Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

2 ZALAMEGYE 1901 december 22. gának gátul szolgálhatott volna. Szóval a bet­lehemi csodás fény a fizikai embert a morális emberrel összekapcsolta; mert az ember többé nem mint fizikai individium jött tekintetbe, ha­nem értékét morális becse adta meg. És ebből a morális érzésből született az a mindenható erő, amely a társadalomnak minden egyes tag­ját a legbensőbben fiizé egymáshoz és a szi­vekben a kölcsönös testvériség érzelmét kelté fel s ... ez a szeretet! Igen! a hit, remény és szeretet angyalai testvéri csókok között ölelkeztek a betlehemi jászol felett és innen röppentek szét az összes égtájak felé, hogy a föld lakóinak megvigyék a legdrágább örömhírt: «Örvendj halandó, mert ismét ember vagy és az Égnek gyermeke lettél !» Zala Vármegye felirata Miirakóznak a zágrábi érseki egyházmegyéből a szom­bathelyi püspöki egyházmegyéhez való csatolása tár­gyában. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én tartott rendes közgyűlésében, mint lapunk mult számában megírtuk, Gaal Ödön bizottsági tag indít­ványára elhatározta, hogy Muraköznek a zágrábi érseki egyházmegyéből a szombathelyi püspöki egyházme­gyéhez való csatolása tárgyában feliratot intéz a mi­niszterelnökhöz, a vallás és közoktatásügyi miniszter­hez s az országgyűlési képviselőházhoz A képviselőházhoz intézett felirat elmondja, hogy Zalavármegyének a Mura és Dráva folyók közt fekvő félszigete, az úgynevezett «Muraköz», az 1848/9-ik évi események után Zalamegye területéből kiszakittatott, területileg és politikailag Horvátországhoz, egyházi fenhatóság tekintetében pedig a szombathelyi püspöki megyéből a zágrábi püspöki megyéhez csa foltatott. Alkotmányunk helyreállításával vármegyénk em­iitett kies vidéke területileg és politikailag visszacsa­toltatott ugyan vármegyénk területéhez : azonban egy­házilag az időközben érsekséggé átalakított zágrábi egyházi hatóság alatt maradt Ez a tényleges állapot — a felirat szerint — éles ellentétben all nemcsak ősi hagyományainkkal s a történeti múlttal, hanem országos alaptörvényeinkkel is, amelyek hazánk területének épségét, elidegenithet­lenségét, sértetlen fentarlását biztosítják; mert ez az integritás nemcsak a területi, hanem a politikai ép­ségből, integritásból is, ez pedig közjogi szoros érte­lemben véve nemcsak abból áll, hogy a haza minden legkisebb területe is részt vehessen annak politikai működésében, hogy az ország igazgatási szervezetéből kiszakítva ne legyen s hazai törvények szerint és hazai hatóságok által kormányoztassák, hanem abból is, hogy egyáltalán véve semminemű tekintetből se álljon ide­gen intézmények és hatóságok alatt, mert egyedül az felel meg az államhatalom teljességének, a honpolgári állás, viszonyok és jogok egyenlőségének, az ország művelődése, biztonsági és nemzeti érdekeinek. De ezt kívánja ezeréves ősi alkotmányunk, országos önállósá­gunk és nemzeti függetlenségünk is. Ennélfogva a vármegye közönsége több izben felszólalt — mint a felirat előadja — ezen általános nemzeti érdekű kérdésben és ismételten kérelmezte az illetékes tényezőknél Muraköznek a szombathelyi püs­pöki megyéhez való visszacsatolását. S Őfelsége, csá­képzelőtehetségii ember is tudná ugy elképzelni pél­dául a Madách «Ember tragédiái-jának világraszóló jeleneteit, ahogy azokat a rajzón legnagyobb mestere. Zichy Mihály, megrajzolta kartonjain, amelyeknek re­mek reprodukciói fogjak díszíteni a Remekírók Képes Könyvtárának Madách-kiadását; vagy melyikünk tudna csak képzeletben is versenyezni azokkal a mesteri képekkel, amelyekkel egy Bihari Sándor, Garay Ákos, Gergely Imre, Hegedűs László. Rétin Lajos, Neogrády Antal, Telegdy László, Tull Ödön stb. fogják díszíteni, magyarázni és szemléltetni a Remekírók Képes Könyv tárában megjelenő összes klasszikus müveket ? Sokat lehetne még elmondani annak a nagy vál­lalkozásnak jelentőségéről és kulturális hatásáról. De az eddig elmondottak eléggé mutatják nagy hordere­jét s azt, hogy minden más, még külföldi vallalatot is túl fog szárnyalni. A magyarokat együtt adja a kül­föld klasszikusaival ; nagy esztétikusok útmutató ta­nulmányával; elsőrangú mesterek illusztrációval s min­dezt párját ritkító díszes köntösben : a nagy irók dom­borművű medaillon képével díszített kötésben ; ez va­lóban a magyar műveltség bibliája, a művelt magyar család szellemi oltára, amely a legnemesebb gyönyö­rűséget, a nagy szellemek alkotásainak és gondolatai­nak élvezését, megértését fogja megtalálni. Ezt igéri a már megjelent hét kötet s ezt a to­vábbi kötetek tervezete, aminél szebb, becsesebb ün­nepi ajándékot a magyar irodalmi kultura hosszú év­tizedek óta nem kapott. Az ilyen vállalkozásért az elismerés és a hála el nem maradhat, kivált mikor a kiadócég nagy áldozatkészségét, melylyel e vállalko­zást létrehozta, azzal tetézi, hogy a 250 korona áru könyvtár megszerzésére a legméltányosabb feltételek­kel nyújt módot. Ez áldozatkészség révén havi 3 ko­rona részletfizetésért minden, még a legegyszerűbb polgári család is megszerezheti magának az otthonnak ezt a szellemi kincsestárát. szári és apostoli Királyunk, meg is hallgatta kél el­münket, amennyiben 1875. évi november hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával Muraköznek a zágrábi érseki megyéből való kikeblezését és a szombathelyi püspöki megyébe való bekebelezését s ennek egyházi kanoni­zálása céljából a tárgyalások megindítását legkegyel­mesebben elrendelni méltóztatott. Ez a legkegyelmesebb királyi leirat méltán el­oszlatta — mondja folytatólag a felirat — aggodal­mainkat, amelyek abból eredtek, hogy Muraközben a tényleg fentálló egyházi kapcsolat alatt a magyar hazafiasság legüdvösebb törekvései nemzeti érdekeink­kel ellenkező oly idegen befolyással állanak szemközt, amely a muraközi nép hűséges érzületében nem talál ugyan kedvező talajt a terjeszkedésre, de zsibbasztó hatásában nem kicsinyelhető és annál veszélyesebb; mert a kedélyekre ható oly eszközökkel rendelkezik, amelyek nem ellenőrizhetők. Uj remény töltötte el keblünket, amint a legke­gyelmesebb királyi leirat jogaink határkövét újból felallitá. Reményeink azonban — fajdalom ! —- az el­lenoldalról gördített akadalyok miatt nem nyerhettek valósulást s ennélfogva vármegyénk közönsége azon alkalomból, hogy a zágrábi érseki szék megüresedett, 1891. évi március hó 16-án tartott rendkívüli közgyű­léséből újólag feliratot intézett a nagyméltóságú mi­niszterelnök és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz az 1875-ben megindított tárgyalások folya­mának fölvétele, a muraközi egyházi kérdés megol­dasa iránt. A felirat szerint ezen, hazafias kötelesség érzet­ből származott mozgalom nemcsak céljában, hanem eszközeiben is oly jogosulatlan ellcntnozgalmat ébresz­tett az ellenoldalon, amely kétségbevonhatlan bizonyí­tékul szolgált arra nézve, hogy Muraköznek a zágrábi érseki megyétől való elválasztása semmi halasztást nem tűr; mert addig, amig az Őfelsége által elvileg jóváhagyott elcsatolas ténynyé nem válik, Muraközben az államnak általán ismert óriási áldozatai dacára sem lehet consolidált viszonyokat teremteni s a magyar nemzeti állameszme hivei csak uj kísértéseknek és tá­madásoknak lesznek ott kitéve s az ily eszközökkel vivott küzdelem a legveszélyesebb nemzetiségi izgatássá fajulhat. Ennélfogva a vármegye közönsége ugyana­zon évi május hó 4-én tartott rendes közgyűléséből szükségesnek látta az ellenmozgalomról jelentést tenni és előző feliratának sürgős elintézését kérelmezni. Mindez azonban — sajnos — nem vezetett a kí­vánt eredményre s ma is ott állunk, ahol 50 évvel ezelőtt állottunk. Sőt, ha tekintetbe veszszülc, hogy az a nemzetiségi eszme és irány, amely allainok bom­lására vezethet és a Muraköznek horvát anyanyelvű népét Horvátországgal természetszerűen összekötőnyelv­rokonságból bő tápot nyer, mindinkább utat tör ma­gának s emellett vallási érdekek kerülnek a haza és nemzet érdekeivel szintén bomlasztólag ellentétbe : két­ségtelen lesz előttünk, hogy a mai tényleges állapot, amely szerint Muraköz róm. kath. népe összes egyliázi és iskolai ügyeinek intézésében a horvát nemzeti egy­ház befolyása, vezetése és hatósága alatt áll, sohasem volt a magyar nemzeti állameszmére és kulturára nézve veszélyesebb, mint manapság. Jól tudjuk — mondja továbbá a felirat, — mily óri­ási nehézségek tornyosultak az elvileg eldöntött kér­dés gyakorlati végmegoldása elé és nem ismeretlenek előttünk a magas kormánynak a folyamatban volt tár­gyalások alatt kifejtett fáradozásai sem. Jól tudjuk azt is, hogy az említett nehézségek még nincsenek elhárítva; hogy a magas kormány azóta is folytono san foglalkozik a kérdéssel és hogy ez lehetőleg bé­késen, testvériesen ugy döntendő el, hogy győző és legyőzött felek ne legyenek. Ámde jól tudjuk és ha­zafias aggodalommal érezzük azt is, hogy ha a kívánt orvoslás késik, fölötte komolyan lép elő az a kérdés, hogy miként bírjuk Muraköznek mintegy százezer lel­ket számláló népét a hazának és magyarnak megtar­tani? Igaz, hogy százezer lélek nem sok a népek mil­lióinak tömegében ! De sok, igen sok azon a kis ma­gyar szigeten, amelyet teljesen idegen nemzetek vég­telen tengere nyaldos körös-körül! Ne feledjük, a legnagyobb magyar azt mondotta, hogy még az apa­gyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, oly kevesen vagyunk ! A felirat befejezésül ezeket mondja : Valóban, nem festjük sötétebbre a helyzetet, mint amilyen és nem tulozunk, ha a nagy rómaival felkiál­tunk : videant consules ! Mély tisztelettel kérjük tehát a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy Muraköznek a zágrábi érseki megyéből a szombathelyi püspöki megyéhez leendő csatolása iránt az intézkedéseket megtenni méltóz­tassék. Teljes tisztelettel felemiitjük, hogy ez érdemben egyidejűleg a nagyméltóságú Miniszterelnök s a Vallás­és közoktatásügyi m. kir. Miniszter urakhoz is felira­tot intéztünk. Tisztújító közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága dr. Jankovich László gróf főispán elnöklésével tisztújító közgyűlését f. hó 16-án tartotta, amelyen a bizottság tagjai mintegy négyszázan vettek részt. Elnöklő főispán szívélyes szavakban üdvözli a nagy számmal megjelent bizottsági tagokat; utal arra a nagy és fontos feladatra, amely a bizottság tagjaira a mai napon a tisztviselői kar megválasztásával vár; abbeli reményének ad kifejezést, hogy a bizottság tagjait ebbeli működésűkben nem a személyes érdek, hanem a közérdek vezeti s olyan tisztviselőket válasz­i tanak, akik a legjobb akarattal, odaadó buzgalommal s közmegelégedésre töltik be hivatalos állásukat. A bizottság tagjait újból üdvözölvén, a tisztújító közgyű­lés megnyitja. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére a köz­gyűlés Háczky Kálmán és Udvardy Ignác bizottsági tagokat választotta meg. Ezután Csertán Károly alispan utalva arra r kö­rülményre, hogy a tisztviselői kar mandátuma a folyó év végével lejár, maga és tiszttársai nevében köszö­netet mond a beléjük helyezett bizalomért, a vármegye pecsétjét átadja elnöklő főispánnak. Koller István bizottsági tag szólalt fel ezután ; nem akarja — úgymond — a közgyűlés türelmét és idejét sokáig fárasztani, mégis arra kéri a bizottság tagjait, hogy mielőtt legszebb alkotmányos jogukat, a tisztviselők valasztását, gyakorolnák, fejezzék ki a le­lépő tisztviselői karnak buzgó működésűkért hálás köszönetüket és elismerésüket. A közgyűlés tagjai zajos éljenzéssel fogadták a tett indítványt, mire azt elnöklő főispán közgyűlési határozattá emelte. Ezután áttért a közgyűlés a tisztújításra, miután elnöklő főispán a tisztújító közgyűlés tartamára Hajik István bizottsági tagot jegyzőül, dr. Szigethy Eleméi­bizottsági tagot pedig tiszti ügyészül kérte fel. A kijelölő választmányba tagokúi a főispán Bogyay Maté, Bareza László és Ziegler Kálmán bi­zottsági tagokat kérte fel, mig a közgyűlés tagokul dr. Gyömörey Vince, Koller István és Szily Dezső bi­zottsági tagokat választotta meg. Amennyiben a tisztújítás alatt névszerinti szava­zás kéretnék, elnöklő főispán három szavazatszedő küldöttséget nevezett ki; az első küldöttségnek, ahol a tapolczai, sümeghi, szentgróthi, novai és keszthelyi járásbeli bizottsági tagok szavaznak, dr. Bárdió György elnöklete alatt Glazer Sándor és Ányos Kálmán, a második szavazatszedő küldöttségnek, ahol a joacsai, nagykanizsai és zalaegerszegi járások és Nagykanizsa és Zalaegerszeg r. t. városok bizottsági tagjai szavaz­nak, dr. Hauser János elnöklete alatt dr. Fábián Zsigmond és Udvardy Ignác, a harmadik szavazatszedő küldöttségnek, ahol az alsólendvai, letenyei, perlaki és csáktornyai járások bizottsági tagjai szavaznak, Hajós Mihály elnöklete alatt Tóth István és Laubhaimer Oszkár bizottsági tagokat nevezte ki szavazatszedő küldöttségi tagokul. A kijelölő választmány működésének tartamára elnöklő főispán a tisztújító közgyűlést felfüggesztette. A kijelölő választmány működését befejezvén, a felfüggesztett közgyűlést elnöklő főispán folytatólag megnyitja s ajánlja első sorban azoknak az állásoknak a betöltését, amelyekre csak egy pályázó jelentkezett s igy a kijelölő választmány az illetőt egyedül je­lelte ki. Ilykép egyhangúlag zajos éljenzés mellett meg­választattak s megválasztott tisztviselőkül elnökileg kimondattak : Csertán Karoly alispánnak, Árvay Lajos főjegy­zőnek, Czukelter Lajos I. aljegyzőnek, Vizy Géza II. aljegyzőnek, Bődy Zoltán III. aljegyzőnek, Kaufinann Mátyás IV. aljegyzőnek, Bubics Tivadar V. aljegyző­nek ; Thassy Kristóf tiszti főügyésznek, Marton László főpénztárnoknak, Vidóczy Pál alpénzlarnoknak; az árvaszéknél: Trsztyánszky Ödön elnöknek, dr. Zarka Zsigmond helyettes elnöknek, Málics József, dr. Csák Károly, Csesznák Ödön, dr. Kadák Pál, Ellmann Ödön, Czebe Károly, dr. Abra/tám Ernő ülnö­köknek, Hánn János jegyzőnek, Tuboly Sándor, Véges János, dr. Marik Pal aljegyzőknek, Vörös György pénztárnoknak; jőszolgabiráknak: Szentmiklóssy Gyula a tapol­czai, Fázik Gyula a sümeghi, Malatinszky Lajos a szentgróthi, Viosz Ferenc a nagykanizsai, Gaál Miklós a pacsai, Thassy Lajos a zalaegerszegi, Merkly Antal a letenyei, Kovács Rezső a perlaki, Kolbensehlag Béla a csáktornyai, Takács Imre a keszthelyi, Mayer István a novai járásba. Az alsólendvai járásban a főszolgabírói állásra a kijelelő választmány a pályázó szolgabirókat a következő sorrendben jelelte ki : Székely Emil, dr. Blaha Sándor, Szalmay József, Sólyomy Tivadar, Dénes Sándor. Husz bizottsági tag írásban névszerinti szavazást kérvén az alsólendvai főszolgabírói állas betöltésére, elnöklő főispán a névszerinti szavazást a már megvá­lasztott küldöttségi tagok közreműködése mellett el­rendelte és a szavazás tartamára a közgyűlést fel­függesztette. A névszerinti szavazás befejeztével elnöklő főis­pán a felfüggesztett közgyűlést folytatólag megnyitotta s kihirdette a névszerinti szavazás eredményét, amely szerint a beadott 354 szavazat közül Székely Emil 144, Sólyomy Tivadar 78, Szalmay 71, dr. Blaha 61 sza­vazatot kapott s igy Székely Emilt szavazattöbbséggel megválasztott alsólendvai főszolgabírónak a közgyűlés lelkes éljenzése között kimondotta. Ezután egyhangúlag szolgabiróknak megválasz­tattak dr. Saághváry Jenő, Karácsonyi Kálmán, Dénes Sándor, Pálffy László, Molnár János, Bogyay György, dr. Blaha Sándor, Gájásy Lajos, Sólyomy Tivadar, Szalmay József, Csák Árpád, Mezreczky Jenő eddigi szolgabirók. A megüresedett egy szolgabírói állásra a köz­gyűlés közfelkiáltással a kijelelő választmány altal első helyre kijelelt Farkas István tiszteletbeli szolgabírót valasztotta meg. Ezután elnöklő főispán dr. 'luboly Gyula ed­digi tiszti alügyészt ez állásában, továbbá dr. Czinder István ügyvédet, volt tiszteletbeli főügyészt, ebbeli ál­lásában megerősítette, Hajik István ügyvédet tiszte­letbeli főügyészszé kinevezte í továbbá dr. Krásovecz Ignác, dr. Lukonich Gábor, dr. Böhm Szidney, dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom