Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

zőbb feltételek mellett érvényesíthetik szorgalmukat, mint törpebirtokukon — itthon. Hátránnyal a gazdasági viszonyokra ezen kivándorlás nem volt, mert munkás kézben ezen járásban hiány még nincsen. Kivándorlás — számba vehető mérvben nem volt a Ietenyei járásban. Azonban másképpen alakult ezen ügy a nagykanizsai járásban, a mely járás területéről érdemleges mozzanatok jegyezhetők lel a lefolyt évtizedben. A gelsei körjegyzéségből kivándorolt az 1893. évben 6 család 18 személlyel, visszajött 2 család 6 személlyel. — A kivándorlás Horváthszlavoniába irányult. Ujabban nem fordultak elő ilyen esetek. A sormási körjegyzőségből az 1886—1890. években kivándorolt Szlavóniába 8 család 15 egyénnel, kik vissza nem jöttek. A kiskomáromi körjegyzőséghez tartozó községekből földmives család az utolsó 10 év alatt csak 3 költözőt el, — 2 család Baranyába, 1 család Szlavonországba. De egyes egyének eltávozása észlelhető még folyton leginkább olyan esetben, ha az illetők a katonaságnál elszokván a gazdasági munkáktól, — kevés birtokkal rendelkezvén amugyis — a vasút, posta vagy más vállalatoknál keresnek állandó alkalmazást. Családos egyének inkább az iparos osztályból távoznak el — az ipar pangása folytán, — a kik vissza többet nem térnek. Ezek közül mintegy 20 iparos család költözött el Budapestre, Kanizsára, Pécsre és más városokba. A murakereszturi körjegyzőségből már jelentékenyebb a kivándorlás. Murakeresztur és Kollátszeg községekből 10 év óta 10—15 család 80 személlyel költözött el Belovár és Kőrös megyébe — birtokszerzés végett. A kivándorlás még kisebb mértékben most is tart, a melynek különleges okait abban leljük, hogy a Mura folyó gyakori áradásai folytán ezen községek nagy károkat szenvednek — ezenkívül egy 17.000 korona költséggel létesített határcsa. ornának kitisztogatása a községet terheli, melynek lakossága azonkívül évente 2400 korona legelőbért is fizet. Ezen vidéken a Murafolyó szabályozásától lehetne sokat várni. Aránylag legjelentékenyebb volt a kivándorlás a szepetneki körjegyzőségből, a honnan az utolsó 10 év alatt mintegy G0 család 180 egyénnel vándorolt ki Belovár vidékére, a kikből visszajött 5 egyén. A sürü népesség leginkább a szőlők pusztulása miatt ment el, birtokukat itten drágán eladták, amott 4—5-ször akkorát vettek ennek árán. Ha végre a megye legalsóbb fekvésű járásait is szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy dacára a talaj magas árának, a sűrű népességnek, HorvátSzlavonia közelségének és a horváth nyelv ismeretének, ezen alsó járásokból aránylag kevés kisgazda hagyja el a vármegyét. Legjelentékenyebb volt a kivándorlás még az az alsólendvai járásból, hol a lakosi körjegyzőségből 10 év alatt 130 egyén vándorolt ki, a lendvai közjegyzőségből csak 3 család, a cserencsóczi jegyszatócsüzletet nyitott. A jó Berta nénit csakhamar megszerette az egész környék. Az ég áldása szállt a kis üzletre, annyian látogatták meg őt. Egyszerre csak a mindig vidám „Berta néni"-t bánat fogta el. Konkurrenst kapott. Kétségbeesett hogy ő, a gyenge lány, hogy versenyezhet egy férfival. Egy szép nyári estén Berta a nap fáradalmait kipihenve, ajtaja elé ült. Elmerengett a múlton; gondolatai elszáitak messze, a szülővárosába. Hogy is volt. Boldog volt, de csak rövid ideig Jott a halódás, a sok bánat; most ide kei ült, i i vi»li az elet keserüsegeit. A hosszú merwigesb -n uem is vette észre, hogy szom.-zedja is, kit uiost először látott meg, kiállott ajtaja ele és mereven tekint maga elé. Ki tudja, mily bánata lehet neki is . . . És íme a konkurrensek nap-nap után látták egymást. Egyiknek sem volt ellenséges indulata a másik iránt. A két ellenfel összekerült egvszer. Megismerték egymást ; — Berta! — Dezső! Hogyan történt az ! . . . Dezső a kapott lemondó levél után nem nősült meg. Nerti feledte el szerelmét. Szülei elhaltak. Nem yolt többé maradási falujában, ő is a fővárosba jött. Császár Dezső e naptői kezdve elhanyagolta üzletét, hanem inkább a szomszédban segédkezett. A két szerelmes elmerengett a múlton ... A régieknek érezték magukat . . . A két cég egy szép napon egyesült. Békeai J"ózsef. zőkerületbó'l 76 egyén, kik kizárólag Horvát-Szlavonországba mentek jobb hazát keresni. Visszatért ezekből 12 egyén. De ezen kivándorlók közül igen kevés kisgazda volt, a legtöbb egyén a mezei munkás nép osztályból való volt. Ujabban nem is emelkedik a kivándorlás. Káros következményei ezen kivándorlásnak nem voltak. Speciális okok voltak ezen vidéken : a birtok túlságos feldarabolása, sürü népesség, a talaj magas ára, Pénzt haza a kivándorlók nem küldtek, mert családtagjaikkal mentek el. Még csekélyebb a kivándorlás a perlaki járásból. Megy ki ezen járásból Horvát Szlavonországba rövidebb hosszabb időre, szolgálatba, számos ember; — mert a túlnépesség folytán ezen járásban a megélhetó'ség igen nehéz, — de ezek ismét visszajönnek. Ujabban pedig a főbíró közvetítése mellett a Déli vasúttársaság hazai és ausztriai vonalain meglehetős díjazás mellett foglalkozást talál számos ember, a minek folytán igen ritka esetben kívánkoznak ezen járásból más országokba. Hasonló viszonyok vannak a csáktornyai járás ban is, hol a határ közelgése miatt a szomszéd országokban való tartózkodás gyakoribb ugyan, de tömeges kivándorlás itten sem észlelhető. Ha pedig végre azt kutatnók, váljon ezen elszakadott testvéreink sorsa hogyan alakul uj hazájukban, ugy megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a legtöbb esetben ők meg vannak elégedve és ha dolgoznak ott, — mert dolgozni, fáradni ott is csak kell, — lassan vagyonilag is gyarapodnak. Mindazok, kik ezen magyarországi kivándorlókkal a szomszéd Horvát Szl, vonország különféle vidékein találkoztak — mint e sorok írója maga is — örömmel láthatják, hogy ezen kivándárlók békében, megelégedésben élnek. A vagyoni gyarapodásuk a horvát sziavon nép ismert lajha természete, csekély igénye és fatalistikus gondolkodása mellett, mint szorgalmatos munkabíró mezei munkásoké és értelmes földmiveseké, majdnem bizonyos. Éppen oly jó sorsban vannak ott a hazánkból oda telepitett gazdasági cselédek a nagyobb urodalmakban. De egy körülménnyel mégis számolnunk kell ezen kivándorlntt honfitársaink sorsánál. Anyanyelvükön oktatást nem nyernek, hazafias lelkipásztorok őket nem gondozzák. Néhány generatió és elfelejtik anyanyelveket. E tekintetben a magyar társadalom mulasztást követ el. Mert azon helyekre, hol tömegesebben laknak a magyar bevándorlók, magyar tanítókat kellene küldeni vagy az állam, vagy közmivelődési társulatok költségein. A nyelv őrizné meg ősszetartási érzésüket az anyaországgal és nem fulladnának el a nagy szláv tengerbe. „Nyelvébeu él a nemzet!" Gruner Lajos. Vizgáz és elöáliiíási telepei. (Folytatása és vége.) A yizgáztelepi'k közül első sorban a pettauival akarunk foglalkozni, mely 1898. junius 20. óta van üzemben. Ez összeköttetésben van a vágóhíddal és egy jéggyárral, hűtőkészülékekkel, gőzfíii ésszel és asztalos műhellyel. A gőzgép első sorban a ventilátor és a szivattyú telepnek nyújtja a hajtóerőt. A gázmű be van rendezve 2500 lángra á 50 gyertyafény ; az épitési és felszerelési költségek 170.000 koronára rúgtak, melyek a magánosok számára keresztülvitt installacio költségeivel egv iitt kerek 200.000 koronát tettek ki. Hogy mindjárt a megnyitás napjától kezdve a fogyasztók minél nagyobb száma csatlakozhassák, a pettaui városi község, saját költségére vitte kei észtül az installációt. Az ezért járó dijakat havonta szedi be a városi hatóság és 10 év alatt teljesen törlesztetnek. A bevezetési költségek igen csekélyek, lángonként 20 koronába kerülnek. A telep áll két generátorganiturából, melyek óránkent 50 köbméter gáz előállítására képesek, továbbá 1 ventilátor, gőzkazán és gőzgépből, tisztitóból, 2 gáztartóból és szagosító készülékekből. Továbbá olyan készülék is van, a melyen a naponként előállított gázmennyiséget, le lehet olvasni; minden tartónak és kés/.üleknek azonkívül manometeije is van, mely a bennük uralkodó feszültséget legpontosabban mutatja. A felhasznált kőszént a goluboveczi bányából szer zik be, továbbá alkalmaznak wöllaui coaxot. A fűtőanyagot felvonó készülékkel pléhtartókban felhúzzák 50 kilorammonkéntEddigesak egy garniutrát alkalmaztak, melyben a gázt, a téli hónapokban naponként. 12 órán át, a nyáriakban naponkent 4 órán át állították elő. Mikor ott jártam óránként ú3 köbméter gázt állítottak elő s nyár levén, az egész napi előállítás 212 köbméter gá/ia rúgott. E gáz mennyiség előállítására 93 Kg. coaxot és 350 Kg barnaszeuet használtak fel, melynek összköltsége 6 K 76 fill. volt s igy egy köbméter gáz előállítására 4.12 fillerbe került. Junius első felében a városi hivatalban kiirt adatok szerint előállítottak naponként átlag 277 köbméter gázt, felhasználtak hozzá 77 Kg. coaxot ós 274 Kg baraszenet a gázfejlesztéshez, a tüzeléshez, a gőzfejlesztéshez pedig napjában 58 Kg coaxot és 50 Kg barnaszenet. A gázfejlesztés át.'agos tartama 4 óra 7Va percvolt. Magánosok számáia a köbméter gázt 30 fillérért világítási célokra, 20 fill. tüzelési célokra szállítják, motorok számára a város a lóerőt 16 fillérbe számítja. Az utcák világítására 3 féle lámpa áll alkalmazásban s pedig 25, 50 és 100 gyertyafényfíek, a város belső területén 30 méternyi, a külsőben ás a közökben 50—60 méternyi távolságban. A közvilágitás eredetileg a városnak 50 gyertyalágnál 04 fillérbe, 100 gyertyánál 0

p84 fillérbe került, amennyiben csak az előállítási költséget számították ; most már azonban a közvilágitás a városnak egy fillérjébe se kerül. A befektetett tőke kamatköltségeit és törlesztéseit teljesen fedezik a magánosok világításáért fizetett dijak. A mi az egyes lángok gázfogyasztását illeti, a következő, hosszas tapasztalatokon nyugvó adatok állandóknak tekinthetők s pedig fogyaszt egy 25 gyertyás láng óráuként 62 I, egy 50 gyertyás 90 1, egy 100 gyertyás 190 litert. Ha a magánfogyasztásnál felhasznált köbmeter gázt 30 fillérbe számítják, akkor óránként ugyanolyan sorban 186 fill., 2 7 fill. és 5-70 fill. árugáz fogyasztatik. A közvilágításnál alkalmazásban levő lámpák Pettauban kerek számban 50.000 km gázt használnak fel, ami, 4 fill. köbméterenként számitva, 2000 K költséget okozott. Viszonyítva a mi világításunkhoz, mely az 1900. évben 7219 K 88 fillérbe került, valóban igen csekely kiadás. Jelenleg Pettauban a bevezetett lámpák száma már is megközelíti az 1500-at, minélfogva a városi közvilágitás költségei teljesen zérusra szállottak alá. Nagy aggodalomra adott okot az izzótestek tartóssága, mert az Auer-féle harisnvák aránvlag drágák, de a tapasztalat azzal nyugtat meg, hogy egy ily izzótest átlag 1000 órán át megteszi a szolgálatot. Igaz, hogy kezdetben a magánosoknál ügye'len kezelés következtében sok izzótest pusztult el, de idővel megtanulták a lámpák szabályszerű meggyújtását s igy például a pettaui polgármester lakásán alkalmazott izzótestek 14 hónapig eltartottak. A csőháló 9000 meter hosszúságú, a főcsövek 1 méter, a mellékvezeték Va meter mélységre vannak lefektetve. Az utcai lámpások közül a 100 gyertyások gömbölyű, az 50-esek szegletes oszlopokkal bírnak. Az előbbinek beszerzési ára 70 K., az utóbbinak 24 K \ olt. Az évi üzemköltségei 9.466 koronára rúgtak, és mivel kerek számban 166.540 km gázt fogyasztottak, a köbméter gáz a városnak 6 1 fillérbe került. Ha most hozzá vesszük 200.000 K befektetési tőkének 5.5°/o nyi törlesztését, ami 11.000 K, akkor is a km gáz előállítása csak 13.4 fillérbe került. Ila fel is tesszük, hogy az utcák világítása az előbb felhozott adatoknál fogva 2000 koronába kerül, továbbá 70.000 km gáz fogyasztatik magánosok részéről világításra á 30 fill és 30.000 km gáz fűtésre á 20 fillér, akkor is 29.000 K bevétel áll elő, mely 20.466 K ki adással özemben 8.534 K tiszta nyereséget mutat fel. Zavarok az üzemben még nem fordultak elé; a világítás hatása valóban nagyszerűnek mondható; a láng tiszta fehér színben nyugodtan ég, nem kormoz, semmi szagot sem hagy hátra. Nyilvános helyiségekben üveggolyókkal látják el a lángokat, igy a fúlérős fényt a fczem igen jól ki állja. A lakosság teljesen megszokta e világítást s igen meg van vele elégedve. Egyes raagánfeleknél is szereztem be adatokat. Így Slavitsch kereskedő következőképen nyilatkozott: Azelőtt üzletemben 2 nagy villamlámpát használtam s fogyasztottam bennök naponkant 1 K 20 fillér áru petroleumof, most pedig 4 darab 50 gyertyás vizgázlángot égetek s például január hónapban 33 kin gá/.t fogyasztottam 9 K 90 fill. értékben. Január 1-től május végéig fogyasztottam 79 köbméter gázt melynek ára 23 K 70 fill. vol . A két kétkaiu lámpa hengerrel, égővel es gohóval együtt 80 koronába került, az izzótestekef még nem kelleit kicserélni (junius 24.) Osterberger szállodatulajdonos bevezetett 13 daiab 30 gyertyás, 4 darab 50 gyertyás, 6 datah 25 gyertyás iámpát és egy főzőkészüléket. Énnek berendezési költsége 501 K 16 fill volt, mely után havonként 5 K 50 fill. járadékot tizet a városna . Január 1-től május végéig fogyasztott 530 K 40 fill. ára gázt, mig ugyanebben az időben annak előtte 900 K ára petroleumot fogyasztott főzőkészülék nélkül. A gázmérő dijai Pettauban a következők : 3 láng 40 fill., 5 láng 50 fill., 10 láng 60 fill., 20 láng 90 fill , 30 láng 1 kor. 20 fill, 40 láng 1 kor. 40 fill., 50 láng 1 kor. 60 fill. havonként. Az égő belekerül 3 kor. 70 lilléi be. Az izzótestek 45 fill.-be, egy gázautomata 60—70 kor.-ba keni). Egy teljes felszerelésű lámpát szállít a város a következő árban, záró jelben az önköltségek és pedig 25 gyertyás 8 kor. 92 fill. (7,73), 50 gyerfyást 9 kor. 60 fill. (8.59), 100 gyertyást 10 kor. 60 fill. (8.93). Ez utóbbi kiadásokat 10 évi törlesztéssel havonkint fizetik le a fogyasztók. Tehát ha egv közepes ház tartást veszünk, ket 25 gyeityás ós két 50 gyertyás lánggal, a berendezésért havonként 83 fill. t kell fizetni. Személyes tapasztalataim mellett teljes hitelt kell adni azoknak a jelentéseknek, melyek a külföldről és főleg Ausztriából érkeztek a vizgáz nagy hasznáról. S csak két, helyről akarok még megemlékezni és pedig a bécsi közkórház pathologiai intézetéről és a ltzeszovf városról, melyek a vizgázt szintén bevezették. Ezek egyértelműen úgy nyilatkoznak, hogy jobb világítási eszközt képzelni sem lehet, mint ezt; ugyanis ugy az egészségtani, mint a gazdasági igényeket teljesen kielégíti. S,