Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-21 / 16. szám

Hangoztafja cikkíró, hogy ez a magyar királyi tanfelügyelői hivataltól égy órányira történik. Hallatlannak mondja a zalai tanügyi közigazgatást s gyalázatnak tartja, hogy a parlament egy idő óta a zalai tanitók bajaival kénytelen foglalkozni. A „Magyar Paizs" közleményéből semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a felvetett hír botrányos és kelendő legyen. Egy méltatlanul kidobott tanitó, szégyenletes tanügyi közigazgatás s egy királyi tanfelügyelő, ki mindezt tétlenül szemléli. Közleményét jóhiszemüleg átveszik a fővárosi ós vidéki lapok. A tisztviselő sok munkával és izzadággal szerzett reputátiójárói lemar egy-egy darabkát a szállongó hir. Cikkiró pedig nemes önteltséggel ütheti mellét, hogy mint a tanitók lelkes védelmezője, pellengérre állította a tanfelügyelőt. Persze a botrány és babér elmarad, ha a szerkesztő ur, ki naponta elmegy irodám előtt, mirit tanügyj ember a másik tanügyi emberhez egy jóakaró kérdést intéz s én legnagyobb készséggel megadom a felvilágosítást ezen ügynek hivatalomhoz való vonatkozásairól. Ez különben ily súlyos váddal szemhen — felfogásom szerint — nem jóakarat dolga, de társadalmi kötelesség! Most pedig az egész ügy érdeméről a következ őket jegyzem meg : Először is Németh János tanitó súlyos testi fog>atkozása miatt már megelőző állásán, az országos tanitói nyugdijalap terhére végellátásban részesült s mint ilyen az 1891. evi XLIII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek 24. pontjában foglaltak szerint tovább nem működhetett. Mindazonáltal látását orvosi műtét folytán valamennyire visszanyervén, ellenkezés nélkül tudtam őt teskándi állásában, meit mint öreg tanitó, letfentartást és hasznos foglalkozást talált a nevelésügy további szolgálatában Ujabbi tanitói működésének szabálytalanságáért pedig a tanítok sorsa iránt melegen érző szivemben találtam mentséget, De meg tőle függött tanitói működésének folytatását törvényes keretbe illeszteni. Hogy ő maga is csak ideiglenesnek találta állapotát, kitetszik abból, miszerint semmi lépést sem tett az országos tanitói nyugdíjintézethez való viszonyának, illetve tanuoi mííködótenek torvenyes megújítása iránt. Többször voltam járási főszolgabíró unal iskolájában ; soha személyi ügyeiről panaszt nem emelt. Fizetési hátraléka miatt is főszolgabíró úrhoz fordult, ki több ízben tárgyalt, érdekében. Leszámoltatta a gondnokot s miután kiderült, hogy a gondnok 105 frt 34 kr, általa bevett tanitói illetmenyt elköltött, járási főszolgabíró ezen összegnek az iskolaszéket, illetve iskola fentartót kötelező es terhelő volta végett, az egyházmegyei főhatóságot megkereste. Az egyházmegyei főhatóság tekintettel Németh János pályázaton kívüli s iskosaszék nélküli szabálytalan megválasztására, ü felelősség kerdésebe nem ment bele s egyben 1900. évi november hó 19-én 2584 számú reudelkezesével utasította kerületi esperest az iskolaszék megalakítására, a tanítói dijlevél szabályozását a, szóval a tanítói törvényes alkalmazáshoz szükseges intézkedések megtételere. Mindezekről főszolgabíró ur irattárából értesültem a „Magyar Paizs

1' cikkének olvasása után. Arról pedig, hogy az iskolaszék által kiirt pályázat alkalmaból, Nemeth János, mint egyetlen pályázó mellőztetett, nevezett tanitó csak április hó 12-én adott be hozzám jelentést, melyet járulmányaival való összefüggése miatt, intezkedes okáért, 1146 szám alatt azonnal eliktaitam s előtte sorsa körül tanúsított késedelmeskedóseér't jogos csodálkozásomat fejeztem ki, Mint igen jellemző körülményt említem meg, hogy az április 12-en nekem hivatalosan bejelentett eset miatt a „Magyar l'aizs" már április 11-ón hu colt meg. Németh János ügyének elvi szempontjait illetőleg kitetszik, hogy törvényes alkalmaztatásán még a szabályos választás és dijlevél sem segíthetett mindaddig, mig a nyugdíjintézethez való ujabb viszonyát nem rendezte. Ezt azonban t.ényleg elmulasztotta. Hogy pedig őt a megszolgált fizetés tényleg megilleti, az' én ép oly jól tudom, mint a cikkiró. Fuetesi hátraléka közigazgatási vagy bírói úton hajt.assék-e ;be, azt majd eldöntik az illetékes hatóságok. Alkalmas-e ezen ügy a „Magyar Paizs" által fennen hangoztatott parlamenti tárgyalásra, azt minden higgadt gondolkodó könnyen elbírálja. De elbírálja azt is, hogy a volt kerecsenyi tanítónak fizetési hátraléka ügyében történt interpellatió, vagy a hozzám nem fordult muravidi tanitók szinten helyi ellentétekben gyökerező fizetési bajai még senkit sem jogosítanak fel azon megtévesztő kijelentésre, hogy a parlament egy idő óta a zalai tantók ügyeivel kénytelen foglalkozni. Tizehetévi tanfelügyelői működésem alatt még nem fordult ho.záni tanító, kinek panaszát, hatáskörömben gondom és intézkedesem tárgyává ne tettem volna. Nem bennem, de a viszonyokban gyökerező, sokszor pedig erőmet és igyekezetemet meghaladó bajokért eleg méltatlan támadás ért már. Tűrtem szótlanul, mert az igazság mikor akkor, bármily nagy sótetségben is, kigyújtotta a maga világosságát. De hegy egy állami fögymnasiumi tanár által szerkesztett Közlöny, mely itt a központban minden dologról hű tájékozást szeiezhet, kénye kedve szerint gáncsolja a vármegye társadalma és tanítósága előtt hivatali műkő dósemet, — ezt az eljárást sem a tanár, sem a szerkestő hivatásával összeegyeztethetőnek nem tartom. En szeretem, óhajtom és követelem a nyilvánosságot; ámde az ellenőrzés jogával össze van forva az igazság, a történeti hűség kötelessége is. Fcgadja tekintetes szerkesztő ur legbensőbb köszönetemet soraimnak szives közléséért. Kiváló tisztelettel Zalaegerszeg, 1901. április 16-ánDr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő. A zalaegerszegi takarékpénztár közgyűlése. A zalaegerszegi takarékpénztár részvénytársaság f. hó 13 án Hajik István intézeti elnök elnöklete alatt az ii-.tézet helyiségében rengkivüli közgyűlést tartott. Elnök a megjelent részvényeseket üdvözölvén, a közgyűlés határozatképességét megállapítja és azt megnyitja; a jegyzőkönyv vezetéséie Boechán Gyula iniózeti űgyénz-titkárt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Dervarics Lajos, és Schvarcz Mór részvényeseket kérte fel. A közgyűlés első tárgyát a lemondás következtében megüresedett egy felügyelő bizottsági tagsági helynek választás utján való betöltése képezte, mely célból Büchler Jakab elnöklete alatt Weisz Ármin és Fischer Pál részvényesekből álló szavazatszedő küldöttség választatott ós működésének tartamára elnök a közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejeztével elnök a folytatólagosan megnyitott közgyűlésen kihirdette a szavazás eiedményót, amely szerint 60 szavazattal egyhangúlag Stolczer Jakab részvényest választót;ák meg felügyelő bizottsági tagnak. A rendkívüli közgyűlés folytatólagos tárgyát az alapszabályok 21., 24, 36, 37 és 120 §§-ainak módosítása képezte az igazgatóság részéről tett javaslat alapján. Így tekintettel aira, hogy jelenleg városunkban több pénzintézet létezik, a közgyűlés az alapszabályok 21 §-ának azt a rendelkezését, hogy a tiszta nyereségből évenkint 10°/o-'.t helyi ós megyei közhasznú ós jótékony célokra fordit, az alapszabályokból törli azzal, hogy a jótékony célokia fordítandó részt, a tiszta nyereseg nagyság-hoz merten, az igazgatóság javaslatára a közgyűlés év tői-évre állapítja meg. A 24 íj. 2 ik bekezdésének ezt a részét: a közgyűlés napja, órája, helye a tárgysorozattal a helyi lapban közzéteendő hirdetmény utján hozitik a részvényesek tudomására — a közgyűlés olykép módosította, ho^y „egyik helyi lapban közzéteendő hirdetmény utján hozatik a részvényesek tudomására". A 36. szakasznak az igazgatósági tagok létszámára vonatkozó része oly módosítást nyert, hogy az igazgatóság az elnök ós vezérigazgatóval együt legkevesebb 12 és legfelebb 18 tagból áll. Ebből kifolyólag módosult a 37 §. olykép, hogy ha az igazgatóság valamely tagja időközben kilép vagy elhal, helye a legközelebbi általános választáskor töltendő be; ha azonban az év folyama alatt az igazgatósági tagok száma nyolcra leapadna, a kötelezett legkevesebb (12) létszám kiegészítése céljából azonnal rendkívüli közgyülés hívandó egybe. Végül módosult a 120 §. akképen, hogy a céget a társaság elnöke vagy vezérigazgatója, akadályoztatásuk eseten ezeknek helyettesei jegy/ik. Egyéb tárgya a rendkívüli közgyűlésnek nem levén, elnök azt bezárta. A mezőgazdaság hasznos madarai. Tavasszal, araikor a napsugár szelídebb mosolyára ébredezni kezd a tei mészét mély álmából; a mikor kizöldül a mező és a fák bontegatni kezdik rügyeiket: mindjárt megjelennek azok 'egnagyobb ellenségei is, a különféle rovarok, hernyók és pondrók. Nekiesnek a zöldülő levélnek és fűnek s hiába volna ellenük minden védekezés, ha a természet maga nem gondoskodott volna arról, hogy alkotásainak e pusztítói túlságosan el ne szaporodjanak. Az erdők ós mezők szárnyas énekesei, a a madarak, vannak hivatva arra, hogy az embert gazdaságának e legveszedelmesebb és legnehezebben litható ellenségeitől megszabadítsák. Hazánkban körülbelül 20.000 rovarfaj ismeretes, a melyek úgyszólván kivétel nelkiil károsak a növónyzeire. Elismert teny, hogy falánkságuk és rendkívüli szaporasnguk következteben minden emberi védekezés mellett is kipusztítanának a földről minden növényt s ez által az embert is, ha nem volnának madarak. De a mikor & melegebb napsugár életre kelti a zöldelő természet ez ellenségeit: megjelennek a messze délvidékről a kis énekesek is, melyek nélkül oly kihalt volna a keit ós mező. A tavasz enyhe luvalma gyengéd érzelmeket kelt a koborló szárnyas trobadourokbin is, visszhangzik a mező szerel nes éneküktől és a mikorra a rovarok éhes ezrei pusztulással fenyegetnek mindent, ami erdőn és mezőn zöldéi: már kikeltek a még óhesebb madárfiókok is s gondos szüleik alig győzik a sok kövér bogarat összehordani folyton tátogató, sárga csőreikbe. Rendkivü

1 falánk a kis madár és ez a tulajdonsága alig becsülhető meg a mezőgazdaság szempontjából. És az emberek megsem becsülik meg a mezőgazda e barátait, annyira, hogy törvénnyel kellett intézkedni a hasznos madarak védelméről A mezőrendőri törvenv (1894. óvi XII. t. c.) elvben kimondta, hogy a mezőgazdaságra nézve hasznos madarak irtása tilo-i, de ez az intézkedés nem volt elegendő azok védelmére, mert nem volt meghatározva, melvek ezek a hasznos madaiak. Hazánkban 325-féle madárfaj él és az emberek nagy többsége nincs tisztában azzal, hogy ezek közül melyek az ő legjobb barátai, a kik nélkül nem volna gyümölcs a fán s nem volna aratás. A földmivelósügyi miniszter e célból egy szakférfiú akból és tudósokból álló bizottságot nevezett ki s ennek munkálkodása végre megállapította, hogv melyek a mezőgazdaságra nézve hasznos madarak. Alábbiakban közöljük e névsor jelentékenyebb képviselőit, minden madár mellett pedig azt is felemiitjük, mivel szolgált reá arra, hogy barátunknak tekintsük és megvédelmezzük. Bagoly. Ennél a madárnál alig van a mezőgazdának hasznosabb szövetségese. A rovarfélékkel inkább ritkábban él, főeledelót nagyobb ellenségeinkből keresi meg s ezek közt főleg egerekre variász. Roppant falánk madár, egyes tudósok harminc egeret is találtak egy egy bagoly gyomrában. A rovarokon kivül pusztítja még a mókust, vakondot ós a menyétet is. Barázda-billegető. Ez a szürke, hosszufarku és általánosan ismert madár is sok hasznot tesz az embernek. A szántóvető jól ismeri, ott settenkedik folyton az eke nyomában s amint észrevesz egy-egy kukacot, pondrót, rögtön elcsípi. Évenkint háromszor is költ s ezáltal még inkább megérdemli, hogy védelmünkbe vegyük, mert éhes kicsinyei számára annál több bogarat kell összehordania. Bibicz. Ez a hosszú, vörös lábu és fehér hasú madár a vizek partján szedi össze a férgeket ós rovarokat. Bubos-banka. A búbos bankát is mindenki ismeri, a melynek lőcsemegeje a cserebogár-pajor. De azért másféle rovarral is bőven ól. Búbos pacsirta. A szürke, kóborló pipiske Í3 bőven ól mindennemű káros rovarfélóvel. Csaláncsúcs. Közönségesen góbhsnek hivják, a bokrok körül élő madár: rendes szokása, hogy az elfogott bogarakat a bokrok töviseire szúrva öli meg, mielőtt megenne. Csiz. Mezőink egyik legszebben éneklő szárnyasa. Kivált költéskor pusztítja a rovarokat, a mikor éhes tiókái szárnál a nem talál elegendő magot. Csóka. A varjúfélékhez taitozó fekete és szürkeszínű madát, a me!y főleg rovarokkai él. Általánosan ismert az a tulajdonsága, hogy könnyen megszelídül ós emberi szavakat is megtanul. Cinege. Az összes cinkofélék igen hasznos madarak, mert rendkívül sok rovart elpusztítanak. Néhol IOSSZ szemmel nézik, hogy a kendert vagy napraforgót is megdézsmálja, de azért igen rászolgál arra, hogy megvédjük és szövetseges társunknak tekintsük, mert sokkal több hasznot tesz a káros rovarok nagy pusztításával, mint azzal a kárral, a melyet az olajos magvakban tesz. E mellett sok cinege faj; mint p. o, a fenyves, molnár, barkáscinege kizárólag rovarokkal táplálkozik. Nagy szaporasága (némelyik 15 tojást is tojik) még több káros rovar elpusztítására vezeti. Fecske. Az összes fecskefajok, mint a tavasz hírnökei, általánosan kedvelt madarak, melyeket néhol a nép egész babonás tisztelettel vesz körül és elpusztításukat vagy akár bántalmazásukat valóságos Isten ellen elkövetett bűnnek tekinti. De nemcsa a tavasz megérkezésével kapcsolatba hozott költői jelentőségüknél fogva érdemlik meg tiszteletűnket, hanem azért is, mert a káros rovarokat pusztító madarak közt az elsők közé sorozható. Kitűnő röpülési ügyességüknél fogva bámulatosan tudják a rovarokat összekapkodni ós rendkívül sokat pusztítanak el belőlük. Fülemile. A legszebben éneklő madarat mindenki ismeri ós talán senki sem bánt,a. De nem csak gyönyörű dalával érdemli ki védelmünket, hanem a bokrok körül élősködő hernyók, férgek ós rovatok nagy pusztításával is. Halálmadár vagy kuvik. Jól ismert bagolyféle, a meWnek megjelenésétől igen félnek az együgyű emberek, mert azt hiszik, hogy halált hoz aira a házra, a melyre leszállott és eles hangját megszólaltatta. A gazdaságra nézve oly hasznos madár, mint a társai, a bagolyfélék. Harkály. Nem annyira a mezőgaziának, mint az erdőtulajdonosoknak hoz hasznoc. A Italánosan ismert érdekes madár, amely a fákon villáragyors kúszással keresi a rovarokat, azok bábjait és petéit. A fák kérge alól szedi ki e káros állatokat s erős csőrével kopogtatva fáradozik tápláléka után. Kopácsolása messze elhallatszik az erdőben, de nagyon nehéz felismerni, mert vagy fakéreg, vagy levélszinii tollai megvédik az üldöző szemektől, gyors kúszásával pedig egy pillamat alatt eltűnik a lombok közt. Kakuk. Jól ismert költözködő madár, melynek visssaterte a tavaszt jelenti. Az a babona fűződik hozzá, hogy megjósolja a kérdező hátralevő éveit. Az erdőre es gyümölcsfánra karos rovarokat igen pusztítja, azért, nagyon hasznos madár. Tojásait más madarak fészkébe tojja, a kikelt és erősebb kakukfiak azután annyi hernyót rovait követelnek mostohaanyjoktól, hogy ez alig győzi a fa'ánk, de épp ezáltal ráuk nézve hasznos madarat eléggé táplálni. Kedvenc csemegéje a szőrös ós igen kártékony búcsújáró hernyó. Kenderike. Veróbalkatu barnaszínü kóborló madár, a kifejlett himnek feje ós torka élénk piros színű, amely ősszel sárgává változik át. Mindenütt közönséges, szépen énekel és a nála kel emesebben éneklő madarak dalát könnyen eltanulja. Főleg kendermaggal ól, (nevét is innen kapta) de bőségesen pusz titja a káros rovarokat is. Királyka. A legkisebb madár hazánkban, közö sógesen inkább ökörszemnek hívjak. A fenyvejekbeu vagy bokrokban lakó kóborló éneke?; halk és termetének megfelelő gyönge hangon énekel. Szintén rovarevő és ezáltal a hasznos madarak közé tartozik. Lile. A viz partján élő, kiválóan röpülő apró gázló, a szalonkához hasonlít. Eledele a vízkörül található férgekből, tovarokból és csigafélékből áll. Több faja van, amelyek kivétel nélkül hasznos madarak, mint pl. az aranylile, bagolylile, kis lile stb. Nádi rigó ós nádi veréb. A nádasok és mocsaras rétek körül elő verébforma éneklő madarak, amelyek egyedül rovarokkal táplálkoz/án, hasznosaknak tekintendők. Facsirta. A szántó-vető munkájának kedves füsze-