Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság január havi gyű­lését dr. -Jankovich László gróf főispán elnöklete alatt f. hó 8-án tartotta. Elnöklő főispán az Ülést megnyitván, ez évben az első gyűlés alkalmából üdvözli a bizottság összes tagjat, valamint annak ujonnal megválasztott tagját, Deák Mihályt s nekik működésükhöz az Eg áldását kívánja. Az alispáni havi jelentós a közigazgatás egyes ágai­ban január hóban előfordult eseményekről, valamint a közegészségügy terén előfordult esemónvekről szóló főorvosi havi jelentós "fel olvastatván, a közigazgatási bizottság azokat helyeslőleg tudomásul vetfe. A gyűlés felhívja a bizottság szakelőadóit, hogv az évi jelentéshez szükséges adatokat a februári gyűlésre terjesszék be. Ezután az egyes albizottságokat alakították meg, illetve egészítették ki. A* egyes bizottságokat külön hozza lapunk mai száma más helyen. A pacsai utibizottságba a járási utibizottsági elnök íőterjesztésóre Bosnyák Géza, itj. Rajky Lajos és ifj. .hassy Lajos törvényhatósági bizottsági tagokat a köz­jazgatási bizottság kinevezte. A pacsai járásban egv uralkodó járvány alkalmából a járási hatóság, járásorvos ós körorvos az intézkedése­ket illetőleg összeütközésbe jővén, a közigazgatási bizottság az ügy megvizsgálásáia dr. Háry István vármegyei fő­orvost küldötte ki. Starzsinszky György anyakönyvvezetőnek kérvénye tiszteletdijának felemelése tárgyában a főszolgabírótól a bivánt adatokkal együtt visszaérkezvén, a kérvényt vé­leményezés végett a bizottság kiadja az anyakönyvi fel­ügyelőnek. Kerka-Szent-Miklóson és Csáktornyán az anyakönyv­vezető melJó segódjegyzőt kérnek államsegéllyel; mindkét kérvény a járási főszolgabíróhoz küldetik ki a kivánt statisztikai adatok egybeállítása végett. Az államépitószeti hivatal az 1901-ik óvi kavicsszük­ségleti kimutatást beterjesztetvén, a bizottság azt a járási utibizottságoknak azzal adja ki, hogy a járásukra vonatkozó részét tárgyalják s annak eredményét a feb­ruár havi üléshez terjesszék be. ^ásgyalási napokul ki­tüzettek: a zala-szent gróthi járásra f. hó hó 23, a paesai járásra f. hó 24, a novai ós csáktornyai járásra i. hó 28, a tapolczai és perlaki járásra f. hó 29, a sümeghi és nagy-kanizsai járásra ós Nagy-Kanizsa váro­sára f. hó 30, a keszthelyi, alsó-lendvai ós letenyei járásra f. hó 31, a zaia-ederszegi járásra és Zala-Eger­szeg városára február 5. Malatinszky Ferenc zala-csányi földbirtokos a zala­völgyi vasul; 216 szelvényénél egy átjáró lótesiíósére kér engedélyt. Érdemleges határozathozatal előtt a bizottság Bogyay Máté elnöklete alatt a helyszíni szemlét ren­delte el. A bizottság tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszter leiraiát, melyben tudatja, hogy Csonkahegyhá­ton nem állit fel postahivatalt, a gyenes-diási postahiva­talt pedig nem hajlandó áthelyezni Vonyarcz-Vashegyre, hanem itt a szükségletnek megfelelő gyalog kézbesítő ós gyűjtő postát szervezett; ugyanezt tette Csonkahegyhátra nézve is. Panasz emeltetvén az ellen, hogy egyes körjegyzők­nek a tapolczai járásban a hivatalos pénzek beszállítása után portót kellett fizetniük: a bizottság megkeresi a pécsi posta- és távírda igazgatóságot, utasítsa a tapolczai járásban levő postahivatalokat, hogy a szabályszerű zára­dékkal ellátott hivatalos pónzutalványokat portomentesen vegyék fel. A vármegyei telefon hálózatra nézve a bizottság felhívja a vármegye alispánját, hogy az eddigi összes adatokat a márciusi gyüleshez teijessze bc. lebegett; annak az édes álomnak teljesülését óhajtottam. Kifestettem a jövőt ragyogó szinekkel és most . . . — És most? — Szétfoszlik minden, mint Jenge délibáb. — Higyje el, jobb ha most busul, mint később, mikor érezné boldogtalanságát. — De miért lennék ón boldogtalan ? — Mert nélkülözné az én szerelmemet. — Mindig a régi szólásmód, nem tudom elhinni. Rögeszméjévé vált a gondolat s nem akat önmagával ellenmondásba jönni, azért marad most ily állhatatosan nyilatkozata mellett. — Téved, ugy van; s épen ezért iparkodjék magát túltenni a dolgon és feledjen el . . . — Soha! . . . — Eh, ne beszéljünk róla! Az asztalhoz lépett a csengetett. — Hoz/a fel az ozsonát — mondá a belépő konaor­nájának; majd a fiatalember felé fordult; — maga meg édes barátom foglaljon helyet itt az asztalnál, a bor majd felvidítja . .. A fiatalember szó nélkül ült az asztalhoz. A ko­morna hideg sültet s bort hozott fel. Bella grófnő egy keveset vett tányérjára s | fiatalembernek is szedett, de amaz érintetlenül hagyta. A grófnő fejcsóválva szólt hozzá : — Ejnye kedves barátom talán nem is éhes ? Ily szónoklatok után biz éhen haltam volna talán. Higyje meg, nagy szónoki tehetsége van, miért nem lép a po­litikai pályára, ott nagyon is érvényesithetnó tehetségét. A fiatal ember elutasító mozdulatot tett, mire a grófnő más tárgyra terelte a beszélgetést. Bort töltött mindkettőjüknek poharába s egyiket kezébe véve, kacér pillantást vetett az ifjúra. — Nos, nem is kocint velem? Talán annjira szi­vére vette a dolgot? Alig hallhatóan értek össze a poharak. — Nem az egészségére kívánom, hisz ugy is az, hanem a jókedvére — mondá a grófnő vig nevetéssel. A közigazgatási bizottság feliratilag megkeres a kereskódelemügyi minisztert, hogy Pacsán a f. 1901 évben a távírda hivatalt felállítani szíveskedjék annyival is inkább; mert a minisztérium egyik előző leiratában a szóban forgó távírda felállítását kilátásba helyezte. Kir. tanfelügyelő jelentése szerint a miniszter az időszakban elrendelte, hogy Zala-Lövőn 1901. szeptember 1-én állami elemi iskola nyittassák meg; felterjesztést tett a muraközi hegyvidéki állami iskolázás gócpontjának, a már armadfólszáz tanköteles által látogatott stridói állami elemi iskolának fejlesztése illetve tanerőinek sza­porítása ügyében, hogy a legkedvezőtlenebb földrajzi viszonyokra utait határszéli tankötelesek is a szomszédos stájer iskolázástól immár végleg ós teljesen elvonassanak; legközelebb pedig a VII. hegykerület iskolázásának a szervezését tűzte ki a járási főszolgabíróval; Balaton­Füred eddigi nyári jellegű gyermekmenedókházát állan­dóvá fejlesztette s az óvónő állásra pályázatot hirdetett. — Meglátogatta a sörtöri r. kath. iskolát. —Elnöklete alatt tartatott a csáktornyai áll. tanítóképző intézetben a póttanképesitő. — Meglátogatta a zala-egerszeki alsó­foku kereskedelmi tanonciskolát s az iparos segédek szakrajztanfolyamát. — A miniszter ingyen tankönyvek­kel 18, tanszerekkel 12 iskolát látott el. — A zala­egerszegi állami polgári leányiskola az állami iskolai gondnokság felügyelete alá helyeztetett, mely alkal ómból az összes népoktatási tanintézetek államo­sítása folytán immár hatáskör nélkül maradt isko­laszéknek, mely egyike volt az ország legrégibb községi iskolaszékeinek, a népoktatás terén mindenkor ta­uusitott buzgalmáért a miniszter elismerését fejelte ki. — Végül jelenté, hogy a földmivelósügyi miniszter a magyar földhitelintézetnek 2 db. 400 ós 18 db. 200 koronás, 1900. óvi faiskolai jutalmából 400 koronát Szigethy Ödön tapolczai r. k., 200 koronát Pesty Lajos nagy-rócsei közs. iskolai tanítónak adományozott. Kohn Mór gógánfai lakosnak a gógánfai róm. kath. hitlelekezeti iskola felépítési költségeihez való hozzájárulása kérdésében a közigazgatási bizottság általhozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz intézett felebbezósót a közigazgatási bíróság az ügy érdemébe vtló bocsátkozás nélkül visszautasította, miről felebbező a végzés egy példányával értesíttetik. Arvay Emilia zala-egerszegi, Győrffy Gizella keszt­helyi óvónő dijlevelét 8 közigazgatási bizott megerő­sítette. A zala-apátii kántortanitói járulmányok ügyében hozott közigazgatási bizottsági végzés ellen beadott fe­lebbezós a még szükséges adatok beszerzése végett a kir. tanfelügyelőnek további előterjesztésre kiadatik. A rédicsi, bodorfai, bagonyai r. kath., a becsehelyi, a csömyeföldi községi iskolák államsegély ügye, a vdszolyi és monostor-apátiiv. kath., iskolák ötödéves korpótlók ügye a miniszterhez pártolólag felterjesztetik Dabay János barabási, Statigl Gyula zala-csányi községi iskola tanitó választását a bizottság megerősítette s az államsegély folyóvá tótele végett előterjesztést tesz a miniszterhez. A lentii kántortanító ötödéves korpótlékának meg­állapítása tárgyában ujabb tárgyalást tűzött ki a bi­zottság. A gelsei köz/égi iskola államségólyének engédólye­zósóről érdekelt községet értesitik A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint a kstasz­ternól decemberben m^gán felek 639, hivatalok 907 s igv összesen 1546 birtokváltozási esetet jelentettek be, melyhez az előző időről 7134 járult s így elintézés alá k«rült 8688 birtok változási e»et, amelyből elintéztek 7649-et s igy elintézetlen maradt 31, szőlődózsmavált­ság tartozást letöröltek 307241 kor. 03 fillt. December hóban a vármegye területén befolyt 485972 kor. 61 fill. adó; 1900. január 1-től december végéig 4120561 kor. — Köszönöm. A fiatalember legjobban szerette volna elhajítani a poharat, ép ugy vette, mintha móregitalt kellene neki felhajtania, de a grófnő iránti tiszteletből s a társadalmi szabályok miatt szó nélkül kiitta s mégis az üres po­harat nem a legcsendesebben helyezte vissza a tálcájára — No ne érzelegjen annyit, — válaszolá a grófnő s végig simitá kezével a fiatalember homlokán a dús fürtöket. — Ne játszék velem mindig grófnő! — Nini, hiszen ön gorombáskodni is tud . . . , de majd felvidítom. Akarja tehát álmainak teljesülését látni, mert magánál szemmel láthatólag csak ez segit. — Nem! — mondá a fiatalember, komoran maga eló tekintve. A grófnő felszisszent. — Nem ? Ily hamar tudja érzelmeit megváltóztatni? Ez a szerelme? Magam kínálom és nem kell. Igaz, kissé kacér voltam önnel szemben, de megbántam, sietek helyre hozni a hibámat, mert látom, hogy igazán szeret, nos akarja? — Késő, hisz kegyed mondotta, hogy jobb ha most busulok, mint azután, amikor már nem lehet vál­toztatni a dolgon. Próbáltam küzdeni ellene, de sikerte­lenül, belátom, hogy igaza van. — És ha mégis szeretem? — Muló érzelem. — Ön mondja ezt nekem, valóban hálátlanság r • gától, nem hittem volna . . . — Nem vagyok hálátlan, csak magam iránt; ez az igazság, saját szavait ismétlem. A grófnő felugrott s, az ablakhoz sietett, hogy lángoló arcát annak jéghideg tábláiba temesse. A fiatal­ember szintén felkelt, kezébe vette kalapját s a grófnő felé közeledett. — Isten önnel grófnő. — Mi az? Elmegy? — Ez a legokosabb, amit tehetek. Tévedtem, de 51 fill., mely az előző évben befolyt 4034255 kor. 99 fillérrel szemben 86365 kor. 52 fii. több folyt le. Az év végén hátralókban maradt: 1305142 kor. 43 fill. egye­nes adóban, 146553 kor. 33 fill- hadmentessógi díjban, 1329670 kor. 37 fill. szőlődézsmaváltságban, 1047415 kor. 72 fill. bélyeg- ós jogilletókben, 9153 kor. 73 fill. illeték egyenértékben, 52975 kor. 15 fill. fogyasztási ós italadóban, 25658 kor. 44 fill. itaJmérósi illetékben, vagyis összesen 3916569 kor. 16 fill., mely az 1899. év végén volt 4659178 kor. 97 fill. hátralékkal szem­ben 742609 kor. 81 fill.-rel kedvezőbb. Leírásba hoztak az 1900-ik évben 380271 kor. 66 fill. egyenes adót. Fize­tési halasztást decemberben 7 esetben, ideiglenes házadó­mentességet 34 esetben adtak. A közigazgatási bizottság örömmel és elismeréssel vette tudomásul a pénzügyigaz­gató jelentéséből az adóhátralékok jelentékeny apadását. A közigazgatási bizottság a pónzügyigazgató javas­latára elrendelte, hogy a vármegye jegyzői 1901. de­cember végéig részletes kimutatást készítsenek az összes adótartozásokra nézve; egyúttal jeleljék meg mindenütt a behajihatatlanokat vagy amelyet törlésre ajánbnak, hogy ezen előterjesztés alapján a póuzügyigazgatóság a további intézkedéseket megtehesse. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a fogalmazói karnál november végén hátralókban volt 6155, decem­berben beérkezett 4272 s igy elintézés alá Tserült 10426 ügydarab, amelyből decemberben elintéztek 4576 ügy­darabot s igy december végén hátralókban maradt 5850 ügydarab; az irodánál november végén hátralókban volt 1112, decemberben leirás végett kiadatott 4576 s igy elintézés alá került 5688 db, melyből decemberben leír­tak ós expediáltak 4108 dbot s igy december végén hátralékban maradt 1580 drb. A gazdasági egyesület közgyűlése. A zalavármegyei gazdasági egyesület közgyűlését f. hó 9-ón tartotta az egyesület helyiségében Hertelendy Ferenc egyesületi elnök elnöklete alatt. Megelőző nap, vagyis 8-án az igazgatóság szintén ülést tartott, hogy az alább ismertetett fontos ós messze kiható erejű ügyben megállapodásra jusson s annak elfo­gadását a közgyűlés előtt javasolja. Ez fontos ügy, msly a most megtartott rendkívüli közgyűlésnek tulajdonkópeni tárgyát képezte: a szövetkezés utján való biztosítás. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy a most néhány éve történt s különösen a Dunántul nagyban sújtott jég­verés után a biztosító társaságok kartelt kötöttek s minden vonalon felemelték a dij táblázató cat a gazda­közönség nem kis meglepetésére. Ez a hatás azután meg teremtette az ellenhatást. Az 0. M. G. E. igazgatósága a díjtáblázat felemelésére azzal felelt, hogy a biztosítás olcsóbbá tételére a szövetkezeti biztosításra mozgalmat indított. Az eszmét az egész magyar gazdaközönsóg lel­kesedéssel karolta fel, aminek legfényesebb bizonyítéka volt, hogy alig pár hónap alatt egy millió koronán felül jegyeztek a magyar gazdák. Az intózősóg látva a meleg érdeklődést, egy alap­szabály tervezetet dolgozott ki, melyet az ország gazda­sági egyesületének megküldött, hogy az az észrevételét tegye meg minden egyes pontjára s nézetét juttassa a központhoz. Ezzel már az őszi közgyűlésen foglalkozott a zalamegyei gazdasági egyesület, mint annak idején ismertettük. Ámde a központ azt is tervbe vette, hogy az ügy ­nöksóget minden vármegye területén a gazdasági egye­sületek kezébe tegye le. A mai közgyűlésnek tehát főfeladatát az képezte, hogy az őszi közgyűlésen felmerült aggályokkal szemben milyen reális alapokra helyezkedjék s hogy a vármegyei központi főügynökséget elfogadja e? kijózanított s ezt nem tudom eléggé önnek megkö­szönni . . . — Hát menjen ... de várjon . . Odasietett a kandalóhoz s egy virágcsokorral tért vissza, melyet annak erkélyéről leemelt. — Itt van, ezt is vigye magával, emlékül adom, hogy néha gondoljon rám, kit visszautasított. — Nem utasítottam vissza, csak nézeteink voltak eltérők. — Egyre megy. — Isten önnel gjófnő. — A viszontlátásra. — Nem grófnő, utaink szótválnak mostantól fogva. — Hát mindennek vége ? — Igen. — Jól van... de ha egyszer utainkon ismét összehozna bennünket a sors, ugy ón magam leszek az, aki az utat járhatatlanná fogom tenni ; Isten önnel, — mondá a grófnő látszólag haraggal, de bárki is, ki szép arcába tekintett volna, láthatta, mily nehezen mondja ki e szavakat, szemei meghazudtolják Őt. Bántotta a sér­tett hiúság} ós önérzet; vissza sem tekiniett, mikor a fiatalember távozott szobájából, csak kibámult az ablakon. Kü in ez alatt lassan el kezdett havazni, nézte a hó­pelyhek keringését. Majd az ablak tükrében megpillantá a keblére tűzött rózsát, melyet a fiatalember csokrából vett ki és odatü­zött. Boszusan fordult vissza, kivette kebléből a rózsát, ideges kézmozdulattal belevetette a kandaló tü/óbe. Egy darabig nézte, mint hamvad el a rózsa. Nem maradt belőle más, mint egykis hamu. Boldogságának hamva volt ez, mely azonban uj életre már képtelen. Támolyogva lépett vissza az ablakhoz; akkor tudta meg, hogy két lény lakott benne s a daemon győzött . . . Most már fájlalta, de késő volt. Tovább nézte a hópelyheket, nézte., két csillogó könypárral szemében . . . Eovenazky _Á.i?-páic3..

Next

/
Oldalképek
Tartalom