Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-24 / 8. szám

XX. évfolyam. Zalaegerszeg, Í90Í. február 24. 8. szárn. in ! Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és anvagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. társadalmi, kőzsralíii és gazíász&tí hiik B lírmén t étlen leveVket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,Lrégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. IVE egj e 1 © xi. ± Isi m inden -vasáxxi.a^' űlvasmánpink. Lelki életünk fejlődésére, alakulására legfontosabb tényező az a szellemi táplálék, melyet naponként különböző olvasmányaink ntján magunkba szivünk. A lelki élet buvárlója akár hány esetben még a megállapodásra jutott egyéneknél is szembetűnően változó kedélyállapotot ismerhet fel a különböző olvasmányok hatása alatt! Nemcsak a kevesebb ismerettel, szűkebb körű világnézlettel biró embereknél áll ez, hanem a magasabb képzettségű, előkelőbb állásúaknál sem ritkaság. különösen a fiatalságnál és nőknél. Ivedélyök, lelki állapotuk csak ugy hullámzik T3 különböző olvasmányok hatása alatt. A jól megirott szó hatalma versenyez az ékeseu szóláséval. Gondolataink elhatározássá érlelődnek, tettekben nyilvánulnak s tetteink néha egész életünkre kihatnak — az olvasott szavak hatása alatt. Epen azért nem csekély fontosságú az olvasmány, az a szellemi táplálék, amelylyel naponként foglalkoztatjuk elménket. A tökéletesített kézi és kőnyomatu sajtók, a gőz és villamosság utján mesteri módon előállított eszközök segítségével naponként tudomást szerezhetünk, úgy szólváu szellemi összeköttetésben állhatunk az egész művelt világgal napi lapjaink utján. Politikai és társadalmi váltságokat, üzleti ügyeket, személyi híreket, művészi kiválóságokat, napi eseményeket — a közelebbi és távolabbi világban — mind rendelkezésünkre bocsátják napi lapjaink. Ha csak 100 évvel előttünk élt őseink szemlélhetnék azt a buzgóságot, melylyel a napi lapokat — különösen egy-egy nagyobb szabású bűneset tárgyalása alkalmával — úgy szólván felfaljuk: elcsodálkoznának rajtunk. A napi lapok ma már életszükségleteinkké váltak. Politikai párt állás és más mellék tekintetek szerint mindenkinek megvan a maga kedvenc hírlapja s a lapban is a maga rovata. Csakhogy a legtöbben ezzel meg is elégszünk. Ha csak tudományszak körünkbe nem vág: szépirodalmi, történeti, jogtudományi és más komolyabb irányú munkák olvasásába nem igen bocsátkozunk. Az, hogy magán ember nagyobb összegeket áldozzon könyvekre: a kivételes ritkaságok közé tartozik. Aki áldozni szeretne, az élet ezer más szüksége miatt nem teheti; aki tehetné, azt nem ösztönzi szellemi szükséglete. A nyilvánosság számára álló kisvárosi könyvtáraink fölöttébb szegényesek. Jobbára csak a regényirodalom vau sablonszerűén összeállítva, képviselve bennök. Még oly művek is, mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós politikai művei, Kemény Zsigmond, Csengeri Antal, Salamon Ferenc komoly, tartalmas, magyar szellemű essayi, munkái hiányoznak a legtöbb helyről. Az ujabb természettudományi művek kisvárosi könyvtárakban ritkábban fordulnak elő. Komoly politikusaink pedig a miatt panaszkodnak, hogy a magyar nemzeti szellem nincs kellő virágzásban a külföldi nagy nemzeteknek: az angolnak, franciának, németnek, hollandusnak megfelelően. De váljon hogyan fejlődhetnék valóban művelt nemzeti szellem kis városban, vagy épen falun ? Ahol a művelődésre törekvő emberek nagyobb része is a nemzeti művelődés legfőbb eszközét, az ujabb és régibb kiváló magyar szellemi termékeket nélkülözni kénytelen. A művelt nemzeti szellem eszközlői lehetnek a nemzeti intézmények, lehetnek a közélet jelesei beszédjükkel, tetteikkel. Hozzájárulhatnak alkalmi nemzeti ünnepélyek, a képző és előadó művészetek, legfőképen pedig a nemzeti szellemben írott, a nemzet életével szorosan összefüggő művek. Régebbiekből és ujabbakból ezeket beszerezni, állandóan a közönség rendelkezésére bocsátani — a kisvárosi könyvtáraknak legszebb nemzeti missiójuk volna. Mi azonban nemcsak a nemzeti szellem fejlesztésére nem fordítunk kellő gondot olvasmányainkkal, hanem még az általános erkölcsi törvényeket sem vesszük mindig figyelembe. Minden elővigyázat nélkül engedjük serdülő korban levő gyermekeink kezébe saját olvasmányainkat, a napi lapokat, regényeket. Még az általános becscsel biró munkák között is vannak olyanok, amelyek amidőn a felnőtteknek épülésére szolgálnak, a serdülő korban levő mérget szí belőlük. Ha azután a sok idegen és honi regénygyártó cég, amely nem a .költészet nemesebb ízlésével, nem művészi becsvágyból, hanem üzletből, nyereségvágyból dolgozik, hoz a piacra hajmeresztő regényeket, rémhistóriákat undorító gaztetteket, aljasságokat. Tapasztalatlan lélekre ezeknek a hatása romboló. Olvasmányaink lelki életünknek legfőbb mozgatói. Izmosodhatik általuk nemzeti szellemünk ; eniHkedhetik általános emberi értékünk. De épe* úgy lehet életünk megrontója, megtnérgezője, mint a túlságos mérvben bevett táplálék, vagy a rosszul alkalmazott orvosság. A balatonparti vasat. A tervezett veszprém—tapolczai balatonparti vasút kis végrehajtó bizottsága f. hó 14-én Budapesten S/iits Béla elnöklete alatt ülést tartott, melyen részt vettek Reé Jenő a veszprémi végrehajtó bizottság elnöke, Bogyay Máté, Hertelendy Ferenc, Szabó Imre orsz. képviselők, Szeglethy György veszprémi pol gármester, Glazer Sándor tapolczai városbíró, továbbá Putheáuy Géza bár í, Balogh Karoly, dr. Csethe Arual ós Percei Sándor, a kis végrehajtó bizottság tagjai. A Badacsonyban a mult évi október 14 én tartott nagv gyűlés a kísvégrehajtó bizottságra bízván a kereskedelemügyi miniszterhez a vasút ügyében felterjesztendő emlékirat megszerkesztését, az elnökök az emlékiratot bemutatták, azt a bizottság elfogadta s másnap tisztelegvén Hegedűs Sándor miniszternél, a végrehajtó bizottság nevében Sziits Béla elnök az emlékiratot a miniszternek átnyújtotta. Szüts Béla nemcsak a vasutat ajánlotta a kereskedelemügyi miniszter tigyélmébe, hanem arra is kérte, hogv a miniszter a m. kir. államvasutak székesfehétvái — jutási szakaszára, mely elsőrangú pálya és 60 km. óránkénti maximalis sebességre épiilt, a nyári hónapokban a A „Zalamegye" tárcája. Gcitána. Sennora Gitána De Bazan a kényelmes verandán ül s olvas. Majd félre teszi könyvét és merengve bámul a leáldozó nap sugaraitól bíborra festett felhők tüzébe s elgondolkozik. A nap már régen leáldozott, az égbolt előbbi rikító színét az alkony sötét árnya váltotta fel s ő még mindig mozdulatlanul ül. Kt tudja, meddig, ha merengéséből közeli lövések zaja fel nem riasztja s még magához sem tér, midőn egy férfiú borul lábaihoz. — Sennora ments meg, üldözőim saikamou! — kiáltá a férfi, mi közben bizalommal vetette fel szemeit a nőre. Gitána végig nézte a léi fiút s valami kellemes érzés tölté el keblét ; ily csinos férfiút még nem látott. Nem sokáig gondolkodott, mi tévő legyen. Felkelt és intett a férfiúnak. — Kövess . . . Amaz habozás nélkül követte s a nő lakosztályának hálószobájába rejté. Rázárta az ajtót és elfoglalta előbbi helvét. Nemsokáia lépések zaja hallatszik a ház előtt. Egy spanvol tiszt négy katonával közeledik feléje. A tiszt katonásan üdvözli, mig katonái hátrább megállanak. — Sennora egy szökevényt keresünk, nem menekült ide? —- Mit sem tudok róla ... — feleié Gitána nyugodtan. — Pedig ha jól láttuk, mintha ide futott volna? — Egész délután itt olvasok, de semmi gyanúsat nem láttam, talán hátul a kertben . . . — Meglehet . . . engedje meg', hogy átkutassuk . . — Csak tegye kötelessegét. . . A tiszt eltávozik katonáival, a nő pedig újból olvasni kezdett, ha ugyan tudott volna. Szemei előtt a betűk őrületes táncot járnak, keblét csak egy gondolat tölté el. Alig tudja bevárni a tiszt távozását. Kis vártatra meg is jelent az és boszusan mondja : — Nem találtunk senkit. — Igazán sajnálom, . . . most alig fogok tudni tői* nyugodtan aludni. — Alaptalan a félelem sennora; az a fogoly, ki tőlünk megszökött, nem sokáig fog rejtekhelyén maradni; tanácsosabbnak fogja tartani, hogy minél előbb odább álljon. Köszönöm szívességét . . . — Isten önnel . . . Várta, mig elhangzanak az üldözik léptei, aztán felkelt és sietett a fogolyhoz, ki most már az övé volt. Kinyitja az ajtót s belép. A fogolynak csinos arcán az átélt izgalom nagysága látszik. — Üldözőid elmentek — Sennora egy élettel vagyok néked adós, mivel fogom meghálálni? — Erről majd később ... mi a neved ? — Don Pedro de Diaz. — Ah, valóban ? Ismerem hiredet ... — mondá a nő eltávozva s kis vártatra étellel tért vissza. — Bizonyára éhes vagy, . . . egyél . . . miért üldöznek ? — Néhány nappal előbb elfogtak, puszta gyanúból, hogy ón is összeesküvő vagyok . . . Börtönömben minden gondolatom csak volt, miképen menekülhetnék meg; s a mint láthatod, sikerült is , . — Vannak rokonaid ? — Családom van. . . nőm s két kicsi gyermekem ; óh, ha láthatnád, mint szeretnek azok engem . . Ott kellett őket hagynom ... Sennora azt a percet, mikor elfogtak s nőm bucsucsókját éreztem ajkaimon, azt nem jtudom leirni . , . Gyermekeimtől már el sem engedtek búcsúzni, ... s ez ugy fájt. Azt gondoltam, meg kell őrülnöm . . . Váljon mit csinálhatnak most, mennyitsirhatnak utánam ? — Nyugodj meg, egyelőre biztonságban vagy . . . itt nem keres senki. — Légy áldva érte. — Ne hálálkodjál . . . lesz még alkalmad rá. .. Már mintegy két hét óta volt a fogoly nála rejtve, mely alatt a semora teljesen megváltozott Szerelmes lett a foglyába, annak szerelmét óhajtotta birni. Előtte csak ez a cél lebegett. Mindennap együtt voltak, a férfiú mutatott is némi előzékenységet iránta, de bátortalannak tartotta, miért is elhatározta, hogy ő fog nyilatkozni . . Csak ő vele lehetne boldog; ha a férfiú is szeretné, egy szép napon itt hagyná a vidéket, elmennének oly helyre, hol senki sem zavarná őket s csak egymás szerelmétől boldogítva élnének ... Igy szőtte a boldog álom fonalait a sennora s alig tudta bevárni a reggelt. — Don Pedro emlékszel-e még rá, az első nap kérdezted tőlem, mivel fogod meghálálhatni tettemet? — Igen most is csak azt kérdezem magamtól. — Nos én kérek tőled valamit, megteszed? — Követelj bármit! — Valami nagyot akarok kérni . . . lásd én megmentettem a te életedet, most add nekem ... azt akarom, hogy légy enyém és szeress .'. . — Senora ezt nem kérheted! Mindent másf, csak azt egyet nem . . . ugye próbára akarsz tenni ? — Nem, komolyan beszélek; akarom, hogy szeress; mert én,is szeretlek . . . hisz neked csekélység ; -io mondd, hogy szeretsz . . . — Nem tehetem, nőm, gyermekem van . . . esküt tettem Isten előtt, hogy hű leszek hozzá . . . Mai számunk hoz fél ív melléklet van csatolva.