Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

megválasztatásukról szabályszerű módon az elnökség érte sitctts. A közgyűléstől nyert utasítás alapján elhatározta a választmány, hogy az alapszáblyoknak kellő példányban való leírásáról, s a törvényszerű záradékoltatás megejteseről haladéktalanul gondoskodik s mindezek foganatosításával az elnökséget bizza meg. Csák Árpád a Balatonvidéken 15 év alatt gyűjtött archeoloigiai gyűjteményét, egyelőre letétképen, a Balatoni Muzeum oltárára ajáulotta meg a közgyűlésen azon kikötéssel, hogy a gyűjteményhez való tulajdonjogát egyelőre fentartja, tisztán azon czélból, hogy ha a Balatoni Muzeum bármi okból nem felelne meg rendeltetésének, vagy az egyesület feloszolnék: a Csák-féle gyűjtemény sorsa felett ne mások rendelkezzenek, hanem azt mostani intentiójájának áldozhassa mindenkorra. A közgyűlés az ajánlatot éljenzéssel fogadván, elnök elérkezettnek látja az időt, a tulajdonjog íentartására szolgáló szerződés megkötésére. Az igazgató-választmány az elnököt s a letéteményezőt bizza meg a szerződés szövegezésével és azon utasítással, hogy azt° elfogadás ezéljából a legközelebbi ig.-vál. ülésnek mutassák be. Az alapszabályszerü egyesületi bélyegzők elkészítésének ügye kerülvén szőnyegre, elnök jelenti, hogy Mérei Ignácz tagtárs egy alapszabályszerü, valamint egy irattári kezelésre való kaucsuk-bélyegző költségeit sajátjából fedezte, a mit az igazgató-választmány köszönettel fogadott. Felolvastattak ezután Hermán Ottónak, a Magyar Ornithologia központ főnökének, továbbá dr. Horváth Gézának, a Nemzeti Muzeum állattári igazgatójának, a végrehajtó-bizottság egyes tagjaihoz intézett s a muzeumok országos bizottsága által történendő segélyezés ügyében irt levelei, a melyekért az elnökség utján az ig\választmány köszönetet szavaz, Elnök bemutatja a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium leiratát, a melylyel, a muzeumok orsz. bizottsága javaslatára, a Balatoni Muzeum-Egyesület részéie, természetrajzi gyűjtésekre, 1898-ik évi állami segély czimén, száz forintot utalványoz a keszthelyi adóhivatal utján. Jelenti továbbá, hogy az összeg felvétetett s felhasználásáig a keszthelyi takarékpénztárban helyeztette el. Az ig.-választmány az 1898-ik évi segélyt köszönettel fogadja s a muzeum ügyének állásáról a muzeumok országos bizottságát részletesen megismertetni s vele az állami segélynek a további évekre való megállapítása ügyében létrehozó összeköttetéssel elnökséget bizza meg. Ezek voltak a közgyűléssel s a végrehajtóbizottság előmunkálataival összefüggésben levő ügyek, továbbá az egyesülecet érdeklő eddigi mozzanatok, a melyek után áttért az ig.-vál. ülés a muzeum ideiglenes helyiségének tárgyalására. A Csák-féle gyűjtemény annyi régészeti tárgyat mulat fel, hogy az, kellőképpen elrendezve, már egymagában véve is a nagyközönség számára megnyitható osztályt képezhet. Ez alapon az ig.-választmány szükségét látja egy ideiglenes muzeum helyiség megszerezésének. Elnök, ugy fekvésénél, mint biztonságánál fogva, legalkalmasabbnak véli a Keszthely város tulajdonát képező s a régi gazd. tanintézeti épületemeletének sarokhelyiségét, a mely egy teremből s 2 kisebb szobából áll. Az ig.-választ mány a szóban levő helyiségnek a muzeum ideiglenes czéljaira való alkalmas voltát elismeri s megbízza az elnökséget, hogy Keszthely város képviselőtestületét keresse meg a nevezett helyiségnek a Balatoni Muzeum czéljaira a folyó év őszétől számított 2 év tartamára, díjmentes, vagy egészen méltányos bét összegéit leendő átengedéseélt. Megbeszélte azután az ig,-válaszmány a muzeum részére beszerzendő szekrények ügyét s mintául a gazdasági tanintézet természetrajzi szertárának ujbutorait fogadta el. — Egyúttal megbízta az elnökséget, hogy megfelelő iparosoktól árajánlatokat szerezzen be, s azokat annakidején hatáiozathozatal ezéljából az ig.-választmánynak mutassa be. A szabályszerű ügyvezetés ezéljából elhatároztatott, hogy iktató, butoizati- és eszközleltár, muzeumi szakleltárak, pénztárkönyv és alapítványok könyve készíttessék. Egyut tal megállapították a könyvek rovatait. Az elkészíttetéssel az elnökséget bizta meg az ig.-választmány. Megállapították a tagsági jegyek formáját, a melyek elkészítését az elnökségre bízták. Kimondta egyúttal a választmány, hogy a folyó évi tagsági dijak és alapítványi összegek beszedése a tagsági jegyek elkészülte után azonnal kezdessék meg. Elhatározta a választmány, hogy Keszthely város elöljáróságát megkeresi a muzeum javára 1896 ban tett 1000 koronás alapítványának eddig esedékes kamatai folyósítása ügyében. Az ülés folyama alatt Huszár Károly befizette 1000 koronás alapítványát; ugyanott adta át a titkár, mint megbízott, Braum Pálné és Huszár Miklós 40—40 koronás alapítványi járulékait. Végezetül elnök bejelenti a közgyűlés óta beérkezett ajándékokat, a melyek szerint Grünhut Fülöp ig.-vál.-tag 21 drb fenéki római ezüst és bronzpénzt, továbbá 45 drb Cserszegiül származó régi magyar ezüst pénzt, továbbá néhány régi nyomtatványt, Hencz Antal alelnök a Hévíz első térképét, Kiss József tanár egy régi georgiconi nyomtatványt, Sparszam Pál tanár egy 48 iki szabadságharczban Keszthelyen szerepelt lándzsát, Soós Mihály prém-c kanonok pedig 5 forintot küldött adományul az egyesületnek. Szabályszerüleg leltároztatni, illetve elszámoltatni fognak s az adományozóknak az ig.-választmány köszönetét fejezi ki. Ezzel elnök megköszönte a kitartó figyelmet, s a jó ügyet a jelenlevők figyelmébe ajánlva, az első igazgatóválasztmányi ülést berekesztette. A képes levelező lapok tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium postaés távirdaigazgatósága a következő közleményt bocsátotta ki: Utóbbi időben közkedveltségnek örvendnek a magánvállalatok által előállított képes levelezőlapok. Ezen levelező lapok szállítása postai szempontból kifogás alá nem esnék, ha az illető nyomdák nem vették volna fel azt a szokást, hogy azokat címlapjaikon „Levelezőlap" feliraton kívül még „Magy. kir. posta" felirattal, sőt néha a magyar címer lenyomatával is ellátják, ami a levelezőlapoknak azt a jelleget adja, mintha azokat a m. kir. posta bocsátotla volna forgalomba. Eltekintve attól, hogy a jelzett képes levelezőlapok élces és gyakran a jobb Ízlést sértő rajzaikkal, ha azok a posta hivatalos kiadmányainak tekintetnek, a posta intézetet, mint állami intézményt, nem méltó szinben tüntethetnék fel, a posta ép úgy, mint bármily kereskedő, nem engedheti meg, hogy az ő cégérét, a „m. kir. posta" feliratot, idegenek használják; a magyar címer használata pedig épen törvénybe is ütközik. A most széltében használt képes levelező-lapok magán ipari termékek, s mint ilyenek, a fenálló postai szabályokértelmében „Levelező-lap" feliraton kívül egyéb felírást, tehát sem „magy. kir. posta" jelzést, sem a magyar címeilenyomatát, nem viselhetik, mert ellenkező esetben a levelező-lapokra érvényes díjkedvezményben nem részesülnek, s a nemzetközi posta egyezmény értelmében szabályellenes kiállításuk miatt zárt leveleknek tekintetnek s mint ilyenek díjaztatnak. Ez nem különleges magyar szabály, hanem a nemzetközi postaszerződés pontozata, mely a külföldön is érvényben van. Felhívom tehát figyelmét azon nyomdáknak, amelyek ily képes levelező-lapok előállításával foglalkoznak, hogy levelező-lapjaikat „magy. kir. posta" vagy más felirat, címer stb. mellőzésével, tisztán a szükséges „Levelező-lap" felirattal nyomassák. Nehogy azonban a már forgalomba bocsátott ily levelező-lapok ezen szabály által használhatatlanokká váljanak, azok, kik magán ipar által előállított levelező-lapokat használnak, a címlapról a „Levelező lap" feliraton kívül minden más felírást vagy címert erős tollvonással, vagy más alkalmas módon távolítsanak el, s tegyenek olvas" hatlanná. Megjegyzem ebből az alkalomból, hogy a magyar korona területén postára adott levelezőlapoknak magyar nyelven „Levelező-lap" feliratot kell viselniük, a „Correspondenzkarte" avagy más nyelvű hasonló feliratok nincsenek megengedve; Horvát-Szlavonországban mindazonáltal a „Levelező-lap" felirat mellett ott legyen e szó horvát fordításban is. Megjegyzendő azonban az is, hogy illem- vagy becsületsértő, avagy büntetendő cselekményt involváló képet, ábrát, vagy közleményt tartalmazó levelezőlapot a posta egyátalán nem szállít. Ezek figyelembe vétele mellett a képes levelező-lapok terjesztése a magyar posta részéről semmiféle akadályba nem ütközik. A rétek téli és tavaszi trágyázása. Régi szabály, a melyet azonban még mindig nem követnek általánosan, hogy a tiágyát, különösen pedig a compostot, ganajt, gipszet, kálisót, meszet, hamut, stb. télen át, vagy lehetőleg kora tavasszal kell a rétekie felhordani, hogy azt a hólé bemossa a talajba. Ila kísérletet teszünk s ugyanazon rétnek felerészét tavasszal trágyázzuk meg istálló trágyával és hamuval, meggyőződhetünk a nagyon is külömböző hatásról, mely már a legerebzésnél észrevehető; mert mig a télen trágyázott részletről csak szalmát hozott le a gereblye, a tavasszal trágyázott részletről sok-, még elnem korhadt ganaj részletet is hozott le. Igaz ugyan, hogv a kaszálásig ezek is elkorhadnak, hatásuk azonban még sem olyan, mint ha idejében elkorhadtak volna, amit úgy a széna, mint a sarjukaszálás eredménye határozottan bizonyítani fog. Az az állítás tehát, hogy a késői trágyázás folytán mutatkozó kevesebb széna mennyiségét a több sarjú fogja pótolni, határozottan téves. Nagyon hibás azon eljárás, melyet itt—ott a felvidéken követnek, hogy az egész istállótrágyát kihordják a rétekre, a visszamaradó szalmát tavasszal összegereblyézik, hogy ismét alomként használhassák. Altalános szabálynak tekintendő, hogy elsősorban a szántóföldeket kell bőven ellátni trágyával s csak azon felül maradó részletet kell a rétekre hordani; ide kell azonban hordani a trágyalevet, árnyékszéktrágyát, a composztot, gipszet, márgát, tőzeget, utczai kotradékot stb. és'pedig lehetőleg felváltva az egyik évben istállótrágyát, a másik évben a jelzett hulladékokat. Ügyelni kell különben arra is, hogy trágyalevet, vagy árnyékszéki ürüléket ne alkalmazzunk igen gyakran a rétekre, mert igen gyakori alkalmazásukra a finomabb fű félék kivesznek, a durvábbak nagyon elkórósodnak. A trágyalével és árnyékszék ürülékkel trágyázás igen czélszerü, afahamuvali trágyázás felettébb, mely különösen a lóherfélék fejlődésének kedvez. A hamut legjobban lehet gipszszel és csontliszttel keverten elszórni. Igen jó keverék 4 métermazsa szuperfoszfát és két metermázsa kálisó, mely mennyiség egy hektáiraszórandó el. Határozottan szükséges volna, ha a rétekie országszerte nagyobb gondot foidítanánk, hogy a czélszerü trágyázás folytán nemcsak több. de jobb minőségű takar mányt is nyerjünk, minek kifolyásaként több és jobb istállótrágyát is adhatnánk szántóföldjeinknek, fokozván igy annak is a termőképességét. A rétek ápolásának és trágyázásának elmulasztása a legnagyobb mértékben elitéledő. Hivatalos-rovat. Z.-Egerszeg r. t. város tanácsa részéről közhírré tétetik, miszerint Z. Egerszeg r. t. várost illető 1898. évi hadmentességi dij kivetési lajtsom az 1883. évi 44. t. cz. 16. 18. §§-ai értelmében a városi adóhivatalnál 8 napon át vagyis 1898. évi augusztus 31 tői szeptember hó 7-ig közszemlére, kitéve van, ahol is a hivatalos órák alatt betekinthető Z. Egerszeg, 1898. évi augusztus 31. Botfy Lajos s. k. polgármester. Melyi, iricgyei és veygcs hirek. Segédpüspök kinevezése. Ő felsége a király dr. István Vilmos szombathelyi kanonoknak segédpüspökké történt kineveztetését a magyar kormány előterjesztésére legfelsőbb jóváhagyásával ellátta s erről a kormány értesítése a szombathelyi megyéspüspökhöz a napokban leérkezett. Nagy-Kanizsa város képviselő testületa augusztus hó 27-én Vécsev Zsigmond polgármester elröklete alatt tartotta közgyűlését, amelyen elnöklő polgármester meleg bangón emlékezett meg Nucsecz József, Berlin Márton, Ledofszky Ármin és dr. Szűkíts Nándor városi kéviselők elhunytáról s indíványára a közgyűlés elhunyt képviselőtársaik emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg. — Felolvastatott ezután a községi elemi iskolák állami kezelésbe vétele tárgyában a minisztériumtól leérkezett szerződési tervezet, valamint a városi tanács részéről kidolgozott tervezet, amely utóbbi annyiban tér el a miniszteri tervezettől, hogy a fűtés-, állandó tisztogatás- és berendezésről a kincstár gondoskodnék, amit a minisztérium a város kötelességének akar meghagyni. A képviselőtestület a tanács által előterjesztett szerződési tervezetet elfogadta. — A közgyűlés folytatólag tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, amelylyel Nagy-Kanizsa város 1898. évi költségvetését — a beadott felebbezés elutasítása mellet—jóváhagyta. — A városi tanács javaslatát, hogy az 1897. évi gyámpénztári számadás megvizsgálásakor felmerült napidijak a városi gyámpénztár tartalékalapjából utaltassanak ki, a közgyűlés elfogadta. —Németh Ignác elemi iskolai igazgató Grünfeld gondolkodó szemekkel nézett barátjára. — Hát te is furcsának találod ugy-e, hogy az én feleségem didereg ? — Persze, hogy annak találom. Az igaz, hogy komisz az idő; de dideregni ? ! — kissé sok. Grünfeld izgatottan kezdett dobolni a szakasz ablakának peremén. Most már ő is furcsának kezdte vélni, hogy neje didereg. A gyorsvonat elég sebesen rohant Fonyód felé a nyílegyenes uton. De ez Grünfeldnek csak csiga-haladás volt. Fecske-szárnyakon szeretett volna repülni a fonyódi magaslatra, hogy láthassa az ő hűséges Micikéjét. Az egyik állomás közelében a nyílt pályán egyszeire csak lassulni kezdett a vonat, végre teljesen megállt — Mi az ? Mi az ? — hangzott mindenfelül. — A gép eltörött ! — mondták agyoniithetetlen flegmával a kalauzok. Ott kellett várakozni jó egy órát, míg a segítő mozdony megérkezett. Grünfeldet má>- a megőszülés környezte. Türelmetlenül futkosott ide-oda. Szakadatlanul ostromolta a kalauzokat, a gépészt, hogy mikor indulnak már. A gyorsvonat nagy késéssel csak este kilenc óra tájban érkezett be a fonyódi fürdőtelep állomására. Grünfeld lázas sietséggel ugrott ki a vonatból, karján cipelve aranyos Micikéjének bundáját. Gyors léptekkel sietett a fonyódi hegy felé, melynek fával bontott oldalában elszórtan fehérlett egy-egy villa. Mire Grünfeld a neje által lakott villa tájékára ért, már sötét este volt. Az égen fekete fellegek kavarogtak, amik még inkább növelték a sötétséget Grünfeld nesztelenül haladt a gyepes talajon. Egyszerre valami hang ütődött füléhez, ami nagyon hasonlított neje hangjához. Megállt, hallgatózott. Most meg valami féifihangot hallott. Halkan közeledett s újra megállott. Tisztán hallotta neje hangját: — Ugy-e a fürdővendégek mind a villákban vannak? Egy ismeretlen férfi-hang válaszolt: — Igen. A hideg már hét óra után bekergette őket. — Csak én didergek itt. -- Jöjjön, melegedjék forró szivemnél. Egy kis csend következett, mi közben mintha egy csók csattanást ringatott volna tova a hűvös esti szellő. Grünfeld reszketve hallgatózott. A csendet a női hang szakította meg. — Holnap már kifogok az időjáráson. — Hogy-hogv ? — Sürgönyöztem haza a bundámért. — Majd tréfának veszik és nem küldik el. Az asszony csendesen kacagott. — Attól nem félek. Az én uram sokkal jámborabb mormotér. * * * Másnap Grünfeld iró-asztalánál iilt és két tenyerébe mélyesztette homlokát. Nem hallotta azt sem, mikor kopogtak ajtaján. Belépett Szilvás Mór. — Szervus Sándor! No megjöttél ? Mi bajod ? Grünfeld fájdalmas arccal fordult barátja felé és olyanformán intett kezével, hogy vége mindennek. Szilvás izgatottan lépett Grünfeldhez. — Betegen találtad ? — Inkább halva találtam volna, Szilvás most felegyenesedett s valami sajátságos büszkeség ült homlokára. — Jól sejtettem tehát. Megcsalt ugy-e? Grünfeld szomorú, elcsukló hangon mondta : — Már beszéltem ügyvédemmel. Válni fonok. y-