Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

és anyáét, a háznak, övéinek, a tűzhelynek nemtőjét a Szó legmagasabb, legnemesebb értelmében, a szívnek, szellemnek, műveltségnek minden kincsével, melyekkel nevelje, emelje, eszményesitse, lelkesítse övéinek lelkületét. Nem kell erre férfias tanulmány, csak finom női nevelés, tapintat,; gyöngéd érzés, költői felfogás, bizonyos mértékekig ra jongási képesség minden szépért, jóért, nemesért, bárhol találkozunk mindezzel a közéletben, művészetben, irodalomban, történetben, természetben; legyen az bár közvetlenül Istennek a műve, akár csak közvetítve az egyes emberek közé tévedt szikrája az örök isteni szépnek, jónak, igaznak! Hogy erre képesek voltunk mi magyar nők egy ezredéven át női nevelésünk mellett, fényesen bizonyítja azt történelmünknek nem egy büszke lapja; bebizonyítja, hála Isten, jelenünkben is nem egy szerény, de boldog, nemes, szép! házi kör, családi élet - kivált künn s épp hazánk áldott, nyugodt vidékén, hol a létért való küzdelem nem tompított el, nem bénított, meg még minden eszményiséget! Tudunk szeretni lángolón, tudunk rajongni dobogó szívvel, fogunk áldozni büszkén, ha kell, nem csupán családunkat és családunkért, de hazánkat és hazánkért; tudjuk ezt az érzést becsöpögtetni gyermekeink fakadó bimbó sziveibe, tudjuk e lángot lobogóvá szítani férjeink kebleiben, - szerény női nevelésünk mellett — többet, jobbat, nagyobbat ne kívánjatok a magyar nőtől! Szegény gimnáziumjáró könyvmoly, tudákos, pedáns, sápkóros leánykák! Hova lesz nálatok a szívből fakadó, az örökkévalóan nőiség forrásából eredő lelkesedés, jótékony szellemi és testi iideség, fogékonyság? Megengedem, hogy a női valódi hivatásból szükségszerűen kr van zárva egy bizonyos járadék s ezekre nézve nagy-nagy jótéteményt jelent a számosabban nyíló pálya. De lehet-e a jövő horoszkopját számunkra vonni kicsi leánykorunkban már? mikor a gimnáziumba való fölvétel órája üt? s kell e ezen hivatás-tévesztett hányad kedveért elsorvasztani egy egész felnövekvő n,ői nemzedéket ? — Pedig, ha van leánygimnázium, nincs rá eset, hogy bele ne csődítsék a gyönge, hiu, vak szülők derűre borura mind a leány-csemetéiket,! Mert hol van az a fehérholló apa, anya, ki gyermekében a nagy tehetséget föl ne fedezte volna, a legmagasabbra hivatottnak ne tartaná? — S az, a mi már régen áll a férfiakra; a női szellemi tulprodukció és proletáriátus is bekövetkezik. Mert végig csoszogott, bármily döcögőn, a gimnázium 8 osztályán, azt fogja hinni minden onnan kijutó leány, hogy kanalakkal ette a bölcseséget, meg fogja vetni a praktikus életben rá váró számos hasznos és üdvös feladatot, tudós, tanár, bölcsész, ügyvéd akar lenni Uram irgalmazz! Még politikus és országos képviselő is akar majd lenni, s az emésztetlen tudomány, a szellemi felműveltség' adeptusai, kik már is túlszámosau kerülnek ki gimnáziumainkból, még a nők özönével is fognak szaporodni. Már is hemzseg az ország kellő tehetség nélkül fölvergődött, műveletlen osztályokból kikerült kenyérnélkiili proletároktól és műveletlen karoktól. Hogy milyen hasznára a hazának és szegénysorsu népének, tapasztaljuk naponta! Ne szaporítsuk még ezen köréből kirántott, az újba bele nem illó és illeszkedhető, szükségszerűen elégedetlen, szocialista, anarkista, demagóg elemet a nők kontingensével is! Ezek szivük es szenvedélyük uralma alatt állva, nem az ész és higgadt megfontolás sugalmát követve, még ezerszerte veszedelmesebb rendbontó, forrodalmár elemmé fajulhatnának. A német költő szavait szeretném a női szív érzelem világára alkalmazni; „Wokltbatig ist des Feliers Maciit, W rnn sie <ier Menseli bezahmt, bewácht, Doch furchtbar wird die Himmelskraft, Wenn sie der Fessel sicli entrafft, Einkertritt auf eigner Spur l)ie freie Tochter der Natúr". egy szegeletben, s most már jött volna a lethárgia, a monoton semmittevés, a bágyasztó hallgatás, hacsak az állatok nem jőnek segítségemre. Kéz kezet mos, azt mondjak. Vegyem őket védelmembe, ők majd gondoskodnak szórakoztatásomról. Jól van, kössünk véd- és dac-sszövetséget. Egy gombostűfoknyi kalácsmorzsa hullott a szomszédülő helyre, a széli bőrdiványra. Megrohanja három éhes légy. Dehogy kergetem el őket. Gyönyörűséggel nézem, mint kéjelegnek az édességen. Hogy is lehetett olyan vad gyilkos az a légyölő Domitián, hogy unalmában fogdosta és sorra ölte a legyeket, ezeket az ártatlan bogarakat. Bizony ha most elne, ha másként nem, párbajra hinám s lepuffantanám császár őkegyelmességét. Mert ártatlan bogarak ezek, nekik is élni kell, sőt a mennyire tehetik, javunkra vannak. Néha alkalmatlanok ugyan, de sokszor ránk nézve náloknál még alkalmatlanabb dolgokat pusztítanak el előttünk. Csak egyetek kis szárnyasok, szívjátok az élet mézét. Feszült, figyelemmel nézem," mint szúrják csápjaikkal, vagy talán lábaikkal is azt'a kis morzsát. Meg .sem moccanok, hogy el ne rebbenjenek. Aldolag és védőleg terjesztem ki felettök kezemet. Milyen boldogok lehetnek szegények, s engem ez a tudat boldogít. Uj morzsát hintek s a lebbenésre elrepülnek, de megint visszaszállnak, sőtjőn egv negyedik is. Jól laknak; uj négy állat jó'n a helyökbe, s addig, amig ezek esznek, a négy első a repdesésben megint megéhezik. Visszajönnek, —- harc keletkezik köztők, a koncért való küzdelem De egy sem marad halva a csatatéren. Rendre mindeniknek jut valamicske. Nagyon kevéssel megelégedhetnek. Mert ezek nem is harapnak úgy, mint a többi fenevadak, s nem falnak olyan nagy darab párákat, mint az egykori szakácsné. Ezek az ételt csakugyan párolgó légnemű állapotban szedik magokba, úgy hogy e második morzsát mar másfel óráig szopogatják s még mind van belőle. Csak egyetek! gondolom magamban s a halász sporttal foglalkozó angol nem várja olyan türelmesen a prédát, mint én ez állatkák jólakását. — Vannak, akik kenyérmoi "zsát és búzaszemet hintenek a madaraknak Azért, ha az én véleményemre kíváncsi valaki, az bizony csak: Abzuy leánygimnázium! Ellenben elismerem, hogy ama bizonyos, hivatástévesztett százalékra üdvös és jó dolog, ha ny itta tik számára ujabb, tehetségeinek és képességeinek megfelelő tudományos pálya is. Ezért örömmel üdvözlöm az orvosi és gyógyszerészi pályának számukra való megnyitását. Tapasztalásból tudom, hogy a nő, finom megfigyelő képességénél fogva, mely részben gyöngéd érzékenységén és irgalomra, részvétre hajló szivén alapul, fölötte alkalmas a gyógyászatra, melyet, meg vagyok győződve, számosan a legnemesebb ambícióval, legönfeláldozóbb odaadással fognak sikeresen gyakorolni. A valódi női természetben fekszik az igalmas szamaritánus hivatása, s ha ezt tudománynyal felfegyverkezve fogja gyakorolhatni, természetesen csak előnyére válliatik természetszerű hivatásának. De a pályára elég, ha akkor készül, mikor már önmaga érett ésszel ítélhet hajlama és hivatása felett, és azon előkészítő tanfolyam, mit akkor érett ésszel, hivatásáért lángolva, céltudatos erős akarattal fog követni, egy-két év alatt több eredményre fogja vezetni, mint a gimnáziumba sablonszerűén agyonütött 8 évnek pedánsan lenyelt iskolapora. Már mostani felsőbb leányiskoláinkból ugy szeretnék kiküszöbölve látni annyi fölösleges, időt rabló algebrát, magasabb mathematikát, melyeknek mi nők annyira hasznát nem vesszük, hogy legrövidebb idő alatt merőbben elfelejtjük. Tapasztalásból szólok — jó mathematikus voltam, — öröme jó öreg Sorlay tanáromnak, — és — nem most harminc, de már három év multán annyira elfelejtettem, hogy fogalmam sem volt többé arról, mint kell gyököt vonni, vagy rádiuszt kiszámítani. Nem volna-e okosabb már ezen nálunk fölösleges tudományok helyett több időt szentelni az élő nyelvek jó tanítására, a világirodalom tüzetesebb oktatására! Es azonkívül hetenkint pár órát annak oktatására is keríteni, a mi a nőt, saját birodalmában, házában függetlenné tenné cselédeitől: főzést, mosást, vasalást, alapos ruha és fehérnemű varrást? A sok, néha fölösleges apró kézimunka helyett, melyekkel annyi idő^ pazarolnak el! — és pláne most még leánygimnáziumokat létesítenek! Nők, nők, nem tudjááok. ti, mit cselekesztek! Megengedem, hogy nemesambició volt rugója sokaknál a mozgalom, de elfelejtik ők, hogy midőn egyenlővé tenni igyekeznek a nőt a fé)fival, kivetkőztetik saját bájából, kirántják magasabb légköréből, melyben elvontan a mindennapi élet csatazajától, porától, piszkától, mintegy őrszemet áll a férfi küzdelmei fölött, —- kisérte azokat éber szemmel, meleg érdeklődéssel — de bele nem keveredbe a harcba, megtarthatta objektív tisztánlátását, szeretően óvhatta, inthette társát, ha a saját maga őrtornyából veszélyt, ballépést szimatolt közeledőben, szive melegével éleszthette uj ra a reményt és munkakedvet a csüggedő balsiker dermedése után ; ott volt mindig az érzés, gyöngédség legutolsó menedékhelye is, hol még most is meghúzódik a boldog, a nyugodt, az egyetérző és szűk családi kör. Ne romboljátok le, nők, saját szentségtörő kezeitekkel az utolsó szentelyt, melyet szét nem zúzott még az idők siető otipró kereke; tiszteljétek gyöngeségünket, mely gyöngédséggé válik, ha hozzánk méltóan neveljük és emeljük azt! Becsüljétek meg alárendeltségünket, mely legerősebb és legszebb fegyverünk! — Ne óhat.jsuk általánossá tenni azt, mi egyesekre applikálva helyes, jótékony és üdvös lehet! Szóval lehessenek a nők orvosaink, gyógyszerészeink, — hisz a kivétel csak megerősíti a szabályt, — de ne legyen, a világért se legyen női gimnáziumunk, melybe épp ugy rohanna hivatott-hivatlan, mint a légy a mézre, vagy jelenleg leányaink a tanítói pályára, mint a legurasabbra; mig iparosaink, műiparosaink panaszkodnak, hogy nincs számukra női kéz, — mely pedig kenyerét ott oly jól, oly tisztességesen megkereshetné. Miért ne táplálnám én is e kis madarakat ? Alkotok egy új állatvédő egyesületet, megalapítom a légyétető társulatot, kinevezem magam elnöknek s örökés disztagnak — — addig valahogy csak keresztül utazunk az alföldön egészségesen. Nem a! Dörömböléssel jőn egy nagy podgyászos ember. Be akar ülni mellém. Van itt hely? kérdezi. Egy piros cédulát tartottam eleibe s az ajtó előtt keresztbe tett lábbal és kiterjesztett kézzel, hogy állataim el ne riadjanak. Csak néma jelekkel magyaráztam, hogy lélek ez ajtón se be, se ki! Megint kérdi: van-é itt számomra hely ? — A nagy vasúton e kívül van még számára hely, de itt nincs, mond om. Na ne tréfáljon az ur ! látom, hogy van üres hely, ott mellette nem ül senki, engedjen be Diktum, faktum! hát hogy ne ülne? nem látja? Egész társaság ebédel itt. A nagy podgyászos nagy szemeket meresztett rám s mintha sajnálkozólag szelídítette volna szavait, gyöngéden kérdezi: hát ki ön, úram ? En ? felelém, négy fel nem nevelt és két neveletlen gyermeknek apja, a légy étetés bijnokmestere, ugyané cimű társulatnak alapítója, elnöke s örökös tiszteletbeli egyetlen tagja, még sok minden s végül az alföldi vasúti utazás unalmasságának győzedelmes bajvívója. Tessék bejőni. Hess légv! Már jóllaktatok s engem is mulattattatok. Adjatok helyet a vendégnek. A nagy podgvászossal együtt tettünk volt érettségit ezelőtt 18 esztendővel. Nagy nehezen egymásra ismertünk, szivarra gyujtottunk s a Királyhágó felé fumigáltuk az alföldet. Baran Goló. Miért legyen egyenlőség á férfi és no között, mikor egyenlőség nincs széles e világon semmiben, de semmiben. Mikor egyenlő két levél nem létezik a fán. Mikor ellentéteken alapul a világon minden öröm, minden haladás, minden igyekezet! Mely szem birná el a soha le nem áldozó nap fényét? Mely szervezet tartaná ki az éj nyugalma nélküli folytonos tevékenységet ? Mely növény tudna megélni eső nélkül, örökké mosolygó ég alatt? Mely sziv volna még fogékony az öröm iránt, ha még soha bánat nem érte volna ? Miért nem kívánjuk a rózsától a tölgy erejét ? Miért élvezzük ennek árnyát forró délben, a nélkül, hogy bírna annak illatával és pompájával ? Miért nem óhajtjuk, hogy élvezhessük egyúttal a nap aranyos áttetsző sugarát, midőn gyönyörködünk a komor, fekete viharfelhő cikázó kék villámában ? Hatalmasan dörgő menykövében ? Szép, hatalmas, éltető, imponáló marad mindegyikök természetéhez hiven, a nélkül, hogy kivetkőznék ebből s feltöltené a másét. Maradjon a nő is virágnak, szeretete melegével éltető napfénynek, ne vágyódjék a tölgy erejére, a vihar hatalmasságára ! — Isten erejét, hatalmát, nagyságát hirdetik ezek is, amazok is, ki mind teremtette őket, a mint teremtette és szép hivatást adott ennek is, annak is, a maga saját körében. Szeszes italoknak kereskedők és szatócsok által kismértékben való elárusítása. Nemcsak a szaklapokban, de a napilapokban is gyakran olvashatni oly szerkesztői üzeneteket, melyek a kismértékben való elárusítás gyakorlására vonatkoznak. Ezen körülmény arra enged következtetni, hogy e tárgyban még mindig tájékozatlanság uralkodik. Ezért nem tarjuk feleslegesnek, ha ezen jog mikénti gyakorlását a fennálló törvények, szabályok és felsőbb rendeletek alapján, a következőkben ismertetjük: A kismértékben való eláiusítást a szeszes italoknak zárt edényekben, még pedig boinak 56 literen, a sörnek 25 literen és az égetett szeszes italoknak 100 literen aluli mennyiségben az üzleti vagy elárusitási helyiségen kívüli fogyasztásra való elárusítása képezi. Ezen elárusítás függeléket képezi az úgynevezett poharazás és nyílt edényekben utcán át való eladás. Miután a kismértékben való elárusítást csakis zárt edényekben lehet gyakorolni, különös fontossággal bir ezen edényeknek szabatosabb körülírása. Zárt edények alatt kelőlleg dugaszolt és lemezzel lezárt üvegből vagy más anyagból készült palackok, korsók és hasonló edények értendők. Ezen edények a bennük levő folyadék megnevezését tartalmazandó címlappal is ellátandók. A lezárást illetőleg csakis a sörnek kismértékben való elárusításánál van némi eltérésnek helye, amennyiben a sörös üvegeket nem kell pecséttel vagy lemezzel lezárni azon esetben, ha a dugaszolásra használt dugókba az illető sürtőzdének cége he yan égetve, vagy ha porcellán dugók használatánál a dugaszolás olyképpen történik, hogy a palack felnyitása a palackra alkalmazott ólomszalag elszakítása nélkül nem eszközölhető. Hordók zárt edényeknek nem tekinthetők. Kivételt képez azon eset, midőn bortermelő saját teimésii borait 56 literen aluli mennyiségben, külső fogyasztásra, zárt hordókban elárusítja. A kismértékben elárusítás függelékét képező poharazás csak egy deciliterig terjedő űrmérettel biró poharakban gyakorolható. Ezen célra csakis kizárólag poharakat lehet használni. Hosszú nyakú üvegek, vagy más edények használata tiltva van. Az ezen bekezdésben foglaltakra vonatkozó törvényben és végrehajtási utasításban ezek ily világosan kimondva ugyan nincsenek, de egyes konkrét esetekben kiadott miniszteri rendeletekben határozottan kimondattak. Szeszes italokat poharankint csakis álló vendégeknek lehet kiszolgáltatni, illő vendégek ebből teljesen ki vannak zárva. Ha a vevő a zárt edényben vásárolt italt az üzleten kívül, az üzletajtó előtt fogyasztja el, azért az italárust felelősségre vonni nem lehet. Gyakran előfordul azon eset, hogy poharazással és utcán át /aló eladással kibővített kismértékben való élárusítási engedélylyel bíró kereskedő csakis az engedély függelékét képező poharazást és utcán át való eladást gyakorolja, a zárt edényekben való elárusítást azonban nemcsak, hogy nem gyakorolja, hanem zárt edényekben italkészlettel sem bir. Ez határozottan szabályellenes és meg nem tűrhető, már csak azért sem, mert a kismértékben való elárusításnak ily módoni gyakorlása, a fennálló szabályok ellenére, az italmerési üzletek számát emeli. A kismértékben való elárusítók száma nem korlátozható ugyan, de azért az ily engedélyek függelékét képező poharazás és utcán át nyilt edényekben való elárusítás csak kivételes körülmények között engedélyezhető, mivel az ily kibővítéssel ellátott engedélyek nagyobb terjedelembe való elharapódzása közerkölcsiségi tekintet bői nem kisebb bajt képez, mint a valóságos kimérési üzletek sokasága. Ily engedélyek kis községben és 5000 lakosnál kevesebbet számláló nagyközségben egyáltalában ki nem adhatók, de ha különös méltánylást érdemlő okok ily engedélyek kiadását kívánatossá tennék, aziránt a pénzügyminisztériumhoz esetről esetre jelentés teendő. Ezen intézkedés alól egyedüli kivételt a fürdőhelyek képeznek. Kismértékben való elárusitási engedélylyel biró kereskedők az elárusítást csakis az engedelybon kijelölt helyiségben gyakorolhatják, de ezen engedély az országosvagy hetivásárokra ki nem bővíthető, mivel ezt a jogot az 1888. évi XXXV. t.-cikk 9. §-ának 4. bekezdése szerint, csakis az italmérők igényelhetik. A kismértékben való elárusításra szolgáló helyiség megváltoztatása egy 50 kros bélyeggel ellátott beadványban, az üzletvezető személyében bekövetkező változás pedig bélyegtelen beadványban, az engedélytulajdonos által az illetékes pénzügyigazgatóságnak azonnal bejelentendő, mely i bejelentés, akadály nem létében, egyrzerüen tudomásul