Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-03 / 5. szám

Hazánknak e nemben egyetlen tóvidékót oly szépséggel ajándékozta meg a természet (Igaz! Ugy van!), a melyhez foghatót keveset találhatunk a kontinensen. (Ugy van? Ugy van!) Melléje helyezhető szépség Svajcz fönséges, hideg nagy hegyvidékeinek, vagy Nápoly forro, lankás tengerpartjának, mert e táj a maga változatosságában, szelíden leereszkedő partjaival, hegyalaku'asainak ktliönféleségóben nem nyomasztó, nem fárasztó, hanem egy felemelő, kedves vonzó érzést kelt az embernek lelkületében, zöld szőlőinek ós partjainak uyugodtságával ós kék vizének frissesógóvel. És a természetnek ezt az ajándékát, a Gondviselés talán előttünk talányszerü, de ón azt hiszem, örök törvényeinek céltudatosságában, azért sújtotta a filloxera pusztításával, hogy megtörje a hideg közönyt ós hogy e pusztulásban és nyomorban ismerjük fel azt a kincset, a melyet eddig kiaknázni nem tudtunk. Csak röviden akarok utalni azokra a példákra, a melyeket a külföld bőségesen mutat nekünk, hogy micsoda jólélet, foiga'mat és anyagi erőt meritett az, az ő természeti szépségeikben pompázó, főleg tóparti vidékeinek felvirágzásából az által, hogy azokat mindenféle közlekedési eszközökkel könnyen és kényelemmel hozzáférhetőkké tette. (Igaz ! Ugy van !) S mi, t. Ház, ezt az egyetlen Balatonunkat is elfeledtük ós még kezünket sem nyujtottuk ki, hogy megmarkoljuk azt a kincset, a mi kis áldozatokkal milliókat érő kapitálisnak a jövedelmét biztosította volna, nemcsak annak a vidéknek, de az egész országnak. Talán nem lesz érdektelen a t. Ház előtt, ha rá mutatok arra, hogy az a halhatatlan férfiú, » kit a legnagyobb magyar névvel emlit az utókor: Széchenyi István gróf az ő mindent átlátó ós felölelő gondozásával felismerte a Balaton hozzáférhetetlenségét, óriási fontosságát és dacára annak, hogy annyi korszakot alkotó munkásság vette igénybe hatalmas agyvelejét, a melynek rohamos munkáját, sajnos, még sem volt képes szive melegének lázas siettetésével egyeusúlyban tartani. ha mégis tudott ós akart a Balaton közlekedóseórt lelkesedni ós tenni, ugy bizonyára korát megelőző érzékével felismerte ennek a kérdésnek országos érdekeit. Itt vannak, t. Ház. azon eredeti levelek, a melyeket Hertelendy Károlyhoz irt 1845ben, 1856-ban és 1857-ben, tele lelkesedéssel, de mérlegeléssel és Utartással ós a balatoni gőzhajózás létesítésének eszméje iránt, a melyet meg is valósított. Nem fognám untatni a t. Házat, ha csak pár sort is idéznék ennek igazolására ezekből a levelekből, de nem akarom ezzel az egy kerdéssel is túlságosan fárasztani (Halljuk ! Halljuk!) az igen t. Háznak figyelmét; ezt is mind csak azért hoztam fel, hogy amit már abban a korban, több félszázadjánál, lelkes férfiak mint országos fontosságú kérdést ismertek, azt mi később, annál alaposabban elhanyagoltuk, mert t. Ház, az a gőzhajózási forgalom, a mely azóta a végelgyengülésben kimúlt Kisfaludy-gőzös romjain fejlődött ki, ma már nem képes a kor és a közönség kényes igényeit kielégíteni, de legkevósbbó képes szolgálni azt a célt, hogy a már végpusztulással fenyegetett partot virágzóvá tehesse. T. Ház! Talán még sem mertem volna éppen most ezzel a kérdéssel a t. Ház elé járulni, ismerve ugy nyomasztó közgazdasági, mint általános pénzügyi helyzetünket, ha nem lettünk volna kénytelenek éppen az elmúlt parlamenti tárgyalások alatt is oly törvényeket hozni, mint a beruházási törvény és az ország némely vármegyéiben fenyegető insóg megelőzése és enyhítése céljából hozott törvény. T. Ház! Én azt hiszem, bátran sorolhatjuk az országnak ezen vármegyéihez a Veszprém-zalai parividóket is, annál is inkább ós annál mól'óbban, mert ezen a vidéken az elemi csapás esete is fenforog. Ezen a vidéken, t. Ház, a mely majdnem kizárólag szőlőtermeléssel foglalkozott, mert erre utalja egyenesen a talaj fekvése és kvalitása is, midőn ezen egyetlen művelési ág kipusztult, az addig jólétnek örvendő lakosság helyzete aggasztó lett és az a munkás magvar nép, a melyuek nincs vérében a kivándorlás, a raeiy rajongással viselte— Egy kis végrehajtás van elrendelve ön ellen ; fizesse ki, csekély az egész. — Ki is fizetném ón örömest könyörgöm alássan, de hát ha most nincs munkám, hát miből fizessek. Nem tagadtam én el soha, hogy nem tartozom vele, de mikor a gyárból mór 4 hete elbocsátottak, hát honnan vegyek pénzt ? — Hát akkor kénytelen leszek fölírni, amije van, mert a törvény ugy parancsolja. — Azt is a gazdagoknak csinálták, — fakadt ki a szegény ember, mikor látja, hogy veszélybe van mindene, amit egész életéu át szerzett a feleségével együtt. — Sajnálom, de nem tehetek másként — felel a végrehajtó s indult a szoba ajtó felé. Ott az asszony hirtelen elébe ugrik s összetett kezekkel halk hangon rimánkodva kéri: — Az Istenért be ne menjen a tekintetes ur, itt van a nagyobbik lányomnak a vőlegénye, aztán még faképnél hagyná szegényt, ha megtudná, hogy milyen nagy nálunk a nyomorúság. A végrehajtót szinte meghatotta a leánya boldogságáért aggódó ódes anya könyörgése s igyekezett őt felvilágosítani. — Azt nem tehetem jó asszony, mert látnom kell, hogy mit iiok fel, máskép nem tudom megirni a jegyzőkönyvet. Egy pillanatig csönd lett, de az asszony ugy állt ott ajtóban, mint aki eltökélte, hogy csak az ő holttestén keresztül léphet be oda élő ember. Aztán újra hozzáfogott a rimánkodáshoz : — Jó módú, vsgyonos fiatalember a leányom vőlegénye, de ha meglátja, hogy mindenünket felírják, hát még azt hiszi, hogy minket is neki kell majd eltartania, ha elveszi Zsófikát. tik ahhoz a mostoha talajhoz, a melyhez összeg emlékeivel, küzdelmeivel ós reményeivel ragaszkodik ós vonzódik, kevés kivétellel inkább itt nvomorgott tovább, semhogy jobb hazát keresett volna ós tovább dolgozott, beleölte mindenét abba a párnógyszögöl földbe, a mely annak előtte eltartotta őt magát ós családját, adóssággal és szegénységgel ment bele az akkor még majdnem teljesen ismeretlen eredményű szőlőrekonstrukcióba. Sok pénz és véres veritek veszett igy el, mig végre ma már tapasz talata alapján és löldmivelésügyi kormányunk nagyszabású teyékeny.,ége folytán a rekonstrukció mind biztosabb mederben indult meg. És itt, t. Híz, csak hálás ós igazán átérzett elismeréssel adózhatom a földmivelósügyi miniszter urnák, (Helyeslés) azon kiváló gondoskodásáért, a melyben e vidéket részesítette, (Élénk helyeslés.) jól tudva ós látva azt, hogy e vidéknek, e nópnek egyetlen keresetforrása apadt ki ós tudva azt, hogy itt egykor milliókat érő, tönkrement vagyont kell újra megszerezni ós megteremteni nemcsak az egyesekre, de az egész országnak, abban az óriási értéket képviselő adóalapban, a mely itt az országra nézve elveszett. T. Ház! A kormány akciójának, a mely a szőlős vidékek felújítására irányul, csak az lehetett a célja, hogy a szőlők felújítása általánosittassók és gyorsittassek. De ma már ahhoz a cólboz még az is járul, hogv a milliókra menő áldozat, a melyet egyesek és az állam hoztak, el ne vesszen, hanem megtartassák, megmentessók és gyümölcsözővé tétessék. Már abból az alkalomból, midőn a földmivelósügyi miniszter ur ő nagyméltósága 1898-ban a balatonparti szőlők rekonstrukciója érdekében Keszthelyen volt, már akkor voltam bátor hangsúlyozni, hogy a szőlők felújításának gyorsítására ós általánosítására többek között főleg a balaton parti vidékeknek a közforgalomba való belevonását tartom szükségesnek ezen vasút terv létesítése által. Mindenki felismerheti e vasútvonal óriási horderejót, mert nemcsak e vidék uj felvirulásának ez az éltető gyökere de országos érdeke is. A jó közlekedés meghozza a Balaton zalai partjára az idegenforgalmat, a szegény nép kitűnő áron órtókesitheti minden aprólékos terményét, a területek értéke kétszeres, sőt háromszoros leend, épülő villák körül fák, kertecskók ós rekonstruált szőlők támadnak és a mi a fő, lesz a szegény szőlőbirtokosoknak tőkéje a rekonstrukciót erélyesen megkezdeni. A cél a szőlők felújításának gyorsítása. Nem állítok sokat, <e a vasút tiz évvel előbbre vinné a szőlők felújítását ós ez a tiz óvi különbözet ekkora érték előállításával dúsan kárpótolná az államot a befektetésért. Ez a szempont az, a melyre kiváló súlyt kivánok helyezni, a melyet hivatalos adatokkal is támogatok, hogv nemcsak a vidéknek ínséges helyzetén kötelességünk segíteni, de az ország financialis érdeke is megkívánja, hogy azt az elvesztett adóalapot újra megszerezzük, annál is inkább, mert, igazolni fogom, hogy a hozandó áldozat bőségesen meghozza gyümölcsét és tulajdonképpen csak hasznos ál'ami beruházást képeznek (Halljuk! Halljuk') A mi e vidék Ínséges helyzetét illeti, arra nézve itt vannak az összes körjegyzőségektől beszedett hivatalos kimutatások, a melyek számadatokkal igazolják, hogy minő szegénységgel küzd a nép, mennyire meg van terhelve vagyyna ós mennyi az adóssága, hogy még szemólyhitele is igénybe van véve ós hogv e vidékről a nyomorúság több családot kivándorlásra kónyszeritett, pedig azt hiszem, nem nézhető közönnyel, hogy ez a szomorú példa itt is elh.irapídzók, ahol erre előtte soha eset n°m fordult elő, mert a mint előbb emiitéra, e vidék népessége mind máig inkább volt hajlandó a végsőig menni, semhogy elhagyja ősei tűzhelyét. Én dacára a a felújításnak, sőt az e téren elért szép eredményeknek, a helyzet most vált tarthatatlanná mert éppen ez verte adósságba a népet; ós a borértékesítésnek nehézkessége, sőt mondhatnám, teljes tagnálása még a gyümölcsözós eredményét is teljesen illuzóriussá tette. De a végrehajtó egyre erősítette, hogy akár hogy is, de legalább a becsüsnek be kell mennie, hogy a bútorokat megbecsülje. — No hát csak jöjjön be velem az ur — szólt, közbe Kovács Gáspár, — de ne szóljon odabent, hogy mi járatban van. A becsüs bement vele s az öreg egyenesen odavezette a divánhoz, ahol a fiatalok ültek s talán épen a jövendő boldogságukrol álmadoztak; csinos növésű, erős fiatalember volt a vőlegény, s katonásan felugrott, mikor a jövendő apósa az idegennel hozzájuk közeledett. — Egy jó ismerősöm, Szántó Ferenc asztalos mester ur — mutatta be a becsüst az öreg, — eljött, hogy megnézze a bútorokat, mert nála akarjuk csináltatni a Zsófika bútorait is. A leány hirtelen elpirult, mint ahogy elpirulnak a menyasszonyok, ha a jövendő házasságukról beszélnek. A becsüs figyelmesen megnézett mindent, azután mielőtt távozott, oda fordult a leányhoz: — Legyen nyugodt kisasszony, olyan szép bútort fog kapni, hogy megirigyeli érte, aki csak meglátja. Odakint aztán bediktálta sorba mind a végrehajtónak, amit látott, s minden darab után utánna mondta a bec8éitékót. Kissé hangosabban beszólt, mint kellett volna, mert a leány mindent meghallott, s röstelte, hogv olyan olcsó bútorokat fog kapni. Aztán hogy végeztek, hát elköszöntek. A lépcsőn mosolyogva fordult a becsüs a végrehajtóhoz : Szegény jámbor öregek ! Csak látta volna végrehajtó ur, milyen izgatott volt a vőlegény, mikor meg látott. Megismert, hisz csak tegnap voltunk nála is . . . A helyzetnek ismertetésére pedig itt van a tapolczai járás főszolgabirájának is a hivatalos jelentése, a melyet felolvasni ismét nem kivánok, csak jelezni óhajtom, hogy ma olyan az állapott, hogy minden községben óriási számra szaporodnak az árverések, hogy ott óriási összegeket nyelnek el azok az adóhátralékok, a melyek egyál talán behajthatatlanok s az államra nézve elvesznek 03 ma már ezen kimutatás szerint kénytelen volt. innen közel háromszáz család részben Amerikába, főleg Szlavóniába, részben a balatonparti, vagy kecskeméti homokszőlőkra kivándorolni. A mi a második ós főszempontot illeti, az állam fianancialis érdekét, ezen hivatalos kimutatásból kitűnik, hogy Felső-Eőrstől Tapolczáig, tehát a veszprámmegyei részt bele sem értve, csakis a balatonparti jegy„őségekben az elpusztult szőlők után leengedett állami adóévenként 201.386 koronát te«z ki, vagyis 4 millió kor ona kapitálisnak az 5% át, amit elveszít az állam évenként, pedig az egész vasút alig kerülne többe 4 millió koionánál, eltekintve azon garanciától, rmit az állam elvállalt az agrár kölcsönök által. Az erről beszerzett hivatalos adatok szerint a tapolczai kerületben agrár kölcsönnel telepitett szőlők kitesznek cirka 1000 katasztralis holdat, a balatonfüredi kerületben cirka 900 kataszteri holdat; az eddig folyósított agrár kölcsön kitesz: 1,164.820 koronát, folyósítás alatt van: 2,000.000 korona. Bekebelezett kölcsön: 1,630.748 korona. Bekebelezés folyósítás alatt 280.000 korona vagyis 200.000 korona agrár teher van eddig ezen szőlőkön. Ezen kölcsönök törlesztése egy-két óv alatt beáll ós ha az adósok fizetésképtelenek lesznek ós a szőlők tömeges árverésre kerülnének, oly értékcsökkenés állana elő, hogy a szőlők a nyújtott agrár hitelt nem érnék meg, mert Ily viszonyok közt azokra annyi rell'kfáns nem is akadhatna, eltekintve attól, hogy akkor a jelenlegi tulajdonosok csakugyan földöntutókká válnának ; ez pedig már nemcsak anyagi, de erkölcsi veszteség is lenne az országra ! A mi a harmadik szempontot illeti, t. i. hogy a vasút ópitése hasznos beruházást képezne, ezzel az alli tásommal éppen nem akarok adós m.iradni ós azért annak kifejtését, még a t. Ház kegyes engedelmével pár szóban fogom előadni. Példaként áU előttünk a déli vasút forgalma a Balatonnak somogyi partján! Moat, hogy végre a közönségünk a hazai fürdő- ós üdülő helyeket mindinkább fölkeresi, bámulva látjuk rövid pir óv alatt a Bilatonnak ezen partján, mintegy varázsütésre, kifejlődni az egyes fürdő-ós villatelepeket. Majd mind -n őrház más fürdőmegállóhely ós az azelőtt értéktelen puszta homoklegelók 5 szőrös 10-szeres értéket nyertek! Meg kell adni közönségünknek a már szükségletté vált kényelmet mindenben, de főleg közlekedésben ós a közönség ma már hazafiságból sem fogja pénzét külföldön elkölteni. S ha a somogyi partot elárasztotta főleg a fővárosi közönség, mennyire fogja fölkarolni a zalai partokat is (llilljuk: Halljuk!), hol telket vásárol és arra villát épít; tudja, hogy a körülötte levő szőlő meghozza az egÓ3z befektetésnek kamatját. De a forgalom szempontjából is, én igen kérném a t. kereskedelmi miniszter urat, tegye tanulmány tárgyává, hogy minő személy-forgalomra lehetne itt még számítani a dunántuli városokból, a honnét bizony ma senkinek sincs kedve a Balatonra jönni nyaralni, mert közelebb éri a steyeri ós alsó-auszftriai fürdőhelyeket, de akkor Sopron, Pozsony, Győr, Szombathely, Kis-Cjeli, Pápa stb. városok közönsége mind könnyen, felkeresheti e vidéket. (Igaz! Ugy van : jobb- és bal felől.) És téves hit volna az, hogy e vasút üzeme csak a nyári rövid idejű személyforgalomra támaszkodhatnék, mert mindenesetre ennek létesültóvel az épülő villákhoz az anyagszállítás, a szőlők felújításához karók, ves/szők, egyéb anyagok, főleg műtrágyák szállítása erősen mérlegelendő és az így megindult borkereskedelem, amely ma oly nehezen és csak a termelők nagy kárára bonyolítható le, egész más lendületet venne. A kataszteri kimu atás szerint is van az azóta foganatosított kitelepítésekről befejezett adatok szerint e vonal mentén 15—16 ezer kataszteri hold szőlőterület, de azóta ez legalább a kétszeresére emelkedett, mert egyes községekben a kimutatott szőlőterület annyi, hogy biztos tudomásom szerint., ott egyes nagy szőlőbirtokosnak is van ma már itt majdnem annyi szőlőterülete, ugy, hogy bátran felvehető 30 ezer kat. hold szőlő, természetesen ma mír kipusztulva^ Ennek felujitusa után átlag-termését csak 30 hektoliterre véve fel, az 600 ezer hektoliter termést ad és tekintetbe véve, hogy egy vaggonba circa 60—70 hektoliter b.r fér el, ez maga majdnem 10 000 vaggon szállítmánynak felelne meg. Ez igazolja, hogy egy szőlős vidéken a termés háromszorta nagyobb forgalmat biztosit a vasútnak, mint a szántóföld, ahol egy hold legfeljebb egy tized vaggon rakományt ad, meg a szőlőnél egy hold már egyharmad vaggont tölt be. De mérlegelendő lenne még az is, hogy ezenfelül termény vagy nád, kő, mész stb. is szállítható lenne. Mindezeknek dacára, feltéve, hogy a forgalom nem hozna is semmit, az állam mégis dúsan visszakapná a befektetést azon területi értékemelkedésben és elveszett adóalap megteremtésében, amelyre már utaltam. E vasút létesítése évek óta vajúdik az érdekeltség körében; ós hogy mennyire érzi ez a vidék, hogy ezen terv megvalósulása egyedüli megmentője, mutatja az, hogy mondhatnám, a szájától elvont falatokból akarja összehozni azt az összeget, amit törzsrészvényekre jegyeznie kell, de ón arra kérem a t. kereskedelmi minrs/.ter urat, ne erre fektesse itt a súlyt, hisz az állam nem lehet olyan, mint az uzsorás, aki ott tud legjobban préselni, ahol legnagyobb & szükség, hanem vegye mérlegelésbe mindazokat, amiket előadni bátor voltara, hogy t. i. ezt a kérdést állami szempontból fokozottan állami