Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1898. évi 28-ik számához. az utat a közönség lelkéhez, mely a beszéd végeztével viharos éljenzésbe és tetszés nyilvánításba tört ki. Majd Büchler Jakab a kereskedelmi kör nevében üdvözli a jnbilans igazgatót és családját szép és meleg szavakkal. Utánna Boschán Gyula, ügyvéd, a tűzoltó egylet elnöke, üdvözölte a helybeli önkénytes tűzoltó egylet nevében, mint annak 25 éves tagját, volt titkárát, jeleidegi alelnökét. Kívánja, hogy a szív, kedély és test rugékonysága kisérje át az ünnepeltet egy ujabb 25 éven keresztül is. Breisach Sámuel a kereskedő-tanonc iskolának felügyelő bizottsága nevében kívánja, hogy az Isten adjon erőt ós boldogságot a jubilánsnak, és tartsa meg a város és tanügy érdekében még igen sokáig ! A helybeli iparos ifjak önképző körének ifjúsága is megjelent és Lakatos István tolmácsolta az egyesület tagjainak szeretetét és háláját a jubiláló iránt, akiben az egylet megalapítóját és első elnökét üdvözlik. A hivatalos üdvözletek befejeztetvén, — ez után Gay Károly, a díszközgyűlés jegyzője, dr. Kőnig Gyula felső kereskedelmi iskolai miniszteri biztos következő üdvözlő iratát olvasta fel élénk tetszés nyilvánítás kíséretében : Igen tisztelt Igazgató Ur! Tevékeny működésének 25 éves fordulója alkalmából rendizett ünnepélyén sajnálatomra nem jelenhetvén meg, ez uton van szerencsém igen tisztelt Igazgató Vrat üdvözölni : Őszintén kivánom, hogy annak az ügynek, melynek a szolgálatában oly buzgón és becsületesen fáradozott, ezentúl is legyen kitartó munkása és szolgáljon majdan legszebb elismeréseül az a fölemelő öntudat, hogy nemzeti culturánk és szakoktatásunk előre haladásában Igazgató Úrnak is része volt. Fogadja ismételve őszinte üdvözletemet. Ezzel elérkezett az ünnepély fénypontja is. Most nem csak a megtiszteltetést megköszönő szavak találtak hálás talajra, hanem a jubiláló azon kijelentése, hogy a volt tanítványok alapítványához két száz forinttal járul, meggyőzött mindenkit arról, hogy Udvardy Ignác igazgató lelkünkben él és büszkék lehetünk ily nemes gondolkozású tanárra, fáradhatatlan igazgatóra és derék polgárra. Egyébiránt álljon itt saját beszéde, mely tükre annak a nemes léleknek, melyből fakadt: Mélyen tisztelt közönség! Az első szó, amely ez ünnepélyes pillanatban ajkamra jő: a hála szózata a Gondviseléshez, hogy megérnem engedte e napot, melylyel igazgatói működésemnek 25. éves pályafutását e tanintézet talai között betöltöttem. Miért titkoljam el, ez volt egykor, mint a tanügy kezdő harcosának, legfőbb óhajom és amidőn ma, sok küzdés és fáradalom után, e vágyam róvpartjához eljuthattam, mit tehetnék első sorban mást, mint hálát adni a mindenek Urának, hogy ezt az időt megérnem engedte. Legbensőbb köszönetet mondok városunk büszkeségének és díszpolgárának, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ur őnagyméltóságának, valamint dr. König Gyula felső kereskedelmi iskolai miniszter biztos ur őméltóságának, akik ez ünnepség rendezéséről értesülést nyervén, meleg hangon irt üdvözlő soraikkal csekélységemet megtisztelni méltóztattak. Köszönettel tartozom a mélyen tisztelt közönségnek, hogy szives megjelenésével előttem ezt a napot felejthetetlenné tenni kegyes volt. Jól tudom én mélyen tisztelt közönség, hogy e szives megjelenés nem kizárólag csekély személyiségemnek szól, hanem inkább szól magának a szent ügynek, amelynek e város falai között negyedszázadon keresztül szolgálatában állok. S ez az, ami fokozza örömömet. Megjelenésükkel ugyanis fényes tanúbizonyságát szolgáltatták a tanügy iránt való meleg érdeklődésüknek, melyre nekünk, a tanügy szerény napszámosainak, oly égetően szükségünk van; mert kitűzőit magasztos célunkat a szó igaz értelmében csak úgy érhetjük el, ha a nagy közönség szives érdeklődése és hathatós támogatása kiséri munkásságunkat. Köszönettel tartozom nagyságos tanfelügyelő urnák, aki a tanügy szerény napszámosának működését méltatni s a nagy közönség előtt elismerését nyilvánítani kegyes volt. Nagyságos Tanfelügyelő Ur! Midőn 25 évvel ezelőtt, iskolánk megnyitási ünnepélyét tartottuk, még abból az idpből maradott meg emlékezetemben a megnyitási ünne pélyen az egybegyűlt közönséghez intézett amaz igéietem, hogy mindenben, amit egy, az intézet minden ügyét szivén hordozó igazgatótól elvárhatnak, számíthatnak reám! Ez volt nagyságos Uram, az én hitvallásom ! Erre tettem szent esküt 25. évvel ezelőtt lelkem mélyében ! Ez az eskü lebegett előttem a lefolyt negyedszázad alatt minden pillanatban! Ezt az esküt megtartani s intézetünk jó hírnevét szeretett kartársaim vállvetett munkásságával megszerezni és fentartani, törekedtem minden időben. Hogyan sikerült ezt elérnem, annak elbírálására nem tekinthetem magamat hivatottnak; azonban nyugodt lélekkel merem elmondani, hogy legjobb meggyőződéssel, lelkemnek teljes erejével törekedtem ezt a célt megvalósítani. S biztosít hatom Nagyságodat, hogy mig csak dobog szivem, ez a szent eskü fogja vezérelni a jövőben is működésemet. Köszönettel tartozom a tekintetes polgármester urnák, valamint a képviselőtestület tekintetes tagjainak, hogy ez ünnepélyen megjelenni s hogy tekintetes polgármester ur engem, mint e város negyedszázados polgárát, kitüntető méltatásában részesíteni szives volt. Minek titkoljam el, midőn a magas kormány kegyéből 25 évvel ezelőtt igazgatóvá kineveztettem, azzal a szilárd elhatározással foglaltam el új állásomat, hogy itt élnem, halnom kell. Még inkább gyökeret vert lelkemben ez a meggyőződés, amidőn e város polgárainak jóakaratú támogatásában részesült szerény munkásságom. Örömöm kelyhébe — mit tagadjam — ürömcsöpp gyanánt szolgál, hogy a tanintézet, amely negyedszázados fennállása alatt feladatát derekasan megoldotta s amely az ország egyik legnépesebb tanintézete volt, negyedszázados pályafutásával megszűnt s csak vezére maradt meg a megtépett, de becsülettel megőrzött zászlajával. De szent a meggyőződésem, hogy ez sokáig igy nem maradhat s jőni fog mihamarabb egy szebb jövő, amely vissza fogja állítani azt az iskolát, mely első sorban hivatott a hazának értelmes polgárokat nevelni. Reá szolgált erre városunk polgársága, amely a tanügy oltáiára mindenkor szivesen meghozta a haladó kor követelte áldozatot. Köszönetem illeti meg a kereskedő tanonciskola tek. felügyelő bizottságát, hogy irányomban, mint a tanonciskolának éveken keresztül volt igazgatója, s jelenlegi is tanítója iránt, ez alkalommal is jóindulatának kifejezést adni szives volt. Fogadják hálás köszönetemet a tek. kereskedelmi kör, a tek. tűzoltó egyesület, úyy az iparos ifjak egyesülete, hogy szerény tagjukat negyedszázados jubileuma alkalmával küldöttségileg megtisztelni és jóakaratú kivánatukkal elhalmozni szíveskedtek. Köszönetet mondok az elemi iskola igen tisztelt tantestületének, hogy ez ünnepély alkalmából engem szerencse kivánatával megtisztelni szives volt. Megemlékezésük annyival inkább kedves előttem; mert a tantestület nem egy tagjához régi baráti kötelék füz, akikel már negyedszázada szolgálom városunk tanügyét. Köszönettel tartozom e vármegye tanítótestületének, hogy a mai napon küldöttségileg megjelenni s a vármegyei tanítótestület körében kifejtett munkásságomat méltatni szives volt. Jól esik e megtiszteltetés a vármegye tanítótestülete részéről; mert lelkem egybeforrott ezzel az egyesülettel. Ott álltam egykor, mint kezdő tanító, telve reménynyel és lelkesedéssel, bölcsőjőnél; hosszú időn keresztül voltam kegyes bizalmukból annak elnöke és ma, midőn a közharcosok közé szegődtem, azzal a rajongó szeretettel csüngök rajta, mint édes anya diága gyermekén. Ragaszkodjunk is egyesületünkhöz; mert ez van első sorban hivatva fokozni bennünk a testületi szellemet, az összetartást, amelyre magasztos hivatásunk céltudatos betöltésénél oly nagy mértékben szükségünk van. Hálával és köszönettel tartozom Önöknek, kedves kartársaim, akikkel a lefolyt negyedszázad alatt együttműködni szerencsés valék, szives megemlékezésükért és irányomban tanúsított gyengéd figyelmükért, amelylyel mig egy részt kartársi szeretetüknek oly megható kifejezését adták, más részről kedves és felejthetetlen emlékkel ajándékozták meg azt a férfiút, akinek minden időben egyedüli törekvése volt egyenlő mértékben kivenni a részt a munkából és osztozni szivesen az elért sikerekben. Kétszeresen él lelkemben Önök irányában a hála érezte annak tudatában, hogy Önök hosszú együttműködésünk ideje alatt nemcsak az ismereteket igyekeztek a vezetésünkre bizott növendékek elméjébe becsepegtetni, hanem úgy kifogástalan társadalmi viselkedésükkel, mint elismerést érdemlő családi életükkel, vallásos és hazafias érzésükkel példányképül szolgáltak mindenkor a gondjainkra bizott ifjúságnak, szem előtt tartva, hogy mit sem használ az ifjúságnak a puszta szó és intelem, ha tetteink ellenkeznek figyelmeztetéseinkkel. Az önök kitartó munkásságából, lelkiismeretes pontosságából merítettem én minden időben a lelkesedóst s együttes munkálkodásunk megtermó óhajtott gyümölcsét. Midőn újból megköszönöm szívességüket, arra kérem Önöket, hogy vállvetett munkássággal, egyetértéssel és kartársi szeretettel igyekezzünk a jövőben is hivatásunkat betölteni! Végül Önökhöz fordulok, szeretett tanítványaim, akikhez talán első' sorban kellett volna szólanom, akik a mai napon oly szép számmal egybegyűltek, hogy szeretetüknek kifejezést adjanak egykori tanítójok irányában. Kedves előttem megjelenésűk ; mert ezzel fényesen beigazolták, hogy az a szeretet, mely gyermeki szivöket egykor irányomban megdobogtatá, nem halt ki idővel, hanem ól szivökben ma is és megemlékezve 21 évvel ezelőtt tett Ígéretükre, körömbe egybesereglének. Az idő sebes repülését soha sem éreztem jobban, mint a mai napon. 21 évvel ezelőtt ifja szivük lelkese désének lángját akarák előttem bemutatni. Most is fájón érzem, hogy meg kellett ezt tagadnom. De magam is abban a korban levén, amikor az érzés könnyebben uralomra jut az emberben, hogy megnyugtassam Önöket s elhárítsam magamtól a gyermeki sziv sugalta kitüntetést, arra kértem Önöket, hogy iskolánk 25 éves fennállásának megünneplésekor részesítsenek ebben a megtiszteltetésben. Ha pedig a Gondviselés nem engedné megérnem ezt az időt, jőjenek ki örök nyugvó helyemre s hullassanak könyet annak sírjánál, aki nem szűnt meg utolsó leheletéig Önöket szeretni. Hála a Gondviselésnek, hogy megérnem engedte ezt a napot és színről szinre láthatom újból Önöket. Kétszeresen rászolgáltak szeretetemre és ragaszkodásomra, valamint hálámra, amidőn nemes szivök sugallatát követve, nem a külsőség után indultak, hanem kegyes adományukkal alapítványt tettek annál a tanintézetnél, ahol első kiképeztetésüket nyerték. És hogy igazoljam tettel is, mennyire óhajom szerint teljesítették egykori fogadásukat, magam is a kegyesen nevemre tett alapítványuk gyarapításához 200 frttal hozzájárulok. Végül midőn Önöknek újból köszönetet mondok nemesszivü elhatározásukért és tanítványi szeretetüknek ily fényes megnyilatkozásáért, kérve kérem Önöket, hogy ezt az őszinte ragaszkodást, ezt a forró szeretetet, tartsák meg számomra a jövőben is. Biztosithatom Önöket, hogy valamint eddig, ugy a jövőben is gondolatban Velük fogok lenni. Velük együtt örülök elért sikereiken, és osztozom mindenkor a sors által reájuk mért bajaiknak elviselésében. Még egyszer fogadják egyenként és összesen hálás köszönetemet és záradékúl kiáltsuk egy szívvel, egy lélekkel: Éljen a haza! Éljen a Király! Az a zajos éljenzés, mely a beszéd közben is gyakran megszakította a szónok beszédét, minden dicséretnél többet jelent. Az éljenzés lecsillapultával dr. Strausz Sándor kir. albiró a volt tanítványok nevében üdvözölte meleg hangon mondott beszédben Bődy József és Páukovich György tanárokat, akik a tanintézetnél az igazgatóval együtt szintén negyedszázadon keresztül buzgón működtek és tolmácsolta a tanítványok soha el nem muló háláját, tiszteletét és szeretetét. Majd dr. Buzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, üdvözölte lendületteljes beszédben a két jubiláló tanárt, erőt és kitartást kivánva nekik további működésükhöz. A szives megemlékezésért Bődy József tanár mondott. a meghatottság hangján köszönetet a kir. tanfelügyelőnek, a volt tanítványoknak, valamint az egybegyűlt közönségnek. Végül dr. Bosenthal Jenő a hallgatóságnak a szives megjelenésért köszönetét nyilvánítva, a díszgyűlést bezárta. Itt emlitem meg, hogy a tanári kar egy művészi kivitelű, remek arckép-albummal kedveskedett szeretett igazgatójának, a maturált ifjak pedig egy szép csportképpel tisztelték meg. Bankét az ,,Arany-bárány' dísztermében. Igazán jótékony melegség hatotta át az ember egész lényét, midőn körülhordozta tekintetét ama 140 tagból álló sokaságon, honnan száműzve volt a feszesség s egygyé olvadt ott tanár és tanítvány, öreg és ifjú rangkülömbség nélkül. Ez adta a hamisítatlan jó kedvet, vidámságot, mely bankettünket mindvégig jellemezte. Sok szép felköszöntö hangzott el, melyek közül az elsőt Botfy Lajos polgármester a Királyra, Dr. Halász Miksa dr. Wlassics vallás és közoktatásügyi miniszterre mondotta; Bontz József keszthelyi s. lelkész remek beszédben volt tanítványai, dr. Hajós Ignác ügyvéd nagy hatást keltett beszédben volt tanártársai nevében üdvözölte Udvardy Ignác igazgitót 25 éves igazgatói jubileuma alkalmából. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos az ünnepelt nejét, Huber Gyula a tanitvánok nevében Bődy József, Faller József, Páukovich György, Schmidt József és Udvardy Vince volt tanáraikat éltette. Udvardy Ignác jubiláns emelt ezután poharat s köszönetet mondva a minden oldalról felé irányult megtiszteltetésért, különösen köszönetet mondott a negyedszázad lefolyása alatt volt kartársaira, tanítványaira, a rendező bizottságra, végül éltette Zala-Égerszeg város polgárságát, mely őt első nyilvános fellépésekor oly melegen felkarolta s a lefolyt negyedszázad alatt irányában az őszinte ragaszkodásnak annyiszor adta megcáfolhatatlan jelét. Dr. Strausz Sándor Balaton József apátplebánosra, Balaton József az egyház részéről a jubilálora, dr. Fürst János dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsosra és tanfelügyelőre, Miltényi Árpád a vármegyére s annak vezető fér fiaira, Bődy József tanártársai nevében volt tanítványaira, Bontz József a jubiláns családjára, dr. Ruzsicska Kálmán a lánglelkü, zseniális zeneművészre, Huber Gyulára, Breisach Sámuel a jubilánsra emelték poharukat. — Ebéd alatt felolvasták a nagy számmal érkezett sürgönyöket s üdvözlő iratokat, amelyek a lelkesedést és örömöt csak fokozták. A nap már jó alant járt, midőn az ünnepelt a Rákóczy induló szilaj hangja mellett viharos éljenzés közt elhagyta a termet, s kiki egy szép emlékkel szivében — eltávozott. Siposs Géza. Keleti kereskedelmi tanfolyam. A keleti kereskedelmi tanfolyam tárgyában a közönség tájékoztatása végett közöljük a tanfolyam felügyelő bizottsága részéről kibocsátott következő értesítést: 1. A vallás- és közoktatási, valamint a kereskedelemügyi m. kir. miszter urak által Budapesten létesített keleti kereskedelmi tanfolyam a f. évi szeptember hóban immár nyolcadik tanévét nyitja meg. Ez új iskolai évben már tetemesen fog módosulni az intézet szervezete. A tanfolyam helyébe akadémia címezet lép és az eddigi tárgyakon kivül jogi szaktárgyak (jogi encyclopedia, közgazdaság és péuzügytan) is fognak taníttatni. Intensivebben adatnak elő a kereskedelmi szaktantárgyak, a francia nyelv és a nyelvek között a német nyelv tanítása is helyet fog foglalni. 2. A keleti kereskedelmi tanfolyam két évre terjed ; úgy az I., mint a II. tanfolyamban az oktatás szeptembár hóban kezdődik ós junius hóban ér véget. Az oktatás tárgyait képezik: román nyelv, szerb és bolgár nyelvek, török és arab nyelvek, új-görög nyelv, francia és német nyelvek ; továbbá Kelet nép- és földrajza, vámügy és konzuli ügyek, közlekedésügy, kereskedelmi és jogi szaktárgyak. Ezen tantárgyak anyaga a két évfolyamra fel van osztva. 3. A tanfolyam tanárai: dr. Alexics György, dr. Asbóth Oszkár, dr. Fuhrmann Ferenc, dr. Kúnos Ignác, Mátray Elemér, Mébold F. J., Nóvák Sándor, Rhoussopoulus Rhousos, Rudán Amadé, Strausz Adolf és Ömer Féridun efendi mint lektor. A jogi szaktárgyak és a francia-német nyelvek tanárainak kinevezése folyamatban van. 4. A hallgatók rendesek és rendkívüliek. 5. Rendes hallgatóknak a tanfolyam első évébe azok vétetnek fel, kik a felső kereskedelmi iskola záróvizsgáját illetve a gimnáziumi vagy reáliskolai érettségi vizsgát sikerrel letették. Első sorban olyanok vétetnek fel, kik jeles eredménynyel végezték középiskolai tanulmányaikat. A tanfolyam második évébe mint rendes hallgatók csak azok vehetők fel, kik az első évben minden tantárgyban megfelelő előmenetelt tettek. 6. Rendkívüli hallgató lehet mindenki, a ki kereskedelmi szakmában van elfoglalva és az általa választandó tárgyak megértéséhez szükséges előképzettséget birja. 7. A tantárgyak elméleti oktatása kiegószisést nyer a rendszeresített tanulmányi szemlék és utazások által. A tanfolyam fönnállása óta, a kisebbektől eltekintve, a következő tanulmányozási utazások tétettek ; az 1891—92 ik tanévben Szerbiába; az 1892—93-ik tanévben, mindkét osztály hallgatóival, Boszniába, Herczegovinába és Dalmácziába, Fiume és Trieszt érintésével;