Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
XX. évfolyam /ala-Egerszeg, 190Í. augusztus 31. szám A lap szellemi és anvagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. In- rmcntetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. „Z al a me£>yei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi 'camara" a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek, Valamint a Xiégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. IVt e g j el e n i k: m i n d. e n "A7- a s á x^ a ;p. i kivándorlás állapota és a törpebirtokos liolyzeto ZalavármGyyében. ín. Befejező közlemény. A kivándorlás okainak megismertetésével egyattal megtaláltuk azon intézkedéseket és eszközöket, a melyek segítségével a kivándorlást nemcsak a legszűkebb körre szoríthatjuk a jövőben, hanem egyúttal a kisember sorsán is lényegeseh javíthatunk. Még számos feladat vár az államra és a társadalomra e téren, a mely feladatok teljesítése fontos közgazdasági és socialpolitikai kérdések megoldását képezi s a mely kérdések gyakorlati kivitelében szükség is van arra, hogy azokat népünk minden rétege buzgón támogassa A törpebirtokosok és kisemberek sorsáról van a szó, — a leggyengébb elemek felsegélyezéséről ! — Ha ezen eszközöket szemügyre vesszük, első sorban kívánatosnak mutatkozik a földadónak leszállítása és arányosabb elosztása, számos, evvel összeköttetésben levő közterhek redukálása és a községi kiadásoknak a legszükségesebbre való szorítása. Mert nehéz e teher és legnehezebben viseli ezt a törpebirtokos, a ki azonfelül az aránytalanul elosztott személyadóval és véradóval különben is erősen van sújtva. Láttuk, mily nehezére esik ezen törpebirtokosnak az adók és közterhek viselése és évi kiadásainak minő lényeges részét képezi ebbeli feladatának teljesítése — akkor, a midőn a közgazdasági általános pangás mellett az amugyis szük korlátok közé szorított bevétele évről-évre nem hogy szaporodik, — hanem eladósodása fokozatosan előre halad. Eladősodását másrészt olcsóbb hitel nyújtásával lehetne még némileg enyhíteni, a melyre első sorban a hitelszövetkezetek vannak hivatva. Ezek terjesztésére, szervezésére, felügyeletére, a takarékossági hajlam felébresztésére az intelligensebb osztályok vannak hivatva; — első sorban a lelkészek, tanítók, vidéki középbirtokosok A mely jól szervezett és vezetett vidéki hitelszövetkezetekkel kapcsolatban fogyasztási és értékesítő és tejszövetkezeteket kellene létesíteni. Nagyon felaprózott birtokviszonyok mellett bizonyos elővigyázattal a tagosítás keresztülvitelétől is várhatunk sikert és a gazdálkodási viszonyok javulását. A túlságos felaprőzás — a gazdasági pro.letarius osztálynak képződésére vezet. Ezt kellene törvényes intézkedésekkel meggátolni, mely önkénytelen a birtokminímum megállapításához fogna vezetni. Es mig egyrészt a túlságos feldarabol st meggátolnék, másrészt törvényes intézkedésekkel kellene a nagybirtok lekötését -— mint elavult és egészségtelen intézményt —- megszüntetni; sürü lakossággal biró vidékeken ezen olcsóbb nagybirbirtokokat állami uton összevásárolni és telepilés utján az egészséges kisbirtokos osztályt megerősíteni. Mert virágzó gazdasági viszonyokat csak azon országokban látunk, a hol egy intelligens munkás és vagyonos középbiátokog osztályon kivitTegy erős, munkás kisbirtokossjsztályra támaszkodhat ik az állam. De tisztán a talajerő fenntartása, a termelés állandósítása szempontjából is kívánatos ezen kedvezői) birtokfelosztási arány, mert a jobb mivelési rendszerek elsajátítása után állandóan csak ott vár balunk sikert, a hol az erősebb állati felszerelés mellett a talajerő visszapótlásának problémája biztosítva van. Ez, pedig éppen a kisbirtokra nézve kedvező, mely aránylag legerősebben van instruálva. De ehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy nemcsak a megfelelő gazdasági terület kell a kisbirtokos osztály boldogulásához, hanem a kellő szakértelem is. Erre nézve az általános népoktatás javításán kívül — mely vármegyénk bm küA „Zalamegye" tárcája. Kúy sziV története. "Vei-. A gyászoló család visszatéit a temetőből. Mindössze hárman yoltak : apa, anya és leány. Vörösre sitt szemük ijesztően villogott ki a sápadt arcból. A lefíig gönyözött tótét szalon egyik sarkába húzódott az anya es melleje a 14 éves, most már egyetlen és legkedvesebb leány. Az apa összefont karokkal állt egy helyen és merev tekintettel nézett a semmibe. Minden c«upa szomoiuság, bánat és kétségbeesés. A sötét szoba,a hatalmas, odon, faragott butoiok, a lefüggönyözött tükrök, mind ijesztően, komor hatást tesznek a szemlélőre. Még az is csupa fájdalom és kétségbeesés, a mint az anya a legnagyobb s/eret ttel, imádattal magához szorítja megmaradt leányát. Hisz most erre fordítja minden szeretelet, melyet eddig kettejük között megosztott, ez lesz élete nek célja, vigasza, mindene. — Milyen egyedül vagyunk most és előbb meg mennyien voltunk ! Szólal meg a leány, nem is sejtvén, hogy egyszeiii szavaival mily nagy igazságot mondott. — És ezentúl mindig igy leszünk . . . zokog a/ anya. — Nagyapa még nem jött meg? pedig hogy vártuk ós hogy várta O is utolsó perc ben . . . Az apa odajött, átöleli a két síró teremtést. legdrágábbjait és a kemény ka'ona, nz elet küzdelmeiben megedzet.t férfi, órák hosszáig elsír, mint egy gyermek. Majd fölugrik és mellét verve, vad, szenvedélyes hangon kiáltja : — Én vagyok az oka, én vagyok az oka ! . . . Az előszobában lassú, kopogó lépések hallatszanak és a küszöbön megjelenik a fájdalom es évek súlya alatt megtört ősz nagyatya. Egy pillanat s mindhárman az öreg nyakán függnek hangos zokogással. Mert ilyen a fájdalom: akár uj bánat jő számára, akár vigasztalás, az csak siralomra uj siralmat ho'. — Későn jöttem ? kerdt az agg. — Ké.-őn ! sikolt az anya és ájultan omlik apja lá bai ele Az eszméletlen nőt magához térítik és a/ apa,fáj dalomtól megtört hangon elkezdi a legszomorúbb elbeszélést, mely számára létezik e világon, lányának halálát. * * * Klára minden áron színésznő akait lenni! 0' an. mint nagy névrokona, ki a népszínház deszkáin hódítja a léi fi sziveket; vagy talán még nagyobb. Álmaiban gyakran látta maga előtt az ezerfejü közönségét, a mint őiiiltkent tapsol és kedvencét viiágsirba temeti. És ez a kedvenc ő volt. — Tehetsége volt hozzá ; ha énekel', az ablak alatt mindenki megállott, hallgatni az isteni hangokat, melyeK i boltozatos szájüregből mindéi megerőltetés nélkül előtörtek. Ha fár.cvigaiomba ment, egész kör képződött ko rülötte és bámulták kecses, hajlékony termetét, gyors mo/dulatait, apró kis lábait. A fiatalság törte magát érte, de ő egyik iránt s^m mutatott semmi nemű von zalmat. Az ő idealja, mely fele állandóan fordította ibolyakék szemeit, fönn trónolt magasan, elérhetetlenül az Olimpusz tetején; az ő szeretője az egyik múzsa volt — a legcsaltább. Klára vágyainak megdönthetetlen akadálya atyjának akarata volt. Mikor először említette, hogy színésznő akar lenni, nevetett rajta. — Te akainál színésznő lenni kicsikém ? aztán mit tudsz? Ilyenkor Klára a legkomolyabban oda állt a zen gora elé, puKkedlit vágott és bemutatta „művészetét" a t. c. közönség előtt. Népdallal kezdte és operettevcl végezte. Aztán segített ntki a kis nővéie, majd apa kísérte szép ha -zus hangon es végre az egész család vígan enekt Ite a „kis alamuszi", meg a „nebánisvirág" kedves kupiéit. lönösen a felekezeti iskoláknál — sajnos — még nem tili a kor magaslatán, — a specialis gazdasági oktatást is kell kiemelnünk, melvgazdasági ismétli' iskolák szaporítását, löldtnives iskolák életbeléptetését és a paraszt mintagazdaságok szaporítását, népkönyvtárak felállítását, a gazdasági vándoroktatást, ennek különféle módozataival foglalná magában. Szőlőtermő vidékeinken a szőlőtermelés okszerű elveinek gyakorlati bemutatása, az amerikai szőlőoltványokkal való bánásmód, ojt.ási és metszési tanfolyamok a vidéken sat. sat. alkalmatos eszközöknek bizonyultak be. Phylloxera vidékeken amerikai szőlőojtványok ingvenes kiosztása értelmesebb kisgazdák közt — fokozza a kedvet és elősegíti a költséges telepítést. Ezekre nézve már vannak ugyan vármegyénknek is kezdeményezések, de ezeket folytatni, sőt fokozni is kell. A kisbirtokos kezén levő nemzeti vagyon oltalmazása és biztosítása — számos család tönkremenésének meggátolása szempontjából szükséges intézkedéseknek tartanám, ha a tüzreödészeti szabályzatok erélyesebb kezelését és ellenőrzését is foganatosítva látnók vármegyénkben, a hol a. tűzrendészet hiányos és fogyatékos különösen faluhelyen. Nem rendelkezünk építkezési szabályrendeleiekkel, a melyek segélyével és az előbbi tűzrendészet helyes alkalmazásával a gyakori Itízesetek számát lényegesen redukálhatnék —jobbára még zsuppos tetőzetü fálvaiokban, míglen számos vidéki lakos elszegényedését evvel egyúttal megakadályoznók. Ehhez járulna a pauschalis vagyis törzsbíztositásolv terjesztése a vidéki kisgazdák körében — mig másrészt a jégbiztositási elvíselhellen magas dijak leszállítása — a biztosítási eszmének állandó követőket szerezne Sajnos, hogy éppen a jég dijak jelenlegi állapota — megszámlálhatlan nemzeti vagyont, hagy évről-évre az elemi liyenkct mindannyian ho'dogak és megelege.dettek voltík. De trtéüsem mind! Maga a fV'wz ereplő csak hol dogtalenságot érzett. Lassanként teljesen meggyökerezet í benne az eszme: színésznővé lenni. De az apa hailan sem akart íóla, i.őt utóbb meg említését is m"gti!tottalvlára magába zárta bánatát es mialatt vidám da iokat vidám kepp I énekeit, szüntelenül rögeszméjére gon- ' dalva, lassan hervadt a lelki baj alatt. — Ye^re ágyba dőlt és mauas láz gvötörte. Orvos, szülő, nővér hasztalan álltak Igya felett, szenvedésein nem segíthettek. Egv este Klára minden átmenet nélkül kijelentette, hogy jobban erzi magát. Csakuuyan magányoian felöltözködött és sétált alá és fel a szobában. Koromfekete, haja ragyogó, hí. ban égő szemei csodálatosan illettek halavány arcához. Gyönyörű nyári este volt; az ablaktm friss enyhe levegő tódult le a földi lakókra. Klára zongorához ült és egy sz rmoru, 'gen szomorú dalt kezdett énekelni. Kezei reszkettek a gyengeségtől, de hangja bennső erőtől csengett. Még soha, igy nem énekelt. Oly isteni szépen es mély érzéssel dalolta: „Jó lesz ottan megpihenni, Oda lent már nem fáj semmi . ." hogy a hallgatók arcán könnyek peregtek. Mindig halkabban és halkabban szól az ének; végre egészen elhal. Klára mintha álom tól ébredt volna fel. megrázkódott, eg,- hangosat sikoltott és arccal végig esett a padlón. Mire hozzátartozói odarohantak, egy sziv, egy lélekke teli sziv megszűnt dobogni, — megrepedt. * * * A komor sötét szalonban, a fekete fátyollal bevont tiikrök előtt egy kölönös csoportozat áll. A/ egyik sarokban az anya leányával, mellettük az ősz nagy at ya egymást vigasztalva a zokogástól el ei csukló hangon. Előttük áll egy féiii. ki mereven néz a a semmibe, majd mellét verve, vad, szenvedélye;, hangon kiáltja: — Én vagyok az oka, én vagyok az oka . . , Mai számunkhoz fél iv mel'éltlet van csatolva.
