Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-20 / 3. szám

XX évfolyam. 1901. január 20. 3. szám. Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitkor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 till. N\ ilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és an>agi részét illető közlemények a szerII készt őséghez küldendők. n ss mm Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéziratok nem küldetnek visszza. S "7ií III „£alamegyei gazdasági egyesület", 9

<Kaqizsai és novai járási községi és UVL egj el Farsangi clniolkedés. Természetes, hogy ebben az időszakban a Italozásokról és a mi vele egykor összefüggött, a házasodásról fogunk e cikk kerétében egy keveset beszélgetni. És mert nem valami vig tónusban, ez ok miatt Írhattam volna cimtil akár „böjti prédikációit is. De valamint a hivatott poéták nem csicseregnek télen tavaszi verseket: azonképpen a társadalmi bölcselő is Írásaiban alkalmazkodni szokott — különösen ha újságíró — az évadhoz. I)e az emberiség is általában a világrendjéhez tartja magát t. i. farsangon báloz, lakodalmaz, vagy pedig szűkkörü családi ünnepeket, u. ni. disznótorokat rendez; szóval a farsangon mulat, szórakozik. Es csakugyan sorsüldözöttnek érzi magát akárki, ha farsangon legalább egy bált végig nem robotolt, tombolt; a férjhez való leányok pedig éppen boldogtalanok lennének. Igy a papáknak, akár kerül a vékony jövedelemből, akár nem, ki kell szorítani a bankókat még váltó közbenjöttével is, különben olyik mama zálogba csap minden keze ügyébe esö tárgyát, csakhogy arravaló leányát, fiát és önmagát balba vihesse; nem más ok miatt, mint hogy majdan legyen az angyalnak is leánykori kedves emléke, a min elábrándozik; valójában pedig: hogy hátha ott lesz az a mesebeli királyfi, vagy herceg, vagy legalább is valami hivatalnok-ifju, a ki a báli talalkozás után három hétre elrőpteti az angyalt, az anyai védő szárnyak alól. Csak bálba és bálba, még ha az anyagi bukás árán is! Mintha bizony az okos ember éppen csak bálban szerezné a feleséget. Az igaz, hogy vannak ilyenek is. Mivel görögtüznél, lámpafénynél és gyertyavilágnál minden leány szebb a valónál s a mesebeli hamupipőke is, ha kiöltözik, bájolóbb és hódítóbb; a adnak ifjak, a kiket ilyen külsőségekkel lehet csak rabbá tenni. S ha még a felső emeletet, is elkábítja a, szesz, hát bizonyos, hogy igy még a lusta véríít is meglehet babonázni a bálteremben. Ámde ma már igen sok az okos ifjú, azaz hogy a számító ember és a legtöbbje —nem házaa ,,2ala-egerszegi ügyvédi kamara" körjegyzők egyletéinek, Valamint a f,j szövetkezet'-nek hivatalos közlönye. . e hzl ± m i m_ cL e n -v a sodik. Mién? Mert nem tehetik. Várniok kell, amig fizetésben előléptetnek, vagy valamiképen a jövödelem megszaporodik. S a mikor ezt eléri az ifjú ember, arra már tetemes a/, adóssága és megvénül, megkopaszodik s mint szokás-mondás: megjön az esze. Mert csakugyan nem lehet családot alapítani a mai ferde szokású és szúk világban. A leányok ugy neveltetnek, hogy egy évben tizenkét szer változó divatú kalap nélkül, toalett nélkül az utcára is szégyelnek kilépni. Hivatalnok, sőt iparosleány is fejkendővel restell városban sétára indulni. Ha igy kellene kilépniük, nyomorultaknak érezné magát a leány is, a szülök is. Ámde vagyon nincs, a jövő delmi forrás is vékonyau adja, tehát — hozomány sincs. Csak annyi volna legalább, hogy az a házasulandó ifjú ember a legénykori adósságát fizethetné ki. De annyi sincs! Csak rang van, divatosság van, büszkeség és gőg van. Mivel pedig a megélhetés drága ez időszerint, a legény nem házasodhatik és a leányok — btthon maradnak. És ha még is egy-két fiatal ember a szegénység mellett is feleségül vette a leányt, azon reményben, hogy majd csak segítik őket a szülök, a miben csak tudják; mi a tapasztalat? Az, hogy az após, anyós egyáltalán nem tőrödnek a fiatal pár sorsával. Csakhogy éppen oda uem kiáltják a vőm uramnak: ha elvetted, tartsd el, a te feleséged! te tartozol arról gondoskodni, hogy az ifjú feleség rangjához képest ruházkodhassék és éljeu. Hát a szülei támo gatásnak ez a hiánya, a rideg és szívtelen viselkedés a fiatal házasok irányában az esküvő után : az ilyen szülői szeretetlenség is az oka annak, hogy ma szinte megdöbbentően sok az agglegény és a pártában maradt leány. Természetes, kogy a férfiember könnyebben és gondtalanabbul megél, mint ha családi gondok is nyomnák a vállait. De a leánynak is biztosítani kell a jövőjét. Mit cselekesznek háta leáuyos szülök ?Állandó kenyéradó pályára képeztetik ki a leányukat, hogy férjhezmenés nélkül is megélhessenek. Lesz egyik-másikból tanítónő, könyvelő, vasúti pénztáros, póstahivatalnok. a megyei községi- és körjegyzők, a Ixégrádi takarékpénztár és önsegélyző s á x* n. a ^p. Elfoglalnak a leányok olyan kenyéradó állásokat, a melyekbe ha férfi ül, a jövedelemből a férfi el bír tartani egy feleséget, egy-két gyermeket. De a férfi elől ha a leány kaparintotta el az állást, ez a nő — leány marad, családot nem alapit, nem megy férjül jövedelem nélküli férfihoz. Ezzel a megoldással tehát csak szaporodik az agglegények és aggleányok száma. Az igaz, hogyha rajtam állna, fizetéses hivatalt növel soha, csak férfiakkal töltetnék be, olyan föltétel mellett, hogy az illető köteles megnősülni. Igy azután nem kellene a lányok sorsa, jövője felett tépelődnünk. A nő csak maradjon meg annak, a mivé az Tsten rendelte: a család védő angyalának. A magyar nemzet kai aktere nem türí, hogy a nőt is a kenyérmezőre, a küzdelembe üzzuk. Az ilyenfajta, kölcsönvett nőemancipációból nem kér a nemzeti jelleg. A magyar nemzetnek kiállhatatlan a férfias, szakállos asszony. Az apák, az anyák ne szűnjenek meg támogatni soha házas gyermekeiket' Az erkölcsi törvény azt parancsolja, hogy ne csak fölneveljék és szárnyra eresszék a leányokat a szülők, hanem a halálig érezzék ezek a támogató, áldott szülői kezeket és bölcsességgel teljes szülei tanácsokat! Ha ilyen érzelem honol a szülői szivekben, mindjárt más gondolattal lépi át az ifjú ember a bálterem küszöbét és a lányos apák sem fogják szidni a „mai blazírt, életunt, vértelen fiatalságot és távol maradnak a holmi „vásári gondolatok" is. IsT. A Váliozkavölgyi vizi-társnlat közgyűlése. A Vá'iczka-völgyi vizítársulat f. hó 15-én ZalaEgerszegen a városháza gyüléstermében igazgatóválasz!-mánvi, azután pedig közgyűlését tartó'ta dr. Czinder István társulati alelnök elnöklete alatt. A IX. kultúrmérnöki hivatalt mindkét gyűlésen Rieger Antal kultúrmérnök képviselte. A választmányi gyűlés első sorban megválasztotta Kayser Vi'mos baki urodalmi intézőt igazgatónak. Ezután megállapitott.i az 1901-ik évre a szavazók Az üreg asszony elhatározta, hogy túlad a lakóján. Túlad, még akkor is, ha örökre üresen áll is az a szoba. Még az nap előkeresett egy régi könyvtáblát ós nagy betükkei, Womtalan reszkető vonásokkal ráírta, hogy a III. em. 28 számú lakásban egy udvari szoba kiadó. Aztán kiakasztotta a kapura. Oda arra a szegre, ahol azelőtt lóggott a másik cédula, mikor a nagyságos ur idejött. De délfelé szépen lesétált érte. Ném akarta, hogy meglássa p lánya, mert hátha fájna neki. A fiatal lányok nagyon érzékenyek. A legkisebb fájdalom is igen nagy szenvedést okoz nekik. De hiába akasztotta ki már ötödik napja délelőtt is, meg délután is, mig a lánya a varróban járt, csak nem tudakozódott senki a szoba után. Feltette magában, ha nem jön senki, akkor is felmond elsején a nagyságos urnák, majd csak meg lesznek valahogy. Tudja Isten miért, de ugy felt attól a selyemkendőtől. Etelka meg talán már el is felejtette, hogy mit ígért neki, mert ugy látszott, mintha mit sem törődnék vele többé. Dúdolgatott, dalolgatott magában, mint azelőtt ós szóba sem hozta többet a nagyságos urat. Most is azért szólt rá az anyja, mert kissé hangosabb yolt a kelleténél. Nem akarta, hogy felkeltse a nagyságos urat, mert szerette volna, ha találkoznak. A leány abba is hagyta a dalozást ós nemsokára elment hazulról. Kevéssel azután a nagyságos ur is felébredt. Alig aludt még három órát 8 mégis felöltözködött és elment. Mikor a konyhába lépett, oda szólt Kerekesnóhez : — Aztán ha hazajön a szép Etelka, mondja meg neki, hogy meghoztam a selyemkendőt, amit a minap ígértem, ott van az asztalon abban a rózsaszínű papírban. De majd csak pünkösdkor tegye a fejére először, úgyis már csak három hét az egész. A „Zalamegye" tárcája. ^^rjagyságos ür. — Csendbe légy Etelka, még alszik a nagyságos ur! — szólt s/inte suttogva az öreg Kerekesné a leányához, mikor az rciegfeletkezve a lakójukról, halkan dúdolni kezdett. A leány elhallgatott. Igaza van az auyjának. Még mtg találna haragudni a nagyságos ur, ha felkeltené, l'edig milyen nehéz lakót kapni. Most is másfél hónapig üresen állott a szobájuk, mire kiadhatták. De hát nem is akarták olyan mindenféle embernek kiadni, mert inkább üresen maradjon, mintsem hogy olyan lakjon benne, aki nem fizet rendesen. A nagvságes ur pedig pontos fizető, hát meg kell becsülni Minden vasárnap oda olvassa az asztalra a heti négy forintot. Le sem fekszik addig, mig a heti szobabért ki nem fizette. Reggel hat óra tájban jön haza minden nap, aztán ott'ion tölti az egész naj ot és sokszor fel sem ébred e.itólig. Akkor felöltözik ós elmegy. Biztosan valami nehéz éjjeli szolgálata lehet, de azt meg kell adni, szépen keres. Olyan csillogó drága köves arany gyűrűk vannak az ujján, hogy mindegyik egész vagyont er. Az óralánca is nehéz vastag diszes lánc. A múltkor megmutatta Etelkának a rajta függő apró zsuzsut is. Egy merengő szemű női fej volt benne. Igénytelen, de kedves női fej. Es mégis a/t mondta neki, hogy ő a log3zebb le ány, akit vaiba csak látott. Etelka meg elhitte neki, hiszen olyan ábrándosan, olyan igaz szeretettel nézett rá, mikor a kezet megfogta. Me^ké.idezte még azt is, hogy /jozzá menne-e, ha megkéietné? Tudná-e ugy szeretni, mint a hogyan ő szereti? Jó dolga lenne; nem kellene annyit varrnia, aztán meg hát nagyságos asszony lenne, mert akit egv nagyságos ur vesz el, az nagyságos aszszony lesz, ha bármi volt is az előtt. A kis leánynak tetszett a beszéd s azóta felét se dolgozott, mint az el itt. t\í édes anyja egyre nóggatta, hogy siessen, mert kell a pénz, itt lesz nemsokára a házbér fizetés, aztán nincs, amiből a fertált megfizethesse. Meg egy fejkendőt is vett a múltkor. Csak olvan olcsótajta közönséges fejkendőt. Mikor a nagyságos ur meglát'a a fején, behívatta. H->gy v selhet ilyen szép Ieánv, mint maga, ilyen ócska kendőt ? — Nem telik külömbre — felelte a leány némi zavarral, miközben halvány pír futotta el az arcát. Szógyelte a nagy szegénységet. De a nagyságos ur jókedvében volt. — Na majd küldök én magának holnap szebbet Is, meg finomabbat ig — biztatta a leányt, aki azt se tudta, hova legyen az örömtől. Elmondta az anyjának is. A jó öregasszony majd, hogy rosszul nem lett az ijedségtől, mikor a leánya szavait meghallotta. — Nem ezabad többet szóba se állnod vele. Ismerem ón már az ilyen ajándékoíásokat. Drága ajándék az nagyon. A leányt szemmel láthatólag elszomoritották az édes anvja szavai, de nem mert ellentmondani, hanem mikor egyedül maradt, u?;yan csak megeredtek a könnyei. Aztán nemsokára hét óra lett s neki a varróba kellett mennie. Mai számunkhoz fél iv melléidet van csatolva.