Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

itt-ott véletlenül még fenmaradt dolgokat kellene szorgosan felkutatni s az enyészettől megmenteni. " Ha a néprajz körébe vágó mozaikok össze vannak- gyűjtve, kincses bánya ez a történetíró előtt a más vidékek - más természetű népeivel való összehasonlítására nczve — s kincses bányája ez a tudománynak. És amit tán előbb említhettem volna, illő, hogy a megyének központi első városa kezdeményezze az ilyes dolgokat. Többek között evvel is emelkednék, aminthogy emelkednie is kell. Az a kérdés végül, létrehozható é egy ilyen muzeum? Azt mondja erre Arany János, hogy az akarat már kész erő, mely előbb utóbb borostyánt arat. Én azt tartom, hogy létrehozható. Előbb csupán három négy ember álljon össze egy önalkotta bizottságba, majd kibővül az, annyira, hogy fele is sok lesz. A város pedig, előre hiszem, szívesen adni fog egyelőre ingyen is egy szobácskát a leteendő tárgyak számára. A részletek és a többi fokozat önként jó'nek majd. Csak a kezdet nehéz, de mindig ott van szemünk előtt a biztató példabeszéd, hogy a porszemekből szikla alakul. Ha, bár hosszabb idő multán is, megtestesedik ez az eszme, megyénk maroknyi magyarságának lefotografáltuk a képét, hogy ha majd az utas széttekint, ne mondja azt, hogy „Élt egy nép a Tisza hátán századokig lomhán gyáván", — hanem találjon valamit, „Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle." Borbély György. Megyei jegyző egyleti közgyűlés. Zalavármegye községi és körjegyzők egylete évi rendes közgyűlését Kovács Gijula egyleti elnök elnöklete alatt f. hó 27-én tartotta Zala-Egerszegen a megyeház gy üléstermében. Elnök a közgyűlést megnyitván, első sorban üdvözölte az egyesület tagjainak nevében Csertán Károly alispánt és Czukelter Lajos megyei első aljegyzőt, mint akik a közgyűlést személyes megjelenésükkel megtisztelni és ezzel az egyesület iránt való érdeklődésüknek kifejezést adni szíveskedtek. Csertán Károly alispán megköszönve a figyelmet, kijelenté, hogy hivatalos állásában főtörekvése volt értelmes, hivatása magaslatán álló jegyzői kar teremtése; örömmel jelenti ki, hogy e célját sikerült elérnie; óhajtja, hogy a jegyzői kart sok oldalú és önzetlen munkásságának megfelelő jutalom érhesse; az Ég áldását kívánja munkásságukra. Az éljenzéssel fogadott beszéd után elnök a gyűlés nevében mond köszönetet az alispánnak jóakaratú megemlékezéseért. Ezután elnök felolvastaf jelentését, mely beszámol az" egyesület egy évi működéséről, a mult évi közgyűlés által hozott határozatok mikénti foganatosításáról s azok elintézési módjáról. A közgyűlés a jelentést azzal vette tudomásúl, hogy a közgyűlésen csekély számban való megjelenésnek oka nem az egvesület iránti közöny, mint inkább a jegyzői kar nagymérvű elfoglaltsága Olvastatott a számadás megvizsgálására kiküldött bizottságjelentése,mely szerint az 1897-ik évi bevétel 171 ft 93 kr., a kiadás 129 ft 70 kr. volt s igy a pénztármarademlékezett csupán nagyon élénken, hogy sokat, nagyon sokat éhezett, nagyon kevéske kenyeret kapott mindig, de igen igen sok verést. Az a nénike hideg télen, mikor hó nem volt és száraz göröngyökké fagyott a sár, ki szokta őt ültetni egy félreeső utca-sarokra. Ilyenkor mind csupa rongyokat aggatott testére. Didergett, majdnem megdermedt azokban a ron gyokban. Ugy kellett a fagyos földön ülnie, imára összetett kezekkel és nézni azokra, akik elhaladtak mellette. Jöttek asszonyok, urak, urleányok, úrfiak, megálltak mellette, kérdezgették: mi a neve ? kinek a fia ? hol lakik V De neki nem volt szabad egy szót sem szólni, mert a néni szigorúan megtiltotta. Csak nézett némán a kérdezők szemébe; a nagy hidegtől meggyültek könnyei, beködözték szemeit s utoljára már nem is igen látta azokat a könyörülő lelkeket, akik oda vetettek egy-egy krajcárt ölébe, azután tovább siettek. A néni az utca másik szögletéből szokta őt olyankor lesni, hogy megtartja-e parancsolatját? Nagyon szigorúan megtartotta, mert félt, iszonyúan félt attól a szikrázó szemű nénitől, aki borzasztó módon tudott ütni Egyszer azután egy rendőr közeledett feléje A néni úgy parancsolta, hogy olyankor fel kell ugorni és futni, futni előre erősen, míg el nem rejtőzhetik /alahova. Ügy is tett. De futás közben elesett és a rendőr elfogta. Hogy azután mi történt, arra nem emlékezett már; csak azt tudja, hogy ahhoz a rettenetes asszonyhoz nem kellett többé visszamenni. Egy igen jó néninél volt, de csak néhány napig Egyik napon behívták a játszásból. Szelid, mosolygó képű tisztelendő úrhoz vezették, aki már várt reá,azelhoztamagával; fölnevelte a kolostorban. Itt szolgálgatott a tisztelendő urnák. E mellett iskolába járt. Később beöltöztették szerzetesnek. p]gész életét itt töltötte a kolostor szentelt falai között. Az a szelidképü pap, aki annak idején őt a szenve dések közül elhozta és fölnevelte, nem volt más, mint az ő szent öregjök : a kvárdián. Ugy ragaszkodott ehhez a szent emberhez, mintha édes apja lett volna. Es most itt fog hagyni mindent. A kedves emlékű vány 42 ft 23 kr. Illés siremlékszobor alapra begyült a kamatokkal együtt 69 ft. 84 kr. A közgyűlés a jelentést tudomásúl vette s egyleti pénztárnoknak a felmentvényt magadta. Előterjesztetett a hátralékos egyleti tagsági dijak ügyében kiküldött bizottság jelentése. A közgyűlés a bizottság munkálatát a hátralékok alapjáúl elfogadta, azt behajtás végett az egyleti elnökségnek kiadta azzal, hogy a hátralékokat esetleg per utján hajtsa be, mig az 1893 ik év előtti hátralékok törlését kimondotta. Az 1899-ik évi költségvetést a választmány javaslatához képest - - beleértve az 1893-tól 1897. évig bezárólag megállapított tagsági hátralékokat, úgy a 42 ft 23 kr mult évi pénztári maradványt — 2 144 ft 23 kr. bevétellel, 215 ft 50 kr. kiadással'és igy 1.928 ft 73 kr. pénzmaradványnyal a közgyűlés elfogadta. A győrvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványát — az országos központi egyletnek a vidéki hírlapírók szövetségébe örökös alapító tagúi leendő belépése tárgyában — pártolólag terjeszti a közgyűlés az országos központi egylethez. A torontálmegyei községi és körjegyzők egyletének indítványát a jegyzői árvaház alapjára minden jegyzői irodában gyűjtő-persely felállítása tárgyában, a szepesvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványát a községi és körjegyzők részére évenként négy heti szabadságidő engedélyezése iránt a belügyminiszterhez benyújtandó kérvény tárgyában, az esztergomvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványát a jegyzőknek államosítás esetén a magán munkálatok végezhetése és özvegyeiknek és árváiknak félévi fizetés, valamint lakás biztosítása iránt a belügyminiszterhez benyújtandó kérvény tárgyában, a gömör- és kishontvármegyei községi és körjegyzők egyletének indítványát a községi és körjegyzők nyugdíj intézetének országosan egyiintetii szervezése és állami kezelésbe vétele tárgyában — a közgyűlés elfogadta s a kérvények megszerkesztésével az elnökséget meg bízta. Az országos központi egyletnek a tagsági dijakra vonatkozó átirata felolvastatván, \ közgyűlés tudomásúl vette ebben az ügyben az egyleti elnöknek a központi egylethez tett azt az előterjesztését, hogv az egyesület tagjai után a központot illető részt csak akkor szolgáltathatja be, ha az egylet saját tagjaitól a tagsági dijakat megkapta Elfogadta a közgyűlés az országos'központi egyletnek a katonai előfogati dijak felemelése tárgyában tett indítványát, továbbá a kanizsai járási községi körjegyzők egyletének az örökösödési bizonyítványok bélyegmentessége, valamint a jegyzői egyletek szervezése és alapszabályaik módosítása tárgyában tett indítványát. A folyó évi országos jegyzői egyleti közgyűlésre képviselőkül Kovács Gyula elnök és Scholcz Károly pénztárnok választattak meg. Csáktornya nagyközség szervezeti szabályzatával — mely az egylet hatásköréhez nem tartozik — a közgyűlés nem foglalkozott. A tárgysorozat kimerítése után a közgyűlés részint a választmány, részint az egylet egyes tagjai által tett indítvány alapján elhatározta, hogy 1) a vármegyei községi és körjegyzők fizetésének 600 frtra való felemelése tárgyában indokolt kérvényt terjeszt a vármegye törvényhatóságához s az küldöttségileg adja át a vármegye alispánjának. kérve szives támogatását ; 2) az elnökség meg bízatott, hogy a jövő közgyűlés idejére Illés Lőrinc volt egyleti elnök sírkeresztjét készittesse el s az e célra még szükséges összeg előteremtése végett az egyesület tagjait újból keresse meg; 3) a választmányt megbízta, hogy az állomosításra vonatkozó reformmunkálatokat- megjelenésűk esetére — figyelemmel a vármegye speciális viszonyaira — helyeket, a kis cellát, hol megtisztult lelke olyan sokszor emelkedett az áhítat szárnyain ahhoz a tökéletes nagy szellemhez, aki bizonyára szelid, türelmes atyai mosolygással nézi, amint az ő naiv fölnőtt gyermekei itt lenn a földön tonzurást, szőrköntösöst, fapapucsost játszanak. Csendes kopogtatás hallatszott a cella ajtaján. — Ave ! — mondta halkan Paulus páter. A sekrestyés barát lépett be. — Páter Paulus, a delegátus ur várja. — Rögtön megyek. És sietve ment a sekrestyés fráter után. A római delegátus mindenik szeizetest külön bocsátotta maga elé. Mikor Paulus hozzálépett, gyönyörködve nézte a szellemes-arcú, szép fiatal szerzetest; azután jókkarólag megsimogatta a fejét. - Nos fiam, meghajolsz szentséges atyánk akarata előtt, ugy-e ? — Meghajolok atyám, de nem fogadhatom el. — Miért édes fiam ? — Mert nem tudnám betartani s akkor becstelenné válnék magam előtt is. — Jól van fiam I Én tehát a szentséges atyától nyert hatalmamnál fogva feloldozlak szerzetesi fogalmad alól és elbocsátalak. Paulus mélyen meghajolt, kezet csókolt a delegátusnak és eltávozott. III A kolostort egymásután hagyták el a szerzetesek. Mindegyiket átvette egyházmegyéjébe valamelyik püspök. Petrinusokká, világi papokká lettek. Paulus pátert maga a prímás vette fül főegyházmegyéjébe. A római delegátus távozása után következő hetek csupa bucsuzásból állottak. A kaloznaki kolostor szerzetesei közül a kvárdiánt kivéve egy sem fogadta el a szigorítást. Már mind el is búcsúztak, Csak Paulus volt még a kolostorban a fiatalok közül. De volt csomagolva mindene. Szomorúan járt fül, 'alá, megint kis cellájában Elbúcsúzott minden kis tárgyvegye tüzetes tanulmány tárgyávás annak eredményét terjessze a, közgyűlés elé; 4) Zalavármegyében egy jegyzői szaktanfolyam létesítését a közgyűlés elvben elfogadta s a részletek kidolgozásával ós annak a jövő évi közgyűlés elé való terjesztésével a választmányt megbízta; 5) a közigazgatási bizottságot megkeresi a tankötelesek összeírása tárgyában hozott határozatának oly irányban való megváltoztatására, hogy faluhelyeken az összeírást az elöljáróság ne a községi jegyzőnek, aki egyébként is munkával nagyon meg van terhelve, hanem a községi tanitónak közreműködése mellett teljesítse. Az indítványok letárgyalása után elnök megköszönve a tagoknak szives türelmét és kérve, hogy őt munkájában támogatni szíveskedjenek, a közgyűlést, bezárta. Kórházügy. A városi közkórházi bizottság f. hó 28-án Németh Elek h. polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen első sorban dr. Grancr Adolf közkórházi igazgató-főorvos felolvasta a zala-egerszegi közkórház 1897. évi működéséről, az 1897. évi közkórházi bevételek- és kiadásokról, a közkórház vagyoni állapotáról és egyéb, a közkórházat érdeklődőkről szóló jelentését; bemutatta egyúttal a közkórház forgalmi alapjáról és tartalékalapjáról készített s a városi számvizsgáló bizottság által megvizsgált 1897. évi számadást, valamint az 1898. decemberben egvbeállított leltárt. A jelentés alapján a közkórház 1897-ik évi működésére vonatkozólag közöljük a következő adatokat : a betegforgalmat illetőleg 1897-ben felvétetett 483 beteg, hozzáadva az 1896-ik évről visszamaradt 41 beteget, ápoltatott 1897-ben 524 beteg ; ezek közül távozott gyógyulva 331. javulva 102, gyógyulatlan 12, meghalt 32, összesen 477 ; év végén maradt 47. Vallás szerint: 430 róm. kath., 19 izr., 14 ág. ev., 14 ev. ref. Illetőség szerint: 269 zalamegyei, 27 zala-egerszegi, 102 vasmegyei, 16 sopronmegyei, 8 Somogy-, 7 Veszprém-, 6 Mosony-, 4—4 Baranya- és Trencsén-, 2—2 Pest-Pilis- és Kis Kun és Győr-, 1—1 Torontál-, Nyitra-. Fehér-, Jász-N.-K.-Szolnok-, Pozsony , Komárom-, Esztergommegyéből; 23 pedig az örökös tartományokból. Az ápolási napok összege 15.560. Műtét végeztetett: 46 sebészeti, 6 szemészeti, 5 nőgyógyászati. A pénztári forqalmat illetőleg: a forgalmi pénztárnál 15.761 frt 41 kr., a tartalék alapnál 628 frt 90 kr. volt a bevétel, míg a kiadás a forgalmi pénztárnál 15.539 frt 54 kr., a tartalékalapnál 359 frt 05 kr. volt s így pénztári maradvány 1897 december végén a forgalmi pénztárnál 221 frt 87 kr., a tartalékalapnál 269 frt 85 kr. A kórház vagyonát illetőleg a jelentés szerint a vagyon 70.665 frt 79% kr., teher 1.019 frt 84 kr. s így a közkórház tiszta vagyona 1897. december végén 69.645 frt 9572 kr. A bizottság úgy a jelentést, valamint az 1897-ik évi számadást, és az 1897. decemberben felvett leltárt tudomásúl vette s azokat jóváhagyás végett a közigazgatási bizottsághoz beterjeszti. Dr. Graner Adolf közkórházi igazgató főorvos előterjesztette a közkórház 1899. évi költségvetési tervezetét, amely szerint az összes szükséglet 11.298 frt 30 krt, a fedezet 547 frtot és így a hiány 10.751 frt 30 krt tesz, melynek fedezhetése végett a napi ápolási díj az 1899-ik évre 70 krajcárban volna megállapítandó. A kórházi bizottság az igazgató főorvos által előterjesztett költségvetési előirányzatot elfogadta s tekintve, hogy a kórházi gondnok fizetésének száz forinttal való javítása, amihez a közigazgatási bizottság is hozzájárult, szükségli a napi ápolási díjnak 69 krajcárról 70 krajcárra való felemelését, tói, amit magával nem vihetett. Végül leroskadt az imazsámolyra és ott a Szent-Szűz képe előtt zokogva, fuldokolva mondta el búcsú imáját. Nehéz volt, nagyon nehéz volt megválnia attól a helytől, hol életének legszebb korát töltötte, mit paradicsommá avatott a béke, a megnyugvás léleküdvözítő érzete. De hátra volt még a búcsúzás legmegrázóbb részlete. Még a kvardiántól is el kellett búcsúznia. Mikor az imazsámolyról felkelt, mintha kissé megerősödött volna lelke; úgy érezte, hogy most talán vissza tudja fojtani könyeit, ha búcsúzik. Lesietett az emeletről a kvárdián irodájába. Az öreg könyökére támaszkodva merengett maga elé. Mikor a távozni készülőt belépni látta, elfordította fejét, és intett a kezével, hogy álljon meg. Lélekfekvő csend következett. A kvárdián az ablakon kitekintve, fojtott, tompa hangon mondta : — Ne búcsúzz, kérlek ! . . . Menj !.."'. Kisérjen a mindenható Ur áldása! . . . Már nyolc bucsuzástt átszeli• vedtem . . . Menj csak, édes jó fiam!... A tied — érzem — megöloe. Az agg házfőnök most tenyerébe rejtette arcát. Paulus reszketve, halványan nézett reá, aztán roskadozva tett néhány lépést feléje. Megállt. Nagy küzdelem vívódott lelkében Majd egyszerre oda rohant a némán vonagló agg szerzeteshez, leroskadt lábaihoz, átkarolta azokat és suttogó, fuldokló hangon mondta : — Nem. nem, nem hagylak el atyám! Itt maradok veled, Es térdére hajtotta izzó fejét. A kvárdián átszellemült arccal bajolt a fiatal szerzetes feje íölé és elhalmozta azt csókjaival és szakadozottan suttogta : Áldjon meg élte a jó Isten ! Megszakadt volna a szivem utánad édes, jó gyermekem ! —3r.