Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

1903. március 8. j> Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 7 Kossuth Ferenc a következő nyilt levelet intézi | a párthívekhez: Legyen szabad önt arra kérnem, hogy az „Egyetértést" mennél szélesebb körben terjeszteni, és mennél hathatósabban támogatni szíveskedjék. É lap harminc óv óta küzd a függetlenségi párt hazafias elvei megvalósításáért; és mig egyrészt a hírlapirodalom terén nagy tekintélyt szerzett, másrészt a függetlenségi párt feltótlen elismerésére lett érdemessé. Mióta visszatértem hazámba, rövid kőt megszakítással, e lapnak voltam főmunkatársainak egyike és most is az vagyok; és vezércikkeinkben, melyek nevem aláirásával rendesen megjelennek e lapban, találhatja meg mindenki törekvéseink irányzatát. A ki velem szellemi öszszeköttetésben akar lenni, fizessen elő e lapra. Tisztelettel Kossuth Ferenc. Az „Egyetértés" előfizetési ára: negyedévre 10 K, 1 hóra 3 K 60 fillér. Az előfizetési összeg legcélszerűbben postautalványon küldhető be az „Egyetértés" kiadóhivatalába IV., Vármegye-utca 11. sz. Közgazdaság. Zalavármegye közgazdasági viszonyai az 1902. évben. (Folytatás.) Gyümölcstermelés. A mult évi májusi fagy vármegyénkben a korábban virágzó gyümölcsfákat mind a legszebb virágzásban érte és ennél fogva nagy károkat okozott. Csupán a későn fejlődő alma és körte fajtáknál és védettebb gyümölcsösökben volt ennélfogva némi termés. De a megmaradott gyümölcsféle a nyári sok nehéz esők, viharok miatt a közönségesebb fajtáknál is igen silány minőséget adott. Köznépünk nyári élelmezésére nézve nagy befolyással lévén a gyümölcs, hiánya most már két éven át igen érezhető. A városi piacok ellátása gyümölcsfélével ennélfogva hiányos volt, ismét narancs behozatala ós jórészt savanyu szőlőnek fogyasztása által pótoltatott. Miután a gyümölcsfák permetezése még nem általános, ezidón a sok csapadék folytán a peronospóra is erősen fellépett és sok peronosporás, foltos őszi gyümölcs lett beszedve. Terjed vármegyénk gyümölcskertjeiben a vórtetű is. Mint örvendetes mozzanatot a gyümölcsfatenyésztés érdekében fel kell említenünk a vármegye részéről alkotott ujabb szabályrendeletet, mely a már régebben szándékolt, de kellő foganatosítás hiánya miatt elmaradt közlekedési utak befásítását újból elrendelte, minden iskolával rendelkező községet faiskolának létesítésére kötelezett, járási faiskola felügyelőket rendszeresített és a községeket üzemtervezetek benyújtására kényszerítette. Ezen, a célnak inkább megfelelő megyei szabályrendelet erélyes foganatosításától a gyümölcstermelésre különösen alkalmas vármegyénkben a jövőben sokat várhatunk. Állategészségügy. A szarvasmarha ós lóállományban előfordultak az elmúlt időben is ragályos bántalmak, de ezek fenyegető jelleget nem öltöttek. Ezen körülmény a rendeletek pontosabb betartására is vezethető vissza, mely az állategészségügyi szolgálat államosítása óta tetemesen javult vármegyénkben is. Elhullási legtöbb eset volt a szarvasmarháknál a lépfene és sercegő üszök folytán; — a sertésvész pedig majdnem állandóan szedte áldozatát, mig végre, a nyári időszakban történt nagyobb mérvű elterjedése után, az óv végével szűkebb körökre szorult. Egyéb bántalmak közül észleltettek még: sertésorbánc, a hol a védoltás alkalmazva nem volt, továbbá kutyáknál veszettség, lovaknál ivaszervi hólyagos kiütés. A vármegyénk néhány községében kiütött száj- ós körömfájás (Vasmegyéből behurcolva) erélyes hatósági intézkedésekkel szerencsésen elnyomatott ós vármegyénk csakhamar megszabadult kereskedelmünk e rémétől. Értékesítési viszonyok. A szarvasmarhánál, a mint már megemlékeztünk, a tavaszi hiányos értékesítést az óv további folyamán kedvező viszonyok váltották fel, és ezekután visszaesés vagy pangás nem volt észlelhető. A szarvasmarha tenyésztés termékei mindig a legkönnyebben ós aránylag legjobban értékesíthetők vármegyénkben. A lónak értékesítése időszakonkint felel meg csak a kívánalomnak; egyedül a nehéz lónak és ' csikónak kivitele elégítheti ki a tenyésztőt. A sertés termékeknek ára a világpiacon beállt kereslet folytán tetemesen javult és ismét jövedelmezővé teheti ezen a mult évek silány árai alatt sokat szenvedett termelési ágat. Sovány éves süldők p. kiló 74—80 fillórben (vészen át nem ment állapot), vészen átment állapotban 80—90 fillérért vásároltattak vármegyénkben. Hizó sertések 88—96—100 fillérig vidéki piacokon ós a szokott levonással. Hizó bikák ára 36—40 fillér volt az őszszel, később a tél folyamán 40—46 fillérre emelkedett az áru gazdaságilag hizott öreg ökrök szilaj 56—64 fillér (10°/

0 levonás) — hizott pirostarka 3—4 éves tinók 70—76 fillér (10°/

0 levonással) vitettek ki a bécsi ós müncheni vásárokra az 1902. óv vége felé. Tetemesen javult a gyapjú ára is vidókünkön. Szennyesen nyirt állapotban középminősógű 104 kg. gyapjú; mely a mult évben 84—88 koronával volt véve, ez idén, 100—104 koronátért el finomabb megfelelőleg drágábban is vásároltatott. Háti mosás már csak ritkán alkalmaztatik. A gabonafélék értékesítése. A mult óv első felében az 1901. évi silány termés folytán beállt ár emelkedést, a midőn egyidőben vármegyérkben tavaszszal 18.50—19 koronával kelt a buza m.-mázsája, 14—15 koronával a rozs, 15—16 korona a zab és 12—13 korona a tengeri — az aratásnak országszerte hirdetett jó hireés a világ piac helyzete miatt aratás után csakhamar erős árdepressió követte; közvetlen aratás után 13.50 koronával vették a búzát, 10.80 koronáért a rozsot, 10—12 koronával a sörárpát és 10—11 koronával a zabot, a mely árak mellett a gazdaközönség zöme — az eladásra szorult rósz- gabona készletének nagyobb részén túladott. Későbben, az év vége felé, lefolyt ingadozás közt egy kissé javultak az árak ós a buza 15 koronáig, a rozs 12"50—12.75 fillérig emelkedett, de ennek hasznát csak az erősebb kezekben levő készletek tulajdonosai élvezték; ezek sem sokáig, mert az árak ismét ellanyhultak. Kiváló jó értékesítésben részesült ezidón a.vármegyénk területén a jó sikert adott maglóher, mely kezdetben 100—120 koronával, későbben azonban már 140—150 koronával lett megvásárolva a nagyobb mennyiséget termelő gazdáktól. Minősége szép volt, betakarítása is jó időben történhetett. Altalános közgazdasági helyzet az 1902. végén Zalavármegyében. Az 1902. évi jó közepes gabona és igen jó takarmánytermés dacára vármegyénkben a közgazdasági helyzet még sem tudott érdemleges lendületet nyerni. Vidókenkint ennek természetszerűleg különféle okai is voltak. Általánosságban visszavezethető ezen észlelet a következő körülményekre: Az 1900. évi silány esztendőre az 1901. évi szűk gabona és még silányabb takarmáuytermós következett, mely előbbi év a mezőgazdát megviselte, készleteiből kifogyasztotta, anyagi erejét igénybe vette. Az uj termés csak nyomott árakon volt értékesíthető, mely körülmény részint a világpiacon uralkodott árubőség, részint a saját hazánkban kikiáltott kitiinő termésből kifolyó tartózkodó vásárlásoknak tulajdonítható. A kivitel nagyon lassan és későn indult meg; rossz termésről az egész világon sehol sem panaszkodtak és legbiztosabb vevőnk, Ausztria is egyelőre el volt látva. Különösen kis és közép gazdáink jó rósze készleteinek nagyobb részét kénytelen volt közvetlen aratás után, éppen a nyomot árak mellett, értékesíteni. A kisgazda gabonájában sok gyommag is volt, melyet gépek hiányában nem is mindig volt alkalma eltávolítani. Vármegyénk egyes részeiben és pedig nagyobb kiterjedésben — jórészt a szegényebb hegyes vidéken —jelentékeny jógkárak is voltak, melyek községenként a gabonát s szőlőtermést tönkretették és biztosítás hiányában a gyengébb gazdákat a tönk szélére juttatták. Több községben az állam beavatkozása és segélye vált szükségessé, hogy a legalább is a szegényebb vidékek vetőgabonával legyenek ellátva. Bortermésünk, mely előbb oly különleges ős fontos szerepet játszott, az 1902. évben nem sikerült; az alacsony borárak kevés pénzt hoztak a vármegyébe és az adófizetős, a hátralékok törlesztése, beszerzés vagy épen befektetések eszközlése a vármegyénkben levő 50.000 (ötven ezer) törpegazdaság birtokosainál csak nehezen volt eszközölhető. A felaprózott birtokok amugyis nehezen éltetik a tulajdonost még jobb években is ós tartaléktőkének gyűjtését nem engedik meg. A fillokxera még számos községünk határában honos és ujabb hódítmányaival közel 160 megyebeli község határában levén megállapítva, a kisebb existenciákat még mindig súlyosan nyomja, mert a felújítási munkálatok ezidáig csak áldozatot kértek tőlük és kenyeret még nem nyújtottak, vagy csak ott, a hol ezen munkálatokhoz már korábban hozzáfogtak. Egyedül az állattartás és állattenyésztésre nézve jártak jó idők az 1902. évben, mert a gazda a nyár folyamán marháját ismét jó conditióba helyezhette, különösen a szarvasmarha állandóan jó kereslettel is találkozott az óv nagyobb felében, miközben a bő takarmánytermós kisebb gazdáinkat haszonállat beszerzésére és értékesítésére ösztönözte. A közgazdasági helyzet általános fellendüléséhez tehát még néhány kedvező termésre volna szükségünk; jobb értékesítési viszonyokra; oly évekre továbbá, a melyekben az állattenyésztés biztosabb alapokat nyervén, a szőlőmivelés sikeres eredményeivel együtt arányos viszonyban beilleszkednék a közgazdasági élet keretébe és ezen fő termelési ágak harmonikus együtt működőse vármegyénkben együttesen biztosítanák gazdasági kulturális állapotainknak fejlődését és boldogulásunkat. Őszi munkálatok. A későn kezdett aratás alatt beállt folytonos esőzés és az megkésett hordási munkálatok bevégzése a tarlószántást is megkésletették a mult év derekán. Ehhez járult még, hogy augusztus havában hirtelen szárazság állt be és mindenütt, a hol elegendő munkaerő és iparkodás nem volt, a szántások folyamán nehézségekkel találkozott a gazda. Különösen nehezebb talajokon nemsokára kiszáradt az eke a talajból mindaddig, mig a szeptember havában beállt néhány jó eső ezen nem segített. Késleltette a szántás gyorsabb előmenetelét azonban a szokatlan nagy takarmány és sarjú termés behordása is augusztus havában, a mely munkálatra nézve a szárazság kitűnő időt szolgáltatott. A veté3 általános elkezdése nem is mindenütt a kellő talaj előkészítőssel, tehát csak szeptember vége felé indult meg és november havának közepe táján csak alig volt befejezhető, a midőn hirtelen beállt fagyok az ekét kiszorították a mezőről. Ennek tulajdonítható azon körülmény, hogy a legkésőbbi vetések az ősz folyamán ki sem keltek, hogy a tavasziak alá való őszi szántások csak a legritkább gazdaságban voltak befejezhetők, hogy takarmányrépa alá trágyázás s a szokott földeket az ősz folyamán nem lehetett előkészíteni és egyáltalán sok őszi fontos munka elmaradt. Szerencsének mondható mindezek dacára, hogy december havában a legnagyobb hidegek ideje alatt vetéseink hótakaróval voltak védve, mely hótakaró ugyan az óv utolsó napjaiban elment, de a folyó óv január havában beállt szokatlan kemény fagyok ideje alatt ismét, bár nem elegendő mély, ujabb hótakaróval lett felcserélve, a mely nélkül sanyargatott kései vetéseink további fejlődése úgyis kérdéses lett volna. így mégis tűrhetően néznek ki ezidáig; felfagyás csak laza berki talajokon őszlelhető. Gruner Lajos. Csarnok. Egy vaddisznó és egy nyul. Néptelen az egész ház, puszta a tér, a melyre szemem kilát. Hóval, fehér hóval van terítve minden, mőg a fák ágaira is ezüst lombot, hóvirágot rakott a tói. Elkalandoznak az én gondolataim messze, felhős őszi vidékre, sűrű erdőbe, a hol fejemre hullik a sárguló levél, lent a völgyben kis patak fut, csörgő tiszta vize tele hullott a fák lombjával, az erdő koszorújával. Csillogó őszi nap volt, verőfényes őszi tájkép. Ott állottam a magas hegy lábánál, melynek tetején hajdan a dicsőség fészkelt büszke királyi lakban. Ott állottam, hol hajdan nagy királyok űzték a vadat; lármás mulatság harci zaj után. Most csendes volt minden. Messze állottunk fel egymástól, még a hajtók zaja sem hangzott el idáig. Azok fent kezdték a hajtást a szakadő-