyet a tisztviselő az államtól méltányosan igényelhet. A köz szolgája csak az államhoz fordulhat oltalomért, mert foglalkozása kizárja az önsegélyt. A lét biztosításának immár csak háromféle módja kínálkozik, de ez mind a három veszedelmes az államra s a nemzetre nézve. Az első és leggyakoribb mód az adósság csinálás; a másik a tisztviselőkézben már ritka magánvagyon fogyasztása ; a harmadik az igényeknek az állás, értelmi színvonal, a családi viszonyok stb. által megszabott katárokon alul való leszállítása: a fizikai és szellemi nyomor. Az első két mód tönkre juttatja a tisztviselőt s gazdaságilag hátrányos a közre; nemzeti szempontból pedig azért veszedelmes, mert annak az osztálynak végelgyengülésére vezet, amely a nemzeti iránynak hűséges szolgája. Az igények leszállítása nem juttat tönkre senkit, de a tisztviselőt állásához, értelmiségéhez nem méltó életre kárhoztatja; minden társadalmi súlytól megfosztja és sok ezer jó magyar családot a degeneráció útjaira terel, mert a nyomorúság nem alkalmas eszköz arra, hogy a megbízhatóság, a tisztesség erősödjék, a jellemek megszilárduljanak s egész életükön át anyagi gondokkal küzdő apák edzett lelkű utódokat neveljenek. Az utolsó évek gazdasági törekvései előre jelezték, hogy a közeli jövőban azoknak a helyzete lesz súlyos, akik jövedelmüket készpénzben kapják. A pénz értéke, vevőereje alább szállott 9 előreláthatólag még jobban le fog szállni, mert be kell következnie egy erős reakciónak, amely a gazdasági élet súlypontját más termelési tényezőre helyezi át. Az áthelyezkedés folyamata lassú, de hatása érezhetővé vált már nálunk is. A nagy iparüző államokban a munkások elégedetlenségében s a munkabérek emelkedésében jutott kifejezésre; nálunk pedig, miután akkora iparunk, hogy ezek a jelenségek szembeötlők lettek volna, nincs s miután a tisztviselő kérdés rendezésével elkéstünk, a tisztviselő osztály mozgalmában és szervezkedésében nyilvánult meg. Ugyanazok a törvények, ugyanazok az okok mozgatják az amerikai munkások Mai számunk 12 oldal. millióit, amelyek nálunk panaszra birják a tisztviselőket; csakhogy a munkás a vállalkozó nyereségének egy részét akarja a maga részére lekötni, a tisztviselők pedig kénytelenek az államtól igényeik kielégítését szorgalmazni. Nem túlzott igények, 'nem kapzsiság voltak a tisztviselők mozgalmának rugói; nem azért hangzik két év óta mindig gyakrabban a panasz, mert talán alkalomszerűnek és a belső politikai viszonyok folytán célhoz vezetőnek látszott a szervezkedés. Kényszerítő gazdasági és társadalmi okok adták meg az első lökést s már régen előre lehetett látni, hogy ez a mozgalom be fog következni. Ezért mozdultak meg az állami tisztviselők s a mozgalom sikerét őszinte örömmel fogadta az egész nemzet. Ezért emelték fel szavukat a vármegyei tisztviselők is, akik harminc éve nyögtek az anyagi gondok nyomasztó súlya alatt, mert három évtized alatt helyzetük alig javult valamit. Az ország értelmiségének anyagi megmentése, a középosztály megerősítése sociális kérdéssé vált Magyarországban. Ebből a szempontból kell felfogni a tisztviselők mozgalmát is; ezen szempont alapján kell a kormánynak is a tisztviselők kívánságait és óhajtását elbírálnia. Ezúttal nem arról van szó, hogy egyik köztisztviselő mennyivel végez fontosabb munkát, mint a másik, mennyivel kapjon tehát nagyobb javadalmat, mint a másik. Most csak a létminimum megállapítása forog kérdésben. A megyei tisztviselők e hó 26-án Pestvármegye székházában országos értekezletet tartottak s abban a határozati javaslatban, amelyet a vármegyék tisztikarainak kiküldöttei elfogadtak, ez az elv jutott kifejezésre. Nem hangzott el egyetlen szó sem, amely kivételes helyzetet sürgetett volna a közigazgatás szolgálatában állók részére; nem hangsúlyozta senki állásának nagy fontosságát, felelősségét, az egyéni integritás elméletét, hanem egyenlő mérték alkalmazását kéri az egész vonalon. Ez pedig méltányos, jogos és igazságos. Méltóságteljes megnyilatkozása volt az értekezlet hatvanhárom vármegye tisztikarának s hogy mennyire tudatában van az ország miden vidékének tisztikara annak,
