Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

XX. évfolyam. 1659 HÍPIji b'frjnyvkap Növt».ieKnaplo Zala-Eáerszeg, 190Í. január 6. heg y.év.^/s* II! í. szám Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Felévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy s/ám ára 20 fill. Hirdetménvek: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el Kéxiratek n«m kfiléetaek tIsszks. & „/alamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „Kanizsai és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a ,,tcégrádi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. JS/L e^gj elenik m inden a, r á. -r> -n a. i tél lehelete. A szegénységnek u legnagyobb ellensége a küszöböu van. A rongyos, dülledt, alacsony-kunyhók koldus lakóinak a réme, kínzója, már érezteti fagyos leheletét. A természet most szenvedi halálküzdelmét. És mély csönd fog beállni a kővé fagyott göröngyök fölött és csak a nyomorgó szegénység szenvedéseinek a kinos sóhaját és szivet szaggató kiáltásait fogjuk hallani a tél unalmas, álmos egyhangúságának közepette. A hálái szüretjének az évadja itt van. A beteges tüdők tágulása rövidebb-rövidebb lesz. S azokat a földönfutókat, akiket talán megkímél a fagy, elveszi az éhség nyomora. A fecske elszáll keletre, a vakondok mélyen beássa magát a földnek meleg gyomrába: csak a szegénység nem tud kitérni, nem tud menekülni. Mintha arra volna teremtve, hogy iszonyú boszuját ő rajta töltse ki a tél kíméletlen fagya. Csak a nyomorult koldus nem találhat meleget sehol. De hová is lennének szegények, ha az emberi könyörületesség jóságos melege fel nem olvasztaná a szélnek kitett kunyhók abblakainak cifra dérvirágait ? ! Mi lenne a szegény árvák tömegéből, ha az emberszeretet jóságos angyala nem táplálná és ruházna őket? Ha megfeledkeznénk róluk gondoskodni <? A közszeretet ilyenkor kibontja a közjótékonyság fényes zászlaját. A jólétben úszók, a boldogok tábort képezve, hatolnak a természetnek kegyetlenné vált hideg zúzmarája ellen a ruhátlan árvák, koldusok tehetetlen éhező bénák érdekében. Aki legtöbbet megmentett, annak van a legjobb szive. Az ilyen mentőknek az egyesületén legyen igazi áldás! Szerezhet-e a lélek nagyobb és dicsőbb megnyugvást, mint amikor a t egényeknek alamizsnát osztogathat ?! Az ember legszebb erénye, a jó sziv igazi melegének forrása: a jótékr ;yság. Aki a küszöbéről elkei. eti az éhezőt, a pihenésre vágyót: az gondoljon .Mhasverus sorsára, hogy mi érte őt, amidőn az Üdvözítőt, aki vállán a nagy kereszttel pihenni akart Ahasverus ajtajánál, onnan elűzte. Legyünk méltányosak az önhibájukon kivül sanyarú sorsra jutott szegények irányában! Ne toljuk el tőlünk a könyörületre szorult embernek felénk nyújtott kezét! Akiket a csapások megkíméltek, talán a szenvedéseket viselő áldozatok árán menekültek és lettek boldogokká! A sors kerekének világra szóló históriája van! És ha valaki erősen kapaszkodik egyik szerencsés küllőjébe, gondoljuk meg, hogy habár óriási kerülete van is ennek a keréknek és igy hosszú idő alatt fordul egyet, — de forog. A szerencsében az igazság a munka. Szerencsés, aki dolgozhatik. De hol találjon munkát a nyomorult, hol szerencsét? Ha beáll a tél, stágnái minden munka. Hol találjon hát dolgot a béna. '^a még az épkezfí és ép egeszségü szegény családfők tagjai is nélkülöznek, éheznek, fáznak. Fázni és éhezni ! A legborzasztóbb, amit a sors kitalált. A természet hadüzenete már megtörtéut az első vastag dérrel. Remegő szivvel, összeszorult kebellel gondolnak az elhagyatottak a viaskodásra és előre is remegnek a szomorúan biztos eredménytől, ha róluk megfeledkeznének. De nem feledkezünk meg róluk! Az emberek erkölcsének fel kell ébrednie, hogy az elhagyatottak sorsán segítsen. Majd ki fog gyúlni a közszeretet lángja s a koldus, ha fázik, megmelegítheti mellette didergő testét és nem fog éhezni, ha kinyitja kezét alamizsna után; mert az elfásult szivek fagyát is föl fogja olvasztani a jó szellemnek az az áldásos parázstüze, amely a pogányság romjai fölött gyúlt ki először, hogy soha el nem hamvadó melegével bevilágositsa a sötétség üregeit. Aktuálissá vált, hogy a társadalom gondoskodjék nyomorultjairól. Alig van város, melyben nem volnának jótékonysági egyletek, amelyek nemes feladatukul tűzték ki a nyomornak az enyhitését. Városunkban is vannak ily jótékony egyesületek. Ott van a nőegylet, a népkonyha, a karácsonyfa egylet, a kenyéregylet, amely egyesületek mindegyikének legfőbb tere a jótékonyság gyakorlására most nyilik, amikor az egyébként is ezer gonddal küzdő szükölködőkre bénitólag hat annak tudata, hogy vagy épen nem, vagy csak nagyon is kis mértékben nyilik alkalmuk fárasztó munkájuk keserves bérén: maguk és ^családtagjaik életét napról-napra áttengetni. De ezek az egyesületek magasztos hivatásukat csak ugy tölthetik be óhajtott eredménynyel; az oly sok oldalról feljajduló nélkülözést csak úgy némíthatják el s a szűkölködők kétségbeejtő helyzetén csak ugy segíthetnek: ha a nagy közönség nem nézi fagyos közönynyel áldásos munkásságukat, hanem kiki vagyoni viszonyaihoz mérten oda hozza a jótékonyság oltárára filléreit! Óh ha betekintenénk egy-egy ily elhagyatott szegény család viskójába: meglátnók hideg szobában, éhségtől gyötörve a kisdedeket; látnók a kétségbeesés barázdálta redőket a szülők homlokán, akik nem képesek gyermekeiknek éhségét lecsillapítani és ezekkel együtt dideregve s az éhségtől gyötörtetve, élnek napról-napra akkor, midőn mi a a jólét párnái között egész ridegen megfeledkezünk róluk! A „Zalamegye" tárcája. "j^ignjusos krónikája. avagy története az MOO. esztendőnek. Tinódi Lantos Sebestyén didk módjára megénekelte: Theodorus diák. Oh, Apolló, segits! add kölcsöo a lantot, Uj század napja kél, 's lovait te hajtod ; Quadrigad álljon meg egy-két rninutára, Inspiráld pennámat krónikás nótára! Im, mögöttünk yan már tizenkilenc század, (Kilencvenkilencre most olvastunk százat,) Huszadik századnak felsütött a napja, Boldog, aki fényét s melegét is kapja. Mert un, hogy a Szent-év elfogyott egészen. A rákövetkező már uj század lészen. Kóma Szent kapuját bezárja a pápa, Jámbor hivők serge a búcsúkat járta. Tizenkilencedik század kriptájában. Sok dicsőség, sok kö.iy megfér egy utnában. Meghozta e század a népszabadságot, Zsarnoki önkénynak a nyakára hágott. Sok uj találmánya csodálatot keltő, Haladás van ebben, úgy irja a költő; De nyugalom nincsen a népoceánon, Hulláma toilódik hol agy, hol más tájon. Kéidések kérdése, szociális kérdés, Meg bir-e oldani a nemesebb érzés! ? Kenyeret! Kenyeret! panem et . . . de hagyjuk, Frázissal e kérdést soha meg nem oldjuk. Krónikám nem jósol, csak azt konstatálja: A letűnt századnak van sok szép vívmánya. A ránk következő hozza meg a békét, Törülje a múltnak számtalan nagy vétkét. * Európa békés, lám, do milyen ár on ! Most is szól az ágyú, bár tul a határon ; Szegény Chindt rágják, akár egy nagy lepényt, Széleit kikezdték és gyújtják a sok fényt . . . Demajd kifog rajtuk Li-Húng-Csang s herceg Csing. Waldersee marsainak még szűk lehet Peking. Foly az alkudozás, mi magában nem baj; Európa, vigyázz I ébred a sárga faj . . . Ne kegyetlenkedjél, légy emberségesebb, Egés:/ Ázsiának fájni fog e friss seb. Tán korán is volt még Berlinben örülni, Győzelmi ünnepet hevenyében ülni . . — Lám, Nagy-Brittdnia mily kicsinynek látszik, Vele a kis bur nép, mint a macska, játszik ; Botha, Dewett, Beyers, Delarey ugy harcol, Mint egy-egy oroszlán, miről sok uj harc szól. Barbeiton mezején, Nooitgedacht pusztáján. Megint csoda történt, — de lesz még akárhány! Ki Istennel kezdte, Istennel is végzi, S a vén Európa ezt szájtátva nézi. Mozgrsit az angol, ki tudja, hányadszor! Több, mint egy év óta már ötször, vagy hatszor. Lesz ennek vége is, várj csak, Chamberlain lord, Szegény bur ágyuja egyre messzebbre hord. Az Orieansi szűz szelleme ott lebeg, Kegyetlen Kitchener, megbirkózik veled. Örvendj, Kriiger apó, ne siess házalni. Törhetlen hitednek meglesznek jutalmi! Áll a villamos égj él meg a jó Isten, Hazád szent ügyére babérokat hintsenl Várjunk hát s reméljük ! De sorra vár itt más : Mindjárt a párisi világ kidllitds. A versengő népek megmutatták ebben, Mennyi öröm rejlik a békés versenyben. Főleg a magyarnak tűnt fel ott a napja, A sok kitüntetést özönével kapja. Elismerés jött a félreismerésre; Legyen ez buzdítás komoly törekvésre, Magyar zászlónk büszkén lobogott Pár isban. Nem/etek utcáján szép palotánk is van. Meg is koszorúzták szép trikolornkat,

1 Nem dugták Otrisba független honunkat. Berlinben is igy volt, mikor jó királyunk Császári barátját — kinek jót kívánunk — Látogatni járt ott magyar királ.vképen, Magyar zászlók lengtek, harsogott az éljen! Volt sok egyébb ünnep, parádé, szónoklás, Titulus bibendi, jubileum s sok más . . . De szent kegyelettel emelam ki nyomban, Azt, mely hogy lezajlott ősi Esztergomban, Kilenc száz esztendős hitünket hirdette, Hogy a keresztséget nemzetünk fölvette; Akkor született a magyar királyság is Innen származik az ősi alkotmány is. Tudja minden magyar, mit köszönhet ennek, Hirdetik lapjai a történelemnek. Magyar sziv és lélek hálaérzetéből. Fakadt egy nagy ünnep, hol nagy költőjéről Emlékezett meg az egész magyar nemzet, Vörösmarty volt az, ki epochát kezdett. Száz évvel ezelőtt küldte Isten nekünk: Rendületlenségre, hogy tanítsa népünk. Más jubileumot mostan nem érintek, — Magasból mélységbe szédülve tekintek, De egy nagy mecenást mégis fölemiitek : Pdlffy jdnos gróf ez, kire áldást hintek. Miként Ő hintett egy veszni tért osztályra. Melynek pusztulása kár egész országra. Három milliótól fosztotta meg magát, De előbbre tette a szenvedő hazát. Segits is egymáson, drága magyar népem, Mert más ugy sem segit, no meg a jó Isten. Idegen maradsz te népek özönében, S mint ilyen, elveszhetsz; de nini! lám épen . Mily kapóra esik! — van még jótékony kéz, Budapesten látszik, mely jósággal tetéz Áldást az áldásra a megszorultaknak, Addig is, amig majd munkába foghatnak. Sok most az éhező ... de hát nincs kereset; Adjon hát, kinek van, haWár csak keveset, Sok kicsi sokra megy, sokjkönyet fölszárit, Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva,.