Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

XX. évfolyam Zalaegerszeg, 190Í. október 27. 43. szám. Előfizetési díj: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Koi. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: ­hasábos petitkor egyszer 18 lill. többszöri hirdetés­nél 14 fill. Njilftér petit sora 24 fii. tárdai, ki II! azfati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőség bez küldendők.­Bci mentetlen leveleket csak israt 11 kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Z a lameöyei gazdasági egyesület", a ,,ZaIa-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kapizsai és novai járási községi és körjegyzők egy Ieté"-nek, Valamint a .J^égrádi takarékpénztár és önsegélyző • szövetkezet' nek hivatalos közlönye. % •"-'*'."* M egj e 1 e n i k i n d e n -v-asá r n a p. fénziniézüíek bukása. Rövid időközökben tekintélyes pénzintézetek bnkása tölti be a hírlapok hasábjait. A levegő telve van annak a nagy tömegnek feljajdulásáva!, amely a bukott intézetekkel közvetlenül vagy közvetve érdekösszeköttetésben volt és gondolkodóba esik a szakértelmes szemlélő a bukások okai és különösen azon kérdés felett, hogy mily módon és mely eszközökkel volna lehetséges a bukás bekövetkezését mcgalííidá­l.vo/ni és ezzel kapcsolatosan a nagyközönség koser­wsom szerzett, és az intézetek kezelésére hízoll filléreit biztosítani ? A', intézetek legtöbbje h'z ilomhól táplálkozik. Az alapi'ás, a vezetés, a kezelés, az ellen irz.és inind­nogaiinyian a bizalomból merítik az er./t a hivatás lm/ ; azokhoz a pénzügyi mairpuViciókhoz, melyeknek sikere nem lendít akkorát gazdasági életünk előre­haladásán, mint a mekkora visszaesést eredményez a sikertelen működés százezrek érdekkörében. A bizalom bár egyike a társadalmi érintkezés legszebb vonásainak, de nem elég erős alap arra nézve, hogy ez lehessen milliók forgásának a tengelye, a nagy­közönség megtakarított filléreinek a biztosítéka. A bukások Mindegyikénél élöbmMk rejtekéből az ártatlan „Bizalom" és megérteti a károsult nagy közönséggel, hogy -az igazgató bizalommal volt a kezelő személyzet iránt; az igazgatóság bízott az igazgatóban; a felügyelő bizottság teljes bizalommal viseltetett-az igazgatósággal szemben és a közgyűlés bízott valamennyiben. A sok bizalom között az intézet megbukott és a kiábrándulok kezdik belátni, hogy a bizalom, egy maga nem 'nyújt garamiját az íntézet^szilárdságáról ^sí^á nagyközöjs.ég,vériekéinek• megóvtöááról. r', . • "' ' ' " Ma .napság.--a* bizalom-uralja ázt á tért, hol a komoly kötelesség teljesítésnek volna a helye. A bizalom csalc t*gy 'emberi vonái és nem munka. A „Zalamegye" tárcája. IS • Irta: Gosztonyi Jenő A balavány, szőke Irány nesztelenül húzta meg magát a rozzant karos^ékt^ sci^^^#vtBkB'tfitéiBali'-ai >l távolban látszott kaláíi^ól^X^^'^Jge^lbjlfti o-úk^" ' félve megrezzenj h^ sáz ajtó '•vflyi.ljoVgoJit.-'.és valamelyik kis testvérke^' :^hidegtől dvipirultt. ar'g^vah befutott a meleg, fűtött szobába; vtgy a rekedten ketyegi ára berregő csengésével óranegyedet' jelzett. Lizjs fényben ragyogo szemei ilyenkor félelmetesen villogtak és ijesztően sáppádt aica dacosra vált. A szűk, de csinosan bútorozott szobában bágyatagon széria fényét a pislánkoló lángcafranJ. Híncosképü töpj­rödött asszony ült az asztal mellettós szorgalmasan öl:ö­getett. Időnkint, lopva, futólag leányára tekintett és lá'va annak fájdalomtól megtölt arcát, csak nehezen tudott egy-egy kebléből előtörő sóhajt elnyomni az ajk in. Majd hirtelen, munkája közben egy pillanatra megfelefke/ve a rettentő valóságról, beleszólt a nyomasztó, kísérteties csendbe. -- Kissé késő jön Péter! És megrettenve a saját hangjától, nyombjn el­hallgatott. A leány szemöldökét összevonva, kihívó bangón felelt; — Azt hiszi, akármikor jön, elég korán. — De Magda, hisz nem szabadulhat koiább.in az irodából, csak a mikor a fő 'ők távoz:k. — Az mindegy. Ha valakinek menyasszonya van és szereti menyasszonyán, úgy azt nem turtóztatj i semmi. Az öreg asszony már errefefé fordult. Idiig csak a homályos szöglet felé stftfdüvá ment feleletet adni. — Ha szereti menyaw.ouy.it.! Magda .csak nem mondhatod azt., hogv ő nem szeret téged? Hi« p-í az Pénzintézetek sikeres érvényesüléséhez pedig komoly és szakőrtelmes munka szükséges. A bizalomnak itt nincs helye, mert ez bénitólag hat az intézet szerves egészének a működésében. Tegye inog a kezelő személyzet pontosan és lelki­ismeretesen munkáját és. ne számítson senkinek a bizalmára! Feleljen meg az igazgató alnpszabályszerü kötel­meinek; ne legyen bizalmas Meló és ne lessé a bizalmat felüirél! Teljesítse az igazgatóság a legnagyobb keres­kedői gondossággal a vezetésben kijelölt sokféle feladatait. Ne bújjék a bizalmatlanság köntösébe, hanem fürkésző széniekkel lásson el minden .ova, IikI az intézet i'id. i.uő 1, a nagyközönség javóról és az alatta niűvödok pontost kötelesség teljesítéséről virn a szó. A felügyelő bizottság erkö'Csi és anyagi fele­lősségének teljes tudatában feleljen meg ellenőrző feladatának, a bizalmat küszöbölje ki működésének minden teréről, a bizalmasság helyett győződjék meg a vezetés helyességéről, az alapszabályszerü kötelmek pontos betartásáról, a százezerek elszámo­lásának valóságáról és minden vagyonállománynak birtokban lételéről! Végül a közgyűlés se bízzék senkiben, hanem mindenre kiterjedő ellenőrző hatalmánál fogva mélyre­ható bírálatot gyakoroljon mindazoknak munkássága felett, kiknek jogot adott a kezelésre, az intézet vezetésére és az ellenőrzésre. Ebből következik, hogy pénzintézeteink szilárd­ságának és biztos alapjának egyik feltétele a szak­értelmes és komoly munka. i| Menjünk tovább! Az intézetek személyzete, igazgatósági és felü­gyelő bizottsági tagjai tisztelet a kivételeknek igen sok esetben minden szakértelem hiányában a barátság, rokonság és. sógorság révén jutnak tisztségükhöz. Nem is vizsgálják, van-e az állásra rá­ember utolsó csepp vérét is fő áldozná érted! És te igy nyilatkozol róla. Ez hálátlanság. Szinte maga is megijedt, mikor az utolsó szót ki­mondta. I)e már kicsuszszaut ajkán s visszaszini többé nem lehetett. Fel kellett mái most venni leánvával a keztyüt, — Jól van mam m, csak korholj. Mivel érdemlettem ezt éppen tőled, azt nem tudom. De senki sem fogja velem azt elhitetni, hogy Péter szeret. Különben is miért szeretn^? Asszony kell neki a házhoz, ki öreg uapjaiban ápoljü, gondját viselje és véletlenül belém botlo't. • — De kaphatott volni olyat is, kinek pénzzé van ós mégis téged vesz el mindon szegénységeddel együtt — Az csak mesebeszéd. Kinek .pénze van, az nem megy feleségül oly emberhez, ki mír betö tótte a negy­venedik évét. 111 c>ak nem csúf, mint az éjszaka. De iút leányt elvenni a pénzeért nem minden ember je'lemével egyezik . . . A mama örült, hogy valamibe kapaszkodhatott. — Péter pedig szilárd jellem ! — Jellem ! Hát kellet nagyobb jellem Sándornál'.'' Az öreg, összetöpörödött asszony iegyőzöttnek hitte mását pusztán a név hallatára s fejét lehajtva el­hallgaott . . . * ... A Sándor jelleme. E név viselője, volt Magda sz- relme zsenge gyermek­korától s az marad mig soká. Ná'uk lakott a sötét údvari szobában és szorgalmasan tanult kora reggeltől ké>ő alkonyatig. Vkkor bejött hozzájuk és beszélt jövő jéről, melyben M agdának is kiváló szerep fogjútni. Mi d kis diák jött od.i es náluk _ lakott, a mig a kérlelhetetlen halai el nem ragadta ... És Magda látta, mint hull a rideg göröngy egyszerű festett koporsójára elhantolva íelkéaek álmait. Eyyűtt szőtték azokat Sándorral és csók is csattant, oh kor, ha a mama kibotorkált és magukra mar idtak. Csak néhány bet volt hátra, hogy Sándor az utolsó szigorlat ír is 1 tegye, mely biztosit ja szamára az oklevelet és a jövőt, Mennyit kellett az alatt tűrni és szenvedni, sokszor hónapokig is adós maradt a szobáén járó bérö«szeaci 1 Aztán szüleivel is vhzályb.i elegyede t, termeltségük, megfelelő szakképzettségük, hanem igenis nézik az állással összefüggő jövedelmeket, a jogokat, nem törődve a kötelességekkel. Mikor azután az intézet bukik, azzal védekez­nek, hogy ez seiu értett hozzá, meg amaz sem, meg a harmadik sem és csak a bizalom őrangyalára bízták az egész dolgot. Ebből következik, hogy a vezetőség és ellen­őrzők választásakor dobjuk felre a családi nexusokat, a barátsági vonatkozásokat ós csakis «vra való, szakértelmes és dolgozni szerető egyéneket mliáz/.tuú fel vezetési és ellenőrzési jogkörrel, kik vagvoni és egyéni értékükkel minden tekintetben garantiat nyújtanak. Ha még egy lépéssel tovább mcgyilyk, belát- , hatjuk, hogy mihános számadásra kötelező tóné­nviink a mai alakjában nem felel ineg. A királyi törvényszéknek hiába nyítj jak be a zárszámadásokat, az azokból sem eligazodni, sem a hiányosságokra rá önni solia cem fog, mert a birák lehetnek kitiinó jogászok, de fa könyveléshez nem értenek. IIa pedig nem értenek, akkor az eléjük adott mérlegekből semmit sem következtethetnek, Hanem igenis a mai törvényes szokásnál sokkal hatba tósabb volna, ha kerületi szakértők három havonkint az összes intézeteket előre be nem jelentett időben meglátogatnák, ott alapos vizsgálatot tartanának és erről minden egyes esetben a törvényszéket értesítenék. Vagyis nézetem szerint az említett .három te-­nyező: a komoly múnlca, szakértelmes vezetőség-As-f a kerületi törvényszéki szakértők működése volna csak képes pénzintézeteink gazdasági érvényesülését biztosítani. ; 'V Balassa Benó. kik nem segélyezték, mihelyt kiszivárgott a hír, hogy Sándor egy szegény leányt, akar nőül venni. De ő tánto­ríthatatlanul hű maradt ígéretéhez. Később megbéküllek ós az öreg Horuályi maga jött e', hogy Magdát szem­ügyre vegye. Terveket koholtak ós a leánv ízemérines pirulással halllgatta az ifjút, mikor a családi tűzhely ala­pítására is gyengéd célzásokat tet^t. ^ . . ' 4--t-JÉ¥ ,lMáftf$!8'.fc-oda 'fog "kÖTtozm.I^zzánk. — Hát kis öcséimmel mit csináljunk? — Azokat majd kitaníttatjuk. Pistából majd katonát nevelünk. Nézd csak, milyen hajlama van rá, — szólt a mosolygó apróságra mutatva, ki nádpálcán nyargalászott •a szobában és eltört trombitáján mindenáron bar i riadót akar fúni. — Csákó is illik ám a huszár fejére, — kacagott Magda. De alig mondta ki a szót,, mikor mír Sándor a tegnapi újságpapírból hevenyészett csákót formált. Es hogy az k sz volt, ott pityergett már a másik is, hogy csináljon hajókát neki. — Ez meg jó lesz tengerésznek ! És igy teltek a napok egymásután. De jött a vég­zetes betegség, mely rohamos gyorsaságában kegyetlen volt a megsemmisítésig. A leányt közel sem eresztették ágyához, ne hogy a fertőző betegség őt is elragadja. De egy őrizetlen pilla­natban bejutott hozzá és egy forró csókot lehelt a beteg ajkára. Az felnyitotta homályos megtört szemáies ezt susogta : — Magda meghalok. De meg a síron túl is szeretni foglak. A siromra ültess néhány szál ibolyát. Sándor az éj folyamán meghalt . . . * Hirtelen csengetnek. A tűnődő álmadozásnak, melyet egy év óta napjában számtalanszor ától, ímhol..vége .van. . Péter jön, az.uj vőlegénye; szikár, egyenes tartású férfi, zúzmarás bajszával a leány forró, piros ajkát keresi és Magda megadással tűri a csókot. De majd n langyos tavaszi szellő sejtelmes fuval­mát a ki fogják dugni egy horpadt sírhanton reszkető fejüket a fázós ibolyák . . . IVla.i számunktioz fél ív melléklet var» nssfltniwa

Next

/
Oldalképek
Tartalom