Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

XX. évfolyam Eá

e

rszeg, 190Í. augusztus 25. 34. szám, Hl I I II! Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedevre 2 Kor. Egy szára ára 20 fül. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Ny ilt-tér petit sora 24 fii. társadalmi, Mvairi ss mimú hetilap. A lap szellpmi és anvagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bei ra e n t e 11 en I e vei eket esa k ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyVedi kamara" „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,, szövetkezet ' nek hivatalos közlönye. 3VC egj e 1 e xx ± üs: m i n d e n a Mire íaniüassuk gyermekeinkéi? Nagy gond gyermekes embernek, hogy mire nevelje fiait? Aki sorra veszi az életpályákat és azt látja, hogy minden pályán vannak emberek, akiknek a pályaválasztás sikerült, ellenben vannak elég számban olyanok is, akik pályájukat eltévesztették: bizony kételkedve áll meg a váló uton, váljon a középiskola felé induljon-e az elemi iskolát végzett fiával, vagy pedig elvezesse őket valamelyik becsületes iparos műhelyébe? Pedig hát tanácsban nincs hiány. Naponként olvastam az újságokban, hogy Magyarországon az intelligens proletariátust a középiskolák szaporítják; mert sok a tanult és félig tanult ember, akiket nem lehet mind az íróasztalok mellett elhelyezni. Sok az eszkimó, kevés a fóka ... Ellenben az iparos és kereskedői pályán sok a hely, amelyet nem magyar emberek töltenek be, hanem idegenek. Még pedig ezek az idegenek a jobb, a jövedelmezőbb helyeket foglalják el a gyárakban és nagyobb üzletekben. Nyilván az az oka ennek, hogy mi magyarok nem igen tudjuk magunkat a kor és visszonyok követelményeihez alkalmazni. Ha fogytán van a földünk, az utolsó párcellák vételárán fiainkból ügyvédet, orvost, mérnököt, hivatalnokot taníttatunk, ha a gyerek tanul, vagy protekcióval mentesíteni tudjuk a sekundától. Ha renitens a fiu, akkor gazda, katona lesz belőle, — legfelebb patikárius, ha rokonság és összeköttetés révén van reménységünk, hogy majd patikajogot szerezhetünk neki. A legtöbb sikerületlen gyermekből azonban mégis dijnok, legfelebb írnok lesz a vármegyén, vagy a bíróságnál. Hát minden attól függ, hogy a fiu milyen. Ha eszes, ügyes, stréber és szorgalmas, akar miniszter is lehet belőle; ha szamár és lump, hát akkor . . . elzüllik, amiként irni és mondani szokás. Mindez a földbirtokosok és láteiuerek gyermekeire áll; mert ritkaság az, hogy ilyen ember mesterségre vagy kereskedésbe adja fiát. Talán jól is teszi; mert én ahánv zsentri vagy lateirier gyermeket ismertem, aki iparos vagy kereskedői pályára lepett, az mind — .dijnokságon végezte. Jómódú szomszédom azonban molnármester, akinek egyik fia plébános, a másik műlakatos, a harmadik kereskedelmi ügynök, a negyedik és ötödik molnár legény; a leányát elvette a jegyző, a másikat, (mert jövőre ezen a vidéken lesznek a hadgyakorlatok) bizonyára megkéreti egy vagy két katonatiszt, mert bőven telik káucióra. Az én szomszédom so'ta sem töprenkedett azon, hogy mire nevelje fiait; ép oly gond nélkül adta be az elsőt gymnasiumba, amint a többit a boltba és műhelyekbe. Es ime! valamennyi gyermek sikerült! Azóta, hogy az én két nebulóm is felcseperedett és elfogott a töprengés, nagy embernek kezdem tartani szomszédomat. El is mentem hozzá tanácsért. Azt mondotta, hogv mindegy az, elején meglátom már, hogy mire válnak. Ha bírják a gymnásiumot, az lesz jó ; ha nem birják, — a suszterság is olyan hivatal, amihez derék ember kell. A jó tanács hallatára feleségem elájult, de én rnég inkább tanácstalan lettem. Mig azután a jegyző felvilágosított. Uri ember ne töprenkedjék azon, hogy melyik pályára adja a gyermekét — mondá — mert csak egy van számára. Hivatalnok lesz — punktum. Magyar urnák, ha nem tud megélni az ősi földön, nincs más választása; mert a mi fajunkból merően hiányzik a modern kor élelmessége. A magvar úrfi világravalósága csak astréberségben nyilatkozik meg; lll II A „Zalamegye" tárcája. I^éső. Szenvedély! Te vad kényura az emberi akaratnak, mennyi fájdalom, bánat, sőt gonoszságnak vagy te szülőoka! Felkorbácsolod, mint vihar a tengert, a csendes, nyugodt életet. Jaj annak, ki nem válik urává szenvedélyének! Mert ha ez uralkodik felettünk, éreztetni fogja önkényé teljes hatalmát, rabbilincsekbe ver bennünket, görnyedünk alatta és szabadulni előle nem vagyunk képesek. Ámde ha higgadt eszünk föléje kerekedik; ha van elég erélyünk, hogy szenvedélyeinknek dacoskodva ellenálljunk: akkor visszaszorítjuk ezeket, távol tartjuk tőlünk és ami eszünk uralkodik felettük. De hány ilyen szellemi atléta van, ki a köztéren, mint győztes, kerekedik felül, ha az ellenfélt, a/.t a bizonyos szenvedélyt, — — szerelemnek hívják? — — Berkes József is ily harcot vívott szenvedélyével, — szerelmével. Nini! az erőteljes férfi hogy görnyed az ellenféllel való viaskodásban. Berkesnek álmailanok az éjszakái; nappal bolyong nagy udvarán, kertjében, mint az árnyék. A máskor oly közlékeny ember rá sem tekint a cselédségre; folylon-Folyvást töpreng magában: mit tegyen, mit kezdjen? Berkes szerelmes, szive egész hevével szeret egy leányt; ez van vele nappal gondolataiban, nem hagyja öt el éjjeli álmaiban. Csendes jámbor természetű, szép, nagyon szép 21 éves leány a Lenke. Ezt az angyali teremtést szereti ö ; szereti forrón, egy husz éves ifjú szenvedélyével. S igy szereti az ilju leányt Berkes, aki ma — 55 éves. íme, ez az! A nagy korküiömbség az, mely Berkest visszatartja attól, hogy az annyira imádoltnak bevallja szerelmét. A büszke férfi hányja el magától minden tekintélyét, boruljon le vad szenvedélylyel a kedves kis lány előtt, kit tulajdonképen ő nevelt fel, kit a nevelő apjának tekint; vallja be neki égető szerelmét; mondja el neki, mennyit szenved miatta ! Nem kell-e félnie attól, hogy Lenke vad nevetéssel szökik el mellőle? Ő, a szürkülő hajú férfi, valljon szerelmet egy élete tavaszán, tán ábrándokkal teli lánykának? Nem! Nem teszi ezt! Hányszor állt meg napjában, a tükör előtt? Hát igazán oly öreg volna már, hogy szeretetével nem volna képes magához vonzani egy ifjú leányt ? E kérdésnél mindenkor, mint intő példa jelent meg előtte eddigi élete. * -X- * Berkes mint fiatal gazdatiszt került Boros Bálint uram gazdaságába. Minta gazdaság volt ez. Az öreg Boros, kinek gyermekei nem voltak, már nem bírta az utánjárást, beteges volt, te hit fiatal erőre volt'szüksége. Berkes kedves és törekvő fiatal ember volt, ki csakhamar befészkelte magát gazdája és ennéf sokkal ifjabb felesége szivébe. Igy élt itt éveken át, mintha nem is idegen, hanem a családhoz tartozott volna. Az öreg, betegeskedő Borosnak ismerte minden bogarait, el tudott járni kedvében. Végre meghalt az öreg, egyedül maradt az asszony. Gyenge lett volna az asszonyi kéz ily nagy gazdaság vezetésére ; tehát kétszeres erővel ragaszkodott az ifjúhoz. Mi lenne most belőle, ha ez is elhagyná ? Az egyedüllét, a fohton egymásra való utakis. szorosabbá fűzte egymáshoz a két embert. Az asszony erőteljes munkatáisat talált az ifjúban, a szegény ifjú meg gondnélküli eltartóját látta az asszonyban. Igy telt el két év . . . Egy szép tavaszi napon, midőn együtt mentek egy távolabbi majorba, az űrnő mindegyre közlékenyebb lett; elmondta minden buját, I a,.U : mennyire megunta már az egyedüllétet. Az iljú umélkodva hallgatja. Az asszony mindinkább belemeiogszik fejtegetéseibe s ott a fasor végén hirtelen megáll s mélyen beletekint a fiatalember szemébe: I . .11: , a megyei községi- és körjegyzők, a L-égrádi takarékpénztár és önsegélyző s á ur xx a ;p. ehhez azonban a társadalmi közviszonyok széles teret biztosítanak számára. Lám! a feleségem nagybátyja miniszteri tanácsos; az én atyámfiai mind szolgabirák; szegről-végről rokonom a .... i főispán; sőt van egy kánonok rokonunk is, akinek a püspökségétől varja az egész família az ősi cimer megaranyozasát. A Gyuri fiam már is stréber; hizeleg az anyjának és zsarnokoskodik a házban, de azért barátkozik a Spitzer szomszéd Elemér fiával, aki ífyilyái) professzor lesz a medikán . . . Én tehát, a gimnáziumba iratom a nebulóimat: legven belőlük főispán, miniszteri tanácsos, szolgabíró vagy kataszteros, legrosszabb esetben . . . jégkárbecslő. * Mégis mikor meggondolom a dolgot, érzem, hogy valami hiba van bennünk, magyar urakban. Lám ! a molnár szomszéd nyugodtabban ereszti szárnyaira fiait. A lakatos, a kereskedő, a két molnár nem stréberség utján mennek valamire, hanem dolgoznak és szereznek. Lehet, hogy az én fiaim ősi öröksége, mire miniszteri tanácsosok vagy törvényszéki elnökök lesznek, már a szomszéd niűlakatos fiáé lesz. Bizton tudom, hogy a két molnárlegény már az apjuk életében gőzmalmot állit az útszélre s a kereskedő majd idővel vicinálist futtat erre s az én ősi kúriám csenevész nyrrlái helyére modern parkot plántál. Nekünk látnunk kell, hogy uraságban hogyan fogyatkozik meg a családunk. Én még földes ur vagyok, már kétszer megbuktam, mint képviselőjelelt, midőn tekintélyemnél fogva a környék bizalma felém fordult; — a fiaim már csak hivatalra áspirál hatnak. Ellenben a molnár szomszéd egész nap a feleit csóválja a fejét, hogy a fiai urak, igazi urak lettek . . . Biz Isten! furcsák a végzet utjai! Az én fiaim számára a gymnasiumon át vezet az ut a sivár, — József! mondja csak édes József, nem vélte ön észre, hogy mily őszinte vagyok ön iránt, — mennyire szeretem ? És József? József megdöbbent e nyilatkozatra. Nem tudott azonnal szóhoz jutni. Az asszony észrevette zavarát és legott segítségére sietett: — Tudom, hogy megleptem önt hirtelenségemmel. Ne nyilatkozzék, oh ne nyilatkozzék azonnal, József! Nyolc napi gondolkodási időt engedek önnek. Berkes József elment szótlanul, gondolatokba mélyedve. A vidám ifjúból komoly férfi lett. Nyolc napot töltött komor visszavonultságban. Az nrnő hagyta. Mintha két lelke volna Berkesnek és mindegyik önmagában gondolkoznék : — Már hogy vennéd el feleségül a nálad t.-ín 30 évvel idősebb asszonyt? Hát tudnád-e öt szeretni? Hű volnál-e hozzá? — Ezt kérdezte az egyik. — Milyen sors vár reád. ha elutasítod. Nem elég . csinos és kellemes asszony még? Már hogyne szerethetnéd? És a vagyona, a gazdasága? — Ezt válaszolta a másik. A nyolc nap eltelt. És Berkes József a második lelkére hallgatott. Az özvegyasszony férje lett. * * * Sok év mult el azóta. Berkes dolgozott, munkálkodott egyre. Ebben lelte minden örömét. Hű, odaadó férj volt. Csak valami hiányzott szivében, a mit ifjú korában nem volt alkalma éreznie és most sem érez. Az asszony meg egyre idősebb lett. A férfi nyugodtan tűrte zsörtölődéseit. Gyermokök nem volt, de hozott némi vidámságot az egyhangú életbea kis Lenke, a ki fiatalon árvaságra jutván, mint az asszony rokona, került a házba. Az asszony sokáig betegeskedett. Ezer szerencse, hogy az immár fölserdült Lenke láthatta el a ház teendőit. Mikor aztán az öreg urnö meghalt, már akkor Berkes József túlhaladta azon kort, mit »java férfikor«nak neveznek. József , mint, becsületes, jólelkű ember, őszintén fájlalta neje elhunytát. Mai számuiak;tic>z fél iv mellé

1*

1^ van csatolva.